Szeged, 1924. augusztus (5. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-24 / 193. szám

SZBOBD 1924 augusztus 24. Nem lesz ujabb külföldi kölcsön. Az utóbbi napokban olyan hírek ter|edtek el, mintha a főbiztos közeli genfi utizása kapcsolatban állna az ujabb magyar kölcsön felvételével, amelyet genfi tárgyalásaival kapcsolatban Mr. Smith előkészítene. A főbiztos erről a következőket mondotta: — Nem ludok arról, hogy a magyar kormány ujabb külföldi kölcsön felvételének a Í

gondolatával foglalkoznék és legkevésbé sem elei meg a valóságnak az, hogy én az erre vonatkoió állítólagos tárgyalásokban, amelyektől, még egyszer hangsúlyozom, semmiféle tudomásom nincs, bármilyen módon belefolynék, vagy azokban részt vennék. A szeptemberi szorzószám. Mint illetékes helyről értesülünk, a szeptemberi szorzószám kérdésében az augusztus 28-án összeülő legközelebbi minisztertanács fog foglalkozni és az indexről szóló rendelet a jövő hét szombatján fog megjelenni. „Egy nemzetet sem lehet elnyomni". Briand és Herriot beszéde a kamarában. Pdris, augusztus 23. A kamara éjjeli ülésén rendkívül élénk vita támadt Franciaország biztosságának kérdéséről és a Rajna balparijának kiürítéséről. A vita folyamán Briand ismételten felszólalt. Az ülés megnyitásakor legelőször Fabry ezredes lépett a szónoki emelvényre, aki Poincaré legutolsó kormányában gyarmatügyi miniszter volt. Fabry felvilágosítást kért Herriot-tói, vállalt e magára kötelezettséget Londonban, hogy bizonyos határidőn belül a szövetségközi csapolok által megszállt területet is kiüritik. Ezután kategorikusan követelte, hogy Herriot küszöbön álló genfi tartózkodása alatt a parlament megkérdezése nélkül semmiféle kötelezettségbe se menjen bele. Ezután szólásra állott fel Briand A vo't miniszterelnök kijelentette, hogy a háború óta beállott legnagyobb veszedelem abban rejlik, hogy a francii népben, amely hihetetlen nagy áldozatai folytán ezt igazán nem érdemli meg, saját vezetői nem bíznak eléggé s fo'yton olyan reményekkel kecsegtet ék, ameyek nem válhatnak valóra. A kormányok ismételten biztosi ották Franciaországot arról, hogy Németország megfizeti a jóvátételt. Franciacrsiágot folyton ámították. Briand ezután emlékezlete a kamarát arra, hogy a szövetségesközi katonai ellenőrző bizottság röviddel működése megkezdése után végrehajtotta Németország leszerelését. Németország ebben a pillanatban képtelen volt bármilyen katonai vállalkozásra ts. Ai ellenőrzést azonban a Ruhrvidék megszál'ása rria't félbe kelleit szakitani. Amikor Poincaré kimondotta a nimet területek megszállását. Franciaország egyedül az erőszakra támaszkodhatott. A Ruíir vidékére bevonul ak a csapa'ok s a helyzet napról napra jobban kiéleződött. A katonai ellenőrzést csak akkor lehet visszaállítani, ha Franciaország szövetségeseivel teljes megegyezésre jutott. Ha Franciaország elszigetelődése tovább tartóit volna, könnyen háború keletkezhetett volna. Befejezésül a következőket mondta Briand: — Bármilyen csalódás is ért bennünket a jóvátétel körül, elismerésemet fejezem ki a kormánynak, hogy vissza tudta állítani a szövetségesek közt az egyetértést s ezért teljes szivemből bizalmat szavazok neki. Briand beszédét a többség hosszantartó lapssal fogadta. Eiután Fabry megkérdezte, hogy a Ruhr vidéki fegyvergyárak és katonai raktárak f lügyelete a kiürítés után is biztosítva lesz-e? Nollet tábornok azonnal válaszolt s kijelentette, hogy az ellenőrzést a ktüiités után is fenntartják. A hadügyminiszternek ezt a kijelentését különösen a jobboldal fogadta tetszéssel, majd Herriot ragadta meg a szót, hogy válaszoljon a különböző interpellációkra. A miniszterelnök ezt mondotta: — Nekem épp ugy a szivemen fekszik Franciaország biztossága — jelentette ki Herriot — mint bárkinek a kamarában. Ismételten hirdettem, hogy utolsó izig ki kell irtani a német militarizmust, amely