Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-10 / 183. szám

8 ZB Q B D 1924 augusz'us 10. Brilliáns, arany- és ezüstékszerek, Omega, Schaffhausen és Doxa zsebórák ezüst evőszerek 6—12—24 személyre, ezüst tálcák, tálak részletfizetésre kedvező árban FISCHER TESTVÉREK ékszerészek Szeged, Kárász-u. lO. Telefon: 10-65. Bankiinnep Angliában. Irta: dr. Vértesi Béla. kísérletezik. Mielőtt a teljes védövámos rendszer alapjára véglegesen ráhelyezkedne, megkísérli visszanyerni háboruelőtti nagy vásárlóterületeit s evégből igyekszik talpraá:litani Közép Európa közgazdaságát, valamint keresi a kapcsolatot Oroszországgal. Hl enn:k a megnyomorított Közép-Európának pínzügyei valamennyire is rendeződnek, lakossága újból vásárlóképes lesz, újból vásárolni fogja a jobb és olcsóbb angol árukat s a nagy angol gazdasági kérdés meg van oldva, anélkül hogy a védővámos rendszer nagyon is kétélű fegyveréhez kellene nyúlni. Közép-Európa államaiban a pénzügyek szanálásával stabilizálódik mindenekelőtt az illető államok valutája, ami elkerülhetetlenül maga után vonja az életnek és iparcikkek árainak a világparitásra való emelkedését. A világparitás nagy porondján pedig John Bull már erősebbnek érzi magát mindenki másnál. Még csak azt kell az egyes államok szanálását megelőzően intszményesen biztosítani, hogy megszűnjenek a behozatali korlátozások s akkor az angol ipar szimára Közép-Európa megnyílik. Itt kapcsolódik tehát be a mi kis magyar csolnakunk a nagy angol gőzös járszalagjába. Mi is beletartozunk az angol palitiki középeurópai koncepciójába, ezéri fordult f:lénk az angol figyelem és nagytőke. így lett a mi pénzügyi szanálásunk nemzeti lélünk érdeke: — érdeke az angol poli lkának is, amely nehogy védővámossá véljék, még megengedi magának azt a kísérletet is, hogy gazdaságilag eleset nemzeteket talpraállitson. Ily gondolatokban elmerengve rovom az ünneplő London most csendes utcáit, — olvasom a Lombard-Street régi, szerény külsejű, patinás házain világbankok cégeit, amelyek bármelyike kezel oly vagyont, mint amennyi a mi egész n mzeti vagyonunk együttvéve. Megállok a világ jegybankjainak ősi min ája: a Bank of England székháza előtt, m ly komor méltóságában külsőleg inkább valamely antik tárgyú muzeumra emlékeztet. S az angol gondolkodás és figyelem éppen ide, a Citybe, a világgazdagságot és hatalmat jelentő palotasorok közé helyezte el Nelsonnak és Wellingtonnak, két legnagyobb nemzeti hősének szobrát. Jelképezni akarja ezzel, hogy ezt a hatalmat fegyverrel, a trafalgari és a vaterlooi győzelemmel lehetelt csak megalapozni. A mai bankünneppel azonban ünnepli az angol nemzet egyúttal keres! kedőit és iparosait is, akiknek évszázados sziI vós munkáji tette lehetővé, hogy a fegyverek I győzelmén az angol világhatalom felépüljön. London, aug. 4. Bank^Holiday a neve ennek az ünnepnek, amelyhez hasonló jelentőségűt sehol másutt nem találunk. Az esztendő egy napját a londoni nagy bankok ünnepükké ava'iák, amelyen zárva tartják hivatalaikat. Ezt követték London nagy kereskedőházai is, — s hosszú évtizedek óta ilyeténkép n a bankok munkaszüneti napjából egy nagyjelentőségű, mondhatnám nemzeti ünnepnap fejlődött ki, amely lényegében ma már nemcsak a bmkok, hanem az egész közgazdasági világ ünnepévé vált. Angliában teljes munkaszünettel az esztendőben csak három egyházi ünnepnapot ülnek, a Bank Holiday a negyedik olyan nap, amelyen London és egész Anglia gazdasági élee megáll. A City kiha', utcáin, hol munkanapon életveszélyes a torlódás, egyedül Ődöngök fényes nippal s a széles utvonalakon, ahol máskor az autóközlekedés soha nem képz 1, szédítő forgataga el4tt csodálattal bámul az ahhoz nem szokott szem, — most nyugodtan, biztonságosan lehet átkelni, az elgázolás veszélye nélkül. Az angol gazdasági világ ezt az ünnepnapját ma mégsem üli meg a szokott örömmel. A gazdasági élet itt is — ha vigasztalásnak lehet tekinteni — nyomasztó pangás nehezedik. Ennek a pangásnak lázméröje a munkanélküliség statisztikája. Amikínt mi otthon naponként figyeltük a koronánk zürichi kurzusát, ugy az angol kereskedő és gyáros az országos munkahivatal naponkénti jelentéseit figyeli s aggódik mindjobban a munkanélküliek folyton növekvő tábora miatt Régi igazság: minden családban akkor kezdődik a civódás, ha