Szeged, 1924. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1924-06-19 / 139. szám

rmém é*m 1500 teoraiia. SWMnMMt M MadőWva­íll Mák MfMt-Blca I. (Tö­tCÜMMával nemben.) Talc­iol IHMJnK •egjel.­«> Sttiö kivételével minden gop, atrae iitai 1500 Haa. SIOHMtéti iraki Egy jtfreajHa fcelybea 99000, Buda­jMdM *• vidéken 40000 ken. Hirdetési árak i Pélhasábon 1 mm. 400, egy hasábon 800, máslél hasábon lMO.SzOveg. közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 0000 kor. Sz8vegk5»ti közlemé­nyek soronként 6000 korona. Családi értesités 45000 kor. V. évfolyam. Szeged, 1924 junius 19, CSÜTÖRTÖK. 139-ik szám. Magyar fasciszták. Nem tudjuk feltétlen bizonyossággal, hogy Mussolini van-e elég fontos egyéniség és a fascizmus v>n-e elég súlyos jelenség ahhoz, begy különböző vonatkozásban két egymást követő napon is merjünk vele foglalkozni. Na­gyon könnyen megeshetik ugynif, hogy ilyen­formán gyanúba keveredünk. Gyanújába keve­redőnk annak a nemzetközi szabadkőműves és liberális összeesküvésnek, amely most ven Mus­solini ellen szerveződőiéiben. Mi ugyan nem tudunk ilyen összeesküvésről, mert se az angol, se pedig a francia kormány tagjai, melynek kebelében pedig vannak tizenhárompróbás sza­badkőművesek és liberálisok, nem adták a jelét annak, hogy Mussolini ellen szövetkeztek volna. De még a magyar destruktív sajtónál se vettünk észre ilyen hajlandóságokat. Ellenkezőleg a leg­deslruktivebb sajtóorgánumok is a megkülön­böztetett tisztelet lobogóját lengették meg Mus­solini előtt, aki multjit megdagadva, kíméletet nem ismerő módon mert belenyúlni a petró­leum* és vérszfigu darázsfészekbe, melyből egy szerencsétlen ember meggyilkolása kiburjánaott. £s csodák- csodájs, a szocialistából lett fascista ©iníszterelnöknek dicséretére legyen mondva, aki rövid uton távolította el a sajtófőnökét, rendfőnökét és kabinetjének két tagját, a nyo­rrozásnak máris eredménye lett. Hurokra kerül­tek a gyilkosok, sőt még az sem szabadult meg, akit mozifilmbe iilö ügyességgel autón és motorcsónakon akartak idegen pattok felé meg­szöktetni, Ismételjük, nem nagyon hiszünk a Mussolini elleni nemzetközi összeesküvésben. De hát a magyar fascisták foglalkoztak vele. Nem csoda. Nyár van. Nyáron pedig zöldéi bokor, Zöldéi virány. A szerencsétlenül járt olasz képviselőnek a személye, távol állott tőlünk. Csak az általános emberi részvét az, amely vele szemben nálunk is megnyilatkozik. Hogy miként fogja az olasz parlament diktátora a háborgó hullámokat le­csendesíteni, nem a mi flgyűnk. Legfeljebb fur­csáihatjuk az olyan eljárást, hogy egy haláleset piatt eljár a saját pártjának nagyság sí val szem­ben és koalíciós kabinetet akar alakítani annak bizonyítására, hogy a gyilkosság ügyében nem ismer tréfát. Elég bajunk van nekünk magunk­nak is; hogy Olaszországban miként fognak rendet teremteni, attól fájjon az olaszoknak a feje. Az olasz fascizmus válsága a magyar köz­véleményt leginkább csak a magyar fascízmus­boz való vonatkozásában érintheti. De ha már idáig eljutottunk, akkor a mostani gyilkossági kalandon tulmenőleg felhozhatunk egyes esete­ket az olasz fascizmus dicséretére. Ha dicsér­jük az olasz fascizmust, akkor talán mégse fog­nak bennünket a legújabb nemzetközi össze­esküvésben való részvéttel meggyanúsítani. Nem keressük ebben a vonatkozásban, hogy a fascizmus Olaszországban miként jutott hata­lomra, csak leszögezünk egyes jelenségeket, amelyeket Olaszországban járt magyarok is bő­ségesen tapasztalhattak és elkönyverhettek az olasz fascizmus javára. Másfél esztendő óta rend van OlaMországban; rend van az utcákon, a líDkininirhan x. .. u^-. a npmdnlcozó tiszt­mának további megtartását biztosítani. De furcsa bogeraik vannak a fascisiáknak más vonatkozásokban