Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-13 / 134. szám

1924 jttnius 13 SZBQBD A szegedi városháza tornyán fekete lobogó hirdeti, hogy kidőlt a város közéletének egyik legerősebb oszlopa, Balogh Károly Unácsnok. Oszlopos egyéniség volt a szó igazi értelmében, külsőleg és lelki tartalmát illetőleg egyaránt. Tipusa volt a városát szerető, városáért dolgozni tudó és dolgozni akaró köztisztviselőnek. Volt benne valami a régi táblabírák típusából, de a városi feladatok és célok iránti érzékkel, közgazdasági tudással és gazdiig gyakorlati tapasztalatokkal, amelyeknek Szeged város oly sokszor látta hasznát. Balogh Károly egész közpályáját Szeged város szolgálatában töltötte. A városi közigazgatás lajtorjáján alulról emelkedett fel a tanácsnoki állásig. A kevesek közé tartozott, akik mindig, minden állásban tökéletesen megállják helyűket és a betöltött állást nemcsak hivatalnak, vagy dekórumnak tekintik, hanem lelket is visznek bele a közigazgatás gépezetébe és érzik, hogy a közigazgatás jósága emberik ezreinél az anyagi jóllétnek és erkölcsi megelégedésnek a biztosítója. Balogh Károly a városnak finánckapacitása volt. Hosszú éveken keresztül a pénzügyi ügyosztályt vezette és minthogy a pénzügyeken keresztül nyilatkosik meg egy városnak minden életjelensége, olyan ismerője volt a város minden szükségletének és a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek, mint kívüle senhisein. Ez a sokoldalúsága okozta, bogy a háborús időkben, mikor megnehezedett az idők járása még az olyan gazdag városok fölött is, mint Szeged, akaratlanul is az ö kezében futottak össze az egész közgazdasági életnek a szálai. A pénzügyeken kivül ő vezette a város közélclmezését, a íu tősági üzemeket és mindezek mellett ellátta még egy egész sereg hivatal ellenőrzésit is. Két erőssége volt ebben az éveken át tartó megfeszített munkában, egészen kivételes munkabírása és teljes megközelíthetetlensége. Egy olyan állásban, mint aminőt ő betöltött, természetszerűleg kel(ett, hogy kiváltsa sokaknak a nemtetszését. A közérdek szolgálata nem mindig hálás feladat és különösen néni rokonszenves sokak előtt, ha a meggyőződésnek biztosságával, igazának tudatában kemény gerinccel mer helyt állni az általa képviselt ügyért. És ha viharok kerekednek, felkavarva az utcák szemetjét, nem a hajlékonyok, alkalmazkodók azok, akikbe a vihar beleütközik, hanem akik nem hajlandók megalkudni a nekik nem tetsiő állapotokkal. Balogh Károly volt egyetlen városi tanácsnoka az országnak, aki ellen egy egész hadsereg vonult fel ágyúval, gépfegyverekkel, hogy kiemelje az állásából. De a városnak szüksége volt az ő tudására, munkaerejére és Balogh Károly ismét visszatért, hogy a francia megszállás ideje alatt magára vegye a város egész élelmezésének minden gondját és terhét. És ebben az állásban Balogh Karoly, aki itt nőtt fel a szegedi talajon, szegedi volt minden ízében és gondolkodásában, elsőrangú diplomatának is bizonyult, aki a francia protektorátus alatt álló kis szegedi köztársaság nevében nagyszerűen tudta vezetni a tárgyalásokat idegen országok képviselőivel és a megszálló hatódok vezetőivel. Stesffd egvik legmarkánsabb egyéniségét veszítene elBioph Károlyban. De sokat vesztett benne a vánwtől lüggeüen közélet is Hivatásánál fogva állandó érintkezésben állott » város legszélesebb rétegeivel, évtizedek óta mindenkit ismert és élő lexikona volt a város rekonstrukció ófa íefolvt esztendőinek. Első benyomásra érdesnek tetsiő külseje alatt meieg sziv lakozott, amelv a lehiggadt életbölceeletSLí^VrS aranyosa be egész egyéni"égét. Hirtelen halál* niuan ütt hagy vissza ma«a betölteniBalnah ut í vératl«n haléi. vendégjátékát figyelte ?2f-?nséS 8 WíEf szinti P^holybari s%ad/rfl i^?