Franciaország rombadöntésére törekszik. Ami azonban a kívánság másik oldalát illeti, az a meggyőződésem, hogy egy nemzetet nem lehet elnyomni. Egy győielmes népnek olyan politikát kell követnie a legyőzöttel szemben, amely előmozdítja a békét s leküzdi a bosszuvógydst. Napoleonnak el kellett buknia, mert félreismerte ezt az igazságot. Németország támadt fel ellene, ugyanaz a Németország, amelyet legyőiöitnek hitt, még pedig azért, mert Németország nem btrta el az elnyomás szenvedéseit. — Mi figyelemmel fogjuk tartani Németországot — fejezte be beszédét Herriot —, de ha a légi háborús Németországnak el is kell tűnnie, mi republikánusok (s ezzel a jobboldal felé fordult), akik nem kevésbé vagyunk franciák, mint önök, uraim, segíteni akarjuk az uj Németország megteremtését. A baloldal sokáig tartó tapsban tört ki s percekig éljenezte a miniszterelnököt. Herriot még közölte az ülés befejezése előtt, hogy a Franciaországba behozott német árukat épp ugy, mint Angliában, 26 százalékos illetékkel fogják sújtani s az erre vonatkozó rendeletet most szövegezik. A kamara szombati Qléso. Páris, augusztus 23. A kamarának ma délelőtt tartott ülésén Herriot miniszterelnök és Dubois között igen éles vita támadt a jóvátéle'i bizottság munkájáról. Végül a szélső jobb és szélső baloldal tűzött össze nagy lárma kíséretében. Marx kancellár beszámolója. Berlin, augusztus 23. A birodalmi gyűlés szombaton délelőtt ismét összeült. A kommunisták a birodalmi kancellárt ismét ilyen kiáltásokkal fogadták: — Amnesztiát, birodalmi kancellár uri A közbekiáltások azonban néhány perc multán megszűntek, mire a birodalmi kancellár megkezdte beszédét. A fe'olvasott kormánynyilatkozat lényegben a londoni értekezlet eredményeinek méltatását tartalmazza. A német küldöttség — mondta a birodalmi kancellár — nem dicsekszik Londonban elért sikerrel. A küldöttség feladata abban állt, hogy enyhítésekre törekedjék és fellételeket szabjon, hjgya szakértői vélemény végrehajtását a német nép életszükségleteinek és nemzeti méltóságának megfelelő módon elviselhető mértékben biztosítsa. Nézete szerint megállapítható, hogy a német küldöttség nem egy tekintetben kedvező módosítást ért el. — Ha a londoni határozatok Németország súlyos megterhelését is jelentik, mégis előrehaladást jelentenek, tekintettel arra, hogy lehetővé teszik a német gazdasági élet újra való megerősödését és különösen a megszállt területeken ismét helyreállítják a német szabadságot. A londoni értekezleten a világháború befejezése óta először támadt fel a megértés szelleme és a szomorú háborús örökség békés rendezésének komoly akarata. A kölcsönkérő özvegy. Volt egyszer egy özvegy, fiatal és viruló, ami csak sulyosbitólag merülhet a latba, amit nevezzünk ez alkalommal özvegyi latnak. Még nem érte el a huszonnegyedik esztendejét s máris a magányosság keserű kenyerét kellett ennie. Szép fehér foga volt, két sor is belőle, következőleg a kenyér ugyancsak megérezte a harapását. Rossz nyelvek beszélték, hogy az ura életét is igy ette meg, idö előtt sirba döntvén az alig hetvenesztendős, naiv ifjút. Szegénységben nem élt, ezt csak a túlzás foghatta volna rá, jellemére mégis némi foltot vetett, hogy a fogához vert minden garast, azokho? a hófehér fogakhoz, amelyek igy se tudtak elkopni. Azonban az ilyen folt épp annyira nem diszkvalifikáló, mint a másik, amit a suszter vet a cipőre. Sokkal súlyosabb eset volt a magárahagyott özvegy szórakozottsága. Mert kétségtelen, hogy merő szórakozottságból nem adta vissza szomszédbeli kebelbarátnójének, Annuskának, a kölcsönkért vöröshagymát, a maroknyi sót, a két kanál paprikát. Az oknyomozó történetírás, ha egyszer a helyzet magaslatára kíván emelkedni s köti magát, „fy 9 "em bánja, lesz ami lesz, debizuristen f ™L!S- becsü,eles őszinteséggel tár fel mindent s meg is maoi/arí,,.. o- . ez az i utókor nyeges láhast