is. Megtanulták, hogy a tör öl, a revolver öl, de nem akarják elhinni, hogy a betű öl. Legalább is erre mutat, hogy Olaszország nagy városaiban mindenfelé fascieta­könyvtárakat alapítanak. Könyvadományozásra szólítanak fel mindenkit és vészes elvakultsá­gukban még azzal >em törődnek, hogy egyes destruktív gondolkozású egyének a fascizmus­sal ellentétes szellemű könyveket ajándéfcoxnsk az uj nyilvános könyvtáraknak. Sőt. Külön cx­libriseket készítenek és azokba a jövendő idők okulására diszbetükkel rajzolják be az adomá­nyozók nevét. Jelentősége persze az ilyen dolognak nagy nemzetközi vonatkozásokban nincs és nem is lehet. Legfeljebb azt mutatják, hogy az olasz faicisták kegyetlenül elrugaszkodtak a magyar fascizmus programjától. Mert olyan magyar fascista még nem akadt, aki könyvtárak alapi­' fásában és gyarapításában kereste volna akár saját politikájának, akár nemzete jövendőjének a biztosítását. A rokkant- és a tisztviselőkérdés a kormánypártban. Budapest, junius 18. A keresztény kisgasda, földmives és polgári párt szerdán este párt­értekezletet tartott. Az értekezleten Mayer János elnökölt. Mindenek előtt felolvasta Bogya János képviselő levelét, melyben az egységes pártba belépését bejelenti. A párt Bcgya belépését tudomásul vette. Áttérve a napirend e'ső pontjára, Mayer Já­nos ismertette a rokkantkérdést nagy vonásai- \ ban, majd fe kérte Almássy László ügyvezető- j alelnököt az erre vonatkozó előterjesztés meg- > tételére. Almássy László kijelentette, hogy a háború rokkantjairól való gondoskodás nem csak be­csületbeli kötelessége a magyar nemzetnek, de erkölcsi, humánus és országunk megvédése szempontjából olyan feladat, amelyet magunktól el nem háríthatunk. Indítványozza, hogy Mayer János elnöklete alatt a párt küldjön ki egy 12 tagu bizottságot, amely e kérdéssel érdemében foglalkozzék s a teljes mego'dásra vonatkozó­lag mielőbb konkrét javaslatot (erjesszen elő. Ax ügyvezető alelnök javaslatát a párt egy­hangúlag magáévá tette. Ezután Dinich Ödön a honvédelmi miniszter­hez intézett kérdést a mezőgazdasági szabsd­slgoltatások tárgyában. Csáky Károly gróf válaszában kijelentette, hogy eddig aratási szabadságra a legénységi állománynak mintegy hetven százalékát szsbad­ságolták s még további szabadságolások is folyamatban vannak. Áttérve a napirend 3. pontjára, F. Szabó Géza ismertette annak a bizottságnak a jelen­tését, amelyet a párt a tisztviselőkérdés ügyében kiküldött. Kimerítően ismertette ugy a KANSz vezetőségével, mint a pénzügyminiszter jelenlé­tében a pénzügyminisztériumban folytatott tár­gyalásokat. Bejelentette, hogy a KANSz több ülésen résztvett s ott azt konstatálták, bogy a tisztviíelőkérdést egyesek lelketlen demagógiára kívánják kihasználni. Megállapították továbbá, hogy egyes gyűléseken agitátorok is résztvettek. Ezután a miniszterelnök szólalt fel és ki­jelentette, hogy a kormány teljes tudatában ven a kérdés súlyos voltának és hangsúlyozta, hogy a kormány a maga "részéről kötelességé­nek tudja, hogy a pénzügyi teljesítő képesség legvégső határáig menjen el a kérdés rendezé­sénél. A kérdésnek pénzügyi oldala és igy kü­lönösen a fedezet előteremtése teszi ezt a kér­dést olyan nehézzé, mert az adók fokozása teljesen lehetetlennek látszik, mert ma már úgyszólván a teherviselés legvégső határáig van a nagyközönség adókkal sújtva. Konsta­tálni kivánja, hegy súlyos mulasztást és bünt követ el mindenki az ország egyetemével szem­ben akkor, amikor a tisztviselőkérdés tárgyalá­sánál állandóan csak követelésekkel lép fel. Ezután a pénzügyminiszter szólt hozzá a kérdéshez. Hangsúlyozta, bogy mindent el akar körelni, ami emberileg elkövethető e kérdés­nek a lehetőség határain belül való megoldása tekintetében. Ismerteti