Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-13 / 185. szám

1924 augusztus 13. SZBQHn Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja 19-én indul Bernbe. Budapest, augusztus 12. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportja augusztus 19-én indul el Bernbe, hogy ott az unió ülésén Magyarországot képviselje. A magyar csoport tizenkét tagból fog állni. Tagjai lesznek: Berzeviczy Albert, Apponyi Albert gróf, Lukács György, Ráday Gedeon gróf, Erődi Harrach Elemér, Hoyos Miksa gróf, Rubinek István, Erdélyi Aladár és mások. A Interparlamentáris Unió ügyrendjében változás állott be, amennyiben a főtitkári jelentés után az egyes államok politikai viszonyairól vita fog megindulni. Berzeviczy Albert a leszerelés kérdéséről fogja Magyarország álláspontját ismertetni, amely kérdésben eddig is nagy sikert ért el. A politikai kérdésben Apponyi Albert gróf fog véleményt nyilvánítani, míg gazdasági ügyben Szterényi József kereskedelmi és ipari szempontból fogja a kérdést megvilágítani, mezőgazdasági ügyben Hoyos Miksa gróf Marschall Ferenccel fogja Magyarországot képviselni. A magyar küldöttség két csoportban indul el, az első csoport augusztus 19-én, a második csoport augusztus 20-án indul el. Apponyi Albert gróf egyik csoporttal sem utazik, miután már a konferenciát megelőzőleg Svájcban fog tartózkodni. A kisántánt külügyminisztereinek találkozása. Belgrád, augusztus 12 A kisántánt államok külügyminiszterei belgrádi jelentés sierint és a Pravda szerint e hó 20 án találkoznak. Markovié», Benes és Duca külügyminiszterek ez alkalommal eszmecserét folytatnak külpoli.ikai kérdésekről és különösen a nemzetek szövetségének őszi ülésezéseitől fognak tárgyalni. A találkozás színhelye előreláthatóan Zágráb lísar. Belgrád, augusztus 12. Politikai körökben ugy tudják, hogy Sándor király szeptember második felében Párísba utazik. A királyt Davidovics és Marinkovics miniszterek fogják útjára elkísérni. Ez alkalommal kötik meg Franciaországgal a szövetségi szerződést. Belgrád, augusztus 12. A szkupafina a kormánynyilatkozat vitájának befejezése ulán holnap rövid ülést tart, amelyen néhány bizottság összeállítása után elhatározzák, hogy négyheti nyári szünetet tartanak. vidéki turnékon. Szeged, augusztus 12. (Saját tudósítónktól.) A reggeli gyorsvonat vágtat Budapest felé, Kisteleken megáll egy percre s akkor nem remélt emberhad kapaszkodik fel a lépcsőkön. Verejtékes asszonyok, emberek, gyerekek hatalmas kosarakat, hátizsákokat cipelnek, alig tudnak elhelyezkedni. A csomagokban gyümölcs van, egy óriási dinnyét utólag adnak fel valakinek. A népek szuszognak, valaki azt mondja: — Hála Istennek! Hamarosan megindul a diskurzus, ceruzák és papírlapok kerülnek elő, számolások történnek. Arra kiderül a sok arc, mindegyik szed elő körlét, va^y almát, fölvágják a dinnyét, — reggeliznek. (Általános szokás lett a nyári szezonban a vasúton való dinnyézés. Csurog is a leve szerte-széjjel, ahogy a kedve tartja.) Az emberek közlékenyek, egy csizmadiakülsejü férfi beleköt a társaságba. — idevalók? — Nem. — Azért, mert tiz év előtt Kisteleken volt iparom, de aztán közbejött a háború, aztán benősül !em Makóra. — Makóra? — kapja fel valaki a fejét. Ismén a Nagyékat? — Melyiket ? Mond egy utcát. voltak. Kinek kell ma az igazi költő, kinek ? Bródy Sándor, a második nagy sebbel a szivében, amelyet nem a golyó és nem maga ütött, hanem az élet és az emberek, elvonult, eltűnt messze, magányba és délre, kis budai korcsmák piros abroszai és olasz egyetemek boncasztalai mellé. Orvostudományt tanult deres fővel ő, a páduai univerzitáson, ő, aki festőnek készült és író lett, magyar iró. És végül falura akart menni parasztnak, a földmives szegénység emberének. Most meghalt, elpihent a szive egy szanatóriumban. A sziv, amely tovább dobog az olvasók képzeletében és érzésében, nagyon sokáig. Meddig? 