Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-08 / 181. szám

Igyg gRám éra 1800 fci ;SMMtlHll| ftl UdOUn» íít i tiU Fermt-atca t (F4­••MMalával nemben.) Te!«­en 11-11.«,Iieged" weeJel»» fitt Mi» kivételire] mindea g» iiru Káj> ár« íaoo 1» isaa. wstmttii érakt Egy Alflvpta ketyben 40000, Ma­min U KWm 45000 l№ Hirdetési érák i Félhaiábon I mm. 400, egy haliban 100 méltél hatéban 1300. Szöveg. kOzt ZJ százalékkal drágább A prö hirdet él 10 szóig 6000 kor. SzOvegkOztl közlemé­nyek torunként 6000 korona. Családi értesités 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 8, PENTEK. 181-ik szám. A narancs sós vizben. A kormány legutóbb sok mindennek a beho­zatali engedélyét szabadította fel, ha jól emlé­kezünk — mert az események és a mrgélhe­tési gondok körülbelül elnyomják a memórián­kat — a pstkóizegnek örültfink a legjobban. Szemere Miklós, a kártya néhai koronázatlan fejedelme ön-szittya alapon, mosí kiálthatna csak fel, hogy végre boldog a magyar. Mert ha a szabadságát megnyirbálták is békekötésekkel, népszövetségekkel, katonai és pénzügyi ellen­őrzéssel, — vsn valami, ami a szabadságot él­vezi s ez a patkószeg. Végtére is, a jóreggelél, lovasnemzet vagyunk, hiába igyekszik a destruk­ció eg. másra halmozott autóbalesetekkel kompro­mittálni nemzeti hagyományainkat. Jöljön hát be a pstkószeg, ami fölött Kisguczi Illés átok­házi hölcsöntnemjegyző és fogadalmitemptom­tá.olnok órákon keresztül elcigánykodik a tanya­végi kováccsal. Elvakultságunkban sose tudtuk lisztán mérlegelni, mire van szüksége ország­nak és nemzetnek egyaránt, alvásunk ezért volt bizonytalan, ébredésünk elfáradt, de — hála Istennek — lassankint rendbe jön minden. Sz.nálódunk, még pedig gőzerővel, lassankint ettől koldulunk valahányan vegyünk, már sza­kítani készülünk Zürich-hel, a font tűnik fel a horizonton csábítgató szirénként, frankkontre­minörjeink évfordulóra gyülekeznek a Markó» utcában, a tisztviselők aranypartijából vediett gebe lesz, kilátszanak már az oldalbordái s ugyan­akkor .illetékes heljf* siet figyelmeztetni a köz­véleményt, hugy tessék visszatérni a fellegekből, a narancs nem szabadult fel. Behozni ezt a feledésbe ment sárga valamit csakis sós vizben, vagy éretlen apró állapotában szabad, külön­ben nem. Megállunk sósvizes életünk megszámlálhatlan állomással rendelkező telefonkarójánál és fásul­tan tekintünk vissza abba az időbe, amikor még narancsos világ járta. Volt aki szerelte, volt aki nem rajongott érte. Gyerek kezébe ad­ták, hogy játszadozzon vele, — manap, ha vé­letlenül erre kerül belőle egy-két példány, a gyerek idegenkedve tólja el magától. Az utolsó tiz év sósvizes korszakában hiányzott a szótá­rából, amelyet oktalan háborús kifejezések töl­töttek meg, soha nem hallott fogalmik, hadi­kölcsön, dekkung, front, rekvirálás, kukorica­kenyér, tisziviselöruha és ácsorgás. A mai gye­rek ezeknek a szavaknak mérgét szivta magába, nem a narancs levét, — Isten legyen szegény lelkének irgalmas, ha koravénen megy neki az életnek. Nemzetgazdaságilag bizonyára nagyon szé­pen, sőt abszolút érthetetlenül meg tudnák ma­gyarázni, miért folyik ebben az országban olyan szédületes harc i narancs ellen. Derék és kö­telességüket fényes nappal, zimankós sötét éj­szaka egyforma lánglelküen teljesítő vámőreink első szava, hogy hozott-e a kívülről jövő em­ber magával narancsot. A kémek, a siberek, a besurranó tolvajok szintén veszedelmesek és tüzpróbákon mennek át, az első mégis a na­rancs, aki (kénytelenek vagyunk mi is szemé­lyileg megtisztelni) nyilván a konszolidációt veszélyezteti, ártalmára van a vallási türelem­nek, akiben legföljebb csak mag van, de nem tekintélytisztelet s akit azonnal elkoboznak, mi­helyt átlépte a trianoni éleslátással, de elemi iskolást megszégyenítő tudatlansággal megvont országhatárt. Hogy aztán hova tüntetik el, az épp olyan