Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-13 / 134. szám

SZEQED 1914 junins 13. Belgrád, junius 12. Podgoricából jelentik: i vívott utolsó harcokban a kormánycsapatok Szkutarii hírek szerint a Redzseb Salva ellen I vezére elesett. A trianoni uj országhatár jugoszláviai részének végleges átadása. Szeged, junius 12. (Saját tudósitónktól.) 1924 Junius hó 12., délután 6 óra 30 perc... Megint u|abb magyar történeti dátum. Verőfényes juniuii délután. A Kass szálló máskor oly fényei ét­terme a lebocsátott redőnyök mögött szinte hideg, szomorú. Zöld bársonnyal beborított asztal s mellette sötét székek önkéntelenül eszünkbe juttatták a magyar nemzet szomorú sorsát. Különböző hatalmak megbízottai ülték körül, hogy az uj térképek alapjin két-két pél­dányban elkészített jegyzőkönyvet közösen alá­írják s ezzel átadják az uj trianoni batárokat. Szeged városának a szabadkai határtól égisz a Tiszáig is Torontálvármegye törvényhatóságá­nak a Tiszától Rábi községig. Az aláirt jegyzökönyvek egy-egy példánya el­küldetett Párisba, mig a másik átadatott Szeged város és Torontál vármegye hatóságainak. A komoly percek résztvevői voltak: Dávid Cree angol ezredes, bizottsági elnök, M. Marmlnia francia ezredes, G Válvassori olasz ezredes, Vassel Károly giagyar tábornok és Boodor Sán­BőTíir. fímérnökT Szeged város képviseletében a polgármester megbízottja, dr. Szendrey Jsnő tanácsnok, Toron­tál vármegyéből az alispán megbízottja, dr. Szmolenszky és a főszolgabíró, dr. Kiszony Richárd vették át a közösen aláirt jegyző rönyv egy-egy példányát. A bizottság, mely még délelőtt Szabadkán és Horgoson volt s délután itt ülé3 keretében alá­irta az okmányokat, reggel indul Rabéra, hon­nan délután a francia megbízott Jugoszlávián keresztül, mig az angol, olasz, magyar meg­bízottak Budapesten át utaznak Zágrábba. Beterjesztették az indemnitási javaslatot. a kisiparosság helyzetén. Örömmel üdvözli a javas­Budapest, junius 12. A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 óra előtt nyitotta meg Scitovszky Béla j latot és azt elfogadja, házelnök. Az elnöki bejelentések után Temesváry Klárik Ferenc a következő felszólaló. Kifogásolja, Imre, — mint a pénzügyi bizottság előadója — hogy az Iparosok Országos Szövetsége vezetősé­beterjeszti a bizottság jelentését az 1924—1925. gének többségét a kormány nevezi ki. Politikai évi költségvetési év első hat hónapjában viselendő szempontok érvényesülhetnek ilyenformán a szö­közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kéri a sürgősség ki­mondását. A Ház a sürgősséget kimondja. Ezután harmadszori olvasásban is elfogadják a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. Majd áttér a nemzetgyűlés az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről szóló törvényjavaslat tár­gyalására. Az első felszólaló Láng János: A legfőbb ideje, hogy a nagyiparral szemben a kisipart is meg­felelő támogatásban részesítse. Segítségben kell azonban azokat is részesíteni, akik háziiparszerüleg állítanak elö szebbnél-szebb ipari cikkeket. A javaslat megfeledkezik az ipari munkásság foglal­koztatásáról; arra kell törekedni, hogy a mező­gazdasági munkásokat téli foglalkozásokra hasz­nálják fel. Kéri a kormányt, hogy elszórtan mű­ködő háziipari tanfolyamokat egy kézbe koncentrálja, valamint hogy az Iparosok Országos Központi Szövetkezete a háziipari szövetkezet ügyosztályai felett is ellenőrzést gyakoroljon. A javaslatot el­fogadja. Rupert Rezső: A Kossuth-párt nevében örömmel üdvözli a javaslatot, bár abban sok kivánni valót talál. Elsősorban kifogásolja a 22 milliárdot, amely szerinte igen csekély összeg arra, hogy a kisipa­rosságot segítsék vele. A kisiparosság elsősorban a súlyos terhektől kell hogy mentesüljön, ezért először adórendszerünket kell megreformálnunk. A javaslat különben is elkésett, mert ha idejekorán nyújtották volna be, akkor most az iparosságnak könnyebb volna a helyzete. Az Országos Központi Iparos