Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-20 / 215. szám

W" ** 1 " ' igyet ihiHii ára 2000 ki Szeged, 1924 szeptember 20, SZOMBAT. j INihMI ÉS IMCtt» j-rt; ¡wa Hím rtci 1 (W» MbtoUral sumbon.) № OB ll-OJk.Bi.ged- •eg(et»|B ktttt kitételével atadta M, Bura tsAa Ars 2000 kv lem. Biotmt«si tnm io IBMPVa helyben 40000, W» •MM H rtitta «500« kot. V. évfolyam. A lappangó drágaság. Négy számot idézünk. Januárban 6946 volt a megélhetés szorzószáma, márciusban 10.844, juniutban 17.137, szeptemberben pedig 19.547. Ezek a számok a drágaság növekedését fejezik ki, egyben pedig azt, hogy a megnevezett hónapokban a békeösszegnek hányszorosát kellett az életfenntartásra forditanL Pusztán ezekből a számokból két fonlos következtetést Iíhet levonnunk. Az egyik az, hogyha van valaki, aki pontosan megkapja a békebeli fizetését, vagy ugyanannyit keres, mint békében — pedig az ilyenek ugyancsak kevesen vannak —, legalább husz százalékkal kénytelen az igényeit leszorítani. Ennyivel kevesebb a papirkoronára átszámított békekorondnak a vásárló értéke. A másik megállapítás az, hogy a márciustól csiknem állandó koronaárfolyam melleit a drágaság csaknem a duplájára növekedett. Stabil korona, szanálás és külföldi kölcsön nem ludták a drágulás processzusát megakasztani. Megváltozott azonban a drágaság jellege. A háborúban és a háború utáni időiben a drágulás becsületes, nyilt jelenség volt. Rohanvást jött és hősi nekilendüléssel foglalta el az egyes pozíciókat. Sokat nem használt ugyan, de legalább az érdekeitek tudták, hogy mikor és melyik oldalon védekezzenek ellene. Még a kormány is kötelességének érezte, hogy cselekedjék a polgárok nagy többségének érdekében, akik a fogyasztók kategoriájaba tartoznak. A mostani drágulás bppingva jön, mint a betegség. Ma megdrágul néhány koronával a buza, holnap a ruha ára emelkedik, holnapután ezer koronát kérnek a kávéházban a zsemlyéért, rákövetkező nap emel a borbély, «szután eme i a Nemzeti Bank a kamatlábat, megdrágul a kukorica, a disznó, a zsir és megdrágul az ¿let, anélkül, hogy mód volna a védekezésre és volna, akihez segítségért kiálthatnának, akiket vizbefulásra ítélt a sors. A két következtetést kiegészíti egy tapasztalat, amelyet megerősíthetnek mindazok a m gyar vándormadarak, akik mostanában tértek vi&sza külföldi utjukról, nyaralásukról. Nyugaton, az egy Németországot kivéve, ahol azonban speciális okai vannak a drágaságnak, mindenütt olcsóbb az éle', mint Magyarországon. Trouvilletan olcsóbban lehet nyaralni, mint a Balaton melletti falvakban és fele összegből meg lehet ebédelni Bécsben, mint Budapesten. A nelyzet ellenkező ére változott. A rossz valutáju Magyarország lett drága és azok, «kik nagy pénzben többet keresnek, kevesebbet kénytelenek megélhetésükre költeni. Ha az okát keressük a drágaságnak és a gazdához, az iparoshoz, vagy a kereskedőhöz fordulunk,4§*ndegyik készeéggel nyújt magyarázatot és felvilágosítást. A lappangó drágulásnak mindig a másik az oka. Esetleg az adó, a vasút, az állam. Az állam pedig visszahárítja a drágulás ódiumát polgáraira és azt mondja, hogy kénytelen az adókat és szolgáltatásainak diját szüntelenül feleié srófolni, mert különben tisztviselői, akik hatvan százalékát emésztik meg az álhmi kiadásoknak, nem tudnának megélni, így képződik a circulus vitiosus, az archimedesi csavar, amely elöl nincsen menekvés. Kétségtelen, hogy közgazdasági életünk beteg. Mert normális álapotnak