Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-29 / 197. szám

gjyii wi&úm én 1800 korona nnHnKMi ta MadftMra¡dl H> Pow*Hdca L (№ litlMMUvil nemben.) T«to< 00 IMMJieted* «gjeleHW kMteltvel «indea ÜMk Ifiyes cxáxi ára 1800 ism. Biötmted bm < Un I iMlrtxm 40000, ladai lt fidéksn 45000 kot. GED •Irdetési Int i Ptlhasábofl I mm. 400, tgj hasábod 800 máslél hasábos 1200. Szövegközi U százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig 6001 kor. SiOvegkOztl köziemények soronként 6000 korona. Családi értesítés 45000 kai. V. évfolyam. Szeged, 1924 augusztus 29, PENTEK. 197-ik szám. Mohács. Az egyházi naptár szerint ma János fövételének napja van, de Jókai Móra magyar nemzet regényes történetében igen helyesen irta, hogy ez a nap a magyar nemzet fővételének napja. Mohi és Majtény, Világos és Trianon mellett legnagyobb tragédiánk játszódott le ezen az augusztusvégi napon, idestova négyszáz esztendeje, amikor Szolimán háromszáz nehéz ágyuja ugatott, mint a Végzet megannyi kutyája a Csele patak mellett, amikor Tomori büszke vezér reménytelenül nyeregbe szállott, a gyermekkirály sáppadt arccal és cstpzoít szakállal hullámsirjába hullott és vele vesiett Drágffy Tamás az ország zászlajával, vele a pécsi egyetem ifjúságának szine virága, vele a magyarság java, egybázi és világi méltóságok és Szapolyai János, akinek nagyralörő lelkében a nemzeti királyság álmának délibábja ringott már ekkor, Szeged alatt hallgatta a tompa rengésl, amelylyel az Alföld szive jelezte, hogy távol valahol most temetik Mátyás Magyarországát. A mai maradék magyarság már készül a négyszázesztendős fordulóra és azt is olvassuk, hogy a törökök is el akarnak jönni és mint megbékült testvérnemzet velünk együtt akarják ünnepelni a hajdani mohácsi vész emlékezetét. Hiába, ni>gy otvos az idő és valóban, Mohácsot nem is a török hozta ránk, hanem a magyar áfium, az ősi és ma is eleven betegség, a morbus hungaricus és ha már megállunk a mohácsi mező hantjainál, nem ártana, ha egy kissé magába szállana és magára ismerne a magyar. Mohács nagy vész volt és nagy gyász, de azért még mindig kisebb volt, mint Trianon. Mohács szörnyen véres és könnyes egy lecke volt, de legalább tanult belőle a nemzet. Mohács után Kanízsay Dorottya temefett, Mohács után egy szivvel, lélekkel összefogott a magysr a közös ellenséggel szemben, Mohács után Dobó Istvánok és Losonczy Istvánok, Szondy Györgyök és Zrínyi Miklósok támadtak, Mohács után a hősiesség és önfeláldozás, a hazaszeretet és nemzetvédelem ragyogó példái támadtak, amelyek a história fekele lapjain arany belükkel világítanak a késő unokáknak. Ma uj Mohács után vagyunk, de ma nem akar tanulni és javulni a maradék magyar. Ma a politikai kalandorok egész hadserege érzi és vallja magát Szapolyainak, kiskirályok hirdetik a hordók tetejéről a maguk egyedül üdvözítő honszerelmét, puccsok és panamák pörei kergetik egymást szakadatlanul és a jelszavak zápora szakad a boldogtalan nemzedék nyakába, ugy hogy a politikai zavaros megdagadt Csele patakja már-már a meghagyott kis országot kezdi elönteni szennyes áradatával. Mohács előtt egymás hajába és szakállába kaptak a világi és egyházi méltóságok, most sz uj Mohács után tovább hirdetik még mindig igen magas helyekről a gyűlölet és bosszú evangéliumát. Mohács előtt Dózsa Györgyöt ültették tüzes trónusára a vesztükbe induló magyar oligarhák, most az uj Mohács után Zalaegerszeggel és uj latifundiumokkal csinálnak demokráciát azok, akik Petőfi után se akarják megtanulni, hogy Dózsa Györgyöt el lehetett