amph,— "i"."" vissidiiuuuania egy vascSs abuhw*"^ 86 kételkedhetik benne maradt a kottyhá ján egy faitól megrészegülve mitnáMár kifogytad minden lefem^íybólf^og^mit Igen igen szelíd lélek volt, a panasíóffiKm mel lenyelte azonban igen lassan gondolkodott és még álmában ts a békét szomjúhozta. — Hát ne adj neki semmit kölcsön, hosszas gondolkodás után. — Ne adjak? Könnyű azt mondani, de akkor megharagszik rám. Így kesergett az asszonyka, aki annyira szerette barátnőjét, hogy az életet nélküle már el se tudta volna képzelni. Hogy ki ne zökkenjünk a kerékvágásból, az események és az adatok sorrendjébe tartozik még egy selyemsál, amit szintén kölcsönkért Rózsika és amit nem akart hazaküldeni. — Szeretek esténkint a ház előtt sétálni, jó meleget tart. Igy az özvegy. Ez voltaképpen csonkamondat-számba is mehetett, mert aki jóindulattal a sálra akarta vonatkoztatni a meleggyüjtési feladatot, az megtehette azt, ellentétben a Mellékutcák Közlönye ctrnü kőnyomatos pletykalappal, amely elképzelhetlenül nagyszámú munkatársat (veteránt, hazánk jelesét, érdemes multut, javakorabelit, értékes tehetséget s nagyjövőjü volontért) sorakoztatott redakciójába. — Mit csináljak, mit csináljak? — kínozta Annuska az urát, a nagy darab Melákot. — Túrós rétest kaporral, kapott a szón Melák ur, aki szenvedélyesen szerette ezt az ételt — Bolond vagy, lelkem, felelte Annuska és mit húzzam, hiszen egyszer úgyis ki kell vele rukkolom, megbetegedett. Talán nem ugyanabban a percben, ahogy azt rapszódikus történetírásunk sejteni engedné, nem is a kiröppent szó folyományaként, valljuk mi mondta 1 sokszor csókoltatja a nagyságát és azt üzeni a nagysága a nagyságának, hogy nagyon szívesen megtenné, de képtelen rá, mivelhogy beteg. Amint azonban jobban lesz és megteheti, maga is hogy a megbetegedés csak hónapokkal későb történt, akkor is egy pohár jeges limonádé következményeként, azonban tény, hogy megvolt. Az embere, aki — mint már mondottuk egyszer, ne türelmetlenkedjenek hát annyit — nagy darab volt és jóságos, csupa vaj. Csak sóhajtozott tehetetlenségében, végül is átüzent Rózsikához, ho| ő nem tudományos az asszonyi dolgokban, kerüljön erre, ha nincs okosabb foglalatoskodása, kiváló szolgálataira nagy szükség lévén. A cseléd azzal tért vissza, hogy a nagysága repülve érkezik és szolgálatára áll, segítségére lesz mindenben. Annuska gyöngéd lélek volt, akárcsak harmat a rózsaszálon, vagy sóhajtás májusi alkonyon. — Szegény Rózsika, mondta, nyilván meghűlt. Azután az urára nézett. — Látogasd meg és szerezzél róla bizonyságot, hogy mi baja van. Nagyon aggaszt a sorsa. nagy darab ember engedelmeskedett, merthogy elképzelhetlen helyzet lett volna az, hogy ne engedelmeskedjék, fogta a kalapját és elment. Elment és nem jött többé vissza. Szegény Annuska, aki ezalatt a nyolcvanas évek novella-receptje szerint szabályszerűen hervadozott, eleintén szórakozottságra gondolt és nem veszítette el a jóhiszeműségét még másnap sem. Kétszer huszonnégy óra elteltével azonban határozottan feltűnt neki az eset, amely — végtére is akárhogy forgassuk, tárgyilagos hírünkhöz méltóan be kell látnunk — nem nélkülözte a gyanús szimptómákat. Harmadik napon történt, vagy a negyediken, hogy a homlokára csapott, mert levél volt a Kezében, amely mindent megmagyarázott. A lev*. nem jött helyből, hanem messze vidéken szerkesz tették a dátumát. — Gyaníthattam volna, mondta bánatos m" sollyal, hogy Rózsikáról van a szó, aki peam semmit sem ad vissza. „aííon Azzal terepszemlét tartott a spájzban, ha v*J,is? nem kérte-e kölcsön Rózsika a gyufaállományi Mivel pedig a hü barátnő hagyott a ház.n^sM ségleteire is egy skatulányit, a bánatos Annu azt felolvasztotta és megitta. „aronyi Utolsó levelében szózatot intézett az asszy. nemhez: Vigyázzatok, kedveseim és jói 8" öijátok meg, hogy mit adtok kölcsön a oara teknek! t „nmos. Sz. Stiteil'y m