Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-24 / 168. szám

SZHQBD Baj van a Zsótér-ház fedezetével. Szeged, julius 23. (Saját tudósítónktól.) Rész letesen beszámoltunk az alsóközponi házhelyárverés első napjának eredményéről, illetve eredménytelenségéről, megírtuk, hogy az árverés alá került Varga dülőbeli hetven házhely közül mindössze harmincnak akadt gazdája és az a harminc is kikiáltási, vagy csak valamivel magasabb áron kelt el. Ha az első nap eredménye alkalmas arra, hogy abból következtessünk az egész árverés eredményére, nagyon szomorúak a kilátások, mert nem ig2n várhaló az árveréshez fűzött remények teljesülése. Nem várható, hogy az árverés alá kerü'ő kOzel hatszáz házhely eladása sikerül és így nem jut a város ahhoz az összeghez, amelyet pedig már két helyre is lekötött. Amikor a rendkivüli közgyűlés pótolta a juniusi rendes közgyűlés egyik mulasztását és kije ölte a Zsótér-ház vételárára a fedezetet, Taschler Endre főjegyző egészen halkan mondott közbeszólás formájában megjegyezte, hogy az alsóköiponti házhelyek árát már más ingalan-beruházás fedezetére is kijelölte a közgyűlés. Ezt a közbeszólási — amelynek egészen komoly alapja van — csak azok hallották, akik közel ültek a főjegyzőhöz, a tanács tagjai a lották, de nem vették tudomásul és igy a tanács javaslata, ha kis többséggel is, keresztül ment. Igaz ugyan, hogy a Zsótér-ház ügye még nem dőlt el véglegesen s az utolsó szót a belügyminiszter mondja majd ki, amikor felülvizsgálja a határozatot a hozzá felterjesztett felebbezések alapján, de azért a város hatóságának mégis csak ügyelnie kellene arra is, hogy a közgyűlés határozatai legalább formai okokból ne legyenek megtámadhatók. Taschler Endre kö/beszólásának pedig az az alapja, hogy a közgyűlés egy hónappal előbb az alsóközponti házhelyek eladási árát az épülő Tábor-utcai bérház költségeinek fedezetére jelölte rrár ki. A Tábor-ulcai építkezés költségeit a házipénztár előlegezi a később befolyó és a közgyűlés által kijelölt jövedelmek terhére. A házipénztár által nyújtott előlegek azonban viszszatéritendők és igy az alsóközponti házhelyek árából legfeljebb egymilliárd koron 3 marad a Zsótér-ház december 31 ig esedékes első részletének, körülbelül három milliárd koronának, fedezetére. Ebből az elnézésből súlyos pénzügyi bonyodalmak támadhatnak majd akkor, ha a belügyminiszter jóváhagyja a közgyűlés határozatát. polgármester és talán egy-két városatya. Hal- . Király Ernő rekedtsége és Andor Zsigmond 45 dollárja. Szeged, julius 23. (Saját tudósilónktól.) Emlékezetes még, hogy az elmúlt színházi szezon alatt, a vendégszereplések sorában, már februárban öles plakatok hirdették, hogy március 1-én, 2-án és 3-án Szegeden vendégszerepelnek a mai operette-müvészek kiválóságai: Király Ernő és Kosáry Emmi. A két színész népszerűsége annyira ismeretes a legkülönbözőbb körökben, hogy már a vendégszereplések előtti napokon szinte megrohanták a városi S2inház pénztárát és elővételben kapkodták el a jegyeket. Az érdekiődés csak fokozódott akkor, amikor kiderült, bogy Kosáry és Király három legjobb szerepében, a Csárdáskirdlynőben, a Diadalmas asszonyban és az Ezüst sirályban fognak föllépni. Díszes közönség, táblás ház ígérkezett mind a három estére, azonban a iényes vendégszereplést egy kis incidens zavarta meg. Az történt ugyanis, hogy a szép számú közönség az első estén — amikor a Csárdáskirálynőt adták — meglepetéssel konstatálta, hogy valami baj van Király Ernő hangjával. Király eleinte egészen rekedten és balkan énecsaku8yan titokzatos erők, akaratátvitelek? összeszorítja az öklét és magában szigorúan mondja, amint azt az okkult tudományokban tanulta. — Én most parancsolom neked, hogy kelj föl, akarom, hallod ? a—ka—rom, mozdulj, fel a testtel, igenis, te, menj el innen, menj, menj, akarom... Nézi mereven az okvetetlenkedőt, szuggerálni, hipnotizálni szeretné, de semmi eredmény. Humbug az egész. Aki nem tanulta meg a távozás művészetet, annak beszélhet száz évig. Amíg magától nem megy, más idejével, dolgával semmit se törődve, addig