Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-05 / 128. szám

1924 junius 5. SZEQElil SZBQBD Pyrrhusi győzelem. Tisztelt Szerkesztő Ur! Ön véleményt kiván tőlem a gázgyár ügyében az utolsó közgyűlé­sen történt szavazás, valamint a polgármes­ter urnák ezen szavazásra tett különféle nyilat­kozatairól. Felhivásának megfelelve, azt hiszem, az idő­közben történtek alapján joggal nevezhetem a pénteki szavazást a polgármester ur pyrrhusi győzelmének. Mert az a minden logikus érve­léssel szembeszálló és világosan a város érde­keivel ellenkező álláspont, amelyet ő egy­néhány „kisgazda" kivételével majdnem ki­zárólag a hivatalnokok szavazatával, a köz­törvényhalósági tagok összességével szemben kierőszakolt, már egymagában sem állhat meg és nem indokolható. De a szavaiásnak ezen módja, illetve a köztörvényhatósági bizottsági tagoknak ily módon történt leszavazása az egész városban olyan kritikát provokált, amely miatt a polgármester ur szükségét látta an­nak, hogy eljárását — az ő módja szerint — kimagyarázza. Ami a határozat lényegét illeti, erről a pol­gármester ur utolsó nyilatkozatában azt mondja, hogy nem történt semmi más, mint­hogy ő előbb megkísérli a gázgyárral való egyezkedést és csak majd azután, ha az egyez­kedés nem sikerül, folytatja a pört. Eltekintve a közgyűlésen már említett azon érveléstől, hogy evidensen megerősíti helyzetűnket a ki­egyezési tárgyalásokon, ha megváltási jo­gunkért minden törvényes módon síkra szál­lunk, e tekintetben főleg arra kívánok rá­mulatni, hogyha most U-én a terminust el­mulasztjuk és a pör folytatását szüneteltetjük, akkor a pör folytatását két hónap lejárta előtt nem kezdhetjük meg. Ha tehát a polgármester ur egyik érvelése odaszólt, bogy nem érdemes a megváltás, mivel már csak 11 év van előt­tünk, akkor a polgármester ur ezen érvelés helyességét saját maga is lerontja azzal, hogy ő minden elfogadható ok nélkül a pör folyta* tását ily módon hiábavalóan és a város tulaj* donképeni érdekeivel szemben kitolja. Egész időn át keresem már azt a rugót, amely a polgármester urnák ezen kérdésben elfoglalt álláspontjához annyira valő ragaszko­dását félig-meddig megmagyarázhatná. Ennek keresésében mutattam rá ar/a, hogy talán az infallibilitás az, hogy ö mindent jobban ért, mint a többi ember, késztette ezen állásfogla­lásra. De most már ezen rendkívüli helyzetben arra is kell gondolnom, hogy itt egy még ve­szedelmesebb körülmény játszik"közre, az t. i., hogy a polgármester ur befolyásolni engedi magát olyanok által, akik megint a gázgyár közvetett, vsgy közvetlen befolyása alatt állanak. amikor izjavitóként belefőzik a káposztába, amely ezáltal aranyparitásra szanálódik. De ebédután még mindig visszavarrtam a helyére. S. bácsi. Figyelmeztetlek, hogy politikai program­beszédet nem lehet versben elmondani. Ezt tiltja a választási törvény, különben istenadta költői te­hetségek aránytalan előnybe jutnának mások fölött. Nem édes öregem, ilyen könnyen nem juthatsz a mandátumhoz. Lehetetlenség visszaélni a költőileg Ptfnanlt választók bizalmával. Ha nem hiszel ne­Wrdezd meg a választási elnöködet F. I. verséi a tavasz óta nem lettek jobbak. Nem lesz rKól oha semmi, légy hát irántai elnéző. Egyéb­kénta kerület biztos és szilárd. Ujabban a nők soraiban tapasztalni élénk mozgoioaast mit gon­dolsz, Makó mennyivel járulna hozzá a választási költségekhez? Vagy telik a győri bőrből is? Hisz a gázgyárnak, amint azt bebizonyítottam, milliárdos érdekei fűződnek ahhoz, hogy az üzemet kézben tartsa. Ami pedig a polgármester ur által annyira hangoztatott infallibilitását illeü, amely szerint minden jó, amit ő tett, számonkérem tőle azo­kat a milliárdokat, amelyeket a város még min­dig a földbérletek után neki törvényesen járó összegekből nem kap meg. Ezek az egy em­bernek felfogása alapján be nem hajtott milli­árdok