Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-26 / 220. szám

iqf»i тжйт ára 2000 ki jHrtaiMMH M ttMMr jiftjfekelávml inmCxm.) Ttleeo IHUJui«)' тштт Ч-Л-Ч . — IMISMM Яш Min М1ШИ» Зла, Ser« nftat ára 20Q0 канна ЩШМЫ кпк I Ка ИМК> МтЬм 40000, Ятвм«им a« t Málna 45001 ко. airdctHI ánk i Pethaiáboa I mm. 400, egy kaiábon 800 máfltl kaiábon 120a SiOvegkOxt H izázaltkkal drágább Apró hirdet é» 10 tzöig во» kor. SxOvegkOxtl kdilem*. отек toronként 6000 korona. Cialádi érteiité» «5000 kof V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 26, PÉNTEK. 220-ik szám. Ne ölj! — Minden embertársunknak joga van arra, hogy éljen, hogy életét töle más el ne vegye, mint aki adta. Az az ember, aki embertársai életét elvette, megérdemli, hogy saját lelkiismere furdalásán kivül földi birái büntetésében is részesüljön. Szolnokon hangzottik el ma ezek a szavak, a királyi ügyész mondta a csongrádi merénylők fölött tartott vádbeszédében. Minden tiszteletünk a királyi ügyész uré, aki nyiltan és félre nem érthető módon adott hangot annak a fojtogató érzésnek, amely hosszú esztendők óta tart mindenkit lenyűgözve, rátelepedik közgazdasági életünkre és kompromittálja az országot a külföldön. Az emberi életet csak az vehe i el, aki adta, másik embernek ehhez nincs jussa, akár a nyomorba hajló fzegénységét, akár hazafias felbuzdulását tartja maga elé takarónak. Dá — ha szabad fokozatokat teremteni — akkor van hozzá legkevesebb joga, ha a Balkánon is elavult recept szerint dolgozik, titokban, orvul és gyáva hozzá, hogy cselekménye következményeit viselje. Ez nem m<gyar tempó, a magyar ember sohasem volt orgyilkos, a magyar nemzeti érzés kincseihez semmi köze sincs annak a dísztelen gárdának, amely különítményekbe tömörülve állt bosszút gyanúsnak tartott egzisztenciák életén épp ugy, mint aranyóráján és pénztárcáján. A középkori várúr eláltatta csatlósaival az országutat, megdézsmáltatta a vásárra igyekvő kereskedők portékáját, de véiüket nem eresztette. Akkor ez volt az erkölcs, csodálkozni rajta ma nem lehet, mert r>tka madár volt a kultura, még csak a betűvetés tudománya is, hozzánk pedig különösen sokára érkezett el. Amit azonban tettek, azt nyiltan telték, akár sértetlenségük erejének tudatában, akár számolva az ellentállás lehetőségével. Ezek középkori sötét emberek voltak, ma pedig a legműveltebbnek hirdetett korszakot éljük. Nyilván a műveltséggel jár hát együtt a felelősség alul való menekülés, mikor a fenevad gonoszságával végrehajtott cselekményért számot kellene adni. A világ korrpolyodottságának sok a fanatikus bolygója, akik helyre akarják hozni azt, amit valahol, valamerre elrontottak. Tébolyult nagyképűség vet felszínre jelentéktelen egyéniségeket, akik a középkort is megszégyenítően avatkoznak bele a politikába és tudás, hozzáértés nélkül a kurjongatáson kezdik, a más javainak elrablásán folytatják és gyilkossággal végzik. Vájjon terhellséges elmebaj ez, vagy olyan járvány, amely országokon fut keresztül? Jaurest még csak a nemzeti fanatizmus pusztította el, bár gyenge pont volt még az ö hatalmas egyénisége is ahhoz, hogy feltartóztassa a világháborút. Nem használtak vele az ügynek, amiként hogy politikai gyilkossággal még sosem változtatták meg a korszellemet és nem változott egy-két alkalmatlannak látszó politikus halálával maga a politika, amely mégis csak a nemzetek szükségletéből fakad. Csak a mártírok száma gyarapodott s eszméik kaptak uj követöket. S hiába hirdetik nemzeti irdekböl s akaratból megengedhetőnek mégis a gyilkosságot. Mert hol a nemzeti akarat, amely tapsolni tudott a nem eléggé agresszív fajvédő Erzberger halálának és hol a szerencsétlenül megcsonkított Magyarország öiömujjongása azokon a