Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-13 / 87. szám

SZBOBP 1924 április 13 állítása érdekében ez a harmadik akciója és azt hiszi, hogy ugy mint az eddigiek, ez is kudarccal végződik. A polgárság hajlandó az ország szanálása érdekében minden áldozatra, de a kormány visszaél a polgárság áldozatkészségével. Hosszasan birálja a kormány adópolitikáját. A kölcsön ujabb adómegterheléseket fog jelenteni A kormány a választásokon azzal szerzett magának többséget, hogy azt hangoztatta, hogy jóvátétel cimén egy krajcárt sem kell fizetni. Most megváltoztatta álláspontját éi a békeszerződés kötelező voltára hiratkozik. Paiig Magyarország súlyos fizetéssel tartozik a külföldnek még a háború előtti időből. Beszél a lakáskérdésről. Ellenzi a lakások időelőtti fels—1 ?ditását. Követeli a jelzálogkölcsönöknek és ezzel egyidejűleg az életbiztosításnak és életjáradékoknak valorizálását. Jelzálogkölcsönök valorizálása nélkül nem lehel házat építeni. A pénzügyminiszter azt mondja, hogy egész Európa áldozatot hoz Magyarország Uüpraállitása érdekében. Ezzel szemben a helyzet az, hogy Magyarország, mint a javaslatból kitűnik, óriási áldozatokat hoz, például Jugoszlávia és Románia számára. A kormány kötelezőnek ismerte el magára nézve a belgrádi fegyverszüneti szerződést, amelyet Károlyi kötött a szerbekkel, noha Károlyi hazaáruló. Nagy Vince ezt helyesen állapította meg. Téves a kormánynak az a beállítása, hogy a belgrádi fegyverszüneti szerződés a trianoni békeszerződésben benne van. Czetler Jenő: Olvassa el a trianoni szerződés 162. pontját. Várnai Dániel: Elolvastam, de fenntartom állításomat Gróf Bethlen István: A trianoni szerződésen alapulnak a megállapodások. Propper Sándor: Miért tagadja ? Gróf Bethlen István: Itt nincs mit tagadni Várnai Dániel: A miniszterelnök Londonban nagyon helyesen nem ismerte el Romániát hadviselő félnek, de ebből áz következett volna, hogy a kormánynak nem szabad lett volna lemondani a Romániával szemben való kártérítési igényéről. Különösen pedig nem volt joga a kormánynak a nem tisztán kincstári, hanem magánjogi természetű követelésekről leméndani. Újból a kormány adópolitikájáról beszél Vitatja, hogy például a földadó nem olyan súlyos, mint a forgalmi adó. (Erdélyi Aladár: Benne van az állatforgalmi adó is.) Várnai hosszasan foglalkozik a főváros állapotával. Kifogásolja, hogy a főváros felhatalmazást kapott külön adő kivetésére. Végül az osztrák szanálási javaslatokat ismerteti és kijelenti, hogy azoknak;eredménye a munkanélküliség nagymértékben való növekedése volt. A javaslatok ellentétben állanak az ország és a munkásság érdekeivel és azért azokat nem fogadja el. frfihwirih felszólalása. Frühwirth Mátyás (Wolff-pírti): Az előtte szóló képviselő elismert^ hogy a kormány kényszerhelyzetben tette azt, amit tett. Elvárta volna tőle, hogy ebből .a következményeket is levonja. A szociáldemoktaíák azt mondják, hogy más kiutat ís lehetett volna választani a szanálásra, de nem jelölik meg semmiképen sem a helyes irányt, nem tudnak megfelelő javaslattal előállani, amely a munkásság helyzetén javított volna, ezért a munkásság elfordul tőlük. (Rolhenstein Mór: Ezt maga sem hiszi el.) Frühwirth: Súlyosan tévednek akkor, akikor azt hiszik, hogy tisztán radikális kormány töob eredményt ért volna el. Rolhenstein miniszterelnöknek sem sikerült volna többet elérni. A javaslatot elfogadja. Kabók Lajos beszéde. Kabók Lajos szociáldemokrata szólal fel: Kijelenti, hogy Magyarország az egyetlen állam, ahol nem adtak a munkanélkülieknek segélyt. Majd a belpolitikai állapotokról beszél és annak a szanálását követeli. Ezután áitér az jpari helyzet vázolására. Az elnök ekkor délután 2 órakor félbeszakítja a vitát délután 3 óráig. A délutáni ülés. Huszár Károly alelnök pont 3 órakor nyitja meg az ülést. Kabók Lajos folytalja beszédét: Dacára a rossz pénzügyi gazdálkodásunknak, mezőgazdasági termelésűnk az utóbbi évek során nagyban hozzájárult helyzetünk megmentéséhez. A jövőre nézve nem látja a kormány részéről s mezőgazdasági termelés fokozottabb védelmét. Ezután az ipari munkások kereseti lehetőségégével foglalkozik, azt mondja, hogy mindazon hirek, amelyek a munkásság jólkereséséről és azok, hogy a békebe-i keresetének a 60—70 százalékát eléri, nem felei meg a valóságnak. Két határozati javaslatot terjeszt be. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a tényleges megélhetés biztosítása érdekében törvényjivaslatot terjesszen a Ház elé, amelyben a létminimumot biztosítsa és egy jól megszervezett biregyeztető hivatal felállításáról gondoskodik. A második határozati javaslatában kéri a kereseti adók létminimumának a mostani viszonvokhoz való megállapítását. Ezután a házbérkérdésről szói és kijelenti, hogy a népjóléti miniszter mindig készséggel teljesiti a háziurak kérését. Hibáztatja, hogy szegész lakbérkérdést egyszerűen hozzácsatolták a szanálási javaslathoz, pedig annak semmi köze sincsen a külföldi kölcsönhöz, A szanálási javaslatokban a dolgozó társadalomra olyan súlyos teher nehezedik, amelyeket a nemzet — értve mindig alatta a dolgozókat — nem bir el. A javaslalatot nem fogadja el. Egy kormánypárti szónok. Erdélyi Aladár: A szélsőbaloldali párt az egységes pártot olyan színben akarja faltüntetni, mintha antíszocialista volna. Hivatkozik arra, hogy a mezőmunkásság munkabérei nem alacsonyabbak, mint békében voltak. Nem lehet azt mondani, hogy a dolgozó munkásságot nem támogatják. Az 1923. évi jövedelemadóból a földbirtok 57 milliárdot és 200 milliói, a vagyoni adóból 11 milliárd 400 milliót fizetett. Tekintettel arra, hogy az 1923-ban befolyt jövedelem- és vagyonadó összege 122 milliárdot tesz ki, megállapítható, hogy ezeknek több mint 50 százalékát egyedül a föld fizette. A forgalmiadó mai formáját feltétlenül meg kell változtatni. A . nemzet egyetemes érdekeit tartja szemelőtl s I azért a javaslatot elfogadja. Vihar egy szómegvonás miatt Ezután Kiss Menyhért megállapítja, hogy abban, hogy amerikai ellenőrt kapunk a szanálás idejére, a kormány nem nyert semmit sem az ország szempontjából. Felhívja a kormányt, hogy pártja címéből vegye ki a keresztény jelzőt, mert hiszen a mai kormányzati politikának semmi köze sincs a kereszténységhez. Beszél a köztisztviselőkérdésről. Ugy látja, hogy a magyar parlamentben tisztviselőellenes hangulat uralkodik. Kószó István: Nem igaz, ne általánosítson. Nem vagyunk a tisztviselőknek ellensége. Havi a harcsával. Irta; Móra Ferenc. Véletlenül, jöttem rá, hogy ezen a héten volt a hatvanadik évfordulója a Havi Mihály halálának. Valamit kerestem a mindentudó Szinnyeiben, amelyben annyi magyar iró életrajza található, hogy ha azok közül kilencven százalék aktát rubrikázott volna, vagy bőrt cserzett volna, vagy cseresznyefát ültetett volna, akkor közgazdasági életünk sokkal virágzóbb lett volna, nem is szólva irodalmi életünkről. S ahogy ott keresgéltem, megakad a szemem a Havi Mihály nevén. Havi Mihály, Havi Mihály... kicsoda ez is ? a neve ismerős. Reizner várostörténete emlegeti De bizony Beck Pista is emlegette. Aki, persze, szegedi színigazgató volt |a Bach-korszakban. Az ö társulata játszott először a Kelemen-utcai fából való amfiteátrumban, amelyiknek nem volt teteje s az örökkévaló csillagok szabadon ragyoghattak le a színpadi csillagokra, jó volt az ugy nagyon, mert például az eső rendezése a János, rinnlandia hercegé-ben nem okozott semmi gondot a rendezőnek. A finnlandi herceget csak akkor tűzték műsorra, mikor esőt lehetett várni. A közönség ilyenkor esernyővel ment a színházba s az alól nézte végig az előadást, amelyikben igazi eső zuhogott. (A családok természetesen családi esernyővel mentek, amely alá kényelmesen elfért négy személy. De 2zért ha öten szorultak alá, az ötödiknek nem kellett külön esernyődijat fizetni.) Sok cimen került bele Havi Mihály a Szinnyei iró-Iexikonába. Nemcsák színész és színigazgató volt, hanem szinműiró is, fordító is, publicista is, ízeitesztö is. Rendkívül tehetséges, de nagyon nyrigtalan vérű ember volt Isten szolgájának készült a a csodálatosan Szép hangja miatt lett belőle Thálía papja. Egy napon állt be színésznek Szigligetivel és már a Nemzeti Színház első előadásán szerepet kapott 0 vitte ki külföldre az eiső magyar daltársölatot, dicséretet szerzett a magyar művészeinek az olasz és német színpadokon s Páris tapsai