Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-24 / 193. szám

1924 augusztus 24 SZBGBP Az amerikai einök a iondoni konferencia eredményéről. Newyork, augusztus 23. Coolidge elnök, aki jelenleg Piymouthban tölti a szünidőt, érdekes nyilatkozatot tett, amelyben azt a reményét fejezi ki, hogy a londoni konferencia kedvező eredménye a világkereskedelmet g ezzel együtt Amerika jólétét erősen fellendili. . — A londoni egyezmény — mondotta Coolidge — a világháború befejezése óta a legnagyobb esemény. A következő lépés a nemzetközi leszerelés végrehajtása lesz. Szivböl kívánom, hogy az erre vonatkozó konferencia minél hamarabb összeüljön, természetesen csak abban az esetben, ba az európai helyzet megszilárdult s a nemzeteknek nem kell tartamok ujabb támadásoktól. — A háborús adósságok kérdésének megvitatását nem tartom még időszerűnek. Nem akarom ugyanis, bogy a hatalmak figyelme elterelődjék a jóvátételi kérdés rendezéséről. Gondom lesz azonban arra, hogy a jóvátételből biztosítsam Amerikának azt az összeget, amelyet a Rajna-vidék megszállása felemésztett. ± Szervezetbe tömörülnek a vidéki munkaadók. a legutolsó hetekben fölmerült az a terv, hogy a szegedi szövetség mintájára szövetséget kellene alakítani, amelynek tagjai lennének az összes vidéki munkaadók. A szövetség a GjOSztöl függetlenül működne és lehetőleg egységes, de as egyes vidékeknek megfelelő munkabéreket jelölne meg a munkásság képviselőivel való tárgyalás alapján. A munkabéreknél természetesen a fővárosi stabil-bérek lennének irányadók. A vidéki szövetség megalapítása érdekében a leguiolsó napokban már előkészítő tárgyalások indultak meg. Ebben a pillanatban komolyabb formában lehet arról beszélni, hogy a közel jövőben meg fog alakulni a szövetség a szegedi kamara körzetében és igy tagjai lennének Békéscsaba, Makó, Gyula, Vásárhely, Orosháza, Baja stb. városok és községek munkaadói. Természetesen a szervezés tovább folyik és valószínű, hogy az összes vidéki városok is csatlakozni fognak a szövetséghez. A szövetség cime a tervek szerint Vidéki Munkaadók Szövetsége lesz. Az egyes városokban helyi szervezetek fognak alakulni, de lehetőleg egységesen fogják elintézni a kérdéseket. A munkabérek tekintetében addig, mig az aranyparitásos béreket be nem vezetik* vslóssinBleg a szegedi index számításait fogják tekintetbe venni. Szeged, augusztus 23. (Saját tudósítónktól.) Mintegy két éviized óta áll fent a Szegedi Munkaadók Szövetsége, amelyben jóformán az összes szegedi számottevő munkaadók tömörültek. A szövetség azonban csak mintegy hátom-négy tv óta fejt ki poziliv működést és különösen az elmúlt év ősze óta, amikor is a munkásság képviselőivel együtt életbe léptette a szegedi indexrendszert. Ezt az indexet eleinte bizonyos hidegséggel fogadták a löbbi vidéki városok, de néhány hónap múlva a legkülönbözőbb helyekről érdeklődő sorokban kértek tájékoztatót a rendszerről és többé-kevésbé ehhez irányították mértékükei a munkások fizetésénél. Igy a szövetség a munkáiság képviselőivel együtt agilis munkát fejtett ki a termelőmunka, valamint a munkabérek stabil nívójának biztosítására. A vidéki munkaadók tekintélyesebb része már régóla lagja a Budipesti Gyáriparosok Országos Szövetségének, azonban ez a kizárólag munkaadói és fővárost munkaadói érdekeket képviselt és csak a legritkább esetben foglalkozott vidéki dolgokkal, főként pedig a vidéki munkabérek ügyével. A vidéki munkaadók pedig, akik eddig szinte egészen szervezetlenül és tájékozatlanul állottak, a Szegedi Munkaadók Szövetsége agilis munkáját látva, lfersaillestől Londonig. Irta Tonelll Sándor. A londoni konferencia körülbelül befejezettnek tekinthető. A jegyzőkönyveket a szerződő felek ugyan még nem irták alá, — az aláírás határideje augusztus 30-ban v.n