Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-26 / 220. szám

SZEGED Piroska György és Piroska János vádlottakat, mint felbujtókat, Sági Rókust mint bűnsegédet a büntetőtörvénykönyv 278. §-ába ütköző három rendbeli gyilkosság bűntettével és 25 rendbeli gyilkosság kísérletével vádolja meg. Kijelentette a kir. ügyész, hogy az előre megfontolt szándék még Simkóról is kimutatható, akinek 4—5 órája volt a megbeszélés és a tett elkövetése között. A kir. ügyész a következőkép fejezte be vádbeszédét : — Tekintetes kir. törvényszék! Érzem, úgyszólván az arcukból olvasom, hogy a főtárgyaláson felmerült bizonyítékok gondos mérlegelése után a királyi törvényszék minden egyes tagja velem együtt meg van győződve az összes vádlottak bűnösségéről. Mindezek után, mielőtt vádbeszédemet befejezném, még csak egy körülményre hívom fel becses figyelmüket és ez az, hogy a vádlottak minden jelfogható lélektani indok nélkül, soha nem menthető könnyelműséggel emberéleteket előre megfontolt szándékkal oltottak ki, ezt a legdrágább kincset, amit nekik, de senkinek a világon nem áll módjában pótolni. Részemről bízom igazságos határozatukban. 1924 szeptember 26. 1 óra 10 perctől Az elnök ezután a tárgyalást délután 3-ig felfüggeszti. Dr. Széchenyi védőbeszéde. A délutáni ülésen az elnök felszólitására elsőnek dr. Széchenyi István mondotta el védőbeszédét. Elmondotta, hogy amikor a kommunizmus megbukott, Piroska János főhadnagy volt az, aki Csongrádon újjászervezte a csendőrséget. Ebben nemcsak keresztény, hanem néhány zsidó is szolgált, köztük Kalmár Zoltán ügyvéd. Piroska, mint a csendőralakulás parancsnoka, egyszer éjjel megvizsgálta a karhatalmat. Kalmár ügyvédet, mint ügyeletes csendőrt a letartóztatott kommunistákkal való kártyázás közben találta. Ezután eltávolította Kalmárt és több zsidó társát a karhatalomból. A bombapör alapja tulajdonkép itt kezdődött, nem pedig akkor, amikor a bomba robbant. A nyomozás nem eredményezett semmit addig, amig meg nem érkezeit Diószeghy tanácsos, jelenti ki ezután Széchenyi. Heller és Barna csongrádi zsidó lakosok jelölték meg a nyomozás irányát és ezek után ment a rendőrség is. Ezután Zzombory János vizsgálóbíróról beszél, aki szerinte csupán a presztízsét védte vallomásával. Színház — a tárgyalóteremben . Majd Széchenyi beszédét igy folytatta: — Ez a per a zsidóság pere a kereszténység ellen. Azonos a tiszaeszlári perrel. Itt nincs terhelő vallomás, nincs beismerés. Négy bőrkabátos embert láttak a merénylet előtt. Valószínűleg ezek követték el a merényletet. — Ha a bíróság mégis arra az álláspontra helyezkedik, hogy szankcionálja a kikényszeritett vallomásokat és marasztaló Ítéletet hoz, a vádlottak mártírok lesznek, akiknek soha olyan tekintélye nem lenne, mint akkor, ha elitélik. Valamennyi vádlott felmentését kéri. Alig fejezte be a védő szavait, erős taps zúgott fel a teremben. Az elnök erélyesen rázza a csengőt: Kiüríttetem az egész termet. A rendőrség jelentkezzék nálam. A közönség lassan mozdul meg, mire az elnök visszaül és harsányan mondja: Tessék gyorsabban elhagyni a termet. Ez nem színház, itt nem lehet tapsolni. Ulain hazjgsággal vádolja a köztisztviselőket. Szünet után dr. Ulain Ferenc védő beszéde elején azt mondja, hogy a kir. ügyész minden bizonyíték nélkül áll, mert a főtárgyaláson nem produkáltak bizonyítékot a vádlottak ellen. Beismeri, kijelenti, hogy hasonló eset a csongrádi ügy. Csak akkor legyen felmentő Ítélet, amikor a zsidók érdekeiről van szó? Az igazság akkor is igazság, ha keresztények a vádlottak. Ezután Borsos kir. ügyész reflektál a védőbeszédekre. A védők becsületes tisztviselők vallomását olyan modorban hozták ide, amely ellen tiltakozik. Az orvosszakértők szerint sérülések nem voltak. Meggyőződése, hogy a védők hangulatos beszéde a bíróságot nem fogja letériteni az igazság útjáról. A vádlottak sorra azt mondják, hogy ártatlannak érzik magukat és felmentő ítéletet kérnek. Az elnök bejelenti ezután, hogy az Ítéletet pénteken délután fél 4 órakor hirdeti ki. A tsnitók nyugdija. Budapestről jelentik : A kormány tudvalevően már régebben benyújtotta a nemzetgyűlésen a nyugdíjas tanítók, óvók és nem állami tanárok ellátásának rendezésére vonatkozó törvényjivaslalot. A javaslata nemzetgyűlés bosszú nyári szünete miatt nem kerülhetett tárgyalásra. Miután azonban most már halaszthatatlan a javaslat intézkedéseinek végrehajtása, a kormány a parlament utólagos hogy bizonyos kényszereszközökre szükség van. \ hozzájárulása reményében két rendeletet adott ,, ..x. —i,,.