Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-11 / 157. szám

Egy mm siáwi ára 1800 korain gall MŰI Nnw«ICiL(№ tStlMMiárm] nanbeo.) T«i»•1 IHUJbwd" Milrif <• MIM khritelév«l aündw IDM náa ára 1SOO k*> I» IMflMtM ájaki Eo «u>m Mrb« 40000, M» M ««dékán 49000 kt*. flirdetési trák i Féihasátan 1 mm. 400, egy hatikra N0, mái!«]hasábon IMS*)« köxt 25 százalékkal drágáM. Apróhirdetés 10 sz«lg OQOB kor. SzflvegkOzti közlemények soronként 0000 ka Családi értesítés 45400 V. évfolyam. Szeged, 1924 julius 11, PÉNTEK. 157-ik szám. Zöld pecsét, piros pecsét. Fenn az ernyő, nincsen kas ... Régi szép mondás ez, kár, hogy annyira kiment divatbúi, hogy a mai nemzedék már nem is igen éiti. Pedig az a társadalmi nyavalya, amit valamikor ezzel a szokás-mondással tettek nevetségessé, az urhitnámság, a cim- és rangkórság, a vitulus nélkül való titulus hajhászása, az nem ment ki divatból. Ahhoz a mi nemzedékünk, ez a .cilinderben mezítlábas" nemzedék még jobban ért, mint a „fenn az ernyő, nincsen kas" tekintetes, nemes és nemzetes nemzedéke értett. Negyven évvel ezelőtt a magyar sajó heteken keresztül vesszőt futtatott az akkor még fiatal kolozsvári egyetem néhány professzorával, aki nagyságos urnák kezdte címeztetni magát; ma már egyszetüség kedvéért mirden báii meghívóra .méltóságos" és .nagyságos" van irva. A társadalmi nyavalyákat se meggyógyítani, le megállítani nem lehetett még soha szóbeszéddel, különösen az olyant nem, amelyik ugy beleette magát a társadalom szerve;etébe, mint a szóban forgó. Az ilyen r.em is fog előbb elpusztu'ni, csak a társadalommal együtt s akkor is csak azért, hogy újra szülessék azzal az uj társadalommal, amely valószínűleg csak annyit fog különbözni a maitól, amennyit a fiókvarjú kOlönbözik az anya-varjútól. Különben nem is olyan nagy baj az, hogy olyan nagyon megméltóságosodunk, mert hiszen a cimkórság ellen tán az a legjobb szer, ha mindenkit megfertőz. Ha a bógáncs olyan ritka növény volna, mint a vic'oria regia, akkor a bógáncsot a kert közepére ültetnék és csudájára járnának és a bógáncs nagyon elkényeiedne. Mivel azonban a bógáncs minden árokparton megtalálható, a bógáncs kénytelen belátni, hogy ő is csak olyan is!enUremté8e, mint a többi paraj. Van azonban az általános urhatnámságnak egy olyan csirádzó fajtája, amivel még el lehet és el is keli bánni, mert különben hamarosan nagy kárára lesz az amúgy is száz bajjal küzködő magyar városoknak. Ez a csirádzó kórság a magyar városok egyre nagyobbodó ambició]« a törvényhatósági rang iránt, ami körülbelül a társadalmi megméltóságosodásnak felel meg. Bizonyos, hogy amióta az emberek telepekbe verődtek, ez a versengés mindig megvolt. A háboiu előtt is sürün lehetett olvasni a hivatalos lapban, hogy ez, meg az a puszta, amelyiken már téglaházat is épitettek, szállás címet kapott, ez meg az a szállás faluvá lépett elő, a faluk a város-lifulus iránt mozgolódtak s egyik-másik város is nyújtogatta az ujját, hogy ő meg törvényhatóság szeretne lenni. Ez az ambició akkor tulajdonkép nem is eshetett kifogás alá, mert bizonyos függetlenség is járt vele, urbanitásra való törekvést is jelentett s a rangemelés nem is kerüli olyan sokba. Mátyás király is ugy fogta fel a dolgot annak idején, mikor például Miskolcot azzal tüntette ki érdemes szolgálatai fejében, hogy megengedte neki, használjon a városi aktákon az addigi zöld pecsét helyett piros pecsétet. Ez a nagy kitüntetés nem sok változást okozott a város háztartásában, mindössze egy-két