Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-15 / 187. szám

1924 augusztus 15. SZ8Q3P gén pedig ugyancsak egy vadász díjugratással. A kilenc totalizateurnél 10.000 és 50.000 koronás tételekben lehet fogadásokat kötni az induló lovakra. A szépnek ígérkező versenyek összes számaira három értékes tiszteletdijat tűztek ki a lovasoknak, a szokásos dotációk mellett. A tiszteletdijak között serlegek, ezüst tárcák, teakészletek és egyéb ezüst és arany tárgyak szerepelnek. Tiszteletdijakat adtak a Gazdasági Egyesület, valamint a Lovas Egyesületen kivül Rónai Imre, a szegedi hölgyek, József főherceg, Szeged városa, a szegedi huszár és tüzér század, valamint a vonatosztag is, Back Bernát, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár, Körmendy Elemér, Czukor Ferenc, Strasser Richárd ésjgég számosan. A verseny megrendezéséhez A miskolci iparoskongresszus a kereskedelmi miniszter ellen. hozzájárultak Károlyi Imre gróf, Berchthold gróf, Rónai Imre, Rick százados, Berger Imre és a Winkler testvérek. A versenyen résztvevő lovak, valamint a lovasok is már mind Szegedre érkeztek. Azoknak a lovaknak a száma, amelyek indulni fognak, több százra tehető és igy igen szép versenyekre és népes mezőnyökre van kilátás. Gondot okozott a lovaknak elhelyezése megfelelő istállókban, azonban csütörtökön délután már az volt a helyzet, hogy megfelelő szállást tudtak mindenkinek biztosítani. A lovak egyébként már napokkal ezelőtt tréninget kezdtek a szegedi pályán, amely megfelelő jó kondícióban van és igy teljesen felkészülten, megszokott pályán fogják megkezdeni a versenyeket. Miskolc, augusztus 14. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) Csütörtökön délután 2 órakor kezdődött meg Miskolcon az országos ipari kiá li ássál kapcsolatos ipa-oskongretszus, amely iránt rendkivül nagy érdeklődés nyilvánult meg az ország minden ré»zében. A fővárosi és vidéki ipartestületek kiküldött képvise ői zsúfolásig megtöltötték a Korona-siálló na^y érmét. Meg állapi ható, hogy a kongresszus már az első napon értékes munkát végzett a kisipari kölcsön kérdésében elfoglalt á láspontjával, amely tanúbizonysága annak, hogy a r ' iparosság nemcsak a saját érdeke t ifyekszii b zositani, hanem az ország egyetemes érdekeiért küzd. A kongresszuson nagy visszatetszést lelteit az a körülmény, hogy ífralkó Lajos kereskedelmi miniszter távollétével tüntetett, amiből azt állapították meg, hogy a miniszter egyáltalában nem törődik a mogyar iparossággal. Az elnök erre vonatkozó be elen ése u r, ' méry és éles hif.kadások hangzottak el és az á talán s mél tatlankodás olyan hatalmas erővel tört ki, hogy az ülést néhány percre Jel kellett függeszteni oz elnöknek. Annál nagyobb örömmel vet e tudomásul a kongresszus dr. Hodobay miskolci polgármesternek azt a bejelentését, arr ely szerint Miskolc város közönsége ötvenmil u koronával járul hoizá az iparostanonc otthon építési költségeihez. A kongresszus egyes tsgjai élesen szembe fordultak a szociáidémokrata alapon szervezkedő iparosokkal. Több fölszólalás hang ott el ' ebben az ügyten, nujd az elnök félbeszakította az ülést, annak folytatását péntek défelőttre tűzte ki. Sztrájkba állottak a szegedi építőmunkások. Szeged, auguezfu* 14 (Saját tudósítónktól.) Tizenegyedik hónapja van érvényben az úgynevezett szegedi indexrtndszer," amelynek tartama alatt cs k igen szórványosan mutatkozik munkátbeszüntetö jelenségek, mivel a munkások mindig a drágulás arányában kapták hetibéreiket. Most azu án egyre másra fordulnak elő olyan jelenségek, amelyek szerint a megnehezedett gazdasági viszonyok miait nem kielégítő j&Jndex, illetve azok az alapbéreRpanretyektiez az index százalékait hozzáadják. A munkabérek nem fedezik egészen a mindennapos életszükségletet, aminek az lett a következménye, hogy csütörtökön reggel a szegedi építőmunkások egy lényeges része — akiknél tatán a legkirívóbb az alapbérek alacsonysága — beszüntette a munkát. Énnek az ügynek előzményeiről a következőkben számolhat be a Szeged munkatársa : Mintegy hat héttel ezelCtt az építőmunkások alapőrabére 1850 korona volt, amihez hozzájárult