Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-12 / 86. szám

Igyca szám ára 1200 korona. HrtvtiWttg é* kUdöhtn­••1)1 Deák Perenc-olca 2. (Fö­nAUskoMval izemben.) Tele­IM ll-l3.A.Sxeged" megjele­»tt MUÖ kivételivel minden lorea uám Ara 1200 ko­1UH. BlOfixettsi iraki Egjr i helyben 25000, Buda­I ti vidéken 30000 ka. Hirdetési árak i Félhattboa 1 mm. 300, egy hasábon 008, maiéi hasábon 900 K.Szöveg­kSzt 21 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4080 kor. Szövegkflzti közlemé­nyek soronként 4500 korona. Családi értesítés 35008 kor. V. éffolyam. Szeged, 1924 április 12, SZOMBAT. 86-ik szám. A Tisza. Bocsássanak meg nekünk a nagynevű és nagyeszű politikusok, hogy ez alkalommal mellőzzük őket, nem bántjuk és nem dicsérjük kiváló érdemeiket, amelyekkel 01 keserves esz­tendőn keresztül addig szanálták ezt a szeren­csétlen országot, amig idáig jutottunk. Ok eleget beszéltek magukról, amit csináltak és amit elmulasztottak, az is eleget beszélt róluk. Most különben is igen gyéren és megszflrten érkezik ide, a végekre, a hir felőlük, száraz ágon hallgató ajakkal csügg a pesti sajtő, aminek talán csak az az egy jó oldala van (hiába, nincsen olyan rossz, amiből valami jó Is ne származnék), hogy egy darabig hálásan nélkülözni vagyunk kénytelenek például Kenedy­Quintus mester kormányozható kormánytámogató bőlcseségét, az ujságiró-akadémiából kikerült sasfiókok repülési kísérleteit a szél ellen és a reakció mellett és egyéb, máskülönben igen mulatságos és tanulmányos elmeszüleményeket. Nekünk fájhat ez és mi felemelhetjük szavun­kat ez ellen, de azok, akik az utóbbi dicső­séges öt esztendő március idusiin a sajtó­szabadság és demokrácia ellen olyan hatásosan és sikeresen szónokoltak és agitáltak, azok igazán elmondhatják Dándin Qyörgy úrral, hogy ta Pas voulul Nekünk egyelőre van egy igen aktuális és nagyon lokális témánk, amely meglehetősen önkényt, haragosan harsogva, zúgva, bőgve jelentkezik a közvetlen közelünk­ben és mint egykoron Hannibal ante portás, ugyancsak döngeti a város kapuit. Persze, hogy a Tiszáról van szó, a legmagyarabb folyóról, a szőke vizról, amely nem törődve tájvédelmi jelszavakkal és egyéb hazai frázisokkal, alaposan megduzzadt önérzettel ostomolja a gátakat és mint valami sárga tenger, hömpölyög medréből és önmagából kikelve. Ugy látszik, hogy vannak bizonyos örök természeti erők és törvények, holmi magasabb hatalmak és rejtettebb összefüggések, amelyekkel szemben hiába minden imádság és minden káromkodás, hiába minden megfontolás és meggondolás, ezek bizony minden áldott és áldatlan esztendőben megmutatják magukat és ilyenkor a virágnak megtiltani nem lehet és a Tiszának se, hogy ne engedelmeskedjék nekik. Nem ártana, ha az ilyen tavaszi mozgalmak, zsendülések és zendülések tanulságát levonnák a maguk számára azok az országlászati észlészek és egyéb sorsunkat intézni próbáló kapacitások is, akik azt gondolják, hogy az örök törvény: a haladás örök törvénye ellenére is lehet járomba tartani és pórázon vezetni a dolgozók és szenvedők tömegeit, a magyar néperők Tiszáját, a nagy vizet, amelyről pedig már a Tisza költője is megmondotta, hogy habár fölül a gálya s alul a víznek árja, azért a viz az ur t Bizony szimbólumnak és allegóriának is eléggé érdemes és tanulságos jelenség a* a hatalmas és rejtelmes áradat, amely ma Szegednél höm­pölyög: nem ártott volna már jóideje gátakat vetni mindenféle oktalan és céltalan demagóg garázdálkodásnak, amely öt esztendő óta a hatalmon levők elnézése, sőt ajnározása mellett