komiszságokon, amiket éveken át hajtottak itt végre politikai szegénylegények, borba fult erkölcsű duhaj tökéletlenek? Nemzet, vagy akár csak közvélemény-e a mindenünnen való összeszedettsé^ük vétes kigondolása, mindenáron való pusztitási hajlama? Valahol nagy kisiklás történhetett, hogy még mindig fölszedett sínek, összetört vagonok romjain kell világtalankodnunk. Máskülönben nem arcátlankodnék a vádlott a birájával, nem fenyegetőznék „még taláikozunk'-kal. A romokból nehezen kecmeregünk ki, rendes vágányra a közerkölcs, közbéke utjain csak akkor érünk, ha a pártatlan törvény mindenkire lesújt—, aki fenevadak ösztönével dúl, bárha tetszetős, ostoba tömegekre vonzó jelszavakkal robbantja is a gyilkos bombát — s ha így minden párton egyforma tisztelete és tekintélye lesz törvénynek és törvényt alkalmazó bírónak. Elkészült a memorandum Németország népszövetségi tagságáról. Berlin, szeptember 25. A minisztertanács mai ülésén elfogadták azt a memorandumot, amelyet Németországnak a Népszövetségbe való belépéséről nyújtanak át a német diplomáciai képviselők az érdekelt kormányoknak. / Meghiusult az angol-német kereskedelmi tárgyalás. London, szeptember 25. Az angol sajtó feltűnő helyen közli az angol-német kereskedelmi tárgyalás meghiúsulásáról szóló jelentést, de általában tartózkodnak a magyarázattól. Az ügyben kiadott hivatalos közlemény csak annyit mond, hogy Fontaine, az angol delegáció vezetője és Stockhammer, a német delegáció vezetője kénytelen volt megszakítani a tárgyalást, mert sehogy sem tudtak kCzös alapot találni, amelyen a kereskedelmi ízerzödés megköthető lenne. Blr a német és az angol hivatalos kölök egyaránt mélységes hallgatásba burkolóztak, általános meggyőződés, hogy a tárgyalás azért vallott kudarcot, mert Németország nem A perbeszédek napján szokatlan dolgok történtek Szolnokon. Szinházat rendeztek a tárgyalóteremben. — Pénteken délután hirdetik ki az Ítéletet. hajlandó adómentességben részesiteni az angol árucikkeket, már pedig az uj német vámtarifa elviselhetetlen terheket ró a külföldi behozatalra. A Daily Mail, amely legrészletesebben foglalkozik a kérdéssel, igen célzatosan és rosszindulatúan ír. A lap szerint végzetes őrültség lenne, ha a jelen körülmények között Anglia a legnagyobb kedvezést biztosítaná a Németbirodalom részére, mert hiszen Németország a kereskedelmi háború keztyüjét dobta a külföld arcába. A lap szerint igen kétes, hogy az október elsején kezdődő német-francia kereskedelmi tárgyalások eredménnyel fognak-e járni. Az egész cikk célzatosságára vall egyébként az is, hogy a lap szerint helytelenül cselekedett Anglia, amikor a 26 százalékos jóvátételi illeték fizetését német márkában fogadja el. Köztudomású ugyanis, hogy a Dawes-jelentés értelmében Németország minden jóvátételi fizetést német mátkában köteles teljesíteni. Szolnok, szeptember 25. A csongrádi bombamerénylet főtárgyalásának ma nagy napja van. Ma kerülnek sorra a vádbeszéd és védőbeszédek. A mai tárgyalást erősen fokozott érdeklődéssel kiséri a közönség. Már 9 óra előtt tömegesen tólultak a tárgyalóterem felé. Az elnök értesült arról, hogy a közönség minden protekciót igénybevesz, hogy a terembe juthasson. Ezért kiadta a szigorú utasítást, hogy csak azok léphetnek be a tárgyalóterembe, akiknek jegyük van. Ennek ellenőrzésére kis ideig maga az elnök is az ajtóban tartózkodott. Kilenc órakor a közönség már teljesen megtöltötte a padsorokat. A bíróság a tárgyalás megnyitásával várt a fél 10 órás hajó megérkezéséig, mert ezzel várta azt a négy tanút, akiket Kovács csendőrnek Bölönyi megveretéséről tett kijelentésére vonatkozólag akartak kihallgatni. Tiz órakor még semmi hir sem jött a hajó érkezéséről, pedig