természetesen a heti kdex. A bírek azonban igy is csak 6500—7000 korona között moíogtak, mire a munkások mozgalmat indítottak, illetőleg tárgyalásokba kezdtek a munkaadókkal, hogy a béreket arta a nívóra emeljék föl, amely biztosítja, ha szűkösen is, megélhetésüket. A munkaadók erre méltányolták a munkások kérelmét és kijelentették, hogy az alapbéreket momentán száz koronával emelik föl, míg a végleges rendezésről két héten belül dönteni fognak, Illetve olyan béreket fognak megállapítani, amelyek, ha nem is aranyparitáson mozognak, de biztosítják legalább a megélhetés minimumát. Ezután a megállapodás után természetesen sehol sem történt üzembeszüntetés, de azóta hat hét fe!t el és az alapbéreket véglegesen pes és kedélyes disznóvágóbálakat a Sasban tartották. A rókusi Hét pacsirta vendéglő udvara mögött nagy mulatókert feküdt terebélyes fákkal, bokrokkal, filagóriával, nyitott és födeles tánchelyekkel. Az 1840. év tavaszán a még mindig nagyszámban élő gazdag német polgárok és katonatisztek összeállottak és a német szinészek számára a kertben fából nagy nyári színkört építettek. Schaetzl Alajos német színigazgató az akkori ízlés szerint meglepő dísszel szerelte fel az arénát, amelynek nézőtere nyitott volt, de a színpad féltetővel volt befödve. Ez a színkör eleinte a német színészeknek volt menedékhelye, a német polgárok és katonák látogatták. Nyáron a színkörben játszottak, télire a városházi színházba húzódtak, „de a jobb ízlést tipró bohózati előadásaik" a közönség türelmével visszaéltek, azért a hazafias jurátus-csapat, amelynek élén a heves, tüzes, bátor és rendkivül eszes, Osztrovszky József és társai: Rengey Nándor (Aigner Ferdinánd) és Babarczl József állottak, csakhamar szökésre kényszeritették az idegen múzsákat, hátrahagyva nem kevés adósságukat. A Hét pacsirta színkörét 1854-ben Latabár Endre igazgató megnagyobbította, de a nézőtér tovább is nyitott maradt. 22 páholy, 300 zártszék, 400 karzati és földszinti állóhely volt benne, mintegy 1000 nézőt fogadott be. A vendéglő épülete az 1870-es években Babarczi József híres rókusi ügyvéd (ragadmány neve szerint : Czerkó) tulajdonába került, de a vályogépület az árvízben összeomlott, vele pusztult a színkör is. A hatalmas telek ma beépítetlenül áll és városi fatelepül szolgál. A második nyári színkör a szegedi vár déli oldalán elterülő promenádon feküdt. A tanács az 1830-as években a vár körül sétányokat ültettetett. / ' "'tányt, " proirenrf<fot kor. látkeritéssel vette körül és közepén tégla sétálóutat készíttetett. 1841-ben az uri (belvárosi) kaszinó vendéglőse a promenádon üvegfalakból diszes kioszk-alaku sörcsarnokot építtetett (azért általában „kioszknak" hitták). Egy tágas „mulató" terem és két kártyaszoba volt benne. A kioszkot a vendéglős saját költségén emelte, ezért a tanács 20 évre díjmentesen engedte át neki a telket. A sörcsarnok mellett Havi Mihály színigazgató és negyven részvényes 1848-ban nyári színkört építtetett a már 1846-ban megalakult szegedi dal (opera) színtársulat számára, amely előzőleg két esztendeig a német, olasz, francia és angol nagy városok zenekedvelő közönsége előtt feltűnést keltő pártolás mellett vendégszerepelt és csak az 1848. évi forradalmi események kirére tért haza. 1849. évi julius havában a Szegedre menekült Kossuth Lajos kormányzó, minisztérium, főrendi és képviselőház s a nagyszámú honvédtisztekre való tekintetből mindennap előadást tartott. Az osztrák önkényuralom idejében a színkörben kisebb német színtársulatok működtek az osztrák tisztek és katonák mulattatására, akik ezt a színházat a magukénak tekintették, mert a várkapu mellett feküdt. Az 1860-as években a város tulajdonába szállott kioszkot Wagner György vendéglős bérelte ki, aki a sörcsarnok mellett ketrecekben pelikánokat, pávákat, kínai pujkákat, rókákat stb. tartott és ez az áílatsereglet nagy söröző társaságot vont oda és ettől kezdve a promenádot Wagner-sétánynak nevezték el. Utóbb dal- és zeneversenyeket tartottak a színkörben, amik közül Erdélyi (Kis) Náci, a debreceni Bunkó és kolozsvári Salamon cigányprímások bandájának versenye