folydogált és okos és előrelátó szabályozás­sal levezetni politikai és gazdasági életünk vadvizeit és kellő mederbe terelni a háború és forradalom után földuzzadt és meg­áradt szenvedélyek kiöntéseit. A magyar poli­tika, a mai magyar közélet, a liberális is de­mokratikus haladás Vásárhelyi Páljait is elgán­csolták évek óta ebben a kis hazában és a tanulatlan és pallérozatlan demagógia és a gyűlölködő és vádaskodó kurzuspolitika kalózai és orvhalászai kontárkodtak és halászgattak, vicén és felelőtlenül a magyar zavarosban. A Tiszát nem lehet arra kényszeríteni, hogy visszafelé folyjon, vagy hoey ne áradjon, ha jön a tavasz, de igenis lehet szabályozni em­a Ieg- \ nyék parancsolnak. Jaj annak, aki nem akarja i törvé- 5 iszrevennl is elismerni őket! beri észszel és előrelátással. A Tisza magyarabb folyó, de azért neki is örök Mezkezdődött az obstrukció. Budapest, április 11. (Tudósítónk teletonjelen­tise) A nemzetgyűlés mai ülése már az cbstrukció jegyében folyt le. Elsőnek Eöry Szabó vágott ki egy hatalmas, öt óra hosszat tartó obstrukciós beszédet, melyet későbben Reisinger Ferenc folytatott négy és fél órán ke ecz üi. Utána Zsiikay János beszélt egy­folytában hat órát, amely alatt sűrűn váltakoz­tak a derűs jelenetek, mint mindig. Nem volt fontos, hogy Zsirkay mit beszél. — Ellenzéki körökben számítanak arra, hogy ilyenformán a szanálási javaslatok tárgyalását legalább csü­törtökig kihuizák. Az azonban kétséges, hogy a részletes vitában részt vesznek-e. Apponyi Albert nagy beszéde a kölcsönről, a demokráciáról és a választójogról. Az első tizenhatórás, éjszakai ülés. Budapest, április 11. A nemzetgyűlés pén­teki — első 16 órás — ülése reggel 7 órakor kezdődött s ebben a korai időben meglehetős nagy számmal jelentek meg a képviselők, akik élénken beszélgetnek. — Nyolc órai munkaidőt követelünk, mondja Meskó Zoltán. Az első szónok Eőri-Szabó Dezső: Az ellen­zék kötelessége a javaslatot bírálni. A kor­mánynak nincs komolyabb oka arra, hogy olyan rövid idő alatt tárgyaltassa le a javas­latokat, de presztlzskirdisnek tekinti a dolgot. Bírálja a kormány pénzügyi politikáját. Hibáz­tatja, hogy a pénzügyi viszonyokat nem szanál­ták idejekorán. Valorizálni kellett volna az állam bevételeit és a jegyintézeti hiteleket. A takarék­korona 14 százalékkal emelkedett, pénzűnk értéke pedig 110 százalékkal romlott, a Jegy­intézet mégis tovább folyósítja a valorízálatlan hiteleket. Bírálja a kormány adópolitikáját. Adórend­szerünk a legigazságtalanabb adón, a fogyasz­tási és forgalmi adón épül fel. A mobil tőke nincs kellőképen megadóztatva. Helyesnek tartja, a nőtlenek és a gyermektelen házaspárok meg­adóztatását. Örömmel üdvözli a konjunkturális vagyonok megadóztatását, de rendeletileg ezt a kérdést nem lehet szabályozni, mert az oda­vezetne, hogy a bankok befolyása alatt a kor­mány mindig megkímélné ezeket a vagyonokat. Kifogásolja, hogy nem hajtották végre azt a törvényt, amely a háborús felmentettek meg­adóztatására vonatkozik. Meg kell reformálni az adó-adminisztrációt. A tisztviselők több olyan súlyos adót fizetnek, amely minden más társadalmi osztály terheit felülmúlja. Gyöke­resen kellett volna rendezni a tisztviselőkérdést. A nőtleneket és a vagyonosokat régen el kel­lett volna bocsátani, a már megürült állásokat pedig nem szabad betölteni, í- A lakáskérdésről szólva a lakások felszaba­dítását kivanja. A javaslatot nem fogadja el. Bell Miklós (fajvédő): A javaslatot nem sza­va? za meg. Határozati javaslatot nyújt be, amely szerint a jegyintézet mindenkori irányítója a mindenkori magyar kormány legyen. A pénz fedezetéül pedig az ingatlanokat vegyék bizo­nyos százalékban igénybe. Apponyi elfogadja a javaslatot Ezután általános érdeklődés mellett Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. Erkölcsi köte­lességének érzi, hogy világosan megindoko'ja, miért szavaz a javaslat mellett. A kérdés az, hogy mi felett kell dönteni és nem az, hogy lehetett volna-e a kibontakozást külföldi köl­csön nélkül is keresztülvinni. Lehet valaki azon a nézeten, hogy a korábbi időben minden le­hetséges volt, de most arra a kérdésre kell válaszolni, hogy az adott helyzetben van-e más kibontakozás és hogy nem jár-e veszéllyel en­nek a kibontakozásnak elutasítása. Nézete sze­rint minden súlyos aggodalom ellenire is el kell fogadni a javaslatot. Kötelességének tartja, teljesen objektíven előadni a javaslat teherlap­ját és annak előnyeit. Tudnunk kell, hogy mit várhatunk, mit érhetünk el és mi van befejezve ezzel a törvényjavaslattal. Mik azok a felada­tok, amelyek ezentúl várnak reánk. Az a be­nyomása, hogy indokolatlan optimizmus ural­kodik a jövendő politikát illetőleg és ez a szempont épp oly veszedelmes lehet, mint amilyen veszedelmes volna a csüggedés. — A miniszterelnök beszédében vázolta a helyzetet, iparkodik bemutatni a kölcsön elő­nyeit :s hátrányait, a várható eredményt és azzal Összefüggésben a teherlapot. Hogy mind­két irányban kissé rózsásan festette a helyze­tet, nem lehet tőle rossz néven venni. Kényte­len azonban ugy a várható eredmények, mint a vállalt lerhek tekintetében rémileg rektifikálni az ő álláspontját é6 kiterjeszkedni olyan dol­gokra, amelyeket a miniszterelnök nem érintett. Az előny: a kölcsön és mindaz, ami ebből várható, a valuta stabilizásása és ezzel a gaz­dasági élet szabadságának a világforgalomba való bekapcsolódása; a teherlap: a diktatúra és az ellenőrzés. Ha valaki azt az állapotot, amelyet a törvényjavaslat létesít, nem akarja diktatúrának nevezni, azt megteheti, neki az mindegy. Tiny az, hogy a szanálási időre pinzügyeink vezetisiből, legalább ts az erre v#­natkozó alapvető is linyeges intézkedésekből, a nemzetgyütis, az alkotmányos törvényhozás és ellenőrzőtestület ki van zárva. A pénzügyi bizottságnak teendő jelentés és ennek jelentese a nemzetgyűlés elé — nem sokat jelent. Sok­kal többet ér az osztrák rendszer, amely az államtanácsra bizta a végrehajtó hatalom kivé­teles jogkörét. Az államtanács a nemzetgyűlés 26 tagjából áll. Az effektív ellenőrzés a tör­vényhozó-testület részéről éspedig nemcsak kritikában, hanem intézkedésekben is. — Sajnálja, hogy a kormány nem lépett erre az útra. Tény sz, hogy a teherlap egyik olda­lán áll a nemzetgyűlésnek, az alkotmányos törvényhozó és ellenőrző tényezőknek teljes kikapcsolása a legéletbevdgóbb kirdések is in­tizkedisek köriből, mely intizkedisek adóeme­lésekre is vonatkozhatnak. — Nem szükséges fejtegetni, mit jelent ez, al­kotmányjogi szempontból. Ezzel a nemzetgyű­lésnek egyik jogát és kötelességét mellőzték. A törvényhozótestületnek ez a kikapcsolása azon­ban nemcsak alkotmányjogi szempontból, hanem a dolog erdemének a szempontjából is súlyos aggodalomra ad okot. — A teherlap másik tétele a nemzetközi ellen­őrzés. A miniszterelnök ur ezt nagyon tetszetős alakban adji elő. Azt mond a, bo^y eddig is megvolt az ellenőrzés; a jóvátételi bizottságnak edü,« is megvolt a jifíöre, hogy mindenbe betekin'sen, különbség csak az, hogy most ezt az ellenőrző hatáskört átveszi a Nemzetek Szö-

Next

/
Thumbnails
Contents