Szövetkezet nem fogia tudni a hivatását teljesíteni, mert hiszen az állam kezében lesz a döntés. Meg kell adni neki az autonómiát, mert csak igy tud kötelezettségének megfelelni. Egy tisztán gazdasági szervezetnek feltétlen autonóm­nak kell lenni, ezért mint államintézmény nem működhet a szövetkezet. Minthogy azonban ez a javaslat mégis a kisiparosság érdekében van, elfogadja. Hegyeshalmy Lajos reflektál Rupert felszólalására. Rupert azt állította, hogy a 22 milliárd összeg nem elég. Lehetne több is, de azért ez is jelentékeny segítséget nyújt az iparosoknak. A kormány sok­félekép kísérletezett és ezt tartotta a legcélraveze­tőbbnek. Az a sajnálatos, hogy csak most jöttek a nemze kel ezelőtt készen vetkezetben. A javaslatot nem fogadja el. Peidl Gyula kijelenti, hogy ők nemcsak a mun­kásságot, hanem az összes dolgozókat is képviselik. Kifogásolja, hogy a javaslat megalkotánánál nem kérdezték meg a kisiparosságot. (Walkó Lajos közbeszól: Ismételten is kikérdeztük.) Azután azt fejtegeti, hogy nem a kisiparosok összességét fogja támogatni a javaslat, mert a kisiparosoknak csak egy része van benne a szövetkezetben. A kormány löntő befolyást akar magának biztosítani a szö­vetkezet irányításában. Ezt célozza az is, hogy az igazgatóságban a kormány kinevezettjei van­nak többségben. A szövetkezet önállósága a kor­mány döntő befolyása esetén illuzoriussá válik és ilyenformán kiölik az emberekből a szövetkezeti gondolatot. Birálja a javaslat egyes alkatrészeit és arra a konklúzióra jut, hogy a javaslat nem fog sokat segíteni s ezért nem fogadja el. Szabó Imre emlékeztet arra, hogy a forra­dalmak idején Garami is azon fáradozott, hogy a szövetkezeti eszmét az iparosság körében is ki­építse. Csatlakozik Peidl Gyula elveihez. Lehetet­lennek tartja, hogy a szövetségen kivül álló ipa­rosságot kizárják az állam támogatásából. A ja­vaslatot nem fogadja el. Több fölszólaló nem lévén, az elnök a vitát bezárja, majd a javaslatot a nemzetgyűlés általá­nosságban elfogadja. Láng János két határozati javaslatát a kereske­delmi miniszter hozzájárulása után szintén elfo­gadják. Reisinger Ferenc módosítást nyújt be, hogy a kontemplált összeget 30 milliárdra emeljék fel, továbbá a kormány ne avatkozzék a szövetkezet ügyeibe és a szövetkezet a szakiparosoknak meg­felelő hitelt nyújthasson. Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a szakelő­adói szövegnek az elfogadását kéri. Teljesen tisz­tában vannak azzal, hogy 22 milliárd koronával a kérdés megoldva nincs. Azonban alkalmazkodni kell azokhoz a lehetőségekhez, amelyek ezidő szerint rendelkezésre állanak. A Ház a szakaszt az eredeti szöveggel fo­gadja el. A második szakasznál Farkas István tesz módosítást a szakipar hitelről. A tárgyalást befejezik, a legközelebbi ülést a Ház holnap délelőtt tartja. Az ülés két órakor ért tgyülés elé a javaslattal, pedig ez már évek­előtt készen volt és ha annak ideién be­nyújtották volna, akkor lényegesen segítettek volna 1 véget. MMMMMMMM^^ A gázgyár és aZsótér-ház ügye a tanács előtt. Wimmer Fülöp álláspontja győzött a tanácsülésen. — A tanács ötszázezer aranykoronáért megvenné a Zsótér-házat. Szeged, junius 12. (Saját tudósitónktól.) A szegedi városházán ujabban két fontos kérdés körül forog a közigazgatás. Az egyik a gáz­gyár, a másik a Z<ólér ház megvételének ügye. A gázgyárral -- mint ismeretes — a polgár­mester kezdem inyejéíére egyezkedési tárgyalá­sokat kezdett a város hatósága. Az egyszkj­dési tárgyalásoknak az a ciij4, hogy a város és a vállalat kőJÖtt valamilyen tormában békés megegyezés jöjjön létre, mert a pör, amelynek eredménye, a Kúria jogerős közben szóló íté­lete után egyáltalában nem lehet kéiséges, ugy látszik, mindkét o'dálon kényelmetlenséget okoz. A csütörtösi tanácsülésen foglalkozol! a ta­nács a vegyesbizottság javaslataival. Hosszas vi a után ugy határozott, hogy a gázg/ár köz­ponti igazgatóságától az egyezkedeci ajlnlat els5 és harmadik