égetni, „de szellemét a tüz nem égeté meg." Mohács előtt a Fuggerek (nem zsidók, sőt ellenkezőleg, a pápák buzgó és hü barátai), adószedői és pénzverői zsarolták és rabolták az országot, most, az uj Mohács után Esküttügyek szemete kavarog és a tétényi bajor fajvédelem vádaskodik. Az uj Mohács egyelőre csak arra volt jő, hegy mindenféle rossz indulat, oktalan gyűlölet, nemtelen bosszú és céltalan kártevés fölszabaduljon ebben az országban. Már a nemzeti tragédia sem váltja ki a katharzist a telkekből, s melyeket lelketlen demagógok uszítottak és vadítottak. Itt volna már a legfőbb ideje, hogy a régi és uj Mohács minden tanulságát levonjuk és az uj föltámadás hitét és reményét fölébresszük és a szellem és erkölcs integritását helyreállítsuk ebben a szomorú és nyomorú nemzedékben, amelyet a háború szélütése és az összeomlás bénulása ért. Várjuk az uj reformátorokat, az uj prédikátorokat, akik az uj hitet hozzák és hirdetik: az élet hitét és a győzelem hitét, a munka és a szeretet vallását és gyakorlását a panama és uszítás helyett. lemondásához. általános választások megejtettek, az a párt, melynek Nagyatádi egyik vezére, a választáson abszolút többséget nyert. Ekkor újból felszólította, hogy vállalja a földmivelésügyi tárcát. Nem állott útjában a politikai szempont, mert az Eskütt-ügy el lett intézve. Az Eskütt-ügyet a Nagya'ádi ellenfelei, bizonyos politikusok szeretnék kihasználni. Amidőn az Eskütt-ügy nyilvánosságra jött, a minisziériumban a legszigorúbb intern vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az Eskütt által felsorolt vádaknak éppen az ellenkezője forog fenn. Végül azi: mondotta a miniszterelnök, hogy be kell várni a birói eljárás végét. A miniszterelnök genfi utazása. Bethlen István gróf miniszterelnök, amint a legsürgősebb belföldi kérdéseket rendezte, haladéktalanul Genfbe utazik. Szeptember első napjaiban kezdődnek Baselben a főváros pénzügyeire és a külföldi kölcsönre vonatkozó tárgyalások, amelyen a fővárost tudvalévően Teleszky János, Bárczy István és Woiff Károly képviselik. Ezen tfirgya'ásokra Bethlen gróf is átmegy Genfből Baselbe. Onnan a tárgyalások befejeztével a miniszterelnök visszautazik Genfbe, ahol a Népszövetség ülésezéseinek a végéig marad. A miniszterelnök valószínűleg csak szeptember végén tér vissza Budapestre. Bud Jánost megbízzák a pénzügyminisztérium vezetésével. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter Smith főbiztos társaságában Genfbe utazott, ahol a kölcsön átvételének és lebonyolilásának végső mozzanatait fogják rendezni. Ugyanekkor Bud János miniszter is ^visszajött szabadságáról és átvette hivatalát. Értesülés szerint a minisztertanács megbizza Bud Jánost a pénzügyminisztérium önálló vezetésével. Ilyen körülmények közölt azután Bud János minden különösebb kinevezés nélkül auiomatice átveszi a pénzügyminisztérium vezetését. Befejezett ténynek mondják, hogy Korányi báró Genfből egyenesen Párisba utazik, ahol több fontos és külpolitikánkat érintő, leginkább pénzügyi természetű kérdés .letárgyalása és elintézése után átveszi a követség vezetését. Hadik a Közgazdasági Tanács elnöke. Hadik János gróf vállalta a Közgazdasági Tanács elnöki állását, melyre vona kozóan a kinevezés már a jövő heti egyik hivatalos lapban megjelenik. A tanács szeptember közepén kezdi működését. Törvényjavaslat kószül a munkanélküliség ellen való biztosításról. A kereskedelemügyi és a népjóléti minisztérium nagyjelentőségű probléma megoldásának munkájába fogott, megkezdte a munkanélküliség ellen való