anyagi gondok következnek be. Áll ez a legnagyobb családra, a nemzetre nézve is és áll ez nemcsak mireánk, de a legnagyobb nemzetre, az angolra is. A nagy pangás újból élesen felfakasztotta a harcot a szabadkereskedelmi irányzat és a védővámok közölt. Utóbbiak a folyton fokozódó munkanélküliség táborát használják fel álláspontjuk mellett, mondván, ha a vámsorompókat felállítjuk, megszűnik a külföldi ipar konkurenciája, erősebben lesznek foglalkoztatva saját gyáraink, megszűnik tehát a munkanélküliség. Az angol poli ikai és gazdasági közvélemény még habozik, hogy véglegesen amellett az irányzat melelt kösse le magát. Nehéz is évszázados tradíciókkal szakítani itt a konzervativizmus őshazájában, — ahol hogy csak mellesleg és példaként emliisem, az uj háztulajdonosok még házaik uj voltát is szégyenlik és ' már az építkezésnél mesterségesen svult külsővel borítják be azoiat. Az angol poliíika még Attila koporsója. Megírták az újságok, hogy Szentes határában megint ásatásokat kezdett az ottani muzeum igazgatója, Csallány Gábor, Attila sírjának szenvedélyes kutatója. A hun király legendái nagyon régi idők óta foglalkoztatják az elméket, Attila kincseinek hívják a világhírű nagyszentmiklósi aranyleletet is, (természetesen a Habsburgok tették rá kezüket), azonban a régészeti tudomány állítása szerint bajos olyan emlékre mutatni, ami hun volna. Ez a nép sehol sem tanyázott hazánkban tömegesebben. Maga Hampel sem meri a kincsek származását előbbre tenni a hatodik századnál, sőt sok tárgy tekintetében korai a nyolcadik század is. Attila mindenesetre meghalt, még pedig hadikészülődések közepén, a nászéjszakáján. Többet ivott, mint amennyit szokott, eleredt az orra vére, a torkába szállott és megölte. Későbbi mondák szerint a felesége, Ildikó, ölte meg, (aki azonos ¡ehet a germán mondák által emlegetett királyleánnyal, Hildegundával.) A hunok fájdalmukban levágták hajukat, arcukat felhasogatták, „mert nem asszonyi siránkozással és könnyekkel, hanem férfiak vérével kell gyászolni az ilyen vitézt." Holttestét hármas, arany, ezüst és vas koporsóba zárva, fegyvereivel és ékszereivel együtt egy éjjel eltemették. Leghívebb szolgáit leölték és közös sírba helyezték vele. Valószinü, hogy a kor szokásához hiven kedves paripáit is melléje temették. Sirja fölé pedig, Jordanes szerint, magas halmot emeltek. Hogy folyó medrébe helyezték volna, az csak későbbi legenda. Elég az hozzá, hogy a nevezetes sirt sokat keresték már a mi vidékünkön s láz fogja el a régészeket arra a gondolatra, hogy mi volna, ha megtalálnák a hármas koporsót. Ekkora szenzációt nem látott még a világ. Mindenképen nevezetes emberré válna a felfedező, nem beszélve másfajta előnyeiről. Végtére semmi sem lehetetlen. A jó öreg anyaföld, amely ezer év óta táplálja az emberiséget, rengeteg titkot takar és csak elvétve árul el belőlük egy-egy szekrényre valót Csendes beszélgetés során a napokban elképzeltük, mi történnék, ha szegedi földön akadnának rá Attila sirjára s ebből a fantáziából olyan izgalmas dolgok rebbentek ki, hogy a végén sápadtan néztünk egymásra. — Minden talált kincs három részre oszlik, mondta a fiskus ügyeihez értő ember. Az első azé, aki megtalálja, a második a föld tulajdonosáé, a harmadik a kincstáré. Ámbár meglehet, hogy már az első a kincstáré. Hogyan elégítsenek ki már most Attila koporsóiból mindenkit? — Az ilyen kincseket nem lehet felosztani, pénzben kapná meg mindenki a magáét. Pénzben? Hát van annyi a világon? Attila Thuróczi képes krónikájának ábrázolata szerint amolyan keleti szentszerü merev emberke volt, torzonboz szakállal, de ebből nem következik, hogy ilyen volt a figurája az életben is. A három koporsó mindenesetre jelent valamit még a mai világban is, amikor az aranyat veri a kalászos föld aranya, a buza. Annyi arany, amennyiből egy koporsót meg lehet építeni, talán nincs is az országban. Aztán az ezüst se kutya. — Szeged semmi esetre se engedhetné ki kezéből a vagyont, lelkendezett a közigazgatási riporter. Ismerem Somogyi Szilvesztert, az harcolna érte a végletekig s harcra szólítaná hűséges hiveit a tanyáról. — Igen ám, de akincstárharmadrészével mi van? — Mi az a gazdag Szegednek? Valorizáljuk a koporsókat, kiszámítjuk a tételeket és fizetünk. — Nem lehet, emberek, nem lehet. Rámenne