pontjának részletes kidolgo­zását kéri. A tanács határozata nem minden­ben egyezik a vegyesbizottság javaslatával, a vegyesbizottság többsége ugyanis csupán az egyezkedési ajánlat harmadik pontját tartotta alkalmasnak arra, hogy alapja legyen a békés megegyezésre irányuló további tárgyalásoknak. Ez a harmadik pont a helyi részvénytársaság tervét foglalja magában. A központi igazgató­ság eszerint abban látja a békés megegyezés lehetőségét, ha a szegedi világítási telepeket egy helyi részvénytársaság venné át, amelyben a város és a társaság lenne a főrészvényes. A város részvénytöbbségének nagysága attól függne, bogy milyen alapítási értékeket vinne az uj részvénytársaságba. A vegyesbiiottság tagjai közül egyedül Wim­mer Fülöp volt az, aki nem a harmadik, hjnem az első ajánlatterv mellett foglalt állást. Eszerint a társaság hajlandó a város által kívánt villa­moshálózat kiterjesztésére, ha a város hozzá­járul a szerződés meghosszabbításához. Wimmer Fülöp azt javasolta, hogy a város tiz évvel hosszabbítsa meg a gázgyár szerződését. Eb­ben az esetben a gázgyár 1945-ben jutna a város birtokába. A csütörtöki tanácsülésen Wimmer Fülöp állásponljának sok bive volt és ezért határozta el a tanács, hogy ugy az első, mint a har­madik ajánlattervezet részletes kidolgozására kéri fel a gázgyár központi igazgatóságát. El­határozta a tanács azt is, hogy ezt a két ajánlattervezetet házilag is kidolgoztatja és azt a gázgyár központi igazgatóságának terveivel összevetve hozza majd meg határozatát. A ter­vezetek kidolgozását egy szakértői bizottságra bizta a tanács. Ez a szakértői bizottság, amely­nek elnöke a polgármester, tagjai pedig dr. Turóczy Mihály főügyész, Scultéty Sindor fő­számvevő és Buócz Károly műszaki tanácsos, a városi mérnökség gépészeli osztályának ve­zetője, a jövö héten ül össze, hogy elvégezze megbízatását. A polgármester véleménye szerint abban az esetben, ha a harmadik ajánlattervezet elfogadá­sáról lenne szó, a város által az uj részvény­társaságba viendő alapítási értékek között első helyen áll ax üzem monopóliuma és a város megváltási joga, vagyis az a joga, hogy a szerződési id5 lejártakor a gázgyárat minden ellenszolgáltatás nélkül birtokba veheti. A helyi részvénytársaság esetén ugyanis a város le­mondana erről a két nagyon értékes jo­gáról. A csütörtöki tanácsülésen foglalkozott a ta­nács a Ziótér-ház megvételének ügyével is. Nagy vita támadt a vételár kérdésére, amennyi­ben a tanács többsége a Bach-örökösök aján­latában szereplő egymillió aranykoronás vétel­árral szemben csupán 500 ezer aranykorona felajánlására hajlandó, a kisebbség pedig 600 ezer aranykoronát is megadott volna. A hatá­rozat természetesen a többség álláspontjának felel meg. Ezen az alapon folytatja a tanács majd a Zsótér-ház tulajdonosaival a tárgyalá­sokat, de még az 500 ezer aranykoronás vé­telár elfogadása esetén is ragaszkodik ahhoz, bogy annak az összegnek, amely körülbelül i kilencmilliárd papit koronának Jelel meg, csupán egynegyed részét fizesse kl készpénzben, a I többit pedig harminc évi öt is fél százalékos annuitással. Ha a juniusi közgyűlésig, amely 25 én lesz, nem sikerül a megegyezés, akkor < a házvételből nem lesz semmi. A vélelár ne­gyedrészének a fedezete nem okoz nagy gon­dot a városházán, mert a befolyó földbéi­\ többletből s a citekföldek eladási árából bő­ségesen kikerül az a 2250 millió. Bármennyire is szimpatikusnak látszik a Zsótér-ház megvételének gondolata, a város közönségének körében egyre szaporodik azok­nak a száma, akik nem tartják feltétlenül szükségesnek a Zsóiér-ház azonnali megvételét, hanem arra az álláspontra helyezkednek, hogy a város a rendelkezésére álló milliárdok fel­használásával inkább uj bérpalotákat építsen. Aranykoronás annuilásos kölcsönöket bár* melyik nagyobb pénzintézet szivesen folyósit a városnak. A Devizaközpont közli, hogy takarékkorona árfolyama egyenlő I33 papirkoronával.

Next

/
Thumbnails
Contents