Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-26 / 194. szám

1924 augusztus 26. snQBD Az Erzöerger-gyilkossággal vádolt Förster „kiadatási" fogságban. Budapest, augusztus 25. Erzberger Mátyás gyilkoséinak ügyében tudvalevőleg a rendőrség szombaton átkísértette az ügyészség fogházába az állítólagos Förster Henriket, akiben a kiküldött német detektívek határozottan felismerték Schulze Henriket, a körözött gyilkost. A rendőrség egyozerüen átküldte az ügyészségre Förstert anélkül, hogy kihirdette volna előtte akár őrizetbevételi, akár előzetes lelartőztatási határozatát, egyben megküldötte az ügyre vonatkozó ös?zes iratokat, köztük Förster többszöri tagadó vallomását, a szembesitési jegyzőkönyvet és azt a nyomtatott körözőlevelet, amelyben Thyllessen és Schulze arcképe is szerepel. Förster vallomásában még szembesítésnél is határozottan tagadta, hogy azonos lenne Schulzevel és alibije bizonyítására megnevezte azokat a külföldi helyeket, ahol "*ak megfordult és azt állította, hogy a háború vége óta egyáltalán nem tartózkodott Németországban. Ez alibi bizonyítással szemben áll a német detektívek ha'ározott, ingadozást nem tűrő vallomása, amelyben kijelentik, hegy Försterben tökéletesen felismerik a gyilkosság miatt körözött Schulze Henriket. Ma a büntetőtörvénjszék Fötsíer Henrik előzetes letartóztatása ügyében gyilkosság bűnét tével gyanusi ott Förster Henriket hat heti időtartamra előzetes kiadatási letartóztatásba helyezi. Utasítja a vizsgálóbírót, hogy a szükséges indenlifikálási munkálatokat végezze el, állapítsa meg határozottan Förster személyazonosságát s evégből keresse meg a németországi hatóságokat, hogy a szükséges adaíokat bocsássák a magyar biróság rendelkezésére. A bünfetőíörvényszék határozata jogerős. Rakovszky Iván belügyminiszter ma délben érkezett vissza Béla'elepröl Budapestre és mindenekelőtt Nádossy imre országos főkapitánnyal tanácskozott és közölte vele, hogy az Erzbergergyilkosság tetteseinek ügyében — amint ezt Daruváry Géza külügyminiszter Vilczek János t gróf német köveinek már meg ís ígérte — a ' legszigorabb és legpártatlanabb nyomozást kell Ü lefolytatni. Ami azonban a kiadatási eljárást illeti, az már más lapra, nem is a belügyminisztérium, hanem a külügy-, illetően az igazságügy minisztérium hatáskörébe tartozik. Diruváty Géza külügyminhz'er már szombaton délután tanácskozott Pesthy Pál igazságügyminiszterrel. A tanácskozás u'án, melyen résztvett Kánya Kálmán meghítalmazott miniszter, Szászy Béla igazságügyi államtitkár és Berczelty Jenő miniszteri tanácsos is, az Igazságügyminiszter nyomban elutazott tolnamegyei birtokára, ahonnan ezen a héten már nem is érkezik vissza Budapestre. Erre vonatkozóan beavatott helyen a következőket mondották: — Nincs semmi szükség arra, hogy az igazságügyminiszter, akit távollétében Szászy Béla állam itkár hslyet'esit, az Erzberger-ügy kedvéért továbbra is megszakítsa szabadságát. Schulze Henrik kadatását ugyanis eddig még csak szóbeli jegyzékben k£:te Vilczek János német követ Daruváry Géza külügyminisztertől, a német kormány hivatalos Írásbeli átirata azonban még nem érkezett meg Budapestre. Mihelyt cz az átirat a magyar kormány kezei között lesz, megindul a kiadatási eljárás, ami minden körülmények között hosszú processzus, ugy hogy eredményé! illetően ma még csak jóslásokba sem lehet