*-*! . _ —^ amelyek egyike az országos tanítói nyugdijés gyámintézet kötelékébe tartozott állami tanítók és óvók nyugdijagyének ujabb szabályozását tartalmazza, a másik pedig a nem állani tanintézeteknél alkalmazottak nyugdíjügyét rendezi gyökeresen. A rendelet értelmében megszűnik az 1875-ik évi XXXII. törvénycikkel felállított országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet éi helyébe az 1894. én XXVII. törvénycikkel felállított országos nyugdíj- és gyámnéiet lép. Ha csak két arculütésről lenne szó és a bizonyítékok alátámasztanák a beismerést, maga is azt mondaná, hogy a bírák hozzanak a vádlottak terhére Ítéletet. De a tárgyaláson olyan szégyenletes dolgok sültek ki, amilyenek a kommün alatt történtek. Kérdi Diószeghyt, nem állitott-e tudva valótlant, amikor azt erősítette, hogy itt verések nem történtek. Borbola rendőrtanácsosról is azt állítja, hogy tudva valótlant mondott. A vizsgálóbíró és a börtönorvos a szabálytalanságok egész sorát követték el. 0 is a tiszaeszlári pörről beszél, 2 rozottan tiltakozik. Ezután foglalkozik azzal a momentummal, hogy éjjel történt a vallatás. Nem állhat meg a perrendtartás 135. §-ának olyan értelmezése, hogy az abszolúte veendő, mert országos érdekű perben nem lehet szent és sérthetetlen a terheltek nyugalma, ha fontos nyomozást ezzel előre lehet vinni. Kijelenti, hogy a vallatásokkal való foglalkozás módja a védelemnek előre elkészített manővere volt. A tanuk vallomását az orvosok vizsgálatával szemben nem lehet elfogadni. A vádlottak részletes, egymást kiegészítő vallomást tettek és ennek alapján találták meg a detektívek a gyutacsokat és a büzbombát. Ilyen részletes vallomásokat a nyomozók önmaguktól nem találhattak ki, 23 évi ügyészi praxisa alatt nem fordult elő eset, hogy beismerésben lévő vádlott a vizsgálóbíró előtt ne azzal kezdte volna vallomását, hogy bántalmazásra tett beismerő vallomást. A vádlottak ezt nem tették, sőt kiegészítették vallomásukat. A védelmet tiszteli és nem gyanúsítja azzal, hogy ők sugalmazták a visszavonó vallomást, hanem azt állítja, hogy 6—8 heti fogságuk alatt a vádlottak rájöttek a bűntény súlyára és megértették, hogy szigorú büntetés vár rájuk és önmaguktól, anélkül, hogy összebeszéltek volna, elhatározták a visszavonást. Meggyőződése, hogy a biróság nem fogja elismerni visszavonó vallomásukat annál is inkább, mert perszerüleg a bántalmazás beigazolást nem nyert és igy a biróság a vallomások visszavonását nem szankcionálhatja. A legrészletesebben tárgyalja ezután a vádbeszéd azt, miként készültek el a bombamerényletre a vádlottak. Piroska György kérdezősködni kezd, mi lesz a zsidóbálon? Fülöp azzal válaszol, hogy a büzbomba már megvan. Piroska János azzal áll elő, hogy van nekik egy kézigránátjuk. Fülöp sokalja a kézigránát dinamonját, ki kellene venni belőle, mert nagyon erős, de Piroska György leinti, nem baj, ha leszakad is a plafon és ha megdöglik is 20 zsidó. Másnap már Bölönyi is megjelenik a kávéházban, de nem akarja bedobni a bombát, azt mondja, hogy ő balkezes, nem tudja bedobni. Majd akad más, gondolják a tervezgetők. Piroska György lefűrészeli a kézigránát nyelét, Fülöp fölszereli az uj gyujtózsinórt. Következik a kávéház félreeső helyén való találkozás, de előzően a büzbombát és a 38 robbanógyutacsot elrejtik. Áttér ezután az ügyész a beismerő vallomások alapján annak Ismertetésére, hogyan dobta be Simkó László a csongrádi bálba a bombát ? Simkó László megjegyzi még, amikor felnéz az emeletre és az égő cigarettával meggyújtja a gránát zsinórját: Jó hosszú dobás lesz." De már sürget a meggyújtott gránátzsinór. Simkó erős lendülettel bevágja ¡a gránátot az elsőemeleti ablakon. Simkó és Bölönyi futásnak erednek, három-négy ház mellett rohannak el, amikor rettenetes erővel felrobban a gránát és vérbeborul a bál. Az ügyész ezután megállapítja a szakértők