nagy idegen vendégsei reget vonzott az arénába, amit 1882 ben. ? v^falak lerombolásakor bontottak le. ("o'rt még nem rendezték. Közben az 1950 koronás alapbérek alapján az index százalékaival együtt egy óra bére papirkoronákban 8774 korondi tesz ki, ami annyit jelent, hogy napi nyolc munkaórát számítva, havonta alig rug fel kétmillió koronára. Ez az összeg — már az első látásra nyilvánvaló — nem elegendő egy átlagosan számított négytagú család mindennapos szükségleteire. Emiatt a munkásság körében a legutolsó napok alalt bizonyos elégedetlenség jelentkezett és amikor megtudták, hogy a folyó heti index esést mutat, az építőmunkások egy része csütörtökön reggel beszüntette a munkát. Sztrájkban állanak a Tábor-ufeai bé'frtz munkásai, a Cserepes-soron épülő Seprü-<yár munkásai és még nébáry más nagyobb építkezésnél dolgozó munkások. A munkások legalább tízezer korona órabért követelnek, az alapbérek megfelelő fölemelésével és hivatkoznak arra, hogy ilyen irányban folytak hat hét előtt is a tárgyalások. Követeléseiket azzal támasztják alá. hogy ezek semmiesetre sem magasak, az aranybéreket el sem érik, de miután havonta mintegy két és félmillió koronát tesznek ki, valamennyire mégis biztosítják a mindennapi megélhetést. Hangsúlyozzák, hogy az arany bér 11.050 koronát tenne ki, mivel békében egy órára 65 aranyfillért kaptak. A teljes aranybérek jóval túlszárnyalnák mqmentán igényüket, mivel azok tgy hónapben mintegy hárommillió koronát tennének ki. A munkások kívánságukat csütörtökön közölték a munkaadók képviselőjével, ugy hogy a Mrjryalások, tekintettel a pénteki ünnepre, szombaton délben Jognak megindulni. Remélhető, hogy már az eltő tárgyaláson egyezségre tudnak wajd jutni a munkaadók és a munkások képviselői, még mielőtt a sztrájk általánossá terjedne az épi ő-siakmában. Ezzel a bérmozgalommal egyidejűleg ismét fölmerült az az álláspont, hogy most már a munkásoknál az egész vonalon be kell végre vezetni az arany paritásos béreket. E »51 remélik ugy a munkasok, mint a munkaadók az állandó súrlódások hiküszöbölődését, erre különben is megvan az indok, hiszen az állam is aranyban szedi be a legkülönbözőbb dijakat, valamint aranyban fizeti tisztviselőit is. Itt csupán a szorzószám végleges rendezése okoz nehézséget, de a legközelebbi értekezleten ebben az irányban is fölveszik a tárgyalások fonalát. BAMMMMMMMWWWMMMfMMMWMMlMa A népszövetségi kölcsön magyar rész«. Budarestről jelentik: A népszövetségi kölcsön magyar része jegyzéseinek az eredményét most dolgozza fel a TÉBE vezetőség«. A jegyzésről több vidéki városból még mindig nem érkeztek be a pontos kimutatások, ugy hogy emiatt előreláthatóan csak szombatra készülnek el a teljes listával. Annyi azonban már is megállapítható, hogy a túljegyzés igen jelentékeny. Vidéken különben még most is jegyez a közönség, sől egyes helyeken nagyobbszabásu jegyzések, a közönség jegyzése a határidő leteltével kezdődtek meg. Ezen késedelemnek az az oka, hogy a gazdák csak a jegyzési határidő leteltével tudták a termésüket értékesíteni. Korlátozott a gabonafélék, őrlemények, állatok ¿s a bor importja. Budapestről jelentik : A tavaszon hosszas tárgyalás folyt a mezőgazdasági kamarák és a mezőgazdasági nem hivatalos érdekképviseletek, valamint a földművelési minisztérium között, amelyeknek eredménye nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszternek az az ígérete volt, hogy augusztus 15-éig a mezőgazdasági termékek egész nemzetközi forgalmát teljesen szabr^rtá teszi. Tekintettel arra, hogy ez a dáturn ma lejár, munkatársunk illetékes helyen érdeklődött ebben az ügyben és a következő felvilágosítást kapta: A forgalomnak nemzetközi vonatkozásokban való felszabadítása terén a legfontosabb lépéseket már megtettük. Kivitelünk teljesen szabad. Csak a behozatal terén vannak még korlátozások, nevezetesen nem szabadítottuk még fel a gabonaféléknek!: búzának, rozsnak, árpának, a liszt- és örleménzáruknak, az állatoknak, bornak, törkölynek, borseprőneV, a növények közül a vöröshagymának, fokhagymának, a kávépótl*koknak behozatalát. Fokozatosan ezeket; is f<;l«7«r*di jnk.