Szeged, 1924. július (5. évfolyam, 148-174. szám)

1924-07-24 / 168. szám

SZEQBD milyen könnyítéseket lehet tenni a behozatali ti­lalom tekintetében. A tárgyalások még folya­matban vannak. A vonatkozó rendelet a leg­közelebbi napokban megjelenik. Walkó éa Szabó mlníaztérek tanácskozása a kereskedelmi szerződésekről. Ma délben nagyfotitossága tanácskozás volt a kereskedelmi minisztériumban. Walkó keres­kedelemügyi miniszter több mint két óra hosz­szat tanácskozott n-gyatádi Szabó István fold­mivelésdgyi minisz errel azokról a kereskedelmi szerződésekről, amelyeket a kormánynak rövid időn belül / Smtth népszövetségi főbiztos elé kell terjeszteni. Ismeretes ugyanis, hogy a nép­szöveségí főbiztos többizben megsürgette már azoknak a kereskedelmi szerződéseknek a ter­A Németországnak adandó kölcsön. tt. londoni konferencia teljes ülése. 1M4 Wm 24 vezetét, amelyek hivatva vannak arra, hogv a Magyarország is a k Alt didi államok kizéttt kereskedelmi viszonylatokat rendezzék. A munkanélküliség éa a szakszervezeti tanács. A tegnapi miniszferk^zi értekezlet u'án, amely a munkaadók bevonásával a kereskedelmi mi­niszternél folyt le, a munkanélküliség és a közmunkák ügyében, a szakszervezeti tanács egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Hi­teles információt a kormány álláspontjáról még neu kapott, éppen azért még ma, vagy holnap felkeresi a szakszervezeti tanács küldöttsége a kereskedelmi minisztert tájékoztatás végett és csak ennek megtörténte után dönt a kérdés további megvitatása tárgyában. London, julius 23. (Angol hivatalos szikra­szolgálat.) A szövetségesközi konferencia ma teljes ülést tart. Ez lesz az első alkalom, hogy az angol gyarmati képviselők is részt fog­nak venni a konferencián az angol delegátusok­kal együtt. Melcourt kanadai megbízott, mint a konferencia hivatalos tagja lesz jelen, mig a többi gyarmati képviselők mint megtigyelők vesznek részt. Előreláthatólag az I. és III. sz. bizottság je­lentést terjeszt a konferencia elé, a II. sz. bi­zottság pedig csak abban az esetben, ha ma d'lelö t teljesen elkészül a jelentés fogalmaz­ványával. Valószínűleg javasolni fogják, hogy a konferencia jogügyi tanácsadója a három je­lentéit egy jelentésbe foglalja össze. Egyidjűleg behitó tanácskozást folytatnak a konferencia pénzügyi szakértői a legelőkelőbb bankképviselőkkel a Némotorsz ágnak nyújtandó 40 millió font sterling kölcsön tárgyábin. A bankárok a legfőbb súlyt arra helyezik, hogy megfelelő anyagi garancia mellett Németország teljesen blztosittassék gazdasági téren minden külső politikai beavatkozás ellen. Általános az a meggyőződés, hogy a kölcsön elkerülhetetle­nül szükséges a Daw„-s-tervezet megvalósítására. Az I. számú bizottság pontosan kidolgozott javaslatot tett a kölcsön biztosításának a mód­jaira vonatkozólag, azonban a bankárok még nyomatékosabb biztosítékok&t kívánnak. Ta­gadhatatlanul számolni kell a francia véle­ménnyel is. Ebben az irányban vannak ugyan még nehézségek, amelyek azonban semmikép sem tarthatók legyöihetetleneknek. Számos for­muláról tárgyaltak, különösen belga-amerikai és angol részről. A 40 millió font sterlinget kitevő német­országi kölcsOn évi terheit négymillió font sterlingre becsülik, amely Németország gazda* sági erejéhez mírien nem sok. A Daily Telegraph szerint az a körülmény, hogy a német államháztartás összegei a műit évben 40 utqut 50 millió font sterling több­letet mutattak az előirányzathoz képest, a köl­csOn ügyét mindenesetre nagyon előnyösen be­folyásolja. Azt hiszik, hogy a mai teljes ülés ulán kialakult a pénzügyi szakértők véleménye. London, julius 23. A konferencia délután tartja meg második teljes ülését, amelyei tudo­másul veszik a három bizottság jelenléteit. Ei­ulán ruházza át a konferencia a bizottságokra a munkájuk lolytatására szükséges teljhatalmat és dönteni fog egy jogi bizottság megalakítását illetőleg, amelynek az lesz a föladata, hogy megvizsgálja a D .was-tervezelet, hogy mely pontjai esnek kivül a versaillesl békeszerződés keretein. Ezen pontokhoz ugyanis