titok marad, mint az adófizetésben való tisztánlátás, de feltesszük, hogy úgyneve­zett közegeink, akik nem csupán a határon, hanem feladatuk magaslatán is állanak, a rop* pant erély kifejtése után megsemmisítik ezeket a számkivetett sárga gömböket. Mert ha az egyik fél nem eheti meg, tilos a másiknak is, nyilván károsak a közgazdaságon kivül az egészségre is. Gyengék vagyunk a fináncpolitika rejtelmei­ben, Zürich — és ujabban London — kétség­telenül a narancsparitás babonáinak hódol, mi­kor pénzügyi blokád alá akarja helyezni a dal­mát partokat és narancstermő Itáliát, ahol kon­fetti helyett narancsokkal incselkedik a halász­legény az osztéria kerthelyiségében. Semmi sem veszedelmes, textil, cérna, vászon, egyedül a narancs — Uram bocsáss, a végén még ki­derül, hogy azért, mert vörös a bele. De am ként a legelszántabb zsarnokság is megenyhül néha, érp ugy megvan itt is az enybitö pont, a megkerülő, a kibúvó, mint min­den törvényben, ami emberek számára alkotta­tott. Sőt több annál, mert szimbólum honi álla­potainkra alkalmazva. A narancsot csak sós vizbeu szabad behozni, a sós viz pedig vegye­lemezve hasonlit a könnyekhez. Amihez mi tiz esztendő óta hozzá akarunk jutni, azt csak könnyek árán érjük el és sós vizek peregnek le szemünkből a falat kenyérért, a megbolyga­tott családi otthonért, a nyugalmunkért. Nagyon rosszak vagyunk, nem elég a külső büntetés, idehaza is a sarokba kell gyakran térdepelnünk, semmit se kapunk könnyű szerrel, bármilyen gyerekjáték volna az elérése, — ott lebeg fö­löttünk a narancs allegóriája. Porból lettél em­ber, porrá válsz, — tanultuk eddig, most a porhüvelyhez társul a sós viz. Igaz is ni, ne feledjük el, hogy éretlen állapotban szintén sza­bad a narancs behozatala. Amikor még zöld. j Istenem, de könnyű volna belenyugodni a kö­rülöttünk levő sok mindenbe, ha ez a behozott narancs volna az egyetlen éretlenségl A sürgős intézkedést kért a Budapest, augusztus 7. Vass József népjóléti miniszter, helyettes miniszterelnök ma délelett fo­gadta a munkanélküliség ügyében a mintegy 60 tagu küldöttséget. A küldöttséget Sali Endre, Sütő Elemér és Gál Benő, a szakszervezeti tanács tit­kára, valamint Jászai Samu vezették. Jászai Samu kijelentette, hogy a küldöttség sok ezer munka­nélküli képviseletében jelent meg. Tisztában van­nak azzal, hogy egyetlenegy kormány sem tudja teljesen megszüntetni a munkanélküliséget. Tekin­tettel arra, hogy a munkanélküliség, mint állandó jelenség mutatkozik, kéri, hogy intézkedjen sür­gősen a kormány a munkanélküliség ellen óvin­tézkedésekkel. Ezután Somogyi Sándor arra kérte a minisztert a vasmunkások nevében, hogy számukra a köz­munkát azonnal irja ki. Ezután Farkas Béla az elbocsátott pénzintézeti tisztviselők nevében be­szélt. Az elbocsátás rendszeresen folyik s egyben ezt a legigazságtalanabbul végzik, kéri a minisz­tert, hasson oda, hogy ha tisztviselőket el kell bocsátani, olyanokat bocsássanak el, aki fiatal és más pályán is meg tudja keresni a kenyerét. Majd a nyugdíj valorizációjára hivja fel a minisz­ter figyelmét. A bankok konjuktura idején igen nagy taitalékot gyűjtöttek, amelyek lehetővé te­szik, hogy most segítségükre legyenek. Kérték a minisztert, hasson oda, hogy a bankok munkanél­küli segitség-alapot létesítsenek. Vass József népjóléti miniszter válaszában kije­lentette, hogy a munkanélküliség kérdése nem po­litikai, hanem gazdasági probléma. Ezért a kül­döttség vezetőit kérte, hogy ettől a kérdéstőt min­den politikát zárjanak ki. Itt minden politikai párt­nak össze kell fogni, minden magyar embernek, ki szereti hazáját, együtt kell lenni a probléma megoldásánál. Ez a kérdés a kormányt éppen ugy aggasztja, mint az egyeseket. Ma Magyarország átmeneti időt él. De ha kiheveri ezen átmeneti időket, akkor megvalósulnak azok a tervek, ame­lyek azután boldoggá tehetik az