Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-24 / 168. szám

SZHQBD Baj van a Zsótér-ház fedezetével. Szeged, julius 23. (Saját tudósítónktól.) Rész letesen beszámoltunk az alsóközponi házhely­árverés első napjának eredményéről, illetve eredménytelenségéről, megírtuk, hogy az árverés alá került Varga dülőbeli hetven házhely közül mindössze harmincnak akadt gazdája és az a harminc is kikiáltási, vagy csak valamivel ma­gasabb áron kelt el. Ha az első nap ered­ménye alkalmas arra, hogy abból következ­tessünk az egész árverés eredményére, nagyon szomorúak a kilátások, mert nem ig2n várhaló az árveréshez fűzött remények teljesülése. Nem várható, hogy az árverés alá kerü'ő kOzel hat­száz házhely eladása sikerül és így nem jut a város ahhoz az összeghez, amelyet pedig már két helyre is lekötött. Amikor a rendkivüli közgyűlés pótolta a juniusi rendes közgyűlés egyik mulasztását és kije ölte a Zsótér-ház vételárára a fedezetet, Taschler Endre főjegyző egészen halkan mon­dott közbeszólás formájában megjegyezte, hogy az alsóköiponti házhelyek árát már más inga­lan-beruházás fedezetére is kijelölte a közgyű­lés. Ezt a közbeszólási — amelynek egészen komoly alapja van — csak azok hallották, akik közel ültek a főjegyzőhöz, a tanács tagjai a lották, de nem vették tudomásul és igy a tanács javaslata, ha kis többséggel is, keresz­tül ment. Igaz ugyan, hogy a Zsótér-ház ügye még nem dőlt el véglegesen s az utolsó szót a belügyminiszter mondja majd ki, amikor felülvizsgálja a határozatot a hozzá felterjesz­tett felebbezések alapján, de azért a város hatóságának mégis csak ügyelnie kellene arra is, hogy a közgyűlés határozatai legalább formai okokból ne legyenek megtámadhatók. Taschler Endre kö/beszólásának pedig az az alapja, hogy a közgyűlés egy hónappal előbb az alsóközponti házhelyek eladási árát az épülő Tábor-utcai bérház költségeinek fedezetére je­lölte rrár ki. A Tábor-ulcai építkezés költségeit a házipénztár előlegezi a később befolyó és a közgyűlés által kijelölt jövedelmek terhére. A házipénztár által nyújtott előlegek azonban visz­szatéritendők és igy az alsóközponti házhelyek árából legfeljebb egymilliárd koron 3 marad a Zsótér-ház december 31 ig esedékes első rész­letének, körülbelül három milliárd koronának, fedezetére. Ebből az elnézésből súlyos pénz­ügyi bonyodalmak támadhatnak majd akkor, ha a belügyminiszter jóváhagyja a közgyűlés határozatát. polgármester és talán egy-két városatya. Hal- . Király Ernő rekedtsége és Andor Zsigmond 45 dollárja. Szeged, julius 23. (Saját tudósilónktól.) Em­lékezetes még, hogy az elmúlt színházi szezon alatt, a vendégszereplések sorában, már február­ban öles plakatok hirdették, hogy március 1-én, 2-án és 3-án Szegeden vendégszerepelnek a mai operette-müvészek kiválóságai: Király Ernő és Kosáry Emmi. A két színész népszerűsége annyira ismeretes a legkülönbözőbb körökben, hogy már a vendégszereplések előtti napokon szinte megrohanták a városi S2inház pénztárát és elővételben kapkodták el a jegyeket. Az ér­dekiődés csak fokozódott akkor, amikor kide­rült, bogy Kosáry és Király három legjobb sze­repében, a Csárdáskirdlynőben, a Diadalmas asszonyban és az Ezüst sirályban fognak föl­lépni. Díszes közönség, táblás ház ígérkezett mind a három estére, azonban a iényes ven­dégszereplést egy kis incidens zavarta meg. Az történt ugyanis, hogy a szép számú kö­zönség az első estén — amikor a Csárdás­királynőt adták — meglepetéssel konstatálta, hogy valami baj van Király Ernő hangjával. Király eleinte egészen rekedten és balkan éne­csaku8yan titokzatos erők, akaratátvitelek? össze­szorítja az öklét és magában szigorúan mondja, amint azt az okkult tudományokban tanulta. — Én most parancsolom neked, hogy kelj föl, akarom, hallod ? a—ka—rom, mozdulj, fel a test­tel, igenis, te, menj el innen, menj, menj, akarom... Nézi mereven az okvetetlenkedőt, szuggerálni, hipnotizálni szeretné, de semmi eredmény. Hum­bug az egész. Aki nem tanulta meg a távozás művészetet, annak beszélhet száz évig. Amíg ma­gától nem megy, más idejével, dolgával semmit se törődve, addig