Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-10 / 183. szám

1924 augusztus 10. minden földünk, el kellene adni a Zsótér-házat (pedig milyen nehezen szereztük megl), megszaporodna a pótadó, a végén magunk feküdhetnénk a koporsóba. Hová is tennénk ? A kultúrpalotát át kellene épiteni, páncélszobában tartanánk a koporsókat, hogy el ne lopják, vagy legalább is le ne törjenek belőlük néhány milliót érő sarkot. Rettenetesen ráfizetnénk, szegény Scultéty Sándor nem győzné előteremteni a hozzávaló fedezetet. Arra azt mondja Terescsényi Gyurka, aki a fővárosban pénzügyi kapacitássá növesztette ki magát. — Rosszul fogjátok fel a kérdést. Elóször is ha csakugyan színarany a legbelső koporsó, annyi arany tulajdonjogába jut a város, hogy állam lesz az államban, megvan a fedezete s maga bocsáthat Ki pénzt. Attila-bankókat, amik jobbak lesznek a dollárnál is. Az egész világ kapkodni fog utánuk, az ázsiójuk egyre emelkedik, valamennyi börzén jegyzik. Megtollasodunk csodálatos módon, minden adósságot kifizetünk. — Az enyimet is? — szólt bele bátortalanul az alanyi költő. Terescsényi Gyurka adakozó kedvében volt. 8ZBOBP — Ilyen csekélységre nem nézünk, természetes, hogy az is benne lesz. A város „koporsó-bizottságot* szervez s eleinte nagy verekedések történnek, hogy kik legyenek a tagjai, akik illő napidijat húznak, amennyiben a Krisztus koporsójára vonatkozó példabeszéd itt is aktuális. — Kurzus-emberek lehetnek-e tagjai? Attila mégis csak pogány voltl — Na, ami azt illeti. .. Ezzel ez a pont el is intézódött, épp jelentkezett a záróra s a feltüzelt agyú társaság nekivágott az éjszakának. Az alanyi költő a sarokban suttogott a főpincérrel. — Attila ... hangzott a kiszakitott részlet.,. rengeteg kincs ... csak türelem ,.. (mire a főúr stílszerűen róvásirásba kezdett.) Egy zárt társaságban, folyó medrében, azalatt szintén a „koporsó" volt aktuális, de vegyesen pogány és keresztény motívumokkal, amennyiben szerepet kapott az ördög bibliája is. Hafiz Etnekir. A szovjet magyar képviselője. festve reklámképekkel, egyik-másik ugyan nem él ezzel az alkalommal, de mindenik homlokzatán ott leng a zászló és a fölirás mutatja a kiállító országot. A bejárat mellett, végig a kerítés hosszában, mezőgazdasági kiállítás van, ott termesztett növények s a megfelelő mezőgazdasági gépek. Ehhez nem sokat értünk 8 inkább megyünk be a p .vilonok felé. Mind|árt az elsőnél szinte egyszerre állunk meg, ötágú vörös csillag, benne kalapács és sarló, ez az oroaz pavilon. A bejárat zárva van még, II órakor lesz a hivatalos megnyitása a vásárnak s még 10 óra sincs. Nem akarunk csak igy egyszerűen belenyugodni a helyzetbe, a mi vonatunk 11 órabor már tovább megy s mi ne lássuk belülről az oroszlánbarlangot?! Megkerüljük a hosszú faépületet, amelyiknek az oldala nincs is vörösre fesive s a hátulsó részen egy kis mellékajtón sikerül bejutnunk. Alig teszünk befelé néhány lépést, hásom-négy erélyes hang ijeszt meg bennünket és kifelé mutogatnak az ajtón. Erre a kedves fogadtatásra t*nác*talanul állunk meg, vígre is Kogutowicz kedvetlenül azt mondja: „Itt ugyan nincs mást tenni, gyerünk". Megfordulunk s egy kicsit lehűtve indulunk kifelé. — C«ak parancsoljanak az urak — szólel meg előttünk magyarul'egy elegánsan öltözött ur — és pár szót szól oroszul a bentlevökhöz. Egyszerre barátságosak lesznek az arcok, egykét kéz hivólag int felénk s kínálja a kiállított anyagot. A váratlan fordulatra aiig vestzük észre, hogy a magyarul szóló ur otthagyott bennünket 8 már a terem másik végén egy elfüggönyözöl ajtón eltűnik a szemünk elöl. De ezt már mégsem hagyhatjuk, legalább egy köszönő szót mondunk neki. Utána sietek s bemutatkozunk. Egy orosz nevet mond s barátságosan teszi ulána: — Hallottam