Németország­nak meg kell adni a hozzájárulását. Lehetséges, hogy felszólítják, hogy fejtse ki e tekintetben álláspont|át. Döntést ez ügybm csak akkor hoznak, ha már megkérdették a szövetségesek jogi szakembereit. London, julius 23. Az alsóház miniszteri szo­bájában Snowden kincstári kancellár meghívá­sára tanácskozást tartottak. A tanácskozáson a módosított belga formulának feltételeiről és újból biztosított jogköréről tárgyaltak. Mivel nem tudtak megegyezni, a tárgyalást felfüg­gesztették. A tanácskozáson jelenvolt Herriol és Theunis miniszterek annyira belemerültek a vi»ába, hogy még az utcára kiérve, élénken gesztikuláltak, megakarván győzni egymást a maguk igazáról. Az esli Ispok szerint Herriot azt kívánta, hogy a konferencia mielőbb dönt­sön, mert Franciaországra nézve tűrheted ;n a bizonytalanság, ellenkező esetben kénytelen volna praktikus rendszabályokhoz nyúlni. Kellog amerikai nagykövet közvetítő javaslatot dolgozott ki és tegr ap eljuttatta Ranuay Mac­donald és Herriot, valamint Theunis miniszte­reknek. Beavatott körökben azt mondják, hogy ez a kompromisszum nagyon szerencsés, mert egy öttagú bizottság és a jóvátételi bizottság összműködését feltételezi minden ügyben. London, julius 23. Herriot minisz'erelnök tegnap tanácskozást foly atott Macdonald mi­niszterelnökkel és valószínűnek tartják, hogy tudomására hozta az angol miniszterelnöknek azon elhatározását, hogy Franciaország a béke­szerződésben neki biztosított cselekvési szabad­ságát semmi esetre sem adja fel. Az amerikai bankárok a londoni tanácskozásról, London, julius 23. A delegációk vezetőinek meg­hívására a technikai és pénzügyi szakértők, a belga és olasz pénzügyminiszter, a szakértői bi­zottság tagjai, továbbá Lamont és Montague Nor­man bankárok tegnap ülést tartottak és azzal a kérdéssel foglalkoztak, minő eszközöket lehetne alkalmazni a 800 millió aranymárkás kölcsön ki­bocsátásának megoldására. A tanácskozás elvi megegyezésre jutott a Theunis előterjesztette formula ügyében, amely megálla­pítja, hogy az amerikai delegátussal kibővített jóvátételi bizottságnak kell a jövőben is megálla­pítani Németország mulasztását és uj garanciát kell nyújtani annyiban, hogy mielőtt a jóvátételi bizottság határozatot hozna, megkérdezi azt a bi­zottságot, amely a Dawes-tervezetet készítette. A tanácskozás során Clementel pénzügyminisz­ter erélyesen kijelentette, hogy Franciaország semmikép sem járulhat hozzá ahhoz, hogy a jóvá­tételi bizottság a jóvátételi kötelezettség végrehaj­tása körül Németország és a szövetségesek között esetleg felmerülő konfliktusokban gyakorlandó bí­rói szerepet elveszítse. Azoknak a garanciáknak, amelyek a kölcsönadóknak normálisan járnak, nem szabad a versaillesi szerződést érteniök. Franciaország, hogy jövőben a kölcsön jegyzőit megnyugtassa, hajlandó kiegészítő garanciákhoz hozzájárulni. A delegációk vezetői ma megvizs­gálják a megállapított uj szöveget. A szövetséges hatalmak izolált akciójának lehetőségére vonatko­zóan Herriot miniszterelnök ragaszkodni fog Francia­ország cselekvési szabadságához. Az eltávozás művészete. Ohó, az nem olyan egyszerű, mint ahogy talán elképzelni tetszenek. Sokféle a formája is. Hallot­tam egyszer egy zsurról, amely reggel hatig tar­tott. Az asszonyok közül senki sem mert előbb elmenni, mint a többiek, mert féltek, hogy az ott­maradottak megszapulják. Isten tudja, hogyan osz­lottak széjjel mégis. A másik régi zsurvicc arról szól, hogy egy dán­gubáló fiatalember rászól egy mellékteremben bó­biskoló úrra. — Szörnyen unalmas ez a társaság. — Láthatja rajtam, mondja Bóbiskoló. — Jöjjön, öregem, szökjünk meg. — Magának könnyű, fiatal barátom, azt teheti, amit akar. De én vagyok a házigazda. Hát mindez csak bevezetés, talán nem is tarto­zik ide, nem ezekről akarunk beszélni, inkább azokról a drága unalomterjesztőkről, akik betele­pednek az emberhez, mindig rosszkor jönnek, de eltávozni képtelenek. Szegeden például mindig divat volt a polgár­mester megvizittelése. Pálfy Ferencet egész sereg ember kisérte már az utcán, várta