megbukott ez okkultizmus. — Kérlek, nem akarom a drága idődet elrabolni, mondja a vendéglátó. De csak szerénységének adja ezzel jelét, mert a sokidejü rácáfol. • — Oh, kérlek, sose aggódj. Ráérek. Csak egy intelligens, körültekintő hivatalszolga tud ilyenkor segíteni. Öt perc múlva benyit s azt mondja: — A polgármester ur kéreti... Vagy azzal érvvel: — Az ülés már megkezdődött, várják a tekintetes urat. Ismertem egyszer valakit, aki másnak a déli óráit szerette nehézzé tenni. A megtisztelt kénytelen muszájból tűrte, azonban a hivatala egybe volt a magánlakásával. Ilyenkor megnyomott egy titkos gombot az íróasztala peremén s csakhamar megjelent valaki a családból. — Tessék ebédelni jönni, az asztalon a leves. A vendéglátó mosolyogva állt fel. — Megbocsájtasz, de az asszonynéppel nem azabad tréfálni. Szervusz, a viszontlátásra. Azt hiszem, sose lehet ezt a típust kiirtani. Hányan olvassák majd el ezt a pár sort is, keresve, vájjon melyik ismerősükre vonatkozik 1 Aztán hányan vannak, akik a közéletből se tudnak szépen, finoman, kellő időben visszavonulni I Megvárják, amig i ,yelmeiictik őket, hogy tálalva van. Tudniillik niasnak. Bob. kelt, majd a második felvonásban már el is hagyták az énekszámokat, nemcsak Király Ernő szólóit, hanem legnagyobbrészt a duetteket is. Ezért azután a köiönség óvácíója nem hangzott föl elementáris erőve*, sőt igen gyéren szóltak a megszokott tapsok. A második estén azután Király belátta, hogy ilyen rekedten nem lehet precízen lefolytatni az előadást és lemondta a további vendégszereplést, ugy hogy Kosáry Emmi a szegedi színészekkel játszott egyQtt a Diadalmas asszonyban és az Ezüst sirályban. Amikor azután a gázsikifizetésre került a sor, súlyos differenciák támadtak Kosáryék és Andor Zsigmond szinígazgató között, aki tekintettel Király Ernő rekedtségére, illetve lemondására, nem akarta kifizetni a szerződésben foglalt teljes összeget. Andor Zsigmond ugyanis a Rétby fále színházi ügynökség utján esténkint és föllépésenkint együttesen hatvan dollárt kötött ki fellépti dlj elmén. A szerződés világosan kimondta, hogy Kosáryék együttesen kapnak három estére 180 dollárt. Miután pedig Király Ernő csak egyszer lépett föl, Andor Zsigmond kijelentette, hozy az őt ért kár miatt — miután sokan visszaváltották jegyeiket — a 180 dollárból levon 30-30, összesen 60 dollárt, mivel ennyi esett volna Király Ernőre. Kosáryék ebbe nem akartak belemenni és Király hangoztatta, hogy öt a teljes gázsi illeti meg, mivel ő rendezte a hátralévő két előadást és inspirálta a színészeket. Végül is kijelentették Kosáryék, hogv Andor Zsigmond levonhat a 180 dollárból 15 dollárt. A további kellemetlenségek elkerülése végett — mivel ez az egész tárgyalás a Diadalmss aszszony felvonásközében játszódott la — Andor kijelentette, hogy megfizeti az összeget, de jogfentartással él. A vendégszereplés ulán azután polgári pOrt inditott Andor Zsigmond Kosáryék ellen, a neki visszajáró negyvenöt dollárért. Néhány héttel ezelőtt tartották meg a budapesti törvényszéken az eltő tárgyalást ebben az érdekes ügyben, amelynek kimenetelétől egy döntést is várnak az érdekelt körök, hogy kell-e gázsit fizetni a lemondott színésznek. Ezen a tárgyaláson elrendelték a bizonyítást, elrendelték Anctor Zsigmondné, dr. Lugosl Döme, Buttykai Ákos (Kosáry Emmi férje) és Réthy György színházi ügynök kihallgatását. A szegedi járásbíróságon dr. Kllvinyl István titkár szerdán délelőtt folytatta le a tanúkihallgatásokat. Először dr. Lugosl Dömét hallgatták ki, aki mint a szinház ügyésze, jelen volt az összes tárgyalásoknál, majd sor került Andor Zsigmondéra. A törvényszék megkeresése szerint három kérdésre kellett a tanuknak felelni. Elsősorban, hogy milyen megegyezés jött létre Kosáryék és Andor Zsigmond között. A tanuk erre azt felelték, hogy Kosáryék kőielezték magukat arra, hogy együttesen lepnek föl. Kiderüli a ttnuvallomásokból az is, hogy amikor a színigazgató telefonon tárgyalt Réthy G/örgy szinházi ügvnökkel a szerződtetésről, kérte őt, hogy csak Kosáry Emmit kösse le, erre