Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-03 / 78. szám

Iiyci $»áiw ára 1200 korona. 'MriMssiMs é* ktadö&ivaj«IJ Deák Peren c-n ka 2. (F0jrti'skolával nemben.) Telelm IS-KLA.Sieged' megjeletik MHO * (Tételével mindet! 99, Egyes szám ára 1200 koiMi. Előfizetési árak i Egy a helyben 250ÜO, BndaTtiien ii vidéken 30000 tart, ¥. itfoiyam. Szeged, 1924 április 3, CSÜTÖRTÖK. Hirdetési árak: Fahasábon I mm. 300, egy hasábos 808, máslél hasábon 800 K.SxOvegkflzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 4001 kor. SzOvegkOzti közlemények soronként 4500 korona. Családi értesítés 35000 kot. 78-ik szám. Áldozatkészség. Nagybirtokosok és nagybankok szép egyértelműséggel állítják, hogy hazafias áldozatkészségüket senkise vonhatja kétségbe. Nem is kell rávilágítani. Saját külön ragyogása olyan, mint a napé. De « mert a birtok és a bank előzékeny még } gaz kétkedők iránt is, ha netán akadnak, j mégis bizonyítják nyilvánvaló igazukat. Igazolják statisztikák számadataival. Már pedig mindenkinek tudnia kell, hogy a szám az — csalhatatlan. Való, hogy az agrárius statisztika más számadatokat közöl, mint a merkantil, de mind a két- . féle adat hü és igaz lehet, aszerint, j amint agrár vagy merkantil lélek veszi be. i Hazafias áldozatkészségüket ugyan a j múltra, a jelenre és a jövőre vonatko- | zóan egyaránt állítják büszke bizonyosságnak ugy a nagybirtokosok, mint a nagybankok, nagyvállalatok vezérei, de jj amikor statisztikával bizonyítanak, persze ® csak a múltról, vagy a közelmúltról beszélhetnek. A folyamatos jelenről, pláne a jövőről beszélő statisztika — képtelen- $ ség. Igen, de szembetűnő, hogy amikor j számokkal bizonyítja mindegyik fél az \ igazát, akkor ezt azzal a céllal teszi, \ hogy a másiknak áldozatkészségben megnyilvánuló hazafíságát lekicsinyelje. \ Főleg aztán azért, hogy magának a jelenre és a jövőre mentességet biztosit- ? son az áldozat alól s azt — akármilyen szép honfiúi erény drága bizonyítéka is ! — átengedje a pedig nem is éppen • kedvelt másik félnek. A világért sem kárhoztatjuk ezért se a nagybirtokot, se a nagybankot. Hiszen j egy föltétlenül dicső erény gyakorlásá- \ nak szent jogát előzékenyen, készséges » lemondással, egész szívvel elajándékozná | mindegyik a másiknak. A másiknak, akit inkább gyűlöl, mint szeret. Ennek pedig szakasztott olyan képe van, mint a nagylelkűségnek. Mi nem vonjuk kétségbe senkinek a hazafias áldozatkészségét sem és ki nem irtható emberi gyarlóságnak tartjuk azt a szomorú valóságot, hogy egy-egy társadalmi osztály sokasága a legszebb áldozat terhétől is menekülni szeretne. De itt jut aztán fontos szerep a kormánynak. Teljes pártatlansággal álljon fölötte az osztályok közt ma olyan sajnálatosan kiéleződött villongásoknak, amely már ugyancsak kiáltóan növeli az áldozatok áthárításának dicstelen versenyét. A kormány ne hirdessen és ne gyakoroljon agrárdemokráciát, amely csak azt jelentette kezdetben, amikor nyiltan hirdették s most is, amikor inkább nyíltan gyakorolják, hogy nemcsak a nagybirtoknak van jussa a kedvezéshez, haa kisbirtoknak is. A kormány csak demokráciát gyakoroljon. Ne kedvezzen a nagybankoknak, a nagyvállalatoknak se a kisebbek rovására. Osztályok fölött álljon és kedvezzen mindegyiknek ahol lehet s szabad, de egyiknek se, ahol ezzel az ország érdekeinek árt s mikor ezzel növeli az osztályok irigységét és versengését. A kormány csak a demokráciát védje és inkább ne is hirrolja. Harding ebben jó tanácsot adott, mikor nyugati példákra hivatkozott. S nem humbug, ha amerikaitól való is az állítás, hogy Nyugaton a demokrácia segiti helyreállítani a háborútól megrontott államgazdaságokat. ne is desse, csupán harangszó nélkül gyakoA városok szövetsége a jövő héten tárgyalja a pénzügyi javaslatokat. Budapest, április 2. A szanálásra vonatkozó pémüfyi törvényjavaslatok a városokat is a legközvetlenebbül érintik. Ma ugyanis az a helyzet