Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-13 / 185. szám

SZEGED 1924 auguszto 13. Utazás teknőháton a Móravárostól a Szent István-térig. Képek ä keddi felhőszakadásról. Szeged, augusztus 12. (Saját tudósítónktól.) Kedden délelőtt isinét erős próbát kellett kiáltania Szeged város csatornarendszerének és Szeged város csatornarendszere kedden délelőtt ismét nem állta ki a próbát. A hirtelen jött felhőszakadásszerű zápor néhány pillanat alatt megtöltötte a levezető csatornákat és azok, ahelyett hogy hivatásukat teljesítve az utcákon összegyűlő vizet a Tiszába vezették volna, azokat a városrészeket is elárasztották, amelyek rendes körülmények között veszedelem nélkül bírnának ki minden felhőszakadást. A szennyes, szemetes viz megrekedt az utcákon, befolyt a házak pincéibe, elborította az alacsonyabb fekvésű városrészeket. Az, hogy komolyabb katasztrófa nem történt, csakis a zápoffelhők gyors elvonulásának köszönhető, de még igy is szomorú képe maradt még sokáig a városnak a 2ápor után is. A Móraváros, amely mindenfajta vizveszedelemtől nagyon sokat és nagyon intenziven szenved, most is viz alá került. Utcáin, amelyeken vadul rohant végig a szennyes ár, megszűnt a közlekedés minden lehetősége. Az emberek lakásaikba szorultak vissza és téglákat raktak bútoraik alá, hogy így illendő módon előkészüljenek az emelkedő viz fogadására. A gyerekek pedig a széles mosóteknőket cipelték elő és azokkal játszottak Velencét. Móraváros vizveszedelme csak nekik hoz örömet, vígan lubickolnak a folyókká változott utcákon. Annál nagyobb veszedelmet jelent ezzel szemben a házigazdákra és a lakókra egyaránt. A viz ugyanis nagyon megrongálja a gyönge struktúrájú házak alapzatát és ilyenkor, felhőszakadás vagy talajvizjárás idején, mindig összeroskad egykét ház a Móravárosban, ami pedig a födél nélkül maradó lakók elhelyezésének veszedelmén kívül szégyenfélét is jelent a városra nézve, ha ugyan lenne valaki, aki a Móraváros miatt hajlandó lenne a szégyenkezésre. A keddi félhőszakadás egyébként nemcsak a külvárosrészeket sülyesztette viz alá, hanem viz alá került többek között az egész Szent István-tér is, amely meglehetősen közel fekszik a város vízmentesnek mondott szivéhez. A környékbeli csatornák minden szennyvize itt gyűlt össze, illetve itt buggyant fel a csatornanyilásokon keresztül. A Szent István-térnek a Kossuth-utca felőli sarkában két ilyen csatornanyilás van, amelynek tulajdonképen az lenne a rendeltetése, hogy a téren összegyűlő esővizet levezesse a főcsatornába. Csendes, ritkás esőzések alkalmával meg is felel rendeltetésének, de ha valami felhőszakadás támad, éppen ugy viselkedik, mint általában, a város egész csatornarendszere — azonnal felmondja a szolgálatot és ahelyett, hogy fölemésztene valamit a tóvá vált tér vizéből, még jobban táplálja azt, mert az alatta lévő, megtelt csatornák fekete tartalmát félméternyi magasságban szökőkutazza a térre. Ez történt kedden délelőtt is. Az égi csatornák megnyílása után néhány perccel már viz alá merültek a tér hírhedt hepehupái és amit a közigazgatás évtizedek óta nem képes megvalósítani, a felhőszakadás egyszeribe megvalósítja. A Szent István-teret simára burkolja a viz, amely állandóan és veszedelmes gyorsasággal emelkedik, a mcgkótyagosodott csatornák egyre bővebben ontják elő illatos tartalmukat, ugy hogy a viz csakhamar átcsap a kocsiutakon, rázudul a gyalogjárdákra, befolyik a környékbeli házak udvaraiba és ellepi a pincéket. A Szent István-téri koplalós kocsik tengelyig állnak az áradatban, a lovak térdigérő lábvizet vehettek végre. De nem eshetett jól nekik a hideg fürdő, mert ugyancsak prüszköltek tőle. Tizenegy óra után végre szétrongálta a szél a felhőket, elállt a zápor, de a speciálisan szegedi szökőkutak ott a Szent István-tér sarkában még jó sokáig működtek. A közlekedés természetesen itt is elakadt. A gyalogosok messze elkerülték a viz alá mcr'Ut környéket, a kocsik is elmenekültek, a boltosok pedig kiültek boltjuk ajtajába és onnan merengtek szomorú arccal a túlsó part felé. A viz még a délutáni órákban is küszöbüket nyaldosta és a tér — amikor kisütött a nap — természetes ingyen strandul szolgált a környékbeli utcák gyerekhadának. A házmesterek káromkodva vödrözték ki a pincékbe tódult