Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-12 / 86. szám

SZEGED 1924 éprilia 12 vetségének tanácsa és az általa kiküldött főbiztos. Tehát mig előbb az ellenőrzést abból a célból gyakorolták, hogy minél magasabb reparációt tudjanak reink szibni, addig raoit •z ellenőrzés célja talpraállitásuikban segédkezet nyújtani. — Ez igy beállítva rendkívül megkapó. Nagy megnyugvást keltene mindenkiben, ki ez tényleg igy volna. De van egy másik ellenőrző bizottság is, amelyet a jóvátételi bizottság küld ki. Ennek a bizottságnak nincsen hasonmása az osztrák ellenőrző apparátusban, amely a főbiztosból áll, továbbá egy pénzügyi bizottságból, amelyet az osztrák kölcsönt garantáló államok létesítettek. Ez teljesen jogos dolog. Azt hiszem, jogosabb ellenőrzést, mint azét, aki jótáll az én kötelezettségeimért, nem lehet elgondolni. Ennek a hasonmása a mi ellenőrző apparátusunkban a hitelezők bizottsága. A mi kölcsönünket nem garantálták más hatalmak és igy nem volt miért ide ellenőrző bizottságot küldeni. Ennek megfelelően tervezték meg a hitelezők bizottságát, amely őrködik a hitelezőik érdeke fölött. Ennek a jogosultsága nem tagadható; de mit keres itt egy, a reputációs bizottság által kiküldött ellenőrző bizottság ? Ezt a kölcsön logikájából sehogy sem lehet megérteni és megszavazni. — A második számú jegyzőköny/ 8. §-ban azt mondják ki, bogy Magyarország összes jövedelmeit biztosítékul kötik le a jóvátételre és hogy a jóvátétel aok helyen bekebelezett zálogjoggal bir. Magyarország bizonyos jóvátételére nézve a reparáció elsőrendű zálogjoga az egész időre, husz évre, fel van függesztve és át van engedve annak a kölcsönnek, amelyet most létesítenek. Erre az időre meg van állapítva az az összeg, amelyet a jóvátételi bizottság hozzájárulásával a reparáció és általában a békeszerződés, valamint az azelőtt megkötött egyezményből folyó bármi néven nevezendő kötelezettség címén tartozik fizetni Magyarország. A klsintánt nagy politikai vívmánya. — Ez alatt a 20 év alatt tehát a logika szabálya szerint a reparációs bizottságnak semmi teendője nincs Magyarországon. Ennek ellenére nemcsak létesült egy ilyen ellenőrző bizottság, hanem még tág hatáskörrel is felruházták. Ez a bizottság a főbiztosnak a működését figyelemmel kisérheti, utasítást adhat neki, a hatáskörébe eső eljárás tekintetében, ugy hogy a főbiztos állandó ellenőrzése alatta áll azon tényezőknek, amelyektől, őszintén szólva, sok jót nem várhatunk. A kormánynak nem lesz könnyű dolga ezen ellenőrzéssel szemben. Jó volna, ba a kormány a nemzetgyűlésre támaszkodhatna e tekintetben. A jóvátételi bizottság által kiküldött ellenőrző bizottságnak semmi helye nincsen az egész mü logikai konstrukciójában; ez a bizottság nem egyéb, mint a kisántántnak egy nagy politikai vívmánya. — A Nemzetek Szövetségének a tanácsában nincsen képviselve a kisántánt, a reparációs bizottságban azonban szerepe van. A kisántántnak a jóvátételi bizottság által mindenesetre kiterjedő ellenőrzési joga van. Nem tagadja, hogy a tanácsot alkotó államok nagyobb részénél, sőt talán mindegyikénél megvan a jóindulat velünk szemben, de ha ez a jóindulat összeütközésbe kerül a régi háborús szövetségbe tartozó, tehát a kisántántbeli államok követelésével, a velünk szemben való jóindulat mindig a rövidebbet búzza. A nagy- és a kishatalmak szövetsége tanácsának Jóindulata becsületes dolog, amelyre lehet építeni, de csak addig, amig összeütközésbe nem jutott egy sokkal intenzivebb Jóindulattal, amely konfliktus esetén mindig kapitulált. . ~ A nemzeti kisebbségek elnyomása miatt hányszor fordultunk a Nemzetek Szövetségének kozott é8 M " dön,él 8,01 mlndlg eI,ár" .A csekély ösazegű kölcsön. ~ ^ kölcsönt két és fél évi költségvetésünk hiányainak a fedezésére kaptuk. Nem mondok ujat, amikor mindenkit megdöbbentett az összes csekély volta és a szanálási idő rövidsége Ha az egész szanálási operációt 4—5 év alatt vihettük volna keresztül, sokkal nagyobb bizalommal nézhettünk volna a jövő elé. A szanálási akció súlypontja nem a kiadások csökkentésére, hanem a jóvátételek fokozására van fektetve. A pénzügyi szanálás