megállapítva, — a megegyezésnek a sorsa azonban már nem kétséges. Európának a sorsa fordulóponthoz jutott. A német kérdés centrális kérdése volt egész Európának; megoldása nyomán általános megkönnyebbülésnek kell bekövetkezni. A londoni konferencia az etső komoly lépés a békekötések által támasztott lehetetlen politikai és gazdasági helyzetnek a megszüntetésére. Éppen e körülménynél és a konferenciának nagy jelentőségénél fogva bizonyára nem lesz érdektelen a magyar közönség szempontjából sem, ha röviden váioijuk a nemtetközi helyzet alakulását a versaillesi békétől a most létrejött megegyezésig. „Németországnak fizetni kell", már a háború ala t ez volt a jelszó, amellyel yoincaré és Clemenceau állandóan biztatták a wancia közvéleményt. Különösen mikor az anyagi erőnek az ántánl oldalán mutatkozó iulj^Jya és Amerikának a segítsége a háborút Németország ellen eldöntötte, kiirthatatlanul ^került ezt a jehzót belevésni a francia agyakba. {Németországnak mindent meg kell fizetni, a "^borúban elpusztított területek újjáépítését, a ^ovetségesek hadi adósságait, a leszerelt kastíní nyu8diíá,» a rokkantak járulékát, a megam' C8aPat0* költségeit, egyszóval mindent, mire a szövetségesek az igényüket bejelentik, .békeszerződésnek nevetett diktátum 231. gin!8 Németországnak kizárólagos felelősségnek megállapítása mellett le is szögezi Né«országnak erre vonatkozó kötelezettségét: h(w szövetséges és társult hatalmak elismerik, rtiiKdJ^roetország anyagi erői nem elégségesek bfeS" károsodások tökéletes jóvátételének a J 8uit h • , ra* Mindazonáltal a szövetséges és tárlalia j^'mak megkövetelik és Németország elvál - "Tndezen károk jóvátételét." Erkölcsi kötelezettséget egy ilyen kényszerítő jellegű szakaszból, amely még a kötelezettségnek a számszerű mérvét sem állapítja meg, természetesen levonni nem iehe'. Ho^y mit tartozik Németország tulajdonképen fizetni, annak megállapítását a szövetségesek későbbi időpontra halasztották. Első pillanatban maguk sem tudíák, hogy mit követeljenek. Hogy ez valóban igy volt, legjobban mu alja, hogy Cunlitz lord évi 28 8 milliárd arsnymárkában, Ktotz francia pénzügyminiszter pedig 18 milliárd aranymárkában számította ki a Németország által fizetendő kártérítést. Keynes könyve adatokat sorakoztat fel arra, hogy a franciák egyenesen keresni akartak a jóvátételen. A 231. szakasz szándékosan homályos megszövegezése hozta magával azt is, hogy a békekötés u'án egymásután jelentették beoly^nállamokisa kártérítési igényüket, melyekről jóformán senki sem tudta, hogy hadiái apotban vannak Németországg 1: Libéria, Kuba, Haiti, Peru és társaik. Az ántánt követelései. Németország fizetési kötelezettségének számszerű megállapítása azonban nem volt egyszerű feladat. Egész sor konferencia, San Remoban, Heythebsn, Boulogneban és Brüsszelben foglalkozott vele, de eredménytelenül. Németország és az ántánt képviselői először 1920 juliusban a belgiumi Spaa fürdőhelyen ültek össze a jóvátétel módozatainak le árgyalására. Ugyanakkor egy külön pénzügyi bizottság ülésezett Brüszszelben, amely az első öt évre átlagban évi 5 milliárd aranymárka fizetését hozfa javaslatba, ugy azonban, hogy az egyes évi részletek progresszive emelkedjenek. A továbbiakról a jóvátételi bizottság az öt év elteltével határozott volna. Ez a terv a Poincaré féle politikán megbukott és 1922-ig nem történt semmi. 