6 nem sokat törődött a hálás utókorral О élt, irt és szeretett 1 5. Szegeden is járt néhányszor, a fiait látogatta és Bagits Rozál vendéglőjét, ahol jó vacsora várta, meg jó bor, bár ez utóbbi iránt kevésbbé érdeklődött. A szivar meg a nő, az fontosabb volt neki. Hatvanegy évet élt. Magam az irás megszállottja és az élet reménytelen szerelmese, mély meghatottsággal állok meg a hír előtt, hogy ő földi pályáját immár befejezte. Nagyon sokat köszönhet neki minden magyar, aki tollat forgat és aki valakinek számit ma. Ebben a nyomdában, ahol a késő esti órákban e hozzáillő rapszódikus sorokat irom, talán egy éve kérdeztem egyik fiától: — Hogy van az édes apa ? Szomorúan intett, hogy rosszül. Most már nincsen semmi baj, most majd jön a szép temetés, a nagy elégtétel, a sok repríz is talán és a hálátlan kis nímandok megállapitiák, hogy Sándor bá' azért mégis csak valaki volt. U pedig fekszik tovább a sírban, mint fakír, Gárdonyi felé fordulva az örökkévalóságban, Gárdonyi felé, akivel összeveszett végül és akivel összebékült most a magyar nirvanában t Jahász Gyula. — Ismerem. — Hit az az onokatestvérem. Széles mosoly fut végig az arcolon, mégis csak nagyszerű valami, hjgy Nagyéknak egy onokntestvére utazik a vonaton s ezzel egykettőre ismeretségbe kerül az ember. — Hát ízokban mi van? — folytatja a kiváncai és rámutat a kosarakra. (Csakugyan csizmadia, mert a középső ujját nyújtja, amivel a csirizt szokás kenni.) — Gyümö.'cB. — Viszik eladni? — Dehogy elídni, Magunknak haza, Pestre. Olt nem lehet megfizetni, annyira drága. Számok röpködnek a levegőben. — Ez a dinnye kétezer korona volt, van vagy öt kila. Nálunk háromezer a kilája. Sose ehetnének a gyerekek. Ezerért almát kaptunk, hatszorta olcsóbb, nem beszélve a szilváról. Nálunk sok lekvár kell. — Az én feleségem is sokat csinál. — Csak az a baj, magyarázza a vásárló nö, hogy nagy a piacon az ellenőrzés. A kofák kiülnek már öt órakor, de vennie ssnkinek se szabad hét előtt. Azt mondják, meg kell várni, amíg elment a gyorsvonat. A csizmadia nem érti a dolgot. — Mi köze a gyümölcsnek a gyorshoz ? — Hát az, hogy ne vásároljanak a pestiek. Nehéz kifogni rajtuk, a szemfüleseken, pedig az árut le is kell mérni valamelyik boltban. — Mikor jöttek ? — Az esti tiz órás személlyel. Itt fagyoskodtunk az egész éjjel, most megyünk vissza. — Nem is aludtak? — Amit a vonaton lehet. De mit csináljon az emberi A csizmadia áttér az anyagiakra. — Mégis, kérem, vizsgálva a helyzetet, sorba kerül a költség. Nagysádék, ha jól látom, hárman vannak, a vasút pedig méregdrága. — Na mondja a Nagysád, de mi vasutasok vagyunk. — B-li8tás, toldja meg az agyonkinzott külsejü, borostás állu családfő. — Ez az enyhülés az egészben, mert másképpen nem menne. Hogy éljen meg az ember abból a nyomorúságos nyugdíjból? Vizárus asszony megy át a kocsin, a Makóra benősült csizmadiajeüemü ember iszik és átnyújt egy ezrest. A vizes nö kotorász a kötőjében, de kinyúlik a ciirizkavaró középső ujj és azt inti: — Hagyja ... B-listás vasutasék meredt szemmel bámulják a Jelenelet. — Tudja, magyarázza a családfő, mi nem kupeckedünk, mert magunknak kell. De van sok ember, aki rá van kényszeriive. Munkabíró volna még, mégis elküldték. Mit csináljon? Üsse a lábán a legyet ? Az állam nem segít rajtunk, következőleg "agunknak kall az után néznünk, »miből megélhetünk, ismerete egy embert, aki oii van minden vásáron. Vesz lovat, vagy tehenet, aztán viszi tovább. Hat gyereke van. Egész aprók még, szopós az utolsó. A csizmadia szeme szaporán pislog. — Az enyém egy éves, eszik az már minddent, semmi baj nem volt az