Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-10 / 183. szám

g W Mám ára 2500 WliWJl r«rw. Ha !•<№ isftlMdával DialMLl Tele­ta H-n.l.Isesed" Mgjele­IW MM kirétalérel BtndM SE», SSTM ixáoi ára íaog ka­lte«. KMtmtsi árak i Bar HWI teiyte« 40000, Ml­I «I r Id éken 15000 tat. Hirdetési árak i Félkatábon 1 mm. 400, egy hasábon NN másfél hasábon 1300. SzSref kSit 8 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szttg 0001 bor. SzOvegkOztl közlemé­nyek toronként 8000 koroMh Családi értesítés 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 10, VASÁRNAP. 183-ik szám. Pedagógia. A kultuszminiszter, aki elvben nincsen a numerus clausus mel'ett, de gyakorlatban nin­csen ellene és aki legutóbb, hosszú gondol­kodás után hCsies eihaározással eltörölte a tízéves elemisták numerus darusát, most hozta nyilvánosságra az uj magyar Ratio Educationist, a középiskolák uj tanteivét. Tanterv: oly szép, oly dallamos, oly benső­séges és oly kedves szó, amilyen csak kiszá­radt lelkű és kiszikkadt agyú öreg bürokrata fejében támadhat, akinek az egész világ egy nagy hivatal, amely arra való, hogy neki resz­szortja legyen benne. £s valóban ez a leg­újabb lanteiv egészen megfelel széphangzásu és jóillatu nevének, nem jelent semmi mást, csupán annyit, hogy a kultuszminisztériumban nagyon unhatta magát egynéhány méltóságos és nagyságos ur, semmi különös dolguk nem akadt, minthogy egy kis tanügyi reformot csi­náltak, amely tessék lássék toldozás-foldozásnak mindenesetre igen kiváló, nagyon alkalmas és föltétlenül figyelemreméltó. Igaz, hogy Kármán Mór klasszikus alkotását nem könnyű és nem kis dolog egyhamar utolérni és fölülmúlni, a pedagógiai érzéknek és tudásnak, a filozófiai szellemnek, a nemzeti és egyetemes emberi műveltség nagy érdekeit szem előtt tartó kul­turhumanitásnak ezt a tökéletes remeket bajos volna jobbal és okosabbal helyettesíteni, de nagyon valószínű, £Őt több mint bizonyos, hogy a kultuszminisztérium ügybuzgó nagyságai és méltóságai nem is gondollak erre, még álmuk­ban sem. Nekik bizonyára resszortjuk a reform, ez a hivataluk, a mesterségük, ők tehát egy­szerűen, mindent meggondolva és mindent meg­fontolva, reformáltak. Eddig két középiskolai tipus volt, bár egy is elég lett volna, de mivel három a magyar, erre ők csináltak három közép­iskolai tipust. Eddig csak gimnázium volt és reáliskola, ők tehát megalkották a reálgimná­ziumot, amelyik se nem reál, se nem gimnázium, de mind a kettőből van benne valami és mind a kettőből hiányzik belőle valami. Amolyan görögpótló középiskola ez, alkalmatos annak a klasszikus müveletlenségnek terjesztésére, amely szép hazánkban már jó ideje virágzik és meg­termi gyümölcseit. Bennünket ez a reform egyáltalában nem bájol el és nem háborít föl, mert mi már egé­szen jól tudjuk és nem először hangoztatjuk, hogy az ilyen mondvacsinált és csak azért is tantervek se nem szoroznak, se nem osztanak és a dolog lényege nem ezekben van, mert ezek csak — papiros. A dolog lényege abban van, arait az ok'ató és a nevelő tesz, vagy nem tesz, a dolog lényege az, hogy a tanár a fon­tos és nem a tanterv, mert kultuszminiszter tantervez és a tanár tanit, ha tud és ha akar. Szabó Dezső megmondotta már Tisza látván idejében, hogy korgó gyomorral nem lehet áll­hatatos és eredményes munkát végezni az Ur szőlejében. Mig a magyar pedagógia és a nem­zeti kultura legérdemesebb és legértékesebb napszámosai szellemi és erkölcsi erejük legjava részét arra kénytelenek pazarolni, hogy a napi megélhetésük elemi szükségleteit nagy nehezen elő tudják teremteni, mig a hivatalnak packá­zásai miatt mindenféle