megbukott ez okkultizmus. — Kérlek, nem akarom a drága idődet elra­bolni, mondja a vendéglátó. De csak szerénységének adja ezzel jelét, mert a sokidejü rácáfol. • — Oh, kérlek, sose aggódj. Ráérek. Csak egy intelligens, körültekintő hivatalszolga tud ilyenkor segíteni. Öt perc múlva benyit s azt mondja: — A polgármester ur kéreti... Vagy azzal érvvel: — Az ülés már megkezdődött, várják a tekin­tetes urat. Ismertem egyszer valakit, aki másnak a déli óráit szerette nehézzé tenni. A megtisztelt kény­telen muszájból tűrte, azonban a hivatala egybe volt a magánlakásával. Ilyenkor megnyomott egy titkos gombot az íróasztala peremén s csakhamar megjelent valaki a családból. — Tessék ebédelni jönni, az asztalon a leves. A vendéglátó mosolyogva állt fel. — Megbocsájtasz, de az asszonynéppel nem azabad tréfálni. Szervusz, a viszontlátásra. Azt hiszem, sose lehet ezt a típust kiirtani. Hányan olvassák majd el ezt a pár sort is, keresve, vájjon melyik ismerősükre vonatkozik 1 Aztán há­nyan vannak, akik a közéletből se tudnak szépen, finoman, kellő időben visszavonulni I Megvárják, amig i ,yelmeiictik őket, hogy tálalva van. Tudni­illik niasnak. Bob. kelt, majd a második felvonásban már el is hagyták az énekszámokat, nemcsak Király Ernő szólóit, hanem legnagyobbrészt a duetteket is. Ezért azután a köiönség óvácíója nem hangzott föl elementáris erőve*, sőt igen gyéren szóltak a megszokott tapsok. A második estén azután Király belátta, hogy ilyen rekedten nem lehet precízen lefolytatni az előadást és lemondta a további vendégszerep­lést, ugy hogy Kosáry Emmi a szegedi színé­szekkel játszott egyQtt a Diadalmas asszonyban és az Ezüst sirályban. Amikor azután a gázsi­kifizetésre került a sor, súlyos differenciák tá­madtak Kosáryék és Andor Zsigmond szinígaz­gató között, aki tekintettel Király Ernő rekedt­ségére, illetve lemondására, nem akarta kifizetni a szerződésben foglalt teljes összeget. Andor Zsigmond ugyanis a Rétby fále szín­házi ügynökség utján esténkint és föllépésenkint együttesen hatvan dollárt kötött ki fellépti dlj elmén. A szerződés világosan kimondta, hogy Kosáryék együttesen kapnak három estére 180 dollárt. Miután pedig Király Ernő csak egyszer lépett föl, Andor Zsigmond kijelentette, hozy az őt ért kár miatt — miután sokan visszaváltot­ták jegyeiket — a 180 dollárból levon 30-30, összesen 60 dollárt, mivel ennyi esett volna Király Ernőre. Kosáryék ebbe nem akartak belemenni és Király hangoztatta, hogy öt a teljes gázsi illeti meg, mivel ő rendezte a hátra­lévő két előadást és inspirálta a színészeket. Végül is kijelentették Kosáryék, hogv Andor Zsigmond levonhat a 180 dollárból 15 dollárt. A további kellemetlenségek elkerülése végett — mivel ez az egész tárgyalás a Diadalmss aszszony felvonásközében játszódott la — Andor kijelentette, hogy megfizeti az összeget, de jog­fentartással él. A vendégszereplés ulán azután polgári pOrt inditott Andor Zsigmond Kosáryék ellen, a neki visszajáró negyvenöt dollárért. Néhány héttel ezelőtt tartották meg a budapesti tör­vényszéken az eltő tárgyalást ebben az érde­kes ügyben, amelynek kimenetelétől egy dön­tést is várnak az érdekelt körök, hogy kell-e gázsit fizetni a lemondott színésznek. Ezen a tárgyaláson elrendelték a bizonyítást, elrendel­ték Anctor Zsigmondné, dr. Lugosl Döme, Butty­kai Ákos (Kosáry Emmi férje) és Réthy György színházi ügynök kihallgatását. A szegedi járásbíróságon dr. Kllvinyl István titkár szerdán délelőtt folytatta le a tanúkihall­gatásokat. Először dr. Lugosl Dömét hallgatták ki, aki mint a szinház ügyésze, jelen volt az összes tárgyalásoknál, majd sor került Andor Zsigmondéra. A törvényszék megkeresése sze­rint három kérdésre kellett a tanuknak felelni. Elsősorban, hogy milyen megegyezés jött létre Kosáryék és Andor Zsigmond között. A tanuk erre azt felelték, hogy Kosáryék kőielezték ma­gukat arra, hogy együttesen lepnek föl. Ki­derüli a ttnuvallomásokból az is, hogy amikor a színigazgató telefonon tárgyalt Réthy G/örgy szinházi ügvnökkel a szerződtetésről, kérte őt, hogy csak Kosáry Emmit kösse le, erre azon­ban azt a