kiló zöld pecsétviaszt kellett eldobni, hogy bevonulhasson a helyére az előkelő piros pecsét. Most azonban máskép áll a bál s mikor azt olvassuk, hogy hét kis város kér egyszerre törvényhatósági ringemelést, akkor azt kell gondolnunk, hogy ez a hét város nem ludja, mit csinál s milyen rossz üzletet akar ő kötni, mikor a mai időkben akar törvényhatósági jelleget szerezni, mint ahogy nagypénzü emberek k0rmányfőtanác808Ság0t szereznek. Mi az a törvényhatósági jelleg ? Ez az a kevély ernyős szekér, amelyiknek hiányzik a kasa. Autonómia, amely tiszteletben tartatik garasos ügyekb?n, de megszűnik minden lényeges dologban s inkább kerfkfcötő, mint kerékhajló. Felirati jog az országgyűlés mindkét házához. Ez igen tiszteletreméltó jog, valóságos jus murmurandl, de a magyar papíripart máskép is lehet támogatni, egyéb hasznot pedig senki se látott még belőle. Még legkülönb privilégium, hogy a levelező lörvényhatóságok ,szere'ett véreink és aty$mfi*i"-nak szólíthatják egymást, m kor a ius murmurandi közös gyakorlását tervezik. De vájjon megéri e ez, hogy elhajiisák érte a városok a közönséges iöld viaszt, eddigi kipróbált, megfelelő és főleg ocsó szervezetüket? Annál bizonyára sakkal olcsóbb, amennyibe a törvényhatósági jelig piros pecsétje kerül. Ahová a méltóságos bürokrácia be'eszi a lábát, oda beköltözik a drága közigazgatás is. Megötszöröződik a munka és természetesen meghug7szoroződik a tisztviselők száma, amelyet ideig-óráig lehet ugyan apasz'ani, de azért megint csak ki fog önteni a mederből. Ha az avanzsálni akaró kis városok n:m tudják ezt, tudni kell a kormánynak és a törvényhozásnak. Nem olyan időket élünk, hogy ilyen drága játékok megergrdhetfk legyenek befolyásos képviselők kedvéért, atik megígérték már otthon a rangemelést és ann k a lásszatnak a kedvéért, hogy mennyi igazi város van a megcsonkított Magyarországon is. Nem a törvényhatósági jelleg teszi az igazi várost, mint ahogy nem a méltóságos cim teszi az igazi urat. A kii városoknak joguk v«n az urhatnámságra, de a törvényhozásnak nem szabad jóravaló magyar városokat a becsületes kispolgár sorsára juttatni, aki nem férvén meg a maga jórr.ódu szegénységében, uradzani kezd és eluraskodja, ami kicsije volt. Vizsgálat indul a forgalmiadó és a kényszerkölcsön ügyében. Budapest, julius 10. A szanálási törvény végrehajtását ellenőrző bhottság ma délután gróf Ráday Gedeon elnökletével ülést tartott, amelyen a szanálással kapcsolatosan kiadott rendelettervezeteket vitatták meg. Napirend előtt Wolff Károly szólal fel. Szóváteszi, hogy Debrecen buzaalapon állapította meg a városi tisztviselők illetményét. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter válaszában kijelen i. hogy a debreceni buzavalutás illetményrendezés még nem került eléje, de az említett formában nem tudja jóváhagyni, mert a tisztviselői illetményeket egységesen kell rendezni. Vázsanyi Vilmos febzófa'ásában arra kéri a pénzügyminisztert, revideálja a kényszerkölcsön és a forgalmiadó ügyét. Az előbbinél kéri, hogy a fe'emelésnél legyenek tekintettel a kisegzisztenciák ra és vessenek véget egyes adóztató közegek tulbuzgÓBágának. Korányi Frigyes válaszában kijelenti, hogy ugy a forga Imiadó, mint a kényszerkölcsön ügyében meg fog indulni a vizsgálat. Szilágyi Lajos a tisztviselők fizetési előlege és a tisztviselői kölcsön ügyében napirend előtt szólal fel. Korányi kijelenti, hogy az előlegek beszüntetésére vonatkozólag semmiféle intézkedést nem tett, csak fennakadásról