kurzusban, mindenféle politikai és egyéb érdekek szekerét kénytelenek tolni és köpenyegét forgatni, mig a B-lista Damokles kardja és az éhenhalás veszedelme függ állandóan és kitartóan a fejük fölött, addig hiába minden reform és minden elaboratum, minden tanterv és minden jószándék. Amig független és megelégedett nem lesz a magyar kultura őre, a jövendő nemzedék vezére, addig irott malaszt és szép szó marad csupán még az a Ratio Educationis is, amelyet Rousseau csinálna Sokratessel és Pestalozzival. Gerinces nevelőkre van szükség, ebben a m gerinctelen világunkban különösképen és leg­elsősorban, hogj gerinces uj nemzedék lépjen a rothadt régi helyébe. Sajnos, éppen a ku zus öt keserves és siralmas esztendeje nagyon sok ellenkezöés igen kevés fölemelő példával szolgált. Radikális reformra volna szükség, dc való­ban, a szó szoros értelmében radikálisra. A gyökerénél kell orvosolni a betegséget: a tanár­képzést kell megreformálniI Ma még mindig ugy áll a bál, hogy a legtöbb középiskolai tá­pár csak a mások kárán tanul mtg tanítani és nevelni. A legtebb lözépiskolai tanár ugyanis minden gyakorlati képzettség, minden előzetes prakS2Í8 célkül lép a katedrára és sokáig ten­geri betegséget kell kiáilania a tanítványok eiőit, ínig végre a kellő gyakorlati ügyességre szert tesz és — orientálódik az iskolaban. Az egyetemen megtanulja, ha ugyan gazdasági és egyéb viszonyai ezt megengedik neki, hogy a finnugor nyelvekben milyen bangmegfelelések vanrak, de arról nem beszélnek neki, hogy a gyermeknek lelke van és ennek a léleknek titkai és hogy ezeket a titkokat hogyan kell kiolvasni és megérteni. Arra is megtanítják az egyetemen, hogy a tizenhatodik század második felében milyen iskolatípus volt a jezsuitáknál, de hogy a gyermeki értelem és kedély milyen gazdeg és mélységes és hogy mint kell és mint lehet vele egy uj, jobb és szebb világnak fundamentumát épitent, erről se igen hallanak és Ifiképpen ezt nem látják az úgynevezett filozopieri pályán. Egész embereket, öntudatos és önérzetes példaadókat kell tanárokká ne­velni: férfiakat, akik rossz diák módjára nem agyarkodnak egymás ellen, nem féltik a maguk kenyerét a másiktól és azt a hallatlan fény­űzést is meg tudják engedni maguknak, hogy saját, külön meggyőződésük legyen, hogy érezni és gondolkodni merjenek és nem csupán a mindenkori kormányok kurzusának verklijét nyekergetni. Persze, ehhez az is kell, hogy jól dotálják a jó tanerőket. Akkor majd hittel és hévvel fogják a jövő emberének az élet és a munka himnuszát énekelni I Az alkotmány revíziójának hive az uj szerb belügyminiszter. Az uj szerb kormány autonómiát ad Horvátországnak? Belgrád, augusztus 9. Meglehetős izgalmas hangulatban folytatta ma a szkupstina a kormány­nyilatkozatiéi megkezdett vi áját. Ma néhány je­lentéktelen szónok beszélt és pedig személyes ké désben. Ezen felszólalások során a Davi­dovics-kormány egyes t»>g|aí ellen intézlek támsaasí. PetroviC* .téííi^miíiiszter egy nyen vidra Válaszolva ki jelente le hogy híve az al­kotmány revíziójának. Ezt a kijelentését a kormányt láncgatók soraiban viharos tapssal és az ellenzék viszont méltatlankodással fogadta. Petrovics rámutatott arra, hogy ő mindig mint a radikális klub tagja is, ellenezte Pasics politikáját. A jelenlegi alkotmánynak ellene van, baicolni fog ellene ezután is. ö a horvát, szerb és szlcvén páríok nyílt ¿8 örzinte egyetértését akarja. Ezért lépett be most a kormányba is, mert Davidovics kormánya ezt a politikát követi. Belgrád, augusztus 9. A Politika római for­rásból jelenti: Az uj kormány autonómiát ad Horvátországnak és Karogyorgyevlcs