külfnös figyelmet érdemelnek ípp akkor, amikor a polgármester ur folyton uj adók, va­gyis terhek utén keresgél, amelyeket a polgár­ságra róhat, aminthogy épp tegnap penditteiett meg a tanácsban egy ilyen uj nagy megterhe­lés a fogadalmi templom építése céljából. Tudjuk, hogy a fogadalmi templom építési költségeire már talán 24 év óta 3500, most pedig két év óta további 2500, összesen 6000 hold Csszes jövedelme van lekötve, amire ez­úttal megjegyzést fenni nem kívánok. Ámde mégis csak gondolkozóba kell hogy ejtse a polgármester urat az ő nagy önludatosságában az, hogy a várost jogosan megillető millisrdok­ról lemond egy elfogult álláspont miatt, ugyan­akkor azonban a polgárságra, még pedig majd­nem mindig kizárólag a szorosan vett városi polgárságra uj terheket kiván róni. Végezetül még egy szót a hivatalnoki kar szempontjából. Kétségtelen és számos hozzám érkezett nyi­latkozat szerint mondhatom, hogy a hivatalnoki kar — amely évek óta azt a korlátlan jóindu­latot tapasztalta, amellyel a köztörvényhatósági bizottsági tagok, gyakran a polgármester ur álláspontjával szemben, mindig és mindenkor az ö helyzetük javítását képviselték — a leg­kellemetlenebb módon étzi a visszás helyzetet, amelybe, hiába tagadja ezt a polgármester ur, az ö erőszakos álláspontja őket sodorja. Mert hisz kizártnak mondható, hogy a 28. a tanács mellett szavazott hivatalnok közül egy sem látta volna be álláspontom igaz voltát. Mindjárt ott a pén eki közgyűlésen több bizottsági tag felháborodásában azzal a kijelen­téssel fordult hozzám, hogy „majd beszelünk mi még a hivatalnokokkal, amikor az ö ügyük lesz á napirenden", amit én azonnal lefújtam, kijelentve, hogy nem ez a módja annak, hogy a hivatalnoki kar ezúttal igazán kifogásolandó viselkedését viszonozzuk, hanem szerintem csak fel kell világosítani őket arról, hogy a polgár­mester urga főnökük ugyan, de legnagyosb részben a közgyűlés választotta őket és szabad akaratuk nyilvánításában őket a polgármester ur semmiféleképen meg nem akadályozhatja. Ezek azok a talán kissé hosszura nyúlt meg­jegyzések, amelyeket a pénteki közgyűlésen és az azóta történtekről tehetek, azon remé­nyben, hogy a polgármester ur látva és érezve, hogy ezúttal valóban Pirrhusi győzel­met aratott, az ily győzelmet mégegyszer pro­vokálni nem fogja. Tisztelettel Wimmer Fülöp Millerand ragaszkodik a hatalomhoz. Páris, junius 4. A L'Oevre jelentése szerint a köztársaság elnökének már fel is ajánlottak egy képviselői mandátumot. Millerand elnök mint ellenzéki képviselő keiű'ne be a ka­marába. Pdris, junius 4. A Motin reggeli száma közli Scueiwein cikkét Millerand helyzetének kérdé­sétől. Saueiwein azt irja, hogy súlyos tévedés volna azt hinni, hogy Millerand alá fogja ma­gát vetni a pártok kívánságának, jól értesült körökben ugy tudják, hogy az elnök akként vé­lekedik, hogy őt bét esztendőre választották meg és egyáltalában nem szegte meg köteles­ségeit, hanem akként járt el, amint az alkotmány előirja. Ezért egyáltalán nem gondol arra, hogy lemondjon. Ha szok a politikusok, akik a választás kö­vei keztében az uralom átvételére hivatottak, vonakodnám k kormányt alakitani, akkor Mil­lerand majd alakit minisztériumot, amely bátrin a parlament elé léphet. Millerand-t ctak a következőképen lehet megbuktatni: Részletesen meg kell vitatni az elnök lemon­dásának kérdését és ebben a vitában minden egyes képviselőnek és mindegyik szenátornak kifejezetten és nyiltan ki kell jelentenie, hogy igenis, az e!nököt meg akarja buktatni. Ebben az esetben parlamentáris harcra kerül a sor. Millerand csak ezután a híre után fog lemon­dásáról dönteni. Páris, junius 4. A kamara elnökeivé meg­választották a következőket: justin Qodard (radikális szociálist?) 