nem lehet tekinteni azt, hogy olyan cikkek, amelyeket Magyarországból visznek ki a külföldre, vagy a nelyeket a küifö'dön magyarországi nyersterményekből és félgyártmányokból állítanak elő, odakint olcsóbbak, mint a termelő országban. Egyáltalán nem túlzás ugyanis, ha eit a tétéit megállapítás formájában leizöggezzük. Egyáltalán nem jogosulatlan kívánság viszont a közönség részéről, ha a 'hatóságok és az állam felé fordul, hogy a drágaságnak a megfékezésére történjék valami. Az eredményt ugyan alig merjük garantálni. A sok drágasági akció mindeddig csak zajos sikertelenségekkel zárult. Ha valaki fellebbentette a fátyolt a számtalan ankét, tanácskozás és bizottsági ülés fölött, csak szó, üres szó volt alattuk. Igaz, hogy vannak a drágaságnak olyan tényezői, amelyeket semmiféle ankéttel megszüntetni nem lehet. Ezekre a tényezőkre még nem is igen szoktak rám utal ni, mert nem szolgálnak a népszerűségnek a gyarapítására. Ilyen tényező az, hogy nálunk még mindig keveset dolgoznak és aki dolgozik, iulnagy hozadékot követel kevés munkája számára. Egy másik tényező az, hogy ipari termelésünk nagyon szét van forgácsolódva, az üzemek kicsinyek és csekély mennyiségű elöállilott termeivény hasznának ' kell biztosítani az üzem tulajdonosának olyan megélhetését, aminőt külföldön sokkal nagyobb ! •lrdetési Int i PélhasAboo I •un. 400, egy hasiban 800 másltl hasábon 1200. SiOreg. kOzt Z5 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szölg 800Q kor. SzOvegkOzU közlemények soronkánt 6000 korona. Családi értesítés «5000 kor 215-ik szám. üzemek nyújtanak. Megváltozott a verseny logikája is. A szabad verseny ma nem az árak leszorítását jelenti, hanem az emelésnek az eszköze. Ha örzse néni drágábban adja a tejet, Mari néni szabadon követi a kellemes példát. Egy még további tényező, amelynek jelentőséget szintén nem lehet alábecsülni az, hogy nálunk minden drdgttási kísérletnek akad közéleti védelmezője és csak nagyon kevés emberben van meg a bátorság ahhoz, hogy nyíltan, becsületesen megmond|a a véleményét és ennek megfelelően cselekedjék. Melléktekintetek, népszerűségi szempontok így játszanak bele nálunk a drága>ág kérdésébe. Ezek a drágaságnak a ' lelki tényezői, melyet a szenvedő alanyok szintén a zsebükön és gyomrukon kénytelenek megI érezni. A Saarmeg nem ki. Genf, szeptember 19. A nemzetek szövetségének tanácsa ma délelőtt nyilvános ülést tartott. Salandra felolvasta a Saarvidék kormánybizottságának junius 16-án kelt válaszát, amelyben a kormányzótizottság ismételten kijelenti, Irgy a rend fentartása érdekében a francia csapatok mindaddig nem nélkülözhetők, amig a Saar- vidéki csendőrség létszámát háromezerre fel nem emelték. Ez pedig pénzügyi nehézségekbe ütközik. Amerikai bankárok a háborús felelősség kérdésének fölvetése ellen Páris, szeptember 19. A Journal berlini jelentése szerint több amerikai bankár értesítette a birodalmi kormányt, hogy a háborús felelősség ügyében tervbevett jegyzék elküldése rendkívül ártana a kölcsönnek. Ha a jegyzéket mégis átadnák, a bankárok nem fognak résztvenni a kölcsön jegyzésében. Az angol—német kereskedelmi szerződés London, szeptember 19. Az angol kormány ismét megfontolás alá veszi az angol-német keieskedtlmi szerződések megkötésének kérdését. Mint tudvalevő, Nagybrítlannia a vers»illesi szerződés aiapján a többi szövetségessel együtt Németország részétől legtöbb kedvezményes elbánásba részesül. Ennek & rendelkezések