a kérdés pénzügyi olda­lát, majd rátér a redukció kérdésére. Oda konkludál, hogy akár intézmények, akár dologi kiadások, akár létszámredukció révén nem ér­hetnök el olyan megtakarítások, amelyek ön­magukban véve ezt a kérdést a megoldás stádiumába tudnák juttatni. Rámutatott ezután arra, hogy a julius 1-ével bekövetkező fizetés­rendezés tulajdonkép egy átmeneti rendezésnek tekintendő. Ezután ismét a miniszterelnök szólalt fel és rámutatott arra, bogy a költségvetés bevételi oldalán remélhető sz az eltolódás, mely a tiszt­viselőkérdés megoldását teszi lehetővé. A párt a miniszterelnök és a pénzügyminiszter kije­lentéseit tudomásul vette és a bizottságnak ed­digi működéséért köszönetét fejezte ki. A miniszterelnök az „ellenforradalmárok" politikájáról. A kormánypárt értekezletének végén megjelent! hogy ezzel nem a mai kormánynak ártanak a miniszterelnök előtt Mátészalka küldöttsége, hanem a magyar nemzet jó hírnevét ássák alá! hivatalokban és vasutakon. A nemdolgozó tiszt­viselőket elküldték A városok utcáit a koldu­soktól megtisztították Nápolyban már nincse­nek lazzaronik. A behozatali és kiviteli pana­mák megszűntek, A megtorlás eléri a bűnösö­^,6szen szokatlan, az, hogy valaki íascistának vallja magát, nem biztosit neki bár­minemű bűnök elkövetése esetén mentességet. Nem tudjuk, hogy Mussolini okos ember-e, vagy perverz modon hálátlan azokkal szemben, akiknek vállán a miniszterelnöki székbe és a hercegi méltóságra emelkedett, ma a külfölddel és belfölddel szemben egyaránt a közigazgatás és igazságszolgáltatás pártatlanságának biztosí­tása révén akarja erőszakkal megszerzett halal­anuly átsdta neki a község díszpolgári ökle veiét. A miniszterelnök megköszönte a kitünte­tést 8 rámutatott arra, bogy a külföldi kölcsön megszerzésével az ország közeledik a rendezett viszonyokhoz. Ezután lakomára vonultak, ahol Bethlen gróf egy köszöntőre nagyobb beszéd­ben vála zolt. Visszapillantást vetett a háborúra és a forradalmakra, kiemelte a kormányzó érde­meit, akinek ma éppen születésnapját ünneplik. Majd a zajos éljenzések után ezeket mondta: — Nagy utat tettünk 1919 óta. Ezt senki sem tagadhatja, még ez sem, aki rossz indu­latulsg akarja szemügyre venni az állapotokat, mert azóta Magyarország helyzete lényegesen javult. Első feladatunk volt azt a bázist meg­teremteni, melynek segítségével a nemzet újra felemelkedett a maga Cnludetos céljait követve, bogy fokozatosan újból szerepet játszhasson a jövőben. Sajnos, ma is vannak egyes emberek, akik jobban gyűlölik politikát ellenfeleiket, mint ahogy szeretik a magyal hazát, *kik a külföl­dön ellenünk propagandát csinálnak, bogy meg­dön'sék uralmunkat, de nem gondolnak *'zel, — Itt belül is vannak emberek, nem akarom ellenzéknek nevezni, akik el akarják hitetni, hoev csak az ő testükön és leikükön keresztül bol­dogulhat az ország, akik azt hiszik, hogy az <$ rögeszméjük egyedül képes az országot talara­állitant. Ezek nem ellenforradalmi, ezek forra­dalmi tulajdonságok. Ne mondja senki hoev ellenforradalom az, amely megkívánja' holv ilyen metódusokat kövessenek a noIitSE ban. Legyen vége ennek is. Én nem vethetek ennek véget, de a maevar köz­vélemény kell, hogy kiirtsa azt a nalitikát amely azt képzeli hogy a mdsok becsületében lal,ójdzolds alkalmas program ahelyett, hogy belátnák, hogy az csak az illetőket taszítja le a sárba, amelyből Jelemelkedni nem tudnak. — Jalán erős szavakat használtam, de meg vagyok győződve arról, hogy ezek a forradalmi időkbe való visszaesés jelenségei s nem egyez­tethetők össze a magyar lélek mélységes igaz­ságosságával. A magyar nemzet mindig képes lesz választani azok közt, s^iifc nemes fegy­verekkel 8 akik nemtelen fe^vv- ki küzdenek.

Next

/
Thumbnails
Contents