Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-19 / 139. szám

D Mátészalka küldöttsége bizonyság arra, hogy a emberek és kik szolgálják az ország javát magyar lélek felismerte, hogy kik a magyar < valóban. A középiskolai tanárok képesítéséről szóló javaslat. Budapest, junius 18. A nemzetgyűlés közoktatásügyi bizottsága Pékár Gyula elnökletével ma ülést tartott, amelyen a középiskolai tanárok képesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. A tárgyaláson a kormány részéről dr. Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter volt elen. Vasadi-Balcgh Oyörgy előadó ismertette a javaslatot. Rámutatott arra, hogy a javaslat régi hiányt pótol, amennyiben eddig a középiskolai tanárok képzése igazában nem tanárképzés, hanem tudósképzés volt s a kikerült fiatal tanárok a neveié* művészetét nem ismerték. A törvényjavaslat szerencsésen oldja meg ezt a kérdést. Kiebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter kijelenti, hogy a javaslat készítésénél nem követhette mindenben azt az ideát, amely elölte lebegett, mert a pénzügyi nehézségek lehetetlenné tették ennek meg valósi tásáf. Drózdy Győző kéri a minisztert, hogy a tanszemélyzetnek a szolgálati pragmatikát és a fegyelmi szabályzatot teremtse meg. A fegyelmi Hiteteket vegye revízió alá és kövessen el mindent, hogy a külfö'di utazásokra és ösztöndijakra minél nagyobb összegek álljanak rendelkezésre. Maday Gyula kivánja, hogy a tanárképzőintézetekben ne csak egyetemi, hanem középiskolai tanárok is kapjanak helyet, mint az igazgató tanács tagjai. Rothenstein Mór és Janka Károly szólalt még föl. A fölszólalásokra gróf Kiebelsberg Kunó válaszolt. Kijelenti, hogy az elemi iskolai tandíjkötelezettség ügyében már más megoldást keresett. A nipoktatásl törvényre vonatkozólag bejelenti, hogy az előkészítés alatt áll. A fegyelmi ügyek revizójára vonatkozólag az a véleménye, hogv általános revíziót nem rendelhet el, de indokolt esetekben módot és alkalmat ad a tévedések Helyreigazítására. Ast tervezi, hogy a továbbképzés tekintetében tgyrészt a tudományos folyóiratokat a középiskolai tanárok részére megküldi, másrészt tervezi, hogy továbbképző tanfo'yamokat tartsanak. Arra is törekszik, hogy ösztöndijakra és külföldi utazásokra minél nagyobb összegeket fordi'sanak. Ezután az elnök a vitát berekesztette. A bizottság a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Legközelebbi ülés péntek dilután lesz. Fölemelik a képviselők fizetését. Értesülés szerint a képviselők illetményeit szintén békeparitás szerint emelik. Fizetésük a békebeli 6400 aranykoronának felét fogja kitenni. Ez havi öt és félmillió koronát jelent. Az Interparlamentáris unió magyar csoportjának ülése. Az interparlamentáris magyar csoport szerdán délután csoportülést tartott. A berni és genfi konferencián való részvételt készítették elő. A főtanácsnak magyar részről kiküldendő tagjai Apponyi Albert gróf és Berzeviczy Albert. Póttagokul Lukács Györgyöt és Oratz Gusztávot kérték föl. Szterinyi József báró bejelentette, hogy felkérték olyan nemzetközi bizottság tagságának vállalására, amelynek feladata a háború utáni jóvátételek tanulmányozása. Ezt örömmel vették tudomásul. Elvetették Rupert Rezső cioporttagnak azt az indítványát, hogy a csoport foglaljon állást Mateottti olasz képviselő meggyilkolása esetével. A tanulmányalap ötvenmillió koronát adott a fogadalmi templomra. A polgármester a templomépítés kilátásairól. kieszközölnie a vallás- és tanulmányalaptól. Igaz ugyan, hogy a polgármester nem kölcsönt, hanem épitési hozzájárulást kért a tanulmányalaptól, de a tanulmányalap csak kedvezményes kölcsön folyósítására volt hajlandó. A város tanácsa azután más pénzforrásról is gondoskodott. Javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, hogy a városi közlegelőkből hasítson ki néhány ezer hold földet a törvényhatósági bizottság és azt — tiz holdas parcellákban — adja bérbe a fogadalmi templom javára, még pedig ugy, hogy kötelezze a bérlőket öt évi bér előre való