hirnököt is küldtek ki, hogy jelentse a hajó érkezését, ha a tanuk nem jönnek meg. Negyed 11-kor jelentették, hogy a hajó megérkezett, de csak egy tanú jött. Az elnök fél 11 előtt néhány perccel adott parancsot a vádlottak elővezetésére. Fél 11-kor megnyitotta a tárgyalást. Jelentette, hogy táviratot kapott, amelyben Weisz gyógyszerész közli, hogy a Purgei tanú által emiitett rendőri Borsos ügyész Tekintetes királyi törvényszék! Az ország népe a magyar igazságszolgáltatástól várja, hogy kérlelhetetlen szigorral sújtson le minden olyan bűnösre, aki bármilyen módon közreműködik azon, hogy a nehéz és fáradtságos munkával helyreállított társadalmi rend megzavartassék, akit bűncselekmények elkövetésében felelősség terhel. A legkisebb részletekre is kiterjedő tárgyalás folyamán a törvényszék minden tagjának komoly munkásságára volt és lesz ezután is szükség, hogy meggyőződésük a vádlottak bűnössége mellett kialakuljon. Mindnyájunknak megdermed ereinkben a vér és még most is borzadunk a vádlottak által elkövetett tetteken, ha ezek lefolyását lelkiszemeink elé idézzük. Nekem, mint a vád képviselőjének éppen nem hivatásom a mindenáron való vádemelés, mint ahogy a védelemnek sem lehet hivatása a bűnös mindenáron való kimentése, mert hiszen az országos port felvert bűnügyben csakis egyet: az igazságot kell keresnünk. Éppen ezért legyen szabad mindenekelőtt kijelentenem, hogy e bünpör vádlottai ellen igazságérzetemtől vezéreltetve vádat emelek, mert mindazok a bizonyítékok súlya alatt, amelyek albumra nem tett megrendelést. Ha a tanú aláírását látta, az csak hamis aláírás lehetett. Bölönyi József tanú kihallgatása következett ezután. A tanú elmondja, hogy a szegedi börtönben meglátogatta öccsét: Bölönyi Miklóst. Két daganatot látott rajta és látta, hogy a ruhája véres volt. Tánczos János csongrádi földmives azt állítja, hogy Kovács István csendőr egy alkalommal a vendéglőben beszélte, hogy Bölönyit hogyan kínozták. A tanú félénken válaszolt a kérdésekre. Megmondja végül azt is, hogy Kovács csendőr megfenyegette őt, hogy a lábánál fogva akasztja fel, ha ezt meri vallani, ezért nem vallott a vizsgálóbírónál. Ezután szembesítették a tanút a csendőrrel. Tánczos szemébe mondta Kovács csendőrnek a dolgot. A csendőr tagadta, hogy ilyet mondott volna. A bíróság ezután visszavonult, majd kihirdette határozatát, hogy Kovács csendőr megesketését mellőzi, míg Tanczos János és Bölönyi József megesketérét elrendeli. A tanuk ezután letették az esküt. A bizonyítási eljárás ezzel befejeződött. Dr. Borsos József kir. ügyész mondotta el ezután vádbeszédét. vádbeszéde. a főtárgyalás során felmerültek, egyénileg is meg vagyok győződve a vádlottak bűnösségéről. Ha nem volnék, akkor élnék törvényadta jogommal és vádat sem emelnék. Ezután a kir. ügyész sorba vette és boncolgatta a bűntény bázisait. A vádlottak bűnösségét hangoztatta és a kihallgatott tanuk vallomásaira hivatkozik. A visszavonásra vonatkozólag azt mondotta, hogy a vádlottak azzal védekeztek, hogy beismerő vallomásukat sanyargatás hatása alatt tették meg. Azzal is indokolták, hogy visszavonás esetére a nyomozók kikéréssel fenyegették őket. A vádlottak vallomásaikat 6—7—8 hét multán vonták vissza Szegeden és a visszavonó vallomásban bántalmazásról nem is szóltak. A feltett kérdésre azt mondták, hogy nem bántalmazták őket. A börtönorvos is azt igazolta, hogy sérülés nem volt rajtuk, úgyszintén Bölönyi bélvérzése is magától felléphetett. A vádlottaknak a kínzásra vonatkozó állításai csak kétségbeesett védekezés. A nyomozásban résztvett hatósági közegek eskü alatt vallották, hogy nem bántalmazták őket. A védelem azt állitja, hogy a detektívek kínozták a vádlottakat, ez ellen tiatá-