sarkalatos pontját képezik az állami üzemek. Nem látjuk, hogy mit tervez a kormány az állami üzemek terén; itt radikális intézkedésekre van szükség, mert enélkül nincsen szanálás. Elkerülhetetlen volt ennek az útnak a követése pénzügyeink szanálása szempontjából mindazon súlyos tehertételekkel, amelyekkel ezen program össze van kötve. Felelősségem tudatában nem merek erre a kérdésre válaszolni. Te'jes bizalommal vagyok pénzügyeinket intéző férfiaink szaktudása iránt, ma is megvan a tiszteletem ezek iránt, de a szaktudásuk nagyon egyoldalú és körülhatárolt. — A közgazdasági életnek nem juttattak kellő támogatást. Nem merek a mult pénzügyi politikájának a bírálatába bocsátkozni, csupán két dolgot akarok konstatálni. Az egyik az, hogy az utóbbi időben a kormány pénzügyi politikáját a kapkodás jellemzi. Pár hónappal ezelőtt még mereven szembeszállt a kormány a valorizáció gondolatával és ezen az alapon a Jegyintézet milliárdokra menő valorizálatlan hiteleket adott. Kevéssel utóbb a kormány a valorizációt az ország megmentése eszközének nyilvánította. Ez nem kelthetett valami nagy bizalmat a kormány pénzügyi politikájának a tervszerűsége mellett. A helyzetet ugy lehet jellemezni, hogy az állam sikertelen deflációs politikát folytat. A defláció büszke célját a pénz értékének fenntartásával nem érték el. Ott vagyunk, ahol Ausztria, azon különbséggel, hogy Ausztria és Németország táplálták a közgazdaságukat és nem engedték annyira tönktemenni a középosztályt. Ez a két állam a devizahöségben van, amig nálunk nincs kielégítő mennytsig a devizákban. Mi történnék, ha a javaslatot nem fogadnák el — Mindezekből le kell vonni a következtetést, de nem elég csak a tekintetben levonni, hogy milyen előnyök és hátrányok származn ik a nemzetre ezen javaslatból. Arra is kell gondolnunk, hogy mi következnék be, ha nem fogadgnd el a nemzetgyűlés ezen Javaslatot. (Rupert: Megbukna a Bethlen-kormány és jönne egy másik. Nagy zaj.) Ez nem olyan egyszerű dolog. Ha valamilyen okból kifolyólag kormányválság állana elő, a másik kormány valószínűleg abban a helyzetben volna, hogy magáévá tenné a javaslatokat. Ha visszautasítjuk az erkölcsi és anyagi terhek mellett nyújtott segítséget, ebből pénzügyi is gazdasági tiren katasztrófáid leromlás következnik be; elveszteniük továbbá azon szimpátiát, amit a külállamokban eddig megszereztünk. Ezen külállamok más szemmel néznék a dolgot, mint mi, mi ezt az eredményt csekélynek tartjuk, ők nagynak. Azon szimpátiát, amelyek a tárgyalás folyamán megerősödtek, tovább fejleszthejük. — A kölcsön megszavazásáért vállalja a felelősséget, azt lelkiismeretével össze tudja egyeztetni. Meggyőződése az, hogy mindenki lelkiismeretes mérlegelés alapján járjon el. — A kölcsön megalkotásával és a budget 2 és fél évi renbentartdsával azonban nincsen befejezve Magyarország szanálása, hanem csak meg van kezdve. Vissza kell térnünk a közgazdasági politikánk azon egyszerű érvéhez, hogy közgazdasági politikát nem a jelszavak, hanem a gazdasági élet törvényei szerint kell irányítani. Tudnunk kell, hogy nagy beruhá- í zások céljából tőkére van szükségünk, fejleszteni kell a szövetkezeti gondolatot. Olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, amely bizalmat kelt a külföldi tőkében. Meg kell teremteni az erkölcsi összejorraddst a magyar nép minden rétege között. (Éljenzés.) A mezőgazdaság egyes ágai között ezt az összeforradást meg kell alapozni. Helyre kell állítanunk a társadalmi békét. Érezzük, hogy az egész nemzet képviselői vagyunk és nem egyei gazdasági ágaknak. — Alakítsunk egy gazdasági újjáépítő bizottságot a nemzetgyűlés keretében és ezen bizottságba legyen képviselve minden egyes pírt. Óriási hiba volt, hogy már eddig is nem létesítettünk egy ilyen bizottságot. Most különösen szükség van arra, hogy ne egymás elleni harcba merítsük ki az erőinket, hanem a kiegyenlítődés munkájában. Apponyi is demokráciát hirdet. — Az ország vagyonos osztályának ki kell vennie az oroszlánrészét a terhek vlselisiben. (Rupert: Ne hirlapsztrájkokat rendezzenek. Varga Károly: Apponyit meg kell hallgatni, ne zavarják. Esztergályos: Ma^a zavarja. Szeder: Migának úgyis hiába beszél. Rupert: Egyszerre ki akarják sajátítani Apponyit. Varga Károly: Hallgassanak már. Rottenstetn: Maga hallgasson.) Együttes elhatározással iparkodnunk kell eltávolítani a közéletből a mérgezési anyagot. Bármennyire nem kielégítő is a kündulási pont, nem ismer kétséget, söt bizik az eredminyben. Az életteljes Magyarországnak még egy feltétele van, ez pedig a demokratikus politika őszinte is atógondolat nilkül való követése. Ha a nyugati fejlődést, az összes nemzeti erők összefogását akarjuk, nem kezdhetjük azzal, hogy a nép egy részét a nemzet fogalmából kizárjuk. Ha továbbra is igy cselekszünk, mint cselekedtünk bizonyos tekintetben az alkotmányos érában 50 éven át, amikor azt hittük, hogy mind:n dolog el van intézve, meg van mentve, ha nem kerui a parlamenti nyilvánosság elé; akkor helytelen utakon járunk. — Nehéz talán megtalálni a megértést, de minden ország megtalálta a munkásság képviselőivel az együttműködés lehe őségét. Ennek a nehézségnek az oka nálunk az, hogy mestersiges választójogunk által ivenkint kizárjuk őket a közügyek normális intézéséből. Ez az egyik oka az én izoláltságomnak is. Sokan, akik különben együtt tudnának működni, nem tudják megérteni, hogy nincsen a társadalmi békének, a felfordulás elkerülésének más eszköze, mint az, hogy: ki mindennel a nyilvánosságra, ki mi mindennel az alkotmányos, a törvényes működés terére. Ha osztoznám a javaslatok megszavazása által a felelősség egy résiecskéjében, osztoznám ezzel azon felelőségben is, amely az elkövetkezendőkben hárul reánk. Éppen azért annál nagyobb erővel követelem és fogom követelni, hogy a politika fejlődése azon utakon haladjon, amelyeket most megjelöltem, mert meggyőződélem szerint egyedül ez az ut vezet a boldoguláshoz, a társadalmi béke fenntartásához és a végleges konszolidációhoz. (Éljenzés és taps) felslnger beszéde. Ezután Reisinger Ferenc szólal fel. Azt fejtegeti, bogy a kormány a felelősség legkisebb részét sem engeále át a szociáldemokratáknak. Ezért a felelősség a kormányt terheli teljes mértékben. Az eddigi kölciönakció is igen nagy költségekbe került és ezután az ellenőrző bizottság i* a mi költségeinket terheli; ugyanígy leiz a bizalmi férfiakkal is. Azt hiszi, hogy a 250 milliós összeg leolvad ltO millióra. Ezután foglalkozik a menekült tisztviselők ügyével, akiket — ujymond — a kormány korlescélokra csalogatott haza. (Ai elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ne használjon ilyen általánosan sértő kifejezést a menekültekkel szemben.) A tisztviselők létszámcsökkentésénél a politikai üldöztetés kikapcsolását kívánja. Ha a szanálásnál nem áll az egéiz ország egybe egy emberként a kormány mögé, akkor meghiusul az egész terv. A kivándorlási hivatal megszűnt, de a kivándorlók a tuloldil rossz politikája miatt még jobban szaporodnak. (Csontos Imre: Hjgy mersz ilyet kimondani a szádon, hogy mi miattunk. Nigy zaj a Ház minden oldalán.) Sok a felesleges hivatal, amelyeket meg kell szüntetni. Ezután az elnök az ülést délután három óráig felfüggeszti. Reisinger folytatja: A B-listára való helyezés csak időleges dolog. Eten alkalmazottakat újból meghívhatják szolgálatra. Majd azt kérdi, mire szolgál az Magyarországon, hogy a rendőrségünknek olyan nagy a létszáma, jóval túlhaladja a békebeli rendőrség létszámát. A mai nagy rendőrlétszámra nincsen szűkség. Szóváteszi a kommunista összeesküvésről szóló hireket, amelyeket mesterségesen terjesztenek. Majd az adózási rendszert fejtegeti. A nagybirtok még annyi adót sem Hzet, mint amennyit a kormány bázhaszonrészesedés fejében felvett. (Qróf Hoyos Miksa: Teljesen téves állítás.) Az adózás terhe a város lakosságára tódul. Nem fogadja el a jövedelmi adónál megállapított létminimumot. Majd a lakásügyre tér át. Nem tartja helyesnek, Hogy a kormány szabaddá teszi a lakásokat, még mielőtt igyekezett volna építkezni. Az a meggyőződése, hogy ma sokkal távolabb állunk a lakáskérdés megoldásától, mint egy évvel ezelőtt. A népjóléti miniszler inkább azzal törődik, hogy a háztulajdonosok érdekeit védelmezze. Mióta a mai rendszer uralmon van.