bocsátkozni. A kérdés végetedményében nem annyira Daruváry külügyminiszter és Vilczek német követ között fog eldőlni Budapesten, hanem sokkal inkább Emmtch Gusztáv berlini magyar követ és a német kormány között Berlinben. Schulze Henrik és társainak kiadatására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha Németország és Magyarország között legalább részben helyreáll a viszonosság, vagyis ha Németország Schulze Henrik kisdatása fejében olyan valakit ad ki Magyarországnak cserébe, aki Schulzehoz hasonlóan politikai gyilkosság, vagy bűntény terhével menekült külföldre az igazságszolgáltatás elől. A Jegestenger partján Petsamóban. Tizenegy órai tengeri ut után érkeztünk Petsamóba, Finnországnak az északijegestengeri kikötőjébe. Előtte való napon vihar tépdeste föl a Jegestenger vizét s bár mára tovább száguldott, a tajtékzó hullámok csak most jelentkeztek igazán. Az eső is esett egész nap, ami csak fokozta azt a kényelmetlenséget, amit fedetlen, csolnaknyi hajónk bukdácsolása okozott. Szégyen, nem szégyen, a tengeri betegség ugyancsak elővett s még a didergést is abbahagytam, mikor ismét feltűnt a szárazföld. Az öbölben már motorcsolnak várt ránk s ezen siklottunk el a kis falu szétszórt faházai előtt. Egy orosz szerzetes kopott faha jó jávai találkoztunk útközben, aki piros-fehér-zöld szegélyű uszó-készségével járja a világot. Azt mondták a csolnakban levő katonák, hogy nőgyűlölő a barát. Majd egy halszáritó mellett kanyarodott el motorosunk, ahol valaki azt a megjegyzést tette a tátott szájjal csüngő halakra, hogy ők se birják a szagot, azért tátják a szájukat. Hát bizony az nern orgonaillat volt, ami itt terjengett. Petsamóban az emeletes kaszárnya kinált pihenőhelyet s mi nem sokat kérettük magunkat a leheveredésre. Az egyik finn katonának nagynehezen megmagyaráztuk, hogy meleget szeretnénk s nemsokára duruzsolt is az oroszkemence. Nehéz ólomfelhők úsztak a hegyek között, az ablakon zord, panaszosan siró szél kocogtatott be hozzánk. Olyan hangulat ült a levegőben, mint mikor az elkésett őszben hirtelen köszönt rá a novemberi zúzmara a még zöld levelekre. Megtépázza a lombokat egy szélroham s viszi, söpri maga előtt az életet, hogy kopár ridegséget hagyjon maga után. Fáradtan néztük a fekete felhőket s a fenyvesek rengetegén keresztül elszállt a gondolatunk meszsze délre, a hazai verőfényre. Ebédre szólított egy markotányosnő s a vidék Komorságát tányércsörgés feledtette velünk. A kaszárnya folyosóján hosszú, ikszlábú asztalokon terítve várt ránk az ebéd, tejbefőtt gersli, lazac stb. Aki csak egyszer ül itt asztalhoz, az határozottan változatosnak fogja találni a menüt. Van !" teí» vaj, tea, tejes gersli, sült lazac, főtt lazac, Ronyás, főtt szilva tejszínnel, rénszarvas hus justölve, pácolva és van — külön a mi tiszteletünkre — friss ivóviz. Az egész Finnországban nem isznak vizet, de a mi nagy vizszomjunknak , a hire ide is eljutott. A kormány gondoskodok \ mindenütt előre rólunk s ugylátszik a finn alaposság ezt a vizivó szokásunkat is jelezte előre. Monj dom, a menü változatosnak látszik annak, aki először fogyasztja, de tizedszerre már eszünkbe juttatja a csirkepaprikást. Mégis csak más az otthoni ebéd, ha mindjárt egy fogásból áll is. Még kenyérrel sem lakhat itt jól a finnyás magyar gyomor, mert dacára, hogy háromféle is kerül az asztalra, nincs köztük