feleletet kapta, hogy Kosáry és Király csak együtt lépnek fel 60 dollárért. A második kérdésnél arra kelleti a tanuk­nak felelniök, hogy Király lemondásainál tör­tént-e olyan megegyezés, amely szerint Király Ernő rendezni fogja a darabokat. A tinuk erre kijelentették, bogy erről nincs tudomásuk. Az utolsó kérdés az volt, hogy Királyék miért en­gedték el a teljes összegből a 15 dollárt. Itt mondották egyhangúan a tsnuv, hogy már a második esJe jelentette a pénztárosnő, hogy Király lemondásának hírére tömegesen adják vissza a jegyeket. Királyék ajánlották egyéb­ként, hogy a 60 dollár helyett fonjon le Andor 15 dollárt. Amikor a színigazgató kifizette az összeget, hangoztatta, hogy csak azért fizeti azt ki, nehogy Kosáry Emmi is lemondja a már megkezdett elísdss». A tanúkihallgatások után visszaküldik az iratokat a budapesti törvényszékhez, »hol ki­hallgatják Bultykay Ákost és Réthy Györgyöt és azután hozza meg a törvényszák döntőiteletét ebben sz érdekes ügyben, amelyet figyelem­mel kisérnek az összes szintezi körök. Itt ugyanis nem annyira a 45 dollárról van szó, amely nem tesz ki egészen négymillió koronát, hanem inkább az elvi kérdésről, hogy kell-e fizetni gázsit a vendégszereplő színésznek, aki Iemodta az előadást. Szerkesztő ur kérem, már hetek óta lesem a fiumei cápát, de csak nem akar jelentkezni. A fiumei cápa egy idő óta ugy hallgat, mint egy telefonközpont. Hiába, mióta Fiume elszakadt tőlünk, a cápa, aki a magyar sajtót tüntette ki rokon­szenvével, gondolt merészet és nagyot és ugy eltűnt a közérdeklődés homlokteréből, mint a kámfor. Nincse­nek többé gyerekek és nincs többé fiumei cápa. Addig nem is lesz jó világ, amig ő vissza nem tér. No jó, gon­dolja Ön, szerkesztő ur kérem, van még egyéb nagy­ság és jelesség is ebben a szanálásos világban (amely nemsokára egy szanatórium lesz az egész), tessék ki­picézni valami eseményt és arról csevegni. Hát történik most egyáltalában egyéb e kerek földön, minthogy kánikula van, a politika hallgat, akár a dinnye a fűben, a népjóléti miniszter a háziurak jólétét előny­ben részesiti és Puliti „kard ki kard" helyett inkább a tenyerével óhajt fascista nemzetének dicsőséget szerezni. Borzasztó ez a holt szezon, amelyet némi joggal döglött szezonnak is lehetne mondani, hogy népiesek legyünk, szerkesztő ur kérem, az embernek nincs al­kalma megállapítani, Mihályíné két lánya közül melyik multa felül önmagát és a másikat és hogy a Denevér fülbemászóbb-e Bajadérnél ? Reménytelen tekintettel nézem a táviratokat, amelyek arról számolnak be, hogy a buza ára emelkedett, a hőmérő esett, hogy a termés jő közepes lesz, a tőzsde hangulata pedig középfinom, hogy a nemzetgyűlést egy­előre nem hívják össze és a londoni konferenciát egy­előre összehívják. De hallga csak, hallga, az é^ik [fővárosi lapban egy nyilatkozaton akad meg a szemem. Megvan, szerkesztő ur kérem, ez a nyilatkozat valóban közérdekű és neve­zetes, szenzációs és fölemelő. Ez a nyilatkozat a hely­zet kulcsa, arre a nyilatkozatra hosszú hetek óta epedve vártunk, ezért csakugyan érdemes volt eddig élni, szen­vedni hinni és remélni. Palásthy Irén nyilatkozik meg ebben a nyilatkozatban (van-e, ki e nevet nem ismeri) az ő fenkölt elméjével, választékos eleganciájával és sokoldalú tudásával. Palásthy Irén kijelenti a Színház rovat élén, hogy egy délben megjelenő lap munkatársa előtt nem beszélt egy budapesti színésznőről sem és igy a cikkben foglaltakat sem mondhatta. Sajnos, művé­szetekért és művésznőkért rajongó lelkünket nem elégiti ki teljesen a nagyszerű Palásthy Irén nyilatkozata, amellyel két ország ügyeimét ismét magára vonja. Melyik budapesti színésznőről nem beszélt hái? — erre vagyunk mi joggal és okkal kíváncsiak. A Fedák— Biller-problémát megoldás nélkül h2gv|a Pr.lásthy és mi tovább szőjjük nyáréji álmunkat a nagy kérdésről: kiről nem moHdott rosszat az ufóiérhetetlen Palásthy Irén? Mire lehullanak a falevelek, talán már el is feledjak az egészet, de lehet, hogy már az augusztus elsején esedékes házbér is más irányba fo^ja terelni érdeklő­désünket. Gyalu.

Next

/
Thumbnails
Contents