közt énekeltette el Lamartinenak a Szózat-ot. Mindössze ÖWenkét éves volt, mikor roeghaü az^szak csillaga, a Stredella, a Nürnoergi baba fordítója és az első magyar színházi újság szerkesztője, koldusszegényen, a nyomorúság vackán. (Az első színházi újság még előbb meghalt, mint ő.) Emléke megérdemelné az országos felelevenítést, de ezeken a hasábokon is kérnem kell egy kis helyet a Kossuth szegedi színésze számára. Mert amikor először volt kormányszékhely Szeged, negyvenkilencben, akkor az általános fejvesztettségben Haviék játékán felejtkeztek egy kicsit a nemzet vezérei a vársétányon összetákolt bódéban. Havi különben is lelkes republikánus volt A forradalom nem hiába színjáték, nem is lehet meg szinész nélkül és Szeged negyvennyolcas forradalmának Havi Mihály volt az Egressy Gábora. Lapot is indított Szegedi Hirlap cimmel és azon kegyetlenül lehazaárulózta Fischer ezredest, a szegedi várparancsnokot, aki még negyvenkilencben sem akarta nemzetiszinre festetni a vár feketesárga kapufélfáit, holott erre a város tanácsa már negyvennyolcban felszólította. A jámbor katona aztán nem győzött nyilatkozni, hogy ő milyen lelkes híve a forradalomnak, de igazán nem tehet róla, hogy a festőlegények mind elmentek honvédnak. — Akkor fogja meg a pemzlit maga az ezredespolgártárs! — replikázott Havi vezércikke és alighanem igy is oldották meg a problémát, mert többet aztán senki se bántotta a hős várparancsnokot. Persze aztán jött a nagy eső, lemosta a nemzeti szmt a kapufélfákról is, meg az emberekről is (az emberekről előbb) és Kossuth színésze néhány év múlva már a Bach-korszak urainak hányta a bukfencet a színkörben. Persze nem ő volt a hibás. O azzal kezdte, hogy minden héten adatott egy operát *^társulatóval és azt egy esztendeig Sfla is a közönség. Akkor azonban átpártolt a német mupához, amely a városházán nyelte a kócot és í"5°gftta a ábaikráiát Havi is kénytelen volt a közízléshez alkalmazkodni, annál is inkább, mert ő ugms rovott multu volt s Bonyhády Percei István különös figyelemmel kisértette. (A városházán megvannak a megyefőnök bizalmas utasításai, amelyekben a notöriusok állandó megfigyelését rendeli el: a zsidókét, a szinészekétésesy itt meg nem nevezhető harmadik rendét) Igy aztán a második esztendőbea — 1857-ben — már elhanyatlott a szegedi magyar színészet, Havi azonban mint magánember kedveltje maradt a szegedi társadalomnak. Szellemességeért is szerették, a háziasszonyoknak pedig mint híres nagyevő állt a kegyében. Egyszer a Kárászok vendége volt valami országos lakozáson és ott tette azt az akkor szállóigévé lett kijelentést: — Hazudik a közmondás, mikor azt mondja, hogy evés közben jön meg az étvágy. Ehol már három órája eszem és még mindig nem jött meg az étvágyam. Legnevezetesebb mégis a harcsával való esete volt A mázsás harcsát Götz Jánosnak, a dúsgazdag vállalkozónak és halászati bérlőnek a halászai fogták a Tiszában. Kovács István, a krónikairó építőmester ott volt a szerencsés halfogáson és azt a tréfás megjegyzést tetté, hogy ilyenek lehettek azok a halak, amikkel Krisztus urunk az ötezer embert jóllakatta: — No, — mondta Götz János, — ha Havi Miska ott lett volna, akkor négyezerkilencszázkilencvenkilenc ember bizonyosan éhen maradt volna. Hiszen a Miska maga megeszik egy mázsás harcsát összeszólalkozott ezen a két ur és végre is fogadtak száz pengőbe. — Vállalod-e, Miska? — kérdezte Götz János. — Akár kettőt is, — felelte Havi. Havi biztos volt a dolgában, de Götz János nem. Ugy intézkedett ennélfogva a konyhán, hogy négy kilós porciókban huszonötféieképen készítsék el a halat, s a változatos menü majd jobban csúszik* Ment is minden ügy á huszonötödik fogásig, akkor azonban a bíróság és nézőközönség megdöbbenésére eltolta maga elől Havi a tálat: — Jánoskám, talán jó lenne már, ha jönne az a halacska, mert ha ezzel a sok előétellel megtömöm magamat, akkor aligha el nem veszíted a fogadást. * Persze ez csak anekdota, mert hiszen a legmagyarabb gyomor se bír meg mázsás halai még huszonöt porcióban sem. Ámbár az ördög tudja. Hiszen az adóból is bekebelezett már vagy huszonöt porció előételt a magyar és még mindig hátra van a halacska . . .