kifizetésére. A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát és igy a fogadalmi templom épitési alapja Ismét Szeged, junius 18. (Saját tudósítónktól.) Annak idején részletesen beszámoltunk azokról a nehézségekről, amelyek a fogadalmi templom továbbépítése elé tornyosultak. A polgármester azonban dicséretre méltó energiával elhárította az akadályok túlnyomó részét és keresztülvitte a tiz év előtt abbahagyott munka folytatását. Először az épités folytatásához szükséges pénzt teremtette elő. Társadalmi gyűjtést indított és a gyűjtés eredménye — ha nem is felelt meg a jogos várakozásnak — mégis biztosította a munkamegkezdésének lehetőségét. Hosszas utánjárással sikerült nagyobb épitési kölcsönt, húszmillió koronát (két év előtt egészen tekintélyes értéket képviselt ez a húszmillió) IM4 junius 19 tekintélyes összeggel gyarapodott. A összegyűlt pénzen először az építéshez szükséges anyagot vásárolta meg a város és amikor már együtt volt az anyag legnagyobb része, megkezdték a csonka templom továbbépítését. A templom azóta —• a téli hónapok kivételével — állandóan épül. Szerdán kellemes hirt kapott a polgármester Budapestről. Dr. Kószó István belügyi államtitkár hivta fel telefonon és értesítette, hogy a vallásés tanulmányalap a kiutalt húszmillió koronát mégsem tekinti kölcsönnek, hanem adománynak, sőt ezenkívül még ötvenmillió koronát ad az építkezés költségeihez. Ezzel a hirrel kapcsolatban érdeklődtünk a templomépítés további sorsa iránt a polgármesternél, aki elmondotta, hogy az idei épitési program keresztülvitelére elegendő pénze van a templomalapnak. Ez a program pedig a következő: A templom kereszthajóját annyira kiépíteni, hogy a télen már felhasználhassák istentiszteletek tartására. Ezenkívül kiképzik a templom kupoláját és megkezdik az egyik torony építését, hogy a harangot felhúzhassák. Hogy a jövő évben milyen lesz az épités programja — mondotta a polgármester — azt még nem tudom. Minden attól függ, mennyi pénzünk lesz. Egyelőre csak a régi templomföldek bérjövedelme biztos, az uj templomföldek bérét ugyanis öt évre előre kifizették már a bérlők. Remélem azonban, hogy a város közönsége nem engedi majd meg az épités félbeszakítását, hanem önkéntes adományaival lehetővé teszi a továbbépítést. Éppen ezért ismét megindítjuk a társadalmi gyűjtést. Elmondotta még a polgármester, hogy jelenleg százhúsz munkás dolgozik a fogadalmi templom építésén. A kupolát, a nagyhajó bolthajtását építik és a kőfaragó munkák folynak. Budapesten készül az az oltár, amelynek költségeit Back Bernát viseli és Pesten dolgoznak a dombormüvökön és a szines ablakokat is ott állitják össze. A régi, omladozó Szent Demeter-templomot minden valószínűség szerint már az ősszel lebontják. A templom anyagából építik fel a röszkei kápolnát és a jezsuiták algyői útra tervezett kápolnáját. Ezt az anyagot használják majd fel a belvárosi plébánia építésére is. A plébánia helyét a fogadalmi templom mellett már kijelölték, azonban senki sem tudja még, hogy mikor kerül sor az épitésre. Herriot és a nacionalisták. Páris, junius 18. A francia nacionalista sajtó nagy megütközéssel fogadja Herriot miniszterelnök legújabb nyilatkozatát és gúnyos hangon kommentálják az uj kormányfő pacifista és szocialista törekvéseit. Az Eclair szerint Stresemann is Marx ujongani fognak, ha elolvassák Herriot frázisait. A lapok rámutatnak, hogy Herriotnak a kamarában 250 főnyi nacionalista ellenzéke van, akik a legcUŐ alkalommal megbuktathatják, de remélik, hogy a kabinet nacionalista érzésű miniszterei ellensúlyozni fogják az uj kormány oroszbarát is egyházellenes magatartását. Színházi levelezés. Sehol a világon nincs annyira kifejlődve a levelezés, mint a színházi életben. Amit igazgató és szinész élőszóval mondhatna el egymásnak a legjobban, azt rábizzák a betűre. Jó néhány év előtt érdekes példáját láttam ennek Szegeden, körülbelül igy történt: I. Az igazgató levelet talál az asztalán: Tisztelt direktor ur! Nem mondhatja, hogy türelmetlen ember vagyok, hiszen hónapok óta várom