vallomásából, hogy a vádlottak mind beszámíthatók. Kijelentette, hogy a vádat valamennyi vádlott ellen fenntartja. Simkó elsőrendű, Bölönyi másodrendű vádlottat, mint tettestársat, Fülöp, Sági János, Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (9) Gyorsan levetkezett, belebújt Csőrffy ágyába, meghimbálta magát, nyújtózkodott. — Tudja — szólt — aludtam mór ennél különb ágyban is. — Nem méltó az én hercegnőmhöz, való igaz, de majd, majd ... lesz nekünk mennyezetes ágyunk diófából faragva, selyem párnák, misztikus világítás, minden artisztikus, minden harmonikus, szép, nagyszerű, mint te szép magad. Megfogta a lány kezét. — Olíva, Oliva! — de a lány már aludt. Szerette volna megrázni, a fülébe kiáltani: Oliva, hát illik ez ? A gyertyával az arcába világított. Gyönyörködni akarok benne csupán, — mentegetődzött maga előtt. Komolynak s idősebbnek látszott most a lány; egy hajfürt, mint egy fekete festékkel húzott ecsetvonás végigszaladt a homlokán, a szemén, az állán, kacskaringós hullámokat rajzolt a nyakára s különös mód két részre osztotta az arcát. — Aludj kis hercegnőm . . . drága szép kis tolvajom — suttogta búsan. Ledobta magát a pamlagra, mely recsegett, nyikorgott s elnyelte a sóhajtásait. Hajnaltájban felriadt; mintha sikoltást hallotl volna . .. Sötét volt: hirtelenében nem tudta, hol fekszik, merre ajtó, ablak... míg tájékozódni próbált, újra felhangzott a sikoltás. Felugrott. Reszkető kézzel meggyújtotta a gyertyát. Oliva tébolyszerű rémülettel nézett maga elé. — Borzasztói — szólt,remegett.a fogai összeverődlek s mereven, idegenűlnézett az ifjúra. — Borzasztó . . . csak most tudom, hol vagyok, szörnyűt álmodtam, — megrázkódott s a fejéhez kapott. Csőrffy leült az ágya szélére s megfogta a kezét. — Rosszat álmodott az én kis hercegnőm ? Oliva körUInézett a szobácskában. — Milyen jó, hogy itt vagyok, itt magánál... Valami nagyon rosszat álmodtam. — Bágyadtan mosolygott. — Milyen jó, hogy maga itt van mellettem, magának olyan jó szeme van... magától nem tudnék félni... majd meglátja... nem bánja meg ... hogy tetszem magának. Maga is nekem . . . ni, maga ruhástól aludt, szegény! — Átölelte a fiatalember nyakát és magához vonta. Déltájban keltek fel. Csőrffy, Julcsa nénihez szerelett volna menni ebédre, de Oliva hallani sem akart erről. Elborult arccal tiltakozott. — Soha, akkor lássam őket, mikor a hátam közepét. Nem szívelhetem őket. Mit gondol most rólam ? Nohát igenis ... ők otl voltak, mikor engem pofon ütöttek. Gyűlölöm őket. Elsápadt, ádáz harag villogott a szemeiben, a keze ökölbe szorult. — Azt hiszi az a szamár, hogy holnap munkába állok nála ... inkább .. . Sápadt Grófnő ... jó vicc .. ."fütyülök ! Most bonyolult s terjengős mesébe fogott annak a bizonyítására, hogy tulajdonképpen csak meg akarta bosszantani az asszonyát... Tumóhoz mentek ebédelni. Kart-karba öltve mentek, úgy is jöttek visszafelé, összebújva, mint egy fiatal házaspár. Oliva megelégedetten fütyörészett az utcán. Egy kis leány megállt s szembe bámult vele. Ezen hangosan, boldogan nevetett. Bibi jutóit eszébe, dicsérni kezdte : milyen helyes, kedves kis teremtés, Bite Ganci szép fiu, kár, hogy ... A Zsiráf nagyszerű ember ... Hajashi... mind, mind 1 Megcsípte Csőrffy karját. — Az a Zoé úgy énekel, mint egy tündér az Operában. Nem szerelmes belé ? Igazán ? A román nők veszedelmesek, megbabonázzák a férfiakat, méreg van a szemükben. Mikor hazaértek, megállt s érdeklődve olvasta az ajtóra kiszegezett névjegyet: Kapolcsi Kapolcsy István. Ez maga ? — Büszkén felvetette a fejét. — Hisz akkor maga nemes ember. Akkor én most mi vagyok ? Csőrffy mosolygolt. Oliva elpirult s hirtelen felfortyanva, izgatottan kiáltott fel: mit nevet ? Most mondja meg, mit gondol rólam ? Csőrffy az ölébe vonta, megsimogatta, aztán mutató ujját, mintha rajzolna, végigvezette az arcán. — Ez a homlok a legszebb homlok. Piktorok, szobrászok irigykedve nézik és irigy az egész világ és én megcsókolom és édes íze van ajkamnak .. . két szemöldök, merész ívű fekete szárnyak, ezen repülnek a gondolatok. Két bársonyos út ez és az én [ujjam jobbra sétál rajta, balra sétál rajta és az ujjam hegyébe az egész szívem belefér ... (Folytatjuk.)