a beszédjükről, hogy magyarok az urak. Kimegyünk a csinosan berendezett kis irodából s most már három kérdő arc tekint rá. Mikor a többieknek bemutatkozik, Varjú nevet mond. Látja az arconkról, hogy mit akaruik kérdezni a Inkább maga kezdi el. — Pozsonyban voltam a kereskedelmi és iparkamaránál fogalmazó, anikor mobilunk s mint hgoly kerültem Onszors tágba. Pozsonyt elvették és inkább olt maradta n. Most a Leningrádi kamaránál vagyok, Jelen'eg pedig a kiá'litésoa én vezetem az orosz csarnok ügyeit. — Szentpétervárt most Lcninvárnük hívják ? — kérdezzük tóle. — Igen, Lenin halála után kegyeletből róla nevezték el. Altaiábbn Lenin emiénét nagy keA Kogutowicz professzor által vezetett földrajzi expedícióval hazatérőben Rigában pár órát kellelt várnunk a csatlakozás miatt s a társaság Örömmel húzódott be egy kávéivóba, hogy az flfflatlan utazás után legalább egy meleg reggeli kárpótolja magát. Mikor felfelé utaztunk, "t két napot töltöttünk s most nem igen érdekelte a társaságot Riga az ő karcsú tornyaival. Az idő is esős volt a a pályaudvarral szemben évő kis orosz kápolna csak azt az érzést kel •elte bennünk, hogy valóban itt vagyunk, ahol ®nnyi szépet láttunk s annyi kedves emlékkel tadagodtunk. Itt (Unt fel először a hosszú n*ppal, este tizenegykor még újságot olvastunk * Kronvalde bulvars-on s a gramofontölcsér**erü zenepavillonban katonazenekar játszott a sétálók ezreinek. Ez az aranyozott, stáz fara8as8&! disziiett srínes kis kápolna, amit Sándor koronázásának emlékére épüe t ilt az orosz, ®8yik tipikus megnyilatkozási a volt ciri pockának. Mindenütt ott kell lenni a hatalom t'í^élunának. Ahol a szabadsága ulán váelnyomott nép rejtegeti tradícióit, ahol . mbor orosz parmt túrja a földjét a uancBuka alatt, mindenütt olt kell lenni az Orosz cári maroknak. Mintegy felemelt ujj figyelmeztet egy-egy épület: vigyázz, itt vagyok 1 Az Myen figyelmeztetőnek pedig ügyesen választotta meg a templomot. Ha Varsónak van egy hagyományokkal gazdag helye, a lengyel kiráyok koronázási tere, akkor oda egy monumen10,18 dómot kell tenni,-kgyen az az öt tornyáéi még a lelkek szentélyeinél is különb. (Ei\ J & G remeket mosi bontják le a lengyelek.) Ht J1 észak gyér lakossága egy kis felüt létesít faházaival, akkor egy kőtemplom tipusos ' tornya hirdesse ott a cár hatalmát. Ha egy •ölföldi jön a nagy városába, már a pályából lássa, hogy itt a cár a Minden. Most észrevétlenül megyünk el a kápolna JJJett s inkább azok a nagy plakátok kelte gek érdeklődést, amelyek öles betűkkel hirdetik, a lettek fővárosában árumintavásár van. Jtowicz és Schilling professzorokkal elválni* a fáradt társaságtól és kikocsiztunk a jegyedbe, ahol a vásárt felállították. é j*11 élénkebb a város, zsúfolt villamo'ok, autók ker?aek' éPPen a me8nyi4ásra érkeztünk, Elődoiiá \Ük 8 megmaradt latijainkat (öt lat egy bö'Ku °d*állunk a pénztárhoz. 35 rubel a ké P JeSy» de a pénztáros elfelejt visszaadni a csak unkbó'- Ne n '§en szólunk érte, úgyis váS4re8yszer van egy évben Rigában árumintaa J; Ahogy bejut az ember a deszkakerítésen, laiái » . méteres főút körül egész kis várost nokokh különbözőbb alakú, fából épült csarC8oDr,r»«nte8y egy ország gyártmányai vannak ^i^noutva. A házak oldala színesen ki van Teleton • Belvárosi Mozi,Sz Telefon: Igazg. 