azonban azt a feleletet kapta, hogy Kosáry és Király csak együtt lépnek fel 60 dollárért. A második kérdésnél arra kelleti a tanuknak felelniök, hogy Király lemondásainál történt-e olyan megegyezés, amely szerint Király Ernő rendezni fogja a darabokat. A tinuk erre kijelentették, bogy erről nincs tudomásuk. Az utolsó kérdés az volt, hogy Királyék miért engedték el a teljes összegből a 15 dollárt. Itt mondották egyhangúan a tsnuv, hogy már a második esJe jelentette a pénztárosnő, hogy Király lemondásának hírére tömegesen adják vissza a jegyeket. Királyék ajánlották egyébként, hogy a 60 dollár helyett fonjon le Andor 15 dollárt. Amikor a színigazgató kifizette az összeget, hangoztatta, hogy csak azért fizeti azt ki, nehogy Kosáry Emmi is lemondja a már megkezdett elísdss». A tanúkihallgatások után visszaküldik az iratokat a budapesti törvényszékhez, »hol kihallgatják Bultykay Ákost és Réthy Györgyöt és azután hozza meg a törvényszák döntőiteletét ebben sz érdekes ügyben, amelyet figyelemmel kisérnek az összes szintezi körök. Itt ugyanis nem annyira a 45 dollárról van szó, amely nem tesz ki egészen négymillió koronát, hanem inkább az elvi kérdésről, hogy kell-e fizetni gázsit a vendégszereplő színésznek, aki Iemodta az előadást. Szerkesztő ur kérem, már hetek óta lesem a fiumei cápát, de csak nem akar jelentkezni. A fiumei cápa egy idő óta ugy hallgat, mint egy telefonközpont. Hiába, mióta Fiume elszakadt tőlünk, a cápa, aki a magyar sajtót tüntette ki rokonszenvével, gondolt merészet és nagyot és ugy eltűnt a közérdeklődés homlokteréből, mint a kámfor. Nincsenek többé gyerekek és nincs többé fiumei cápa. Addig nem is lesz jó világ, amig ő vissza nem tér. No jó, gondolja Ön, szerkesztő ur kérem, van még egyéb nagyság és jelesség is ebben a szanálásos világban (amely nemsokára egy szanatórium lesz az egész), tessék kipicézni valami eseményt és arról csevegni. Hát történik most egyáltalában egyéb e kerek földön, minthogy kánikula van, a politika hallgat, akár a dinnye a fűben, a népjóléti miniszter a háziurak jólétét előnyben részesiti és Puliti „kard ki kard" helyett inkább a tenyerével óhajt fascista nemzetének dicsőséget szerezni. Borzasztó ez a holt szezon, amelyet némi joggal döglött szezonnak is lehetne mondani, hogy népiesek legyünk, szerkesztő ur kérem, az embernek nincs alkalma megállapítani, Mihályíné két lánya közül melyik multa felül önmagát és a másikat és hogy a Denevér fülbemászóbb-e Bajadérnél ? Reménytelen tekintettel nézem a táviratokat, amelyek arról számolnak be, hogy a buza ára emelkedett, a hőmérő esett, hogy a termés jő közepes lesz, a tőzsde hangulata pedig középfinom, hogy a nemzetgyűlést egyelőre nem hívják össze és a londoni konferenciát egyelőre összehívják. De hallga csak, hallga, az é^ik [fővárosi lapban egy nyilatkozaton akad meg a szemem. Megvan, szerkesztő ur kérem, ez a nyilatkozat valóban közérdekű és nevezetes, szenzációs és fölemelő. Ez a nyilatkozat a helyzet kulcsa, arre a nyilatkozatra hosszú hetek óta epedve vártunk, ezért csakugyan érdemes volt eddig élni, szenvedni hinni és remélni. Palásthy Irén nyilatkozik meg ebben a nyilatkozatban (van-e, ki e nevet nem ismeri) az ő fenkölt elméjével, választékos eleganciájával és sokoldalú tudásával. Palásthy Irén kijelenti a Színház rovat élén, hogy egy délben megjelenő lap munkatársa előtt nem beszélt egy budapesti színésznőről sem és igy a cikkben foglaltakat sem mondhatta. Sajnos, művészetekért és művésznőkért rajongó lelkünket nem elégiti ki teljesen a nagyszerű Palásthy Irén nyilatkozata, amellyel két ország ügyeimét ismét magára vonja. Melyik budapesti színésznőről nem beszélt hái? — erre vagyunk mi joggal és okkal kíváncsiak. A Fedák— Biller-problémát megoldás nélkül h2gv|a Pr.lásthy és mi tovább szőjjük nyáréji álmunkat a nagy kérdésről: kiről nem moHdott rosszat az ufóiérhetetlen Palásthy Irén? Mire lehullanak a falevelek, talán már el is feledjak az egészet, de lehet, hogy már az augusztus elsején esedékes házbér is más irányba fo^ja terelni érdeklődésünket. Gyalu.