víztömeget, még késő este is volt dolguk vele. A Szűcs-utca és a Szent István-tér sarkán álló épületet kerítette be legjobban a viz. Ebben az épületben van a legtöbb üzlet és ezekben az üzletekben volt kedden a legkisebb forgalom. Mert száraz lábbal egyiket sem lehetett megközelíteni. A sarkon egy varroda is van. A varrólányok délben sem mehettek haza, végre hét órakor valamelyik közülük, aki leleményesebb volt, egy létrából és néhány szál deszkából hidat rögtönzött és azzal kötötte össze a lépcsőt a kocsiút egyik vízmentes pontjával. A varrókisasszonyok ezen a rögtönzött hidon libegtek keresztül a viz fölött — a viháncoló és lubickoló gyerekhad nagy gaudiumára. A vizből egyébként bőven jutott néhány belvárosi ház pincéjébe is és jócskán dolga akadt minden feltalálható és elmozdítható szivattyúnak is. Aztán még mondja valaki, hogy Szegeden vízhiány van... A walesi herceg amerikai utja. Lendon, augusztus 12. A walesi herceg Amerikába utazik, nem inkognitóban, mint híre járt, hanem az angol király kívánságára hivatalosan, mint trónörökös. A királynak e tekintetben elhatározott szándéka, hogy a trónörökös nemzetközi érintkezésben udvariassági tényt gyakoroljon az Egyesült Államokban. Washingtonból jelentik, hogy a walesi herceg Washingtonban Coolldge elnök vendége lesz. A Fehérházban Coolidge elnök és családja társaságában teljesen magánjellegű viliásreggelin vesz részt, melyet a legmagasabb fokú udvariassági ténynek tartanak. 2 nak mutatkozott a teljes egyenjogúság alapján a francia javaslathoz hozzájárulni. Horriot újra Londonban. Pdris, »ugusz us 12. A francit lapok egyetértenek abban, hogy Herriot visszatéréte siettetni és rendkívül megkönnyíteni fogja a rrparációs kérdés megoldását. A pálisi sajtó véleménye szerint a konferench utolsó stádiumába a szövetségesek háborús tartozásairól szóló tárgyalások lépnek, tehát Fr«nciaorsián kormánya mindent el fog követni, hojy a konf rencia minél eredményesebben fejezze be működését. Németország amerikai kölcsöne. Pdris, augusztus 12. A Chikágö Tribilne londoni levelezője jól értesült pénzügyi körökben ugy értesült, hogy a 800 milliós német kölcsön négyötödét Newyorkban adják ki jegyzésbe. Mint hire jár, a kölcsön 3%-ra szól és a kibocsájtási árfolyama 93 lesz. A bizományilleték körülbelül 3'/«, ugy hogy a kölcsön nettó hozadéka Németországra nézve a teljes össieg 90'/»-a, vagyis 720 arany márka. London, augusztus 12. Hétfőn volt az első bizottság tanácskozása, melyen a hivatott bankárok a német kölcsön kibocsátásainak feltételeiről volt szó. A Daily Telegraph közlése szerint a kibocsátási árfolyamot 93 százalékra, a kamatot 7 százalékra tervezik. A cseh—magyar kereskedelmi kamara Budapest, augusztus 12. Mint jelentettük, Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének igazgatója az elmúlt napokban Prágába utazott, hogy az ottani gazdasági érdekképviseletekkel érintkezésbe lép en. Fenyő Miksa ezen útjára vonatkozólag többek közt kijelentette, hogy azok a kombinációk, amelyek utazása sikeréről, vagy sikertelenségéről a különböző lapokban megjelentek, merőben alaptalanok és ma legfeljebb csak arról nyilatkozhat, hogy már látni lehet a két ország kozt kialakuló kereskedelempolitikai {viszony megvalósulását és a jövőben való mikénti alakulását. Szeptember elején Paupera Ferenc elnöklete alatt alakul meg a cseh—magyar kereskedelmi kamara. Megbüntették Troppau várost, mert nem tilzött ki lobogót. Prága, augusztus 12. A cseh kormány Troppau várostól megvonta az első fokú politikai hatóság jogát, azzal az indokolással, hogy Massaryk köztársasági elnök troppaui látogatása alkalmával sem a város, sem a városi reáliskolára nem tűzték ki a nemzeti lobogót. Bródy Sándor. Annyira élet volt, emberség, szenvedély, szertelenség, lobogás, szerelem és gyűlölség, hogy nehéz a neve mellé írni ma hirtelen: meghalt. Hiszen a halállal ő már régen komázott, mint az élet minden nagy és igaz szerelmese, mégis fájv tudni, hogy most már nem nézi többé az életet és világot, azzal az erősen egyéni szemmel, amely a magyar irodalomba talán mégis először vitte bele az átkozott és áldott modernséget. Hatvanegyéves volt és nagyon, nagyon sokat élt, többet, mint amennyit néhány ezer filiszter el tudna gondolni, ha gondolkozni tudna. Érezni pedig? Erezni rengeteget érzett. A nagy francia lángész, az ő egyik elődje, Henry Beyle, aki Stendhal néven a halála után jóval később lett halhatatlan, azt íratta a sírkövére, hogy: élt, irt és szeretett. Bródy Sándor ezt nagyon megcsinálta, de különösen az elsőt. Mert sok, sok szerelme között, minden szerelme között a legelső mégis csak az élet volt, amelyet Ady Endre nagy betűvel irt, ő pedig nagy mértékben gyakorolt. 