a mi megszokott falatunk. A vajhoz valóból egyszerre hozzák föl az egész évi szükségletet délről, ahol hatalmas kenyérgyárakban sütik ezt a kalapnagyságu ujjnyi vastag fekete cvibakot. A közepén lyuk van s hosszú zsinegre fűzve lógnak egész tömegek a szobamennyezetről. Akinek gyenge a foga, jobb, ha nem harap bele. A félbarna kenyeret sem búzából őrölték, a zab izén keresztül kinyomozhatatlan anyagok jelenlétét árulja el a fűszeres iz. De van egészen fehér, búzalisztből sült kalács is, ez persze cukrozva. Ha tejbe aprítjuk, édes lesz a tej. Ezzel ugyan nem eszünk hust, de még halat se. Végezetül egy kis szegedi szalámival izesitettük meg a szánkat s igy indultunk gyalogtúrára a faluba. A pataknyi folyó kanyargása három részre különíti el Petsamót, de maga a pár száz főnyi lakosság is három fajtából tevődik össze. Az öböl szélén 8-10 faházból áll az orosz falu, tipikus nagyszakállú, gyűrött arcú, lapos sapkás emberek, derekukon az elmaradhatatlan szijöwel. Talán egy kilométerrel beljebb finnek laknak hasonló viskókban, ezekről csak az orosz szakáll hiányzik, de egyébként nem nagy a különbség. A harmadik házcsoportot is finnek lakják, de közöttük vannak a lappok. A klima és a vidék itt hasonló eszi az embereket s csak tőlük tudhatjuk meg, hogy melyik az egyik, melyik a másik. A beszéd itt finnül folyik, az orosz éppen ugy megérti, mint a lapp. Harminc tagból áll most a társaságunk, öten átmentek Svédországba, két hölgyünk lett az uton, azokkal majd visszatérőben találkozunk s az Itt— levők három csapatba verődve kovácsolnak programot. Van egynéhány kétkerekű kordéja a katonáknak, azokkal kimehet egy társaság az öt kilométerre levő orosz klastromhoz, a másik csoport I

meg bemegy a tengerparthoz fókákat nézni. Egykét szorgalmas ember levelet ir, mi pedig a viskókat akarjuk látni belülről. Amint leérünk a 5 dombról, ahol a kaszárnya van, az egyszerű kis ! hidon át elérjük az első ház kerítését. Ilyen kei rités nincs a mi vidékünkön, de nem is volna !

tanácsos, mert hamar elfogyna. Vágott tűze'őfa van szép sorjában egymásra rakva, nincs ez nagyobb rendben otthon sem a pincében. Mikor a i nyár enyhe engedi, a kunyhó lakója elkészíti ma\ gának a télire való fát s ez ilyenkor kerités, télen | meg nem kell érte messzire menni. Pár házzal arrább szürke vászondarab van kiszögezve az ablak fölé s rajta ez áll nagy ákom-bákom betűkkel: Kahvila. Kávéház. Bemegyünk az udvarra s valami verandafélén keresztül, ami inkább düledező tyuko' is lehetne, bejutunk a házba. Sötét folyosó, i amely csak az ajtóról kap világosságot. A gyaluf lallan feayőtörzsek, amik a falat alkotják, sohasem hallottak a festékről. Balra egy rozoga ajtó, ezen | is a biztató Kahvila fölirás. Kissé le kell hajtani < a fejet, amint belép az ember, de mikor már bennt | van, szivesen marad bennt. Három kis asztal van a szoba egyik részén, körülöttük egyszerű, tiszta • faszékek. Az ajtó melletti sarokasztalnál öreg di| vány, két finn katona heverészik rajta. ] — Hüve pejve — kívánunk jó napot a takaros j hölgyecskének, aki kíváncsi szemekkel bámulja | válogatott öltözékünket. Katona köppeny, gummi \ esőkabát, angol sapka, turista bakkancs rajtunk s 5 a nyakunkban vastag kócmadzagon olajos üveg i lóg. Ez a kátrányolaj a kölni vizünk a moszkitók . hazájában. Körülüljük a sarokasztalt s kezdünk \ ösmerkedni. !