biztosításra vonatkozó törvénytervezet kidolgozását. Nagyszabású ankét összehívását tervezi ebben a kérdésben a Munk&né küliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete, amely Földes Béla nyugalmazott miniszter, egyetemi tanárral az elén működik. Dr. Kovrig Béla, aki az összehívandó ankéton a kérdés előadója lesz, a mozgalomra vonatkozóan a következő információt adta: — Tekintettel a kormánynak arra a szándékára, hogy a munkanéliseg elleni biztosítás kérdését törvényhozási uton rendezze, a MunkaNagyatádi ragasz Budopest, augusztus 28. Bethlen István gróf miniszterelnök az elmúlt éjszakát Gödöllőn töltötte, mint a kormányzó verdége. A ma reggeli órákban a miniszterelnök autón Budapestre érkezett és felment a svábhegyi nyaralójába. A miniszterelnök a délelőtt folyamán magához kérette Ángyán Bélát, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjét, £ kivel rövid megbeszélést folytatott, majd megjelent a miniszterelnökségen és hivatalos helyiségében több egységespárti képviselő látogatását fogedla. Egy óra előtt nála jártak Mayer János, Almássy László, Hoyos Miksa és még többen. A miniszterelnök kettőkor átment a föídmivelésügyi minisztériumba és hosszasan tárgyalt nagyatádi Szabóval. Maycr és Bethlen kapacitálták Nagyatádit a régi barátság nevében, hogy ne mondjon le és ezzel ne bontsa meg a párt egységét. A hosszas tanácskozás után Nagyatádi ennyit mondott: — Beadtam a lemondásomat. A miniszterelnök ur nem fogadta el. írásbeli lemondásom nála maradt. Holnap a kérdéstől tovább tárgyalunk. így a helyzet efcben a percben még függőben van. Bethlen mindenáron maradásra akarja kapacitálni Nagyatádit. Az Eskütt-ügyről nagyatádi Szabó István egy újságírónak a következőket mondta: — Én most — mondotta — semmiféle hivatalos nyilatkozatot nem tehetek. Az újságokból ugy értesültem, hogy a szocialisták kezdeményezésére egybehívják a nemzetgyűlést. Talán megvárom ezt és a nemzetgyűlésen fogok válasjolni az ország szine előtt az elhangzott vádakra. | — Az egyik reggeli lapban olvastam, hogy — | nyilván Eskütt bemondása alapján — az ugyj nevezett Eskütt-féle iratokat, amelyeket Esküttnél l találtak, én lefoglaltam és azt megsemmisítettem. A tudósi1 ásban az áll, hogy én hiába semmisítettem meg, mert eieket, tekintettel nagyfontosságukra, Eskütt lefotografáltatta és négy példányban bizalmas barátainál helyezte el. Erre semmi szükség nem volt, mert ezen írásokat és okmányokat én nem semmit itettem meg, hanem hivatalos uton a ^minisztériumban — szóval nem titokban — visszavitetnem eredeti helyükre, az irattárba és ott bárt i által megtekinthetők. A miniszter lemondásával kapcsolatban kijelentette, hogy neki ez volt az első pillanatban a legelső gondolata, amely mellől nem is tágít. Sokkal szabadabbnak érzem magam, mondotta, mint magánember, hogy a bíróság előtt is megcáfolhassam az ellenem felhozott vádikat. Ma már jobban érzem magam s valószínűleg bemegyek a minisztériumba és leh;t, hogy még ma tárgyalni fogok Bethlen István gróf miniszterelnökkel. A miniszterelnök az Eskütt-ügyről. Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután az MTI munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Amikor az általános választás előtt tavaszon Eskűttnek bűnös üzelmei a földmivelésügji minisztériumban kipattantak, nagyatádi Szabó István miniszter állásáról lemondott, nem azért, mintha ebből rá bármely há'rány támadott volna, hanem mert a politikai felelősség konzekvenciáit levonva, politikai szempontból ki afearta kerülni a további zaklatást. Az