2. Most pedig beszélni kellene arról, hogy ki volt Bródy Sándor, az író? Naturalista volt, mondaná az egyik kritikus. Romantikus volt, felelné a másik. Rapszódikus volt: ez az igazság. Zseniálisan rapszodikus. Életében és költészetében egyaránt. Mit irt? Mindent, de semmi befejett, teljes, tökéletes nagy mü sem maradt utána. Talán egy mégis: egy egyfelvonásos dráma, Rembrandtról, a nagy művészről, a szerencsétlen szerelmesről, a Királyidillek ciklusában. Ez a darab él és áll az idők végezetéig. Remekmű. Hány remekmüvet alkotnak ma hazai drámai müiparosaink ? Első regénye, a Dina, a kamasz oroszlánkörmeit mutatta. A magyar Zola— mondották barátai és ellenségei. Első novellás könyvének cime: Nyomor. A nyomort ő hozta be — prózában — a magyar irodalomba. Szalonképessé tette. Sőt Magyar Szalon-képessé. Mert olvasták és szerették és ajnározták. Szép ember volt, elragadó és hozzá valóban hatalmas és diadalmas tehetség. A nők és az olvasók (majdnem egy) behódoltak neki és sokáig a dicsőség és népszerűség napfényében fürdött ebben az országban, ahol nem szépséggel és tehetséggel, de könyökkel és tekintéllyel szokás hódítani. Jókai Mór öccsének tekintette Bródy Sándort, akit az Uj Idők Herczeg Ferenc mellett favorizált. 3. Bródy Sándor regényei és drámái a régi Maf

yarország utolsó szép éveinek nagy irodalmi érekességei és eseményei voltak. A szinpad, ez a félvilági démon, hamarosan elhódította őt. De nem — az irodalomtól. Mert Bródy Sándor — és ez a becsüktrend nagykeresztje az ő koporsóján — mindhalálig iró maradt. Költő, fantaszta, megszállottja és elragadtatottja a maga egyéni látomásainak és érzéseinek. A Hófehérke, A dada, a Királyidillek, A tanítónő, A medikus, Timár Liza, még a Lyon Lea is, lényegében költőt és embert, művészt és egyéniséget reveláltak, nem pedig színpadi gépészmérnököt és világositót, mint ahogy mostanában illik és szokás. Nagy publicista volt, a temperamentuma minden sorában izzott és szikrázott, lobogott és robogott, akár A Napba, vagy a Pesti Naplóba irt — annak ideién — vezércikket, akár a Jövendő és a Fehér Könyv hasábjain mondotta el a maga véleményét életről és halálról, színházról és szerelemről, Dosztojevszkijről és Márkus Emiliáról, Neszmélyi Artúrról, a sánta riporterről és Ferenc Józsefről, a ruganyos járásúról, mindegy. A bogár és az ember, a végtelenség és a kis senkik egyaránt izgatóan és elragadóan érdekelték. A gyermekeket különösen nagyon szerette. A saját gyermekeit (elegen vannak), imádta. O irta a legszebb magyar ifjúsági regények egy egész sorát. Az egri diákok, A rózsák szigetén klasszikus ősei lesznek és maradnak ezeknek. Lusta embernek tartották és egy egész könyvtárat irt össze. O irta az Ezüst kecskét és A nap lovagját. És ő irta a legérdekesebb magyar prózát Ady előtt. Ez is valami talán. És Ady Endre szerette és nagyra tartotta őt. Erről egy váradi éjszakám emléke örök tanúság, (ó szép váradi éjszakáim!) ! 4. öngyilkos volt egyszer: a szivét életveszélyesen sebezte meg. Akkor írtam róla az első nekrologot, fiatal fejjel, magam is jelöltje voltam ennek a szomorú tábornak, amely ma egyre nő, mint az üdv uj hadserege. Most azután az élet bosszút állott rajta, mint a hütelen asszony: elpártolt tőle és nála sokkal kevésbbé értékes és érde.:;es „fiatalokhoz" állott, öt év óta hordozott egy i a ;/ és mély, egy gyógyíthatatlan sebet a szived , ameíyet valamikor a saját golyója taLált: a háiátUnság és a közöny sebe volt ez. Akinek egyik-másik pesti színház legnagyobb anyagi és erkölcsi sikereit köszönhette, az előtt öt év óta egészen bezárultak ezek a színházak. A kiadók is kutyául bántak vele. Erről akarta írni be nem fejezett regényét, a Rembrandt halálát. És barátai is elhagyták. És a nagyérdemű közönség se igen érdeklődött utána. Bródy Sándor költő volt, valódi költő, noha színpadi sikerei is