megadással, mikor váltja be az igéretét s mikor juttat engem vezető szerephez. A vezető szerepeket azonban mindig mások kapják, nekem valósággal a statisztálással kell megelégednem. Éppen ezért becses tudomására hozom, hogy nem engedem tovább is tépázni művészi reputációmat s ezennel visszaküldöm a mellékelt félivet, amelyet valamelyik kardalos helyett tévedésből rám méltóztatott osztani. Tisztelettel X. Y. II. Ez korán délelőtt történik, délben már olvassa a levélíró a választ: Tisztelt X. Y. t Szíves tudomására kell hoznom, hogy arcom idöelőtti ráncait és korán kibujt ősz fürtjeimét az ilyen tagoknak köszönhetem, mint amilyen ön is. A művészetben semmi helye a renitenseskedésnek, különben a pálya adja meg az árát. Figyelmeztetem, hogy rosszul ismeri szerződése pontjait, szíveskedjék azokat újból áttanulmányozni s ennek folyamányaltént a tehetségének megtelelő szerepet eljátszani. En el vagyok tökélve rá, hogy igazgatói szavamnak és akaratomnak minden körülmények között érvényt szerzek még ekkora úrral szemben is, mint ön. Tisztelettel: Direktor. III. Ebéd után együtt ülnek a kávéházban igazgató és X. Y„ folyik a tréfa, az évődés, a távolabbi vendégek irigykedve néznek oda. — Nagyszerű nép ez a szinész, hogy szereti egymást! Az egyik segédszinész részleteket mesél topolyai „pályázása" idejéből s levonja a konzekvenciát: — Az volt a baj, hogy a direktorunk gőgös volt, nem ült volna le a tagjaival egy asztalhoz. Itt egész más a helyzet, az igazgató ur atyánk és barátunk egy személyben. Igazgató (meghatottan): Hát ami azt illeti, f

yerekek, szó ami szó, én csak ebben a családi örnyezetben érzem jól magam. Nekem még nem volt színésszel bajom. X. Y. : Minden attól függ, hogy hoz-e valaki magával uri egyéniséget a pályára. Akkor megjelenik a szereposztó, levelet kézbesít az igazgatónak: Tisztelt Direktor uri Én ellenem még senkinek sem volt kifogása, kedvence voltam a közönségnek is Módoson épp ugy, mint Sepsiszentgyörgyön, de megalázni egyik direktorom sem igyekezett. Biztosítom, hogy önnek sem fog sikerülni, bármennyire igyekszik kimutatni a fölényét. Torkig vagyok már azzal a nagy hanggal, amely nyilván csak a tagokkal szemben járja, mert suttogó és alázatos a szinügyi bizottságban, ahol majdan nem kések nyivánossagra hozni bizonyos szokásokat Ez már vérbe megy és megszüntet minden tiszteletet. Alázatos szolgája X. Y. IV. I Az igazgató elolvassa a levelet, zsebre gyűri s I belép a társaigás további folyamába, ahol régi sikerekről zengedeznek, babérkoszorúkról, tapsokról, jubileumokról. — Emlékszik még az igazgató ur Kajászószentpálra ? Az volt a szép szezon! -r- lelkesedik X. Y. — Te is kaptál ötven forintot, meg egy szafaládékoszorut a jutalomjátékodon. Hatalmasan alakítottál azon az estén. — Nonó a direktor ur se volt kutya. Micsoda Bánk bán, Istenem, milyen hatalmas! Az igazgató távozni készül, kifizeti a kávéját s a zsebében kotorászó X. Y.-nak azt mondja. — Hadd, majd én a tiedet is... — Oh, kérem ... Megy az irodájába s este megkapja a szinész az öltözőjében a levelet: Tekintetes X. Y. ur! Őszintén megvallva, jobban szeretném, ha a színpadon alakítaná tökéletesen a parasztot, nem pedig a magánérintkezésben, mert ebből a közönségnek semmi haszna. Ami velem való mocskolódását illeti, arra nincs sok szavam, — kellő időben majd levonom a konzekvenciákat, — hiszen megszoktam, hogy a szinész előszeretettel harapja meg a kenyéradó gazdáját. En méltányolom a tehetséget, de — és ezt tessék jól figyelembe venni 1! — csakis a tehetséget!?! — semmi mást, azért hajlandó vagyok áldozatokra, — igenis, a tehetségért 111 — szóval ne kavarju* össze a fogalmakat. A darabból egyébként holnapra próbát irtam ki, majd meglátom, merészel-c azon meg nem jelenni. Tisztelettel: Direktor. V. Előadás után a korcsmában van együtt a társulat. A direktoré a szó és a fizetési kötelezem ség, ott van X. Y. is. . . ,u «,x,h<-dt. eg, ott van X. Y. is. lie3jt. Megint megjelenik a szereposztó, levelet Kezű Igen tiszteli Igazgató ur i Legutóbbi levele