állam polgárait. Már is megszűnt a bankóprés, a korona stabilizá­lódott. Megszűnt a tőzsdejáték. A tőzsdei speku­lációra bevont tőke visszavonul és át fog alakulni termelő tőkévé. Amint ez megtörténik, akkor már megindul a munka. — Az átmeneti időszak egyrészén már tul va­gyunk, amennyiben a gazdasági étet rendes me­netének jelei mutatkoznak. A hitel lassan kezd megindulni. A bankok belátták ennek szükséges­ségét, felemelték a betéti kamatlábat. Ezzel majd megindul a fölösleges tőkének a termelésbe való bevitele. Amint a tőke bevonul, a munka meg­indul. A miniszter a munkanélkülieket a következő csoportokra osztja: 1. Ipari, 2. mezőgazdasági, 3. elbocsátott magán-, 4. elbocsátott állami tiszt­viselők. A legutóbbi két csoportot már is kikap­csolja a munkanélküliek közül, mert az állami tisztviselőket nem bocsátották el mindjárt, hat hónapig fizetésüket kapják, ezen idő alatt szolgálat­mentességet élveznek s azután végkielégítéssel válnak meg az állami szolgálattól. A magántiszt­viselők helyzete már nehezebb, bár náluk is van bizonyos feftnondási idő, azonban a nyugdíjügyük nincs törvényben rendezve. Felkéri a küldöttség vezetőjét, hogy a nyugdíjügyre vonatkozó javas­latot küldjék el hozzá s ő azonnal tárgyalásba kezd a kérdést illetőleg a kereskedelmi miniszterrel. A miniszter megígérte, hogy a kormány amint eddig is szivén viselte a munkanélküliek ügyét, ugy ezentúl rajta lesz, hogy a közmunkák kiírásá­val a munkanélküliségen segítsen. A küldöttség tudomásul véve a miniszter válaszát, eltávozott. A munkanélküliek küldöttsége miatt készenlétben van a rendőrség. Abból az alkalomból, hogy a munkanélküliek csütörtökön délben 12 órakor küldöttséggel mentek Vass József népjóléti miniszterhez, dr. Andréka Károly főkapitányhelyeítes, a budapesti főkapitány­ság ideiglenes vezetője teljes készültséget rendelt el a rendörségen. Érdeklődésre azt a felvilágosítást adták, hogy a munkanélküliek felvonulása miatt van szükség a teljes készenlétre, nehogy zavar támadhassor. A rendőrségen négy lovasszakasz és két detektivcsopoit volt készenlétben. Ezenkívül minden forgalmasabb helyen megkettőzték a rend­őrőrszemeket. Nagyatádi a támadói ellen. A földművelésügyi miniszter beszéde a nagyatádiak küldöttsége előtt. Budapest, augusztus 7. A nagyatádi járás köz­ségeinek kétszáztagu küldöttsége kereste ma föl rendesi Bárány Sándor főszolgabíró vezetésével nagyatádi Szabó István fötdmivelésügyi minisztert, hogy az országos buzakalász-mozgalom keretében átnyújtsák a nagyatádi járás arany buzakalászát. Nagyaiádi Szabó István látható megindultsággal fogadta az átnyújtott arany buzakalászt, majd a következőket mondotta: — A lepergett tizenhat év alatt a társadalom különböző tagozódásainak, a foglalkozásoknak és felfogásoknak hatca erősen kiélesedett. Súlyos­bítja a mai nehéz viszonyokat az időjárás mostoha­sága. Nehéz ilyen viszonyok között küzdeni akkor, amidőn az egyik oldalon az ordító gyűlöletnek és az aljas rágalomnak a fegyverét fordítják ellenem. Természetes tehát, hogy jól esik nekem ragasz­kodásotoknak ez a megnyilvánulása, az arany búzakalász, amely záloga a jobb magyar jöven­dőnek. — Az utóbbi időben mindennel megpróbálkoz­nak ellenségeim. Megkísérelték ellentéteket szítani még a saját kerületemben is. Az önzés, a teljesít­hetetlen egyéni érdekek tömege, a kielégíthetetlen ambíciók serege, az irigység mindig találnak olyan embereket, akik rágalmakra vállalkoznak. Kritizál­nak csak azért, mert valamit nem ők csináltak. Az egyik oldalon azt vágják a szemembe, hogy a nagy urak szekerét tolom, a grófok szolgája va­gyok. Azt kiabálják és irják, hogy elhagytam régi Kisgazdatársaimat és összefogtam a mágnásokkal. A másik oldalon éppen a legfelső h^'ye.i, a grófok között mondják, hogy az ő a- tukat semmibe • sem veszem. Kinek vsn ' ?

Next

/
Thumbnails
Contents