/ az ES* kedett helyémesTSL^ *** Wt felesige is feltűnő mrsan ^l°gh házból. KWisan eltávozott a színFéftiz lehetett, amikor megszólalt a szinház tüzőrségi szobájában a telefon. Balogh Károly lakásáról telefonáltak: — A tanácsnok ur hirtelen rosszul lett. A nagyságos asszony azonnal jöjjön haza. Ezt az üzenetet tolmácsolták Balogh Károlynénak, aki azonnal eltávozott a színházból. Alig csukta be maga mögött a páholy ajtaját, ismét megszólalt a tüzőrségi szoba telefonja: — A tanácsnok ur nagyon rosszul van. Ha a nagyságos asszony látni akarja mig iletben, jöjjön gyorsan. Még haza sem érzeteit Balogh Károlyné, amikor itmét szólt a telefon: — Balogh tanácsnok ur meghalt. A tragikus hir villámgyorsan elterjedt a nézőtéren. A közönség megdöbbenve vette tudomásul és senki sem akarta elhinni. Arról sokan tudtak, hogy Balogh Károly néhány nap óta gyengélkedett, de sokan tudtak arról is, hogy csütörtökön már fenn járt a hivatalában és a déli órákban a korzón sétált. Igy mindenki inkább arra gondolt, hogy a tragikus hir — túlzás, legfeljebb arról lehet szó, hogy Balogh Károly gyengélkedését komoly baj váltotta fel. A hir — sajnos — valónak bizonyult. Balogh Károly 9 óra után néhány perccel Tiszts Lajos-körúti lakásán hirtelen rosszul lett, erős szidülis fogta el, összeroskadt is nihány percig tartó vivódds után meghalt. Szivszilhüdis ölte meg, Mire felesége hazaérkezett, már holtan találta. Balogh Károly péntek óta gyengélkedett. Pénteken még megjelent hivatalában, de már akkor rosszullétéről panaszkodott és be sem várva a hivatalos órák végét, hizament. Köhö gési rohamai voltak. Kezelőorvosa atlól tartott, hogy tüdőgyulladásba megy át nagyfokú hülése, de a gondos kezelés elhárította a bajt. Kedden már felkelt betegágyából és ma, csütörtökön már hivatalába is fellátogatott, sőt résztvett rövid ideig a tanácsülésen is. Vidáman hallgatta helyettesének, Hegedűs Antalnak referádáját, részt vett a napirendre kerülő ügyek megvitatásában és kedélyeien elbeszélgetett a tanács tagjaival. — Most már vendég vagyok itt. Ugy szöktem meg hazulról — mondotta —, mert az orvos rámparancsolt, hogy holnap feküdjem vissza az ágyba és maradjak benne legalább egy bálig — Ha lefekszel Kírolyka — mondta Turócay Mihály — meglátogatunk valamennyien, * de csak azzal a feltétellel, ha megígéred, bogy nem ugy beszilsz velünk, mintha tanácsülisen lennil. — Megígérem — szólt nevetve Balogh Károly —, csak gyertek. Most pedig megyek.^ ÉS elment. Mielőtt elhagyta volna a városházát. benézett még a bérházban levő hivatalába, s katonaügyosztályba, utasításokat adott a beérkezett akták elintézésére és tréfás szigorúsággal adta ki a parancsot. — Aztán, ha visszajövök, ne találjak ám restanciát. Ne rakjátok tele az asztalomat elintézetlen aktákkal. Különben is, fölnézek néha. Vidámkodó szomorúsággal ment le a lépcsőn. Lassan, fáradt járással. Nehezen lélekzett. Mikor kiért a ragyogó Széchenyi-térre, megkönnyebbülten sóhajtott fel. Hátratett kézzel sétált végig a lombosodó platánok alatt. Talán, öntudatlanul, érezte is, hogy utoljára járja ezt az ismerős, kedves utat. Hazament. Megebédelt. Ebédután lepihent. Nagyon fáradt volt. Színházba készültek. Feleségét mindig eí szokta kisérni. Csütörtökön nem kisérte el. Gyengének érezte magát. Korán lefeküdt. És negyed tízkor meghalt. Furcsa leírni ezt a mondatot: Balogh Károly meghalt Olyan hihetetlenül hangzik. Hisz olyan életerősnek hitte mindenki. A polgármester, aki azonnal értesült a tragikus esetről, éjjel tizenegy órakor meghúzta a városháza harangját. A harang messzshangzó bugással búcsúzott a város halottjától. A sötét éjszakában a fekete-lobogót is felvonták a torony árbócára. Balogh szenátor. Balogh Károly hirtelen halálának hirét városszerte fájdalmas megdöbbenéssel vették tudomásul. Kiváló tisztviselője volt a városnak s ezt még ellenségeinek ví el kellett ismernie. A tanácsban döntő súlya vol az ö véleményének és hathatós szavának. Tősgyökeres szegedi ember volt, ismerte a város minden ügyét-baját. Nemcsak a maga szakmájába vágó pénzügyi dolgokról, hanem a közigazgatás minden ágabeli ügyekről megvolt a maga