253. Nagy nevető-est augusztus 10-én, vasárnap ^AllROLD LLOYD legsikerültebb filmjeivel: AzonHvüi Burleszkkomédia 6 felvonásban. A NAGYMAMA FIACSKÁJA. Bohózat 5 felvonásban. ElCadősok kezdi>tP : 3, 3, 7 és 9 órakor. gyelettel őrzik. Itt például látnak az urak egy porcellánlányért Lenin fényképével. Igen finom munka és gyönyörű kiállítás. A másik példánya Észtországban megtetszett az államfőnek, az nála van. Egy ilyen tányér 60 cservonyec. Tisztelettel nézünk a tányérra, hiszen ez a mi pénzűnk szerint egy egész vagyonba kerül. — Hogy áll mos! Oroszország a valutájával ? — kérdezem. — Nálunk most a cservonyec a pénzegység. Egy cservonyec öt dollár. Teljes aranyfedezete van a pénznek s állandóan a javulás fenyegeti. Az államnak már többször kellett mesterségesen mérsekelni a cservonyec árfo'yamát. Aztán megindulnak a kérdéseink. Alig győz fele'ni rájuk. A termés az idén valóban gyönge, de az nem igaz, hogy éhség lesz. Sőt, exportálni is fognak valamit. A parasztellenszegülés tényleg igaz volt, de ma már ott sincs baj. A termést tényleg ellenszolgáltatás nélkül vették el a termelőtől, azonban ma nem igy van, hisz ezt az „elmélet sem igazolná". Az ipari termelés és a kereskedelem állami „monopólium" most is, bár ezen a téren tettek engedményeket. A kisipart is a beljöldi kereskedelmet visszaadták a magántulajdonosnak. Csak a gyárak is az export-importkereskedelem van mig elkommunizálva. A termelés, bár nem éri el a békebeli menynyiséget, kie'égitö. Egy táblázat, ami a gummigyártákt mutatja be szemléitelő képpel Is, erős fejlődést jelez 1920 óta minden évben. A jövedelemelosztás tekintetében eleinte teljes egyenlőség volt. Mindenkinek ugyanannyi fizetése volt. Eit természetesen nem lehetett sokáig fenntartani, mert a nehéz munkára nem vállalkozott senki. Most egy egyszerű segédmunkás havi fizetése bárom és fél cservonyec, 17—18 dollár. Egy jobb szellemi munkás 12—15 cservonyecet keres egy hónapban. Hat cservonyec kényelmes megélhetést biztosit, ugy hogy napi 8 órát dolgozva még félre is lehet tenni a jövedelemből. Az intelligencia is lassankint elhelyezkedést talált már, talán öt azázalék lehet még az, aki nem tudott megalkudni a szovjettel. Magyar hadifogoly már nincs Oroszországban, az ott levő magyarok nem is akarnak visszajönni. A tudomány, az is a kamarák utján érintkezik a külfölddel. Ha térkép ket, tudományos munkákat kívánnánk cserélni, vagy valami gazdasági vonatkozású kérdésünk volna, mindent csak a leningrádi kamarához küldjünk. Az érintkezés német vagy valami más világnyelven történhetik. Magyarul ne írjunk, bár minden úgyis az ő kezükbe kerül, jobb ha nem magyarul van irva. Amig beszélgetünk, végigsétálunk a kiállított tárgyik között s azokról is informál. Fa és fakikészitési anyagok, de leginkább gunmiáru dominál. Oummiból mindenféle árut készítenek. A textilipar termelése nagyon kevés, a legnagyobb gyárak régi teljesítőképességűket nem tudják elérni. Sok gyár, mint a hatalmai narvsi gyárak is elszakadtak Oroszországtól. A fémipar néhány öntvénnyel, préselt darabokkal és a hires orosz szamovárokkal szerepel. Jelentékeny cikk még a háziipar által készített hímzés, ilyen kivarrott ruhák és szőnyegek nagymennyitégben vannak a tárgyak közölt. Cterép- és porcellánáru szintén tok van. Az emberek azalatt, mig ml a tárgyakat nézegetjük, szorgoskodnak, kopácsolnak. Néha ide-ide téved a tekintetük, de aztán visszakapják. Ugy látszik, nagy hatalom a mi fiatal magyar honfitársunk. Nem tudom, szabad-e ennek neveznem, de mikor a magyarokról van szó, mindig többes szám első személyben beszél. Múlik az idő 8 nekünk az indulásra kell gondolnunk. Van még sok megnézni való. Megköszönjük a szívességét s bucsuzunk ettől a barátságos arcú, kellemes magyar fiútól, aki 30 éves korára a rengeteg Oroszország gazdasági diktátora lett. A többi nemzetek pavillonjaiban szintén a nemzeti specialitásaikat ta'álluk. Olyan volt ez az egész Messe, mi tha egy nemzetközi nagyvárosban külön C80p0rt08il0tták volna a szőkéket és a barnákat. Sietve kukkantottunk aztán még be e .trafikcsárdába" egy kis szivnivalóért az útra, mert már a vonatunk füttyét hallottuk, amely röpített le délre Lengyelországba. Dr. Cserzy Mihály.