308, Reynold (baloldali radikális) 301, Varerna (szocialista) 299, Du­mesmil (szocialista radikális) 289 szavazattal. Páris, junius 4. Több lap ma reggel közli az uj kormány tagjainak névsorát. A lapok értesfllé8e szerint a francia kormány a követ­kezőkép alakú! meg: Herriot miniszterelnök és külügyminiszter, Vistol Peytral igazságügy­miniszter, Nollet vagy Renauld hadügyminisz­ter, Mtlhcud tengerészeti miniszter, Daladter közoktatásügyi miniszter, Shautemp szenátor belügyminiszter, Besnaid munkaügyi miniszter, Queullle földmüvelésügyi miniszter, Godart egészségügyi miniszter, Clementel kereskedelmi miniszter, Doumer pénzügyminiszter. C —age N-w Y-k Mi lesz a dollárokkal, miért nem küldi már? Érthetetlen ez a hanyagság, hi­szen maguknál nem drágult meg a posta. vigyázz hazafiakra, mert ki sokat Marconi, keveset fogni. Képzelődd el, az ernagy már lette álezredes, de nem a szinházi R. Nagy, mer az házasodta és boldog férj. p—ci. 1. Benne vagyok! Hogy miben? Min­denben, amit kezd, sőt még az sem riaszt el, hogy K. is benne van. De mennyire benne! Nya­kig. — 2. Nem lehetne egy tétel cipősarkot venni? Nem baj, ha repedtek is. A másolat hiteléül: Bob. MMMAAMAMAMMMAAAAAMMAAMAAMMMMMAMMOMMAMAMMMAMtMMAMMMMMtMVW. Megkezdték a vámjavaslat részletee vitáját. A kormány iránt bizalmatlan, a javaslatot nem fo­gadja el. Farkas Tibor: A tévedés ennél a javaslatnál az, hogy azoktól kiván áldozatot, akik nem képe­sek arra és vájjon indokolt-e olyan ipar kedvéért az ország további áldozata, amely az utóbbi idő­ben már ugy is óriási előnyöket nyert? Mert azt senki sem tagadhatja, hogy az ipar nálunk igen nagy pártfogásban részesül, a mezőgazdaság ez­zel szemben világszerte válságnak néz eléje De nem helyteleníti, hogy a javaslattal jöttek, mert azt időszerűnek tartja. Meg kell gondolni azonban hogy a magyar fogyasztóközönség nem hozhat áldozatot a jelenlegi szerény viszonyai mellett eev bizonytalan jövő érdekében. A javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja. reszietes Utána Förster Elek pártonkívüli ellenzéki szrt­lal fel. Elfogadja a javaslatot. Szükségesnek tSfa aűsasr&aartSS sarasssa- -aur-s. Miután több felszólaló nincs, az elnök az álta­lános vitat bezárja. Mivel sem az előadó, sem a miniszter nem kíván szólni, Peyer Károly pedig, aki a zárszó jogán felszólalhat; nincs jelen, az elnök a tanácskozás befejezését mondja ki. A nemzetgyűlés a vámtarifáról szóló javaslatot álta­lánosságban elfogadja Farkas Tibor azon határo­zati javaslatával együtt amelyben a kartellek meg­rendszabályozását kéri a kormánytól. Budapest, junius 4. A nemzetgyűlés folyosóin ma tiz óra után néhány perccel megszólaltak a csengők. A képviselők meglepetten mentek a te­rembe, ahol csak a kormánypárt jelent meg ta­nácskozóképes számban. Az ellenzéken mind­össze két szociáldemokrata képviselő ült Klárik Ferenc és Saly Endre. Scitovszky Béla elnök pontosan egynegyed 11 órakor megnyitotta az ülést. — Puccs / — mondta csöndesen Ugrón Gábor, aki akkor lépett a terembe. Gyorsan fölolvasták az indítvány- és interpel­lációs könyvet és elhatározták, hogy az interpel­lációk meghallgatására félkettőkor térnek át. Az elnök ezután szólásra hivta a vámtarifaja­vaslat vitájának szónokait. — Batitz Gyulai — A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. — Kiss Menyhért! — Nincs jelen. Kiván még valaki szólni? — kérdi Scitovszky Béla. Saly Endre állott szólásra. A vámtarifajavatlat. Saly Endre: A vámtarifajavaslat a gyáripart védi a munkássággal szemben. Kifogásolja, hogy ná­lunk nincsenek elegendő munkásvédelmi intézmé­nyek és ennek köszönheti gyáriparunk a külföld­del szemben meglepő versenyképességét. Hibáz­tatja a túlságos vámvédelmet, különösen az élelmi­szercikkek vámja ellen emel szót. A javaslat nem annyira az ipart védi, mint inkább pénzügyi szem­pontból állították össze, hogy az állami vámbe­vételeket fokozza. Birálja az egyes vámtételeket. \

Next

/
Thumbnails
Contents