lehet sző, mivel az állampénztárak beszüntették a fizetéseket és azokat most a postatakarékpénztár teljesiti. Rupert Rsziő és Farkas István a munkanélküliség kérdéséről beszélnek. Az államvasuti tisztviselők, az állami vasgyári tisztviselők és alkalmazottak fizetésrendezése kerül 8orrp, Dessewffy államtitkár kijelenti, hogy az állami és a magánvállalatok alkalmazottainak javadalmazása közölt semmiféle egyenlőtlenség nincs, nagyobb fizetést adni pedig nem lehet Rupert Reztő kéri, hogy a fizetési kategóriák a munkateljesítmény szerint legyen beorztva, majd a kormány címadományozás rendszerét bírálja. Korányi vátaszában kifejti, hogy a magasabb fizetési osztállyal nem jár a magasabb cim is, mert ezt a kormány megadhatja úgyis. A közszolgálati és egyéb alkalmazottak hivatalos munkaidejének ideiglenes szabályozásáról szóló rendelet tárgyalására térnek át ezután. Rupert Rezső nem kivánja a munkaidő kitolását, inkább annak in'enziv kihasználására volna szükség. Korányi Frigyes: Általánosságban Októbe 1-től, elvben már most kéri kimondani a munkaidő meghosszabbitását, mert ez egyrészt szervesen összefügg a létszámredukcióval, másrészt az átmeneti idő nagy munkaszaporulata is indokolttá teszi. Az ülés ezzel végei ért, a legközelebbi tanácskozásra kedden délu'án kerül sor. Magyarországra eső részét csak augusztusban bocsátják ki. Budapest, julius 10. Ma délután a pénzügyminisztériumban báró Korányi Frigyes pénzflgymini'zíer elnökletével a pénzintézetek, valamint a Gyáriparosok Országos Szövetsége képviselőinek a bevonásával értekezlet volt, arne* lyen a külföldi kölcsön Magyarcrtzágon kibocsátandó részletének jegyzési feltételeiről tárgyaltak. Az érdekeltségek és a pénzügyi kormányzat között tökéletes megállapodás jött létre a részletkérdésekben is. Az értekezleten a népszövetségi kölcsön magyar részletének a jegyzési feltételeit és a főbb alapelveket is megtárgyalták. A magyar tranche-ok névértéke előreláthatóan mintegy 11 és félmillió aranykorona lesz. A kibocsátási feltélelek nagyjából ugyanazok, mint a londoni piacon elhelyezett kölcsön tranche-ok. A kibocsátás előreláthatóan a svájci tranche-ok elhelyezére után augusztus hónap első hetében fog megtörténni. A kormány a köfcsCnjegyzést vállaló btnkok és a gyáripar képviselőivel tartott értekezlet után ugy döntött, hogy a kölcsönből Magyarországra eső tranche-ot, amelyet eredetileg julius közepére kontempláltak, csak csak augusztus elején fogja jegyzésre bocsátani. A kormányt ebben az elhatározásában a kővetkező motívumok vezették: A Nemzeti Bank alaptőkéjének második részletét julius 26 án kell bt fizetni, ami körülbelül tizenötmillió aranykoronát ven ki a forgalomból. Tehát a pénzpiac és a magángazdaság ezzel éppen eléggé meg van erőltetve és igy nem lehet a jegyzést ezzel egyidejűleg keresztülvinni. Viszont Magyarországon, mnt agrárállamban, luliussal záiódik le az a periódus, amely pénzügyi szempontból sokkal kedvezőtlenebb. Augusztus és szeptember hónap a termés lebonyolítása miatt már tokkal könnyebb és sokkal mozgékonyabb. Nemzetgazdasági szempontból tehát előnyösebb lesz, ha a magyar tranche jegyzését erre az időpontra hagyják. A kormánynak a megfelelő összeg úgyis rendelkezésére áll, minthogy a bankok és a gyáripar állal áprilisban nyújtott kölcsönelőleget tugusztus végéig prolongálták. A kormány ezzel 8zt akarja elérni, hogy a kölcsön az ország széles rétegeinél találjon elhelyezést és a pénzintézetek körében remélik is, hogy a kölcsön