Pál her­ceget kívánja alkirályl minőségben Dalmácia élére állítani. Ezt a hitt tokán cáfolják. Belgrád, augusztus 9. A zágrábi Siobodnt Dom rendkívüli kisdása Radics cikkét tartal­mazza, amelyben a horvát parasztpárt vezére kifejezetten állást foglal a Davidovics-kormány mellett. És kijelenti ugy a maga, mint a pártja részélöl, hogy azt a legmelegebben támogatni fogja. Belgrád, augusztus 9. A horvát köztársasági parasztpárt értesítést kapott, hogy Radics István Bécsbe érkezeit. Maczek, a horvát köztársasági parasztpárt alelnöke haladéktalanul Bécsbe uta­zott. Radics, hir szerint, egy fürdőhelyre megy és csak azulán tér vissza ismét Zágrábba. Po­litikai körökben ugy tudják, hogy Radics párisi és londoni utazásának a tervét elejtette. A Ruhr-vidék katonai kérdése. A német delegáció hozzájárult a Dawes-tervezet alkalmazásához. London, augusztus 9. Luther birodalmi pénz­ügyminiszter az éjjel közölte Birthouval, hogy a német delegáció hozzájárult azon jóvátételi bhottság részéről előterjesztett jegyzőkönyv alá­írásához, amely a Dawes-tervezet alkalmazásá­hoz szükséges intézkedésekről szól és ame­lyekre mrgegyezés szükséges a birodalmi kormány és a jóvátételi bizottság kötött. A birodalmi kormány azzal a feltétellel :dja meg hozzájáru­lását, hogy a jóvátételi bizottság határozataihoz viló csatlakozását annak az általános meg­egyezésnek vélik alá, amelynek Londonban a szövetséges miniszterek éi i német kormány képviselői között a Dawes-tervezet életbelépte­tésére nézve létre kell jönni. A konferencia kö­reiben azon a nézeten vannak, hogy a jóváté­teli bizottság által ilyen módon elért eredmé­nyek igen fontosak, mert jelei azon német óhaj­tásnak, hogy az egész jóvátételi kérdés meg­oldása baladéknélküi sikerüljön. Berlin, augusztus 9. Mint a Lokalanzeiger értesült, a birodalmi hormányt a londoni kon­ferencia befejezése után nyomban összehívják ölésre, hogy a Dawes-ferveiet végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat megtárgyalják. A lop azt tartja, hogy a blredalml gyűlés össze­hívása augusztus 18-lka körül történik meg. Lordon, augusztus 9. Az egyes bizottság ülésén a németek fenntartással éltek azon nódotifásokra nézvr, amelyeket a szövetsé­gesek a mulusifósok jngállafiíási eljárásánál tervbe vettek. A verssillesi békeszerződés 8. részéhez fűzött függelék 22. cikke ugyanis lehetővé teszi a jóvátételi bizottságnak, hogy a függelékben bármilyen módosítást tegyen, fel­téve, hogy arra nézve a határozat egyhangú. A németek azon a nézeten vannak, hogy a jóvátételi bizottságnak igen nagy teljhatalmi köre van. Ennek következtében a németek a konferenciához átiratot intéztek, hogy az eddig hozott határozatok érintése nélkül biztositsák a jövőben ezon jogokat, hogy a szerződés ezen részletére vonatkozólag a jóvátételi bizottság magyarázatát kérhessék, amely tőlük nem is tagadható meg. Ezt a megoldást valamennyi szövetséges elfogadta. London, augusztus 9. Herriot, Nollet és Clementel Pátisba való utazásával, amelyet a sajtó élénken tárgyal, a Ruhr-vidék katonai ki­ürítésének a kérdése áll az érdeklődés közép­pontjában. A Daily Telegraph jelentése szerint Herriot arra igyekszik rábirni Macdonaldot, hogy a kölni zónát junius 15-én még ne ürítse ki. Macdonald nem volt hajlandó magát egyik, vagy másik irányban lekötni, de jelezte, hogy ezen kérdésben a hátáiozat attól függ, hogy a mai időpont és a djccmberi között teljesiti Németország a Dawes-tervezet érielmében való kötelezettségét. Mint a Daily Mali irja, hosszú és nehéz vita után Macdonald hozzájárult ahhoz, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents