Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-13 / 87. szám

3 atessXteg is KadChiv*. tfi Osák Ferene-utca Z. (FöJtfüsfcclá val szembea.) Tele* ÍM 18-Z3JL.8zeged* megjele<rik Mftfö kivételivel minden .190$ Knes szám ira 1300 koHCliietési árak s Egy Mufti helyben 25000, HadaXSien it vidéken 30000 k*r. ffrygg i»ám ára 1200 kcroiia, SZEGED Hirdetési ánk: Pé'hartbonl mm. 300, egy hasiban OOO, másfél hasábon 000 K.Szfl»eg. közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés IC szóig 4000 kor. SzSvegkOzti kSzIeniények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kor. f. évfoljstüi Szeged, 1924 április 13, VASÁRNAP. 87-ik szám. Virágvasárnap. „Felette számos nép pedig beterité köntöseivel az utal; egyebek pedig ágakat vágának a iákról és hintek az útra. A seregek pedig, amelyek eiőzík és köve'ik vaia őt, kiáltának, mondván: „Hozsánna Dávid fiának, áldott, ki az Ur nevében jő, hozsánna a magasságban 1" A virágvasárnapi evangeliumi szakaszból ... A felette számos népek pedig állanak a világ minden utjain, akár magyar kisajtók elő l visznek el, akár messzi palotásvárosok gyárkapui előtt; állanak a balvanv&n zölddő búzamezők szélében és a bányák fekete szájában; állanak a Hssperidák narancsos kertjeinek garádjában és korálíszigeíek parti fövenyén, északi havas fenyéreken és trópusi erdők sátraiban. £s a felette számos népek mindenütt kéízes levetni a rongyokat, amelyeket e pribék esztendők még le nem szaggattak róluk és szőnyegül teríteni snnak lábai elé, aki áldott, mert az Ur nevében jő... Ki lesz az, merről jő, mikor jő ? A lehajtóit fejű nemzetek némasága túlharsogja a szuronyok csengését, a pénzváltók érceinek csörgését, a világ diktátorainak lármás parancsait: ki lesz és merről jő az Isten fia, akinek meg kell váltania a világot? Nem ugy, mint akkor, mikor ő volt a megköpdösött és meggyalázott, a szégyenoszlophoz kötött és megkorbácsolt, az arculvert és tövissel koszorúzott, a kinfaalálra itélt és a kínok közt epével és eceifel itatott. Most az emberiség az arcuívert és megköpdösött, a kifosztott és megmeztelenített, most az váltja meg az emberiséget, amelyért egyszer életét adta az Isten, aki leveszi ennek a fiz esztendőnek a keresztfájáról, amelyre rászögezte a Gonoszság és Ostobaság s amelyen még mindig őrzi a Kapzsiság és a Gyűlölet, szüntelen vetvén a kockát az Igasnak ruháira. Kí lesz és merrül jő és hogyan jő? O, mennyiszer vártuk tiz év óta, az utolsó igazi virágvasárnap óta a mindentől elzártság és semmit nem látás sötét tárnáiban és hány árnyékra villantottuk rá hiába a remény kis bányamécsesét: talán ez lesz, talán ez leszi Egyik se ő volt, egyik se sz Isten fia, aki az Ur nevében jő. Nem jött a tengerek sötét vizeiből és nem jött a vérrel pirosra festett kontinensek fölbasogatott régióiból. Hiába var uk a hadvezérek közül, akik egy kézintésükkel az ágyuk ezreit ugattatták és temetővé tették e szomorú planétát egyik sarkától a másikig és tömegsírok fekete gyöngysorával díszítették két világrész nyakát. A hadvezéreknek se győzelme, se veresége nem volt akkora, hogy a poklokból elszabadult háború belehalhatott volna. Hiába vártuk az Isten kegyelméből való államfők közül és hiába vártuk a „misera p!ebs*-ből: se a trónok, se a csatornák meg nem adták. Csak csalódást hozott a nyugati evangelista, aki uj evangéliumot hirdetett a világ minden népeinek, egyformán meghiván az élet aranyasztalához a legnagyobbakat és legkisebbeket, a győzőket és elesetteket, ÉS nem az Isten nevében jött a keleti őrjöngő próféta, aki a föld hatalmasainak vérével szentelte be azokat, akik hittek benne és a menyország földre szállását ígérte azoknak, akiket nem küldött oda s akik idelent maradtak temetni ezer év tradícióit. Tiz esztendő óta várnak a felette sok népek és tiz esztendő óta nem jött a megváltó se a tarsusi, se & kafarnaumi utón, nem vált be se az ex oriente, se az ex occidente lux. Sugártalan maradt az egész földkerekség, mint a pokol, a legszelídebb fuvallat is csak a gyehenna kék lángjait lobogtatja meg, minden csöpp vér, minden csöpp verejték és minden csöpp könny csak a háború potrohát dagasztja tovább, amely nem szűnt meg élni azzal, hogy sárkányfogakat hintettek el fehér lapokra, amelyeket békeszerződéseknek neveznek. Az Atreídlák végzete ránehezedett az egész világra, beleszivódott az emberiség csontjába és velejébe, mint az álok ás senki fái-iőszárrdéka eddig nem bírt vele. Minden fegyver, amely a háborút vette célbí, a lábánál didergő békét találta eddig, mintha csupa kccavadász retí volna próbát. Ki lesz sz egész ember, homlokán a magasságbéli jegyével, aki biztos kezet emel az apokaliptikus fenevadra, ame'*? tömérdek testével végiggyűrűzte tiz év alatt a világot és most egyre ijesztőbben ropogtstfa annak bordáit? a mélységből pattan ki, mint ragyogó geodémon ? A diplomácia szümárháfán jön-e, vagy az elemek szabadságául ? Királyi pslásíban jön-e, vagy zubbonyban? Akárhogy jön, a felelte ar&mos népise-*, amely virágva«ar«ípi bsrkákkal áll az utakon, ő lesz az Ur, & Legnagyobb, az Isten Fis, aki embersziveknek eléje terített biborszőnyegén vonul be nem a történelmi halhatatlanság délibáb-templomába, hanem annak az egyetlen psrccek az örökkévalóságába, amiMtgasból cikázik-e le, mint hím angyala, vggy | kor minden ember örül a föld kerekén. a szanálási javaslatok vitáján. felel, amely a nép nagy többségét gonosz indulattal kizárta az alkotmányból. Elnök fígyelmeztei, hogy ne használjon inparlamentárís kifejezést. Esztergályos János: Évtizedek óta osztálypolitika folyik a nagyvagyon és a nagybirtok érdekében. Követeli az általános fiikos, egyenlő választójogot. Példákat hoz fel a választási visszaélésekről. Budapest, április 12. A nemzetgyűlés szombati ülését pentban 7 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. • A szanálási javaslat első szónoka Esztergályos János. Azzal kezdi meg beszédét, hogy a nemzetgyűlésnek nincs joga messzebbmenő kérdésekben dönteni, mert törvénytelen alapon összehozott nemzetgyűlésnek tartja. A miniszter: elnök azt mondja, hogy a javaslatnak nagypéntekig tető alá kell kerülni, mert különben ránk zudul a katasztrófa és azok lesznek felelősek, akik a törvényjavaslat törvényerőre emelését megakadályozták. Kijelenti, hogy ők, a szociáldemokraták nem félnek a felelősségtől, mert az esetleges katasztrófáért az a politika Az elnök figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Esztergályos János továbbra is a választójogról beszél és a második figyelmeztetés után az elnök megvonja tőle a sző. (A szélsőbal| oldalon nagy zaj támad.) Hárotnnegyedórás házszabályvita. Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kér szót. Kijelenti, hogy amikor olyan törvényjavaslatot tárgyalnak, amely erősen befolyásolja az ország bel- és külpolitikáját, a legszélesebb körű vitát kell engedélyezni. Tervezetünk ismeretlen és szerfelett gyanús kezek megszüntették a törvényhozás nyilvánosságát oly módon, hogy előidézték a nyomdászok sztrájkját. (Nagy zaj és ellentmondás a jobboldalon.) Az elnök figyelmezteti a képviselőt, hogy a házszabályokhoz szóljon hozzá. A nyomdászszrájknak semmi köze a házszabályokhoz. Vanczák János: Nyomdászsztrájk nincs, csak nyomdászkizárás. Bessenyei Zénó: De hogyan kezdődött? Propper Sándor: Ezt a,tanácsot a kormány adta a lapkiadóknak. Állandó zaj, az elnök folyton csenget. Szilágyi Lajos: Birálja az elnöki intézkedéseket. Az elnök figyelmezteti, hogy az elnöki enunciációkkal semben nem lehet kritikát gyakorolni. (A szociáldemokrata párt zajongani kezd. Esztergályos János: Valóságos klotur ez. Vanczák János: Szolgabírói uralom vonul be a nemzetgyűlésbe. Felkiáltások a jobboldalon: Szilágyi Lajos: (A szociáldemokraták állandó közbekiáltása és folytonos zaja közepette beszél.) A tanácskozás célja az, hogy meggyőzze a parlamenti többséget és felvilágosítsa az egész nemzetet a tárgyalásról. A javaslatról azonban a miniszterelnök kijelentette, hogy egyáltalán nem lehet módosítani. Tehát az ellenzék csak egyik részét végezheti feladatának és pedig a nemzet felvilágosításának munkáját. Ugy véli, hogy Esztergályos beszéde a megfelelő keretek között mozgott. Kéri az elnököt, hogy a régi szokáshoz híven az ilyen javaslatnál a belpolitika minden terére ki lehessen térni. Propper Sándor: A sürgősség nem letíet ok arra, hogy az ellenzéket megakadályozzák álláspontja kifeitésében. A javaslat husz évi felhatalmazásról" szól, tehát súlyosabb természetű, mint a költségvetési felhatalmazás. Tiltakozik az obstrukció vádja ellen. (Felkiáltások a jobboldalon: Zsirkay 7 és fél órát beszélt.) Nem tartja megokoltnak, hogy a régi állapotoktól eltérjenek. Házszabályelíenesnek tartja, hogy a javaslatot két nappal kinyomatása után tárgyalni kezdték. Elnök figyelmezteti, hogy maradjon a házszabályoknál. (Nagy zaj a baloldalon. Propper kéri, engedjék meg Esztergályosnak, hogy beszédét folytassa.) Scitovszky Béia elnök: Nem helyesen hivatkoztak a precedensekre, mert csak a költségvetési vitánál szabad eltérni a tárgytól. A Ház előtt lévő javaslat pedig nem költségvetési javaslat, itt tehát nem engedheti meg, hogy eltérjenek a tárgytól. Éppen Zsirkay hosszabb beszéde bizonyítéka annak, hogy sz elnökség liberálisan kezeli a házszabályokat, ám Zsirkay mindig a tárgynál maradt, mert a tárgy olyan, hogy az eltérés sokkal nehezebb, mintha valaki a tárgynál marad. Kabók Lajos szólal fel ezután: Tegnap a villamoson hallotta, hogy a kormánypárt most már nem hajlandó a vitát olyan mederben hagyni, mint tegnap. Arra céloztak, hogy Zsirkay sokáig beszélt. Szerinte módot kell adni a vitára. Majd kijelenti, hogy ha a túloldal meg akarja az ellenzéket a vitában akadályozni, hát csinálja meg. Az ország dolgozó népét a javaslat le akarja vetkőztetni. Az elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ha mégegyszer eltér a tárgytól, megvonja tőle a szót. Kabók: Ha igy kezelik a házszabályokat, akkor felvetődik az a kérdés, hogy érdemes-e felszólalni. A kormánypárt nem akar kritikát, hanem csak szavazni akar. Egyszerű szavazógéppé alakult át. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem szakszervezet.) Scitovszky elnök: Még heten iratkoztak fel a házszabályokhoz. Minthogy a házszabályvita már háromnegyed órája tart és célja látszólag a vita megakadályozása, kéri a nemzetgyűlést, hogy a sürgősségre való tekintettel járuljon hozzá ahhoz, hogy a felszólalások engedélyezésénél az elnök diszkrécionális jogával élhessen és csak akkor adja meg a felszólalásra az engedélyt, ha azt indokoltnak látja. A nemzetgyűlés többsége a jogot az elnöknek megadja, mire a házszabályokhoz való felszólalásra az elnök nem ad többé engedélyt. Erre az egész baloldalon zajos tiltakozás tör ki: Éljen a klotür, szájkasárpolitika! Várnai Dániel beszéde. Várnai Dániel szólal fel. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a kormánynak az ország talpra-