elválasztásával. — Ugyan I — álmélkodik B-listás Vasutasné. — Nem avval 1 Még a dinnyét is megeszi. Hát csak azt mondom, már haragudni akartam, hogy maguk jóformán ingyen utaznak és összevásárolnak az olcsó vidékeken mindent, de hat gyerek ... le a kalappal! Becsületes ember, akinek a kijelentése nem frázis. Valóban, leveszi a kalapját, azonban nem teszi többé vissza. A nap kezd már besütni az ablakon s éppen a fejét éri. A B-listás család, elgyötörten az egész éjszakai törtetéstöl, álmatlanságtól, egymásnak dől és alszik. Budapest, augusztus 12. (Saját tudósítónktól.) Kedden délelőtt aggódó orvosok szűkszavú jelentése számolt be arról, hogy Bródy Sándor, a meleg szívű, már-már elfelejtett magyar iró állapota válságosra fordult. És kedden délután 4 óra után elkomolyodott arccal adták fel vidékre a táviratot: „Bródy Sándor 61 éves kordban délután 4 órakor az egyik fővárosi szanatórium külön szobájában szívbajához járult tüdővizenyőben meghall". 1924 augusztus 12 én délután megszűnt dobogni érzékeny, .meleg szive, amely mindenre hevült, dobbant és reagált, ami szép volt, jó volt, amelyről Ady Endre irta élete végén egy verse elé ajánlásképen: „Bródy Sándornak, szivére borultan". Mindenkinek jó Sándor bácsija már régen panaszkodott a szivére, amely kimerült az élet tüzében. A forradalmak után nem bírta a sok gyászt, vért és mocsarat, elvitte szivét gyógyítani Olaszország örök-kék, napfényes ege alá. Csöndben élt az o!asz ég ahtt és a nyugalomban és békében mintha engedett volna a szive. Aztán visszajött még Pestre, gyenge szivével délufánonkint ott ült az Otthon asztalainál, csöndesen hagyta, hogy beszéljenek és csak bólogatott a fejével. Nem dolgozott, nem irt, hallgatott és néha leült kaszinómi ebéd után az Otthon kerek asztalához. Utoljára Lázár Miklós Uj könyv-ébe küldött még egy uj kis Írást, aztán egyszer még intervjut adott. Egy évvel ezelőtt régi, kedvelt Rudas-fürdőjében ismét megtámadta a szive és akkor Balatonfüredre vitték. Tavaly ősszel egyszer már majdnem örökre elállt a beteg-sziv dobogása és akkor már Füredre összehivták fiait. De erős természete legyőzte az erős betegséget. Télen ismét Pesten volt egészen csöndben. Csak fiaival érintkezett, mig néhány hónappal ezelőtt szanatóriumba kellett vinni. Sokszor elállt a lélegzete és orvosai komolyan aggódtak érte. Szemei, vonásai, ajka mindinkább beestek és megnyúltak, sápadt arca egyre fehérebb lelt és kedden délután iemét össze kellett hívni a fiait. És délután négy órakor elküldték vidékre a táviratot: 61 éves korában elhallgatott Bródy Sándor drága, meleg, beteg szivének verése. Bródy Sándor meghalt. MAMMAMMMMWIMtMWMMMMMMMIIIf Az oroszországi kereskedők a fővárosban. Budapest, aug. 12. Közöltük már, hogy Oroszországból két nagykereskedő érkezett Budapestre nagyobb vásárlások végett. A Szovjetoroszországból érkezett kereskedők megérkezése Budapesten nagy feltűnést keltett, mert ez volt az első eset, hogy a szovjetország polgárai hivatalosan engedélyt kaptak, hogy — bár rövid ideig — Magyarországon tartózkodhassanak. A tartózkodási engedélyt a főkapitányság utlevélosztálya mindössze három napra adta a nevezetteknek. A kereskedők több budapesti gyárban megfordultak, amelyekkel már előzőleg levélbelileg kezdték meg az összeköttetést. Az oroszországi kereskedők hétfőn megjelentek a külügyminisztérium utlevélesztályánál, ahol ac úgynevezett visszatéri vizűm kiállítását kéiték. A kereskedők ugyanis néhány napra eltávoztak a («városból, de miután üzleti dolgaikat még nem intézték el, vissza akartak térni a fővárosba, hogy onnan hazautazzanak. Az orosz kereskedők a visszatérő vizumot nem kapják meg, valamint az itt tartózkodási engedélyüket sem fogják a hatóságok meghosszabbítani.