megérkezésekor a hivatalban s azt se nagyon bánták, ha közben dolga akadt az öreg urnák, mert eldiskurálgattak ők maguk közt is. Valahogy a városhoz, inkább a hatósághoz való tartozásukat akarták ezzel ki­fejezni, mint ahogy falun is a községháza körül kaszinózik a nép. öreg Pálfy nem sokat törődött velük. Ha volt téma, beszélgetett róla, néha pedig az is megesett, hogy kapta a kalapját és indult. — Én most hazamegyek, ha ugy tetszik az araknak, maradhatnak. Ferenc-napokon apró pogácsa, szilvórium, szi­var volt bőven, oda is szokott boldog-boldogtalan. Jött aztán Lázár György, akinek amúgy is nagy volt az ismeretsége, de ez csak növekedett a kép­viselősége alatt. A népek, főleg a jó magyarok, még mindig ott szerettek volna tanyázni, megje- I lentek a hivatalban, ahol Lázár százféle tervek 1 fonalait bontogatta, nem szerette, ha zavarják, — fölvetette hát a fejét. — Mit hoztál, mit hoztál ? — Hát csak benéztem. — Nesze egy szivar, most dolgom van. Majd a jövő héten lenézek felétek. (Esetleg arról szólt az ígéret, hogy kimegy a tanyára.) De eltessékelte a vendéget, akit a szivar-fájda­lomdij engesztelt meg. — Furcsa ember, dörmögték a magyarok, azért szörnyen szíves. Nem szeret beszélni, de szi­vart ad. Hogy Somogyi Szilveszternek mennyi idejét ra­bolták el, azt érdemes lett volna számtanpéldának feladni fölvételi vizsgán. O a világért se tudott senkit elküldeni, valahogyan azért az évek során csinált finom átmenetet. (Ha máskép nem, hát átment Scultéty főszám vevőhöz, hogy Sándorkám, hogy is leszünk, tudunk-e elsején fizetni ?) De az első esztendőkben nagyon a nyakára nőttek a vendégek, akiknek semmi dolguk nem volt, éppen csak időt töltöttek a hivatalában. (Ámbár Somogyi királyi ügyész korában jobban ismerte azokat, akik „időt töltöttek".) Ültek egymással szemben, vagy Somogyi járkált a szobában, már a második óra felé s ilyenfélék voltak a beszédek: — Hja, ja! — Hát persze, hogy persze. — No, de lesz még jobban is. — Én is amondó vagyok. De már talán men­nek is. (Somogyi arca felragyog, abba hagyja a sétát. Várja az angyali szózat tettekkel való folytatását. Csend. De a magyar vagy a kalapja bélésit nézi, vagy a szőnyeget tanulmányozza s negyedóra is eltelik, amíg megerősíti iménti igéit.) — Talán mégis csak mennék én már. Azért is ujabb negyedórának kellett eltelnie, hogy valami szent véletlen kimozdítsa a helyéből.) Nehezen mozgatható az asszonynép, az elmon­daná Krisztus kínszenvedését is, ha véletlenül nem hallottál volna róla. — Csak pár szóra jöttem drágám, ne is kinálj, mert nem ülök le, (leül), annyi a dolgom, hogy azt se tudom, hol a fejem, tudom, te is el vagy foglalva, borzasztó, hogy mennyi a munka ott, ahol gyerek van, de megyek már, épp csak be­ugrottam. (leszedi a kalapját, a keztyüjét), jaj, künn voltam a piacon, na, mit szólsz ahhoz a borzasztó drágasághoz, majd elájultam; hogy azt mondod éppen nagymosásod van, én nálam a mult héten volt, mondtam is a mosónénak, ne pazarolja a szappant, mert abból a rongyos fix­ből, amit kapunk, nem lehet rugdalózni... Közben a cseléd megterít, hazajön a csa­ládfő, a gyerekek, az egy-szóra beugró vendég még mindig beszél, épp a sógorát meséli, aki Bivalyfüreden tavaly nősült, de nem a Tinkát vette el, hanem a Tercsit, pedig ugy-e, azt hitte mindenki, hogy bolondul a Tinka után, igaz is, te nem ismered őket, na jó, akkor aztán jön a postamesternő, aki most ment férjhez másodszor, ez egy egész komédia, ezt hallgasd meg ... Észreveszi, hogy a gyerekek megették már az asztalra beadott kenyeret, hírtelen nagyot kiált. — Jaj, az uram már otthon lesz, félkettő, sza­ladok ! Majd gyere fel, elmesélem a postamester­nőt Na olyat még nem hallottál. A háziasszony kikíséri, de csak félóra múlva tér vissza az előszobából. Addig tartott a búcsúz­kodás, pedig a postamesternőt még el se mondta. Van egy típus, amely azzal kezdi. — Talán zavarlak. — Oh, kérlek, van néhány szabad percem. Ezzel az engedékenységgel aztán örökOs rab lett.. Elővean hát a babonát, hadd lásBuk, vannak-e

Next

/
Thumbnails
Contents