— Mit adsz galambom, egyem azt a mosolygó két szemed s hogy adod — fordulok hozzá angolos udvariassággal. Ugy sem érti mit beszélünk, inkább az arcunkról akarja leolvasni a gondolatunkat. i — The, kaffé, cukker — magyarázzuk mindnyá; jan s a szeme csillanása mutatja, hogy megértette. > A szoba másik oldalától egy megrakott pult jj választ el, ott van a kőkemence s az asztalka a ; csészékkel. A szamovárban a tűzhelyen viz forr, • egy másik edényben erős teaoldat. Egy ujjnyit ; önt a teából, arra a forró vizet s tiszta tálcán i hozza az asztalunkhoz. Cukrot egy egész csészével tesz mellé, az édes fehértésztát se nagyon ; sajnálja. A kávét is hasonló bő cukoradaggal hozza két edénykében, a nagyobbikban van a kávé, a kisebbikben a tej. Egy kevés tejet önt a : csészébe, a többi feketekávé. Olyan szives, mo| solygós arccal szolgál fel, hogy nem lehet szó , nélkül hagyni. — Unkarilaisen, magyarok vagyunk — mutogatunk a jelvényeinkre s elpirul az arca, mikor válaszol, hogy tudja. Próbálunk vele minden nyelven társalogni, utiemlékeket mutatunk, fényképet, | magyar pénzt, mindenről beszélünk. Amint igy 1 nehezen, vontatottan próbáljuk kicserélni a gon« dolatainkat, önkénytelenül tör fel belőlünk a panasz. \ Mennyi s milyen leküzdhetetlen gáttal választotta J el egymástól az embert az Isten! Nyelv, természeti akadályok, mérhetetlen távolságok s mindezeken felül hét lakattal őrzött országhatárok! A kávéház után meglátogatjuk a fakunyhók lakóit. Kacagó gyermekarcok fogadják a cukorkákat, amivel a bizalmukat vesszük meg. A szülők szivéhez legkönnyebben a gyermeken keresztül jut el az ember. Végtelenül primitív a házberendezésük, illetőleg a szobájuk, hiszen itt egy szobából áll az egész ház. Ágy, asztal, egy-két szék s a kőből épitett kemence. A falakon néhány szent !

kép s a mennyezetről lecsüng a zsinegre fűzött száraz kenyér. Az ablakok azonban üvegezettek és nagyok. Nem is facsarja el az orrunkat a magyar parasztszobák dohos, elhasznált levegője. Mikor vacsoránál ismét összetalálkozik a társaság, nem győzték kicserélni az élményeiket. Akik lementek a tengerpartra, egy egész sereg fókával találkoztak, a katonák lőttek is rájuk, de egy-két golyót még elvisz a fóka. Sürgetik a lefekvést, reggel ötkor \C • az apály s aki elkésik a csónakról, gyalog' . - Uyómentén nyolc kilométert a hajóig 'man nem hajóval megyünk vissza, mi gyalogolni fogunk a tundrákon két napig. A tengert már láttuk, ez uj lesz. Dr. Cserzy Mihály. rnommmrmn írnnnnnnwwmjm Másfélmillió 'itt sajátított hi a román kormiir, yben. Bukarestből jelentik: A most m~,ílent hivatalos kimutatás szerint a román konnány a fö'dreformtörvény alapján a régi királyság területén 2.625.850, BewMrJbiában 149' Q20, Erdélyben pedig 2Í2.S , jáütott ki. A jelentés azt á fölöttébb < utien adatot íf ' bogy az Erdélyoen k,sajátított bírtok.' földmunkás között osztották ki takarékbetétek kosztbetétek NEMZETI P'ÜINTÉZET SZEGEDI FIÓKJA 8K5S» 381 vol.t dr ÍsÍ?£T A .KF ' * ^g.