1922 elején ujabb konferencia ült ötsze Párisban, amelyen az ántántállamok azt a követelést állították fel, hogv az 1921—1923. évekre fizessen Németország 2 milliárd aranymárkát. Ez az összeg 1923-ban 6 milliárd aranymárkára emelkedik s ezt az összeget tartozik Németország évente 1963 ig fizetni; ezenkívül Németország a jóvátételre tartozik fordítani export értékének 12 százalékát. A szövetségesek felhívták Németországot, hogy a terv elfogadását illetőleg nyilatkozók, de amikor Simon dr. német külügyminiszter az ellenjavaslatokat előterjesztette, azokat az első londoni konferencián megvitatás nélkül elvetették és Németországot ultimátum elé állították, hogy vagy en bloc elfogadja a párisi feltételeket, vagy büntető szankciókat léptetnek életbe. A tárgyalások akkor több hónapra félteszakadtak. Amerikai közvetítéssel Németország ujabb fizetési javas 1 tot tett, de a szövetségesek azt sem vették tárgyalás alá, ellenben a második londoni konferencia végre fix összegben, 132 milliárd aranymárkában állapította meg Németország fizetési kötelezettségét és ultimátum formájában közölte, hogy amennyiben Németország nem kezdi meg a fizetést, a szövetségesek csapatai megszállják a Ruhr-medencét. Németország fizetési kötelezettsége ezúttal fix formát öltött és három kategóriába soroztatott. Az 50 milliárdra rugó A. és B. kötvények után Németország köteles lett volna röglön megkezdeni a töri sztést, a C. kötvények után, — 82 milliárd — egy később meghatá; ózandó időpontban. Az évi reszlet lett volna egyelőre 2 milliárd aranymárka és a kivitel értékéből 26 százalék. A Ruhr-vidék megszállása. Némeország a hozzájárulása nílkül megállapított fizetési kötelezettség mérve ellen tiltakozott és bejelentette, hogy a reá rótt kötelezettségeknek nem tud megfelelni. A készpénzfizetésre a szövetségesek moratoriumot engedélyeztek, mikor azonban Németország a dilogi szolgáltatásokkal is hátralékban maradt, 1923 derekán megszállották a Ruhr-vidéket. A hivataos álláspont siertnt a Ruhr-vidék meg zállása gazdasági rendszabálynak készült, bojy az ottani vasutak és a vámok jövedelméből az ántántállamok kéízpénzkövetelésüket, a bányai és iparvállalatok íer.r éléséből pedig do ogi > követeléseiket elégítsék ki. A gazdasági meg. szállást azonban a Ruhr-vidékre kWdöit francia és belga vasutasak és egyéb tisztviselők védelme cimén nyomon követte a katonai megszállás is. A Ruhr-megszállást kö e ő eseményei ismeretesek. Német részről megkezdődött a passzív rezisztencia. A Ruhr-vidék vasutain, bánya- és iparvállalatainál ál alános sztrájk kezdődött s a német kormány azzal támogatta a sztrájkotokat, hogy a korlátlan mennyiségbea nyomott papírpénzzel fizette őket. Erre az eljárásra a franciák és belgák represszáliákkal feleltek; brutális katonai uralom kezdődött; tömérdek embert elfogtak és ezrével űzték ki a német állampolgárokat otthonukból. Németországban a p.ipirpsnz nyomása addig ismeretlen mérveket öltött, a márka mélyen a szovjet-rubel alá került, Németország kö'gazdasága és pénzügye teljesen dezolálódott, de a másik oldaton a francia reménykedések sem váltak valóra. A fizetések elmaradtak, a jelszó, hogy Németország mindent megfizet, hazugnak bizonyult s a márka pusztulása kezdte magával rántani a frankot is. A frank válsága viszont, amelyet csak a nagy amerikai bankcégek beavatkozása tudott megállítani, katasztrófáiig jelenségeket idé/ett elő a többi európai pénzpiacokon is. Nyilvánvaló volt, hogy valaminek történni kell Az államférfiak közül, akik annak idején a versaillesi „béke" megalkotásánál közreműködtek, mint Lloyd George és Nitti, a legélesebb kritikával illették a Poincaré-féle törikszakid politikát. Amerika, amely már a békekötés alkalmával félreállt, az adott viszonyok között nem volt hajlandó segédkezet nyújtani Európa felépítéséhez. 1«3 dtcember 6-án az angol választások az imperialista-konzervatik párt ve eségével végződtek és Macdonalddal az élén munkáspárti kormány került hatalomra, amely nyíltan a megértés politikáját irta a zászlajára. Két akadálya volt azonban a megegyezésnek. Az egyik a presztizs-kérdés, amely Sör NEMZETI HITELINTÉZET SZEGEDI FIÓKJA KÁRÁSZ-UTCA VOLT PRÓFÉTA-HELYISÉG.