azonban nemsokára hatályukat vesztik és megegyezést kell kötni az angol kormánnyal a kereskedelem felvételéről. Végleges szerződéstervet még nem készítetlek, de a berlini angol nagykövet ki8érletképen bizonyos javas átokét tett és ezeket közvetlen megbeszélés alá fogják venni. A tárgyalások a jövő évben Berlinben lesznek. MMWMMMMMMM^^ Október elsejétől kezdve délután is lesz hivatal a városnál. Beszélgetés a polgármesterrel bud«pesti útjáról, a létszámcsökkentésről és egyéb városi ügyekről. Szeged, szeptember 19. (Saját tudósítónktól.) A polgármester, aki csütörtökön reggel utazott fel Budapestre, este a gyorsvonattal már visszaérkezett és pénteken reggel már meg is jelent hivatalában. Szokás szerint bekopogtattunk hozzá, hogy megérdeklődjük „budapesti utjának eredményeit". — Azt már megírták — mondotta —, hogy a közmunkák ügyében összehívott megbeszélésen képvisel en Szeged városát és hogy a népjóléti miniszter erre a cé'ra tízmilliárd korona kedvezményes kö'csön kieszközlését ígérte meg a törvényhatóságok számára. A törvényha óságok képviselői egyenkint nyilatkoztak a megbeszé ésen, hogy a rossz termés miatt nyomorba jutott mezőgazdasági munkások keresethez juttatása céljából részt kivánnak-e venni ebben a közmunka-akcióban és mennyi kedvezményes kölcsönre reflektálnak. Több vármegye képviselője ugy nyilatkozott, hogy törvényhatósága területen nincs nyomor, nincs munkanélküliség, tehát nem óhajt résztvenni az akcióban. Volt azonban olyan törvényhalóság is, hogy melyik, azt nem árulom el, amely kétszázötvenmilliárd kedvezményes kölcsönre jelentette be igényét. Érdekes volt Debrecen esete is. Az egész Hajdumegye hárommilliárdot kért, Debrecen maga tizenötmilliárdra tart igényt a kilá ásba helyezett tízmilliárdból. Én Szeged város számára kétezerhéiszázmillió korona kölcsönt kértem. A város területén ugyanis körülbelül ezer olyan család él négyezer családtaggal, amely a rossz termés miatt nem tudta megkeresni mezőgazdasági munkával a nyáron a télire valót és a munkaalkalmak hiánya miatt nem is lesz alkalma arra, hogy ezután keresse meg. A pénzből utat építenénk, elsősorban azt az ut*t fejeznénk be, amelynek építését éppen a pénzkészlet kimerülése miatt hagytuk abba. Hogy megkapjuk-e ezt a 2700 milliót, nem tudom, mert hát a népjóléti miniszter mindössze tizmilliárdot ígért, de akármennyit kapunk, azt elfogadjuk, ha elég kedvezőek lesznek a feltételek, mert a pénzre szükség van a nyomorenyhítés céljából. — Ezenkívül eljárt-e még valami más városi ügyben is Budapesten ? — kérdeztük a polgármestert. — Persze, hogy eljártam és csodamódon sokat végeztem. Az alatt a bárom óra alatt, ami rendelkezésemre állt, voltam a népjóléti, kereskedelmi, belügy- és pénzügyminisztériumokban, meg a kultuszban is. De azt egyelőre nem mondhatom meg, hogy milyen ügyben, mert attól tartok, hogy kontrakariroznak. — Az egyetem? — Nem, nem. Nem olyan nagyon fontos ügy. — Akkor a tanitóválasztások ... — Viz, víz. Nem mondom meg ugy se. Megkérdeztük az eredménytelen faggatás után a polgármestert, hogyan hajtják végre Szegeden a belügyminiszternek a városok háztartásának rendezésére és egyensúlyozására vonatkozó rendeleteit. — Elsősorban a létszámapaszló bizottságot hívom ösze az ujabb létszámcsökkentés ügyében. Mert hát a létszámot feltétlenül csökkenteni kell. Megparancsolta a miniszter, hogy a város a jövőben csak egy ügyészt tarthat. Nekünk három ügyészünk volt. Egyet már meg-