gyakorlatias, okos véleménye. Energikus ember volt, öntudatos, nagy önbizalmu s ezért nyakasan ragaszkodott ahhoz, amit helyesnek, jónak gondolt. Az ő harsány szava provokálta a legtöbb vitát a tanácsban. A hivatalában szinte korlátlan felsőbbségnek érezte magát tisztviselőivel szemben, akiket önálló utakon járni nem igen engedett; de a szorgalmat, sz igyekezetet, mint maga is dolgos, buzgó, pedánsul pontos tisztviselő, mindig megbecsülte. Mint pénzügyi tanácsnok büszke volt arra, hogy hosszú működése alatt a város financiális háztartása mindig rendben volt. A „pótadóemelés" rémétől talán élénkebben aggályoskodotí, mint akármelyik tanyai városatya. A háború idején a közélelmezés terén kifejtett munkásságáért feltétlen hálát érdemel és a forradalom alatt mégis hálátlansággal kellett találkoznia, persze politikai okokból. Makacs konzervatívnak tartották és bizony Balogh Károlyt bajos lelt volna forradalmárnak elképzelni. Valósággal üldözték és a fenyegető terror elől a szó szoros értelmében menekülnie kellett hivatalából. A francia megszállás alatt is elismert, hasznos tevékenységet fejtett ki. A pénzügyi tanácsnoki állástól nem nagyon régen, a mult év tavaszán vált meg. A város mai súlyos anyagi helyzetének megjavítására volt egy sokszor megvitatott ismeretes terve, amellyel azt kívánta elérni, hogy a szegedi bérföldeket tegyék a városi háztartás számára jövedelmezőbbekké. A békebeli béreket akarta mai buzaparitásban fizettetni. Ezt azonban a tanyai gazdálkodókra a polgármester és a tanács igen terheseknek s a let vet kivihetetlennek tartották. Balogh Károly ragaszkodott a tervéhez, ahhoz kötötte állását s minthogy kívánsága nem teljesült, megvált a pénzügyi szenátorságtól. Tagja maradt persze a tanácsnak és az építési és katonaügyi osztály élére került. Mint közel-ismerősei mondják, ebben a hivatalában, habár mindig a régi buzgalommal, de már nem a régi kedvvel dolgozott. Mondják, a külsőleg érdes, de érző szivü ember lelkületére, — aki a hozzá közel állókat, a rokont, barátot olyan érző bensőséggel tudta szeretni, mint gyűlölni az ellenségeit — mély és gyógyíthatatlanul súlyos hatása volt egyetlen leánya, Balogh Lidike korai halálának. Azóta sohasem tért vissza régi kedve, a tanácsüléseken oly sok elevenséget, derűt keltett harsonás harciassága. Minden hozzáértő szegedi ember elismerte róla, hogy a maga szakmájában, mint hosszú időn át a város financiáinak vezetője, jeles szakember volt, világos, logikus gondolkozású, akiből a város javára nem hiányzottt a kereskedelmi érzék sem. Pályája. Balogh Károly a szegedi piarista gimníziu óiban végezte el a középiskolát. Osztálytársa volt Herczeg Ferencnek, akihez mindvégig meleg barátság fűzte. Herczeg Ferenc mindig meglátogatta, valahányszor Szegedre jött és ilyenkor felelevenítették régi, diákkori kedves emlékeiket. Oüziá ytársa volt Balogh Károly Qaál Endrének és Tasschier Endrének is. Már az elemi iskola padjaiban együtt ültek, együtt járták ki a piarista gimnázium nyolc osztályát, együtt jogásxkodtak, együtt léptek a város szolgálatába és együtt érték el a városi szolgálat legmagasabb polcait. Szinte testvérek voltak, testvéri szeretettel barátkoztak mindmaiglan. QyaSr&n megesett, hogy tanácsülés után ottmaradtak a telefüstölt tanácsteremben és csendes szóval emlékeztek a régi doigokról. Ilyenkor a többiek a fiatalok, áhítattal hallgatták a meseszerű meséket... ^Balogh Károly tősgyökeres szegedi kispolgári családból származott. Apji, «ki ma is tiszteletben élő polgára a városnak, tulajdonosa volt a híres, kisköruti Bilogh-korcsmának. Mindig nagy gondot fordított gyermekei neveltetésére. Balogh Károly az érettségi után a városhoz került, mint napidíjas és oeiratkozott a budapesti egyetem io*i fakultására. Oyorsan elvégezte a jogot, letette a doktorátust, de közben végigjárta a közigazgatás egész iskoláját. Volt napidíjas, irnok, rendőrségi kiadó, számvevőségi gyakornok, adótiszt, i