Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-07 / 180. szám

Egyii SSABU éra 1800 kareai illlfcümn HéW 1. (F0iHltofetMval imbeoj •n IHl.tJnidl1 «et).ie1Ш МЯ kiTételér.l ilada ей. «иг» »•*• ininoi» паи. BUHlnUsi áraki Ea «akclybra «000,1 l «1 Vidéken 45000 Hirdetési Irak i Pélbasáboe I mm. 400, egy hasábon 100 másfél hasábon 1200. Szerep kOxt 23 százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 0000 bor. SzOvegkOzti kOzlemóвтек soronként SK0 korona. Családi értesítés 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 7, CSÜTÖRTÖK. 180-ik szám. Szanálás a külkereskedelemben. A szanálásnak egyik előfeltétele, vagy következése — kinek-kinek a tetszése szerint —, hogy belekapcsolódjunk a nemzetközi gazdasági életbe. Akkor leszünk igazán szanálva, ha a magyar liszt ismét megtalálja az útját a nemzetközi piacokra, ha behozatali és kiviteli engedélyekért való kálváriajárás nem nehezíti meg a szükségesnél jobban a fogyasztók ezreinek a megélhetését. Mert szögezzük le e helyütt a nyilt titkot: Magyarországon a cikkek egész sorának az ára fölébe emelkedett a világpiaci paritásnak. Bécsben ma olcsóbb az élet, mint Budapesten és világfürdökön olcsóbban lehet nyaralni, mint a primitív berendezésű magyar fürdőhelyeken, ahol kisgazda honfitársaink csak bőségesen számított buzavaluta ellenében adnak ki agyagpadlós szobákat, — szép kilátással a disznóólra. Köztudomásúlag a gazdasági életnek minden felesleges megszorítása drágulást idéz elő. A háború idejéből vannak e tekintetben bőséges tapasztalataink. Ha elég volna is a gabona, abban a pillanatban eltűnik és csak mézesmázos szóval, az indokoltnál jóval magasabb árakkal lehet előcsalogatni, mihelyt megérzi a bejelentési kényszernek, vagy a rekviralásnak az előszelét. Ugyanígy van ez a nemzetközi áruforgalomban is. Amig korlátozott mennyiségek behozatala van megengedve, nem az áru az érték, hanem a behozatali engedély és az áruk eladási ára a legdrágábban megszerzett behozatali engedély megszerzési költségei szerint alakul. Ezt az árat számitja még a monopolizált helyzetbe kerülő belföldi gyáros is. Éppen azért csak -$römnv,:l lehet regisztrálnunk, hogy az utolsó kéi hét folyamán a kormány egész sor cikket tett a s;:abad behozatali listára ¿s a szabadon behozható cikkek számát még szaporítani fogja. Magától értetődőleg a behozatal szabadsága ugy értendő, hogy import esetén ezeknek a szabad árukkak a vámját meg kell fizetni. Ez az aranykoronában fizetendő vám magas, sőt a legtöbb esetben jóval magasabb annál az engedélyezési díjnál, amelyet a behozatali engedélyek után kellett fizetni. Lehet, sőt valószínű, hogy a kormányt éppen a financiális szempontok vezették az uj rendszernek gyors tempóban való életbeléptetésére. Sokan aggodalommal is látják a magas vámok életbeléptetését. Bármiként is legyen azonban, mi ezt a rendszert sokkal jobbnak tartjuk az engedélyezési eljárásnál, amelynél senki sem tudhatta, hogy behozhatja-e az árut, amelyre szüksége van és amelynél különösen a vidéki kereskedő szükségleti cikkeit gyakran csak másod- vagy harmadkézből, tetemesen felemelt árakon szerezhette be. Szabad behozatali rendszer és szabad verseny mellett, ha mindenki egyenlő előfeltételekkel dolgozik, az árak mérséklődésére kell számítanunk. Ugyanakkor, mikor a kormánynak a behozatali szabad lista kibővítéséről szóló rendelete megjelent, egy külkereskedelmi szempontból fontos értekezlet zajlott le a földmivelésügyi minisztériumban is. Az értekezlet, amelynek feladata volt megállapítani, hogy miért lett több magyar cikk versenyképtelenné a világpiacon, alaposan rácáfolt az államvasút elnökigazgatóságának félhivatalos kijelentéseire, hogy a vasúti tarifák mintaszerűen szolgálják a magyar gazdasági élet igényeit. A társminisztérium ankétje ugyanis kereken a Máv. tarifapolitikáját jelölte meg a mezőgazdasági cikkeknél a kivitel legfőbb akadályául és felkérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a julius elsején életbeléptetett aranyparitásos tarifa egyes tételeinek leszállítása érdekében interveniáljon kereskedelemügyi kollégájánál. Nem tudjuk, hogy az iparnak és kereskedelemnek akad-e a kereskedelemügyi minisztérium ban olyön erős protektora, mint van a mezőgazdaságnak. Szeretnők azonban, ha a Máv.nak a tarifáit az ipar és kereskedelem szempontjából is revízió alá vennék és figyelemre méltatnák azokat a kívánalmakat, amelyek a julius elseje óta elíelt öt hét folyamén nagyon sok oldalról elhangzott: k. Elvégre ugyanis, szép, nagyon szép dolog lehet az a bizonyos aranytarifa, de mégtem mehet odáig, hogy lehetetlenné fe&ye bizonyos cikkeinek a szállítását. A mult hét folyamán mi is idéztünk egyes panaszos feljajdulásokat. A bútoripar nem tud szállítani. Vannak iparcikkek, melyeknél a szállítási dij nem is túlságosan nagy távolságra az áiu értékének másfélszerese. Az ilyen forgalmi politika egyértelmű az aranytojó tyúknak a legyilkolásával, hogy hamarább hozzájussunk a tojáshoz. De ha külkereskedelmi vonatkozásban foglalkozunk a vaiuti tarifának az ügyével, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy renzeközi forgalmunk szempontjából sz ipar legalább is olyan gor.dos és kötüHekinlő tarifapolitikát érdemel meg, mint a mezőgazdaság. Elismerjük, hogy túlnyomóan mezőgazdasági jellegfl állam vagyunk. Mégis rendkívül fontos, általános jellegű gazdasági szempontok szólnak amellett, hogy a magyar földnek a termékei lehetőleg ne nyers, hanem minél inkább feldolgozott állapotban kerüljenek kivitelre. Ne búzát exportáljunk, hanem lisztet, de nem is lisztet, hanem tésztanemüeket. Ne nyers gyümölcsöt vigyünk ki, hanem konzervet. Ezt az elvet kellene megvalósítani az egész vonalon. Amit kiviszflnk, abban ne csak a nyers termé-y értéke legyen, hanem a magyar ipari munkás két keze munkájának az értékét is magába foglalja. Az igazi közgazdasági felfogásnak ez a követelménye. Távolabbi vonatkozásban ez a munkanélküliség megszüntetésének az utja is. Ezen a módon biztosabb és állandóbb keresetet lehet biztosítani a munkásságnak, mint ideig-óráig taríó inségm unkákkal. Vele nem veszthet senki, csak nyerhet mindenki. Még a mezőgazdaság is nyerhet, amely a saját cikkei számára kér kedvezőbb kiviteli tarifákat, holott az volna igazán az érdekében, hogy amit terj mel, idehaza tudja jó áton értékesíteni. Végrehajtás utján szedik be a kényszerkölcsön hátralékát Budopeit,iv g. 6 (Tudósilónk telefon jelentése.) A kényszerkölcsön befizetésének utolsó határnapja augusz'us 6-in volt. A tegnapi napon esedékes volt a kényszerkö.'csönből hátralévő Csszeg befizetése. Egyes helyeken ötyan bitek terjedtek el a köiönség körében, hogy eit a határnapot n.eghossztbtrják. Az ügyről ezt a felvilágosítást adták: — A kényszert öicsfn befizetésének határnapját nem hosszabbítják meg. Sajnálatos, hogy a kényszerkölcsönből Igen nogy a hátralék, amelyet nem fizettek be. Számszerű adatot most r.em lehet mondani, azonban a hátralékos őszszeg nagyon jelentékeny. A késedelmeskedök ellen a leggyorsabban megindítják a végrehajtást és minél negyobb a késedelem, annál nrgyobbra: szaporodik az a kamatteher is, amit a hátralékosnak viselnie kell. Anglia kereskedelmi szerződést kötött Oroszországgal. London, augusztus 6. Ponsonby államtitkár az akóház mai ülésen bejelentette, hogy az orosz delegációval a végleges megállapodást ma délután 5 órakor megkötötték és a kereskedelmi szerződést aldirták. A németekkel való tárgyalás Londonban. Páris, augusztus 6. A német delegátusoknak a londoni konferencián történt első fellépéséről a Matln külön tudósítója a következőkép ír: „A birodalmi kancellár válasza tűrhető volt. A legfontosabbak azon szavak, hogy a német nép csak akkor tudja teljesíteni a kötelezettségéi, ha szabad gazdaségi tevékenységét újra visszaállítják.' Az Echo de Paris külön tudósítója a következőket irja: „A birodalmi kancellár beszédében ki kell emelni egy mondatot, azt, hogy Németország a szakértői jelentést alkalmas alapnak látja a tárgyalásra. A francia delegátusok formulája ugy hangzik, hogy a szakértői tervezetet fentartás és feltételek nélkül el kell fogadni. Ezen elvi hozzájárulást a Dawas-tervezeíhez meg kell eiőgiteni annak, hogy Németország formálisan hozzájárul azen törvényjavaslatokhoz, amelyek kidolgozásával a jóvátételi bizottság foglalkozik." A Petit Párisién kijelenti, hogy az első érintkezés a jóaksrat léíkörébtn történt és Maix kijelentései szerint a szakértői tervben vslő megállapodásra akar jutni a szövetségesekkel szemben. London, sugusztus 6. A megszállott területek katonai kiürítésének kérdését, már amennyiben a megszállás túlhaladja a rajnai egyezmény előirdsait, külön szervezet elé utalják. A 14 tígból álló nagy tanácsot a konferencián kívülállóink kell tekinteni. A tsrácsbin minden hatalom lésséről két megbízott foglal helyet. Páris, augusztus 6. A német memorsndumot revfflrt mm hozzák nyilvánost ágra. A memo'..íl. •'-..en rövid kísért levelet csatoltak, amely különösen a Ruhr-vidék katonai kiürítési< és a francia-belga vasúti Igazgatás kérdését vett fel, mert a németek szerint a francia-belga megszállás ellenkezik a versaillesi békeszerződéssel. London, augusztus 6. A jóvátételi bizottság ma félhivatalos ülést tartott, hogy a konferencia munkálatainak ezidíszerinti állásáról tudomást vegyen. A holnapi fllésen előreláthatóan elhatározzák, hogy hivatalosan meghallgatják a németeket, akiket eriől már értesítettek is. London, augusztus 6. Az as általános felfogás, hogy a konferencia e hét végén befejeződik, túlságosan opti misztikus. Herriot rámutatott arra, hogy a Ruhr-vidék katonai kiflritésére vonatkozó tanácskozások eredményeitől függ a konferencia sikere vagy kudarca. Páris, augusztus 6. A Petit Párisién londoni tudósítója a konferencia német delegátusaitól azt az értesítést kapta, hogy a németek a gazdasági és a katonai kiürítés egy időben való végrehajtását fogják javasolni. A német delegáció az utolsó francia-belga csapatok kivonulásának időpontjául 1924 december 31-ét jelöli meg. A Journal londoni tudósítója ugy tudja, hogy a német delegátusok megegyezést próbálnak mtgkisérelni a francia és belga megbízottakkal a Ruhr vidék katonai kiürítése kérdésében. Németország hajlandó különös kereskedelmi kedvezésekkel kárpótolni Franciaországot és Belgiumot árért az anyagi áldozatért, amelylyel a Rajna jobbpartjának haladéktalan kiürítése járna. Ez a kárpótlás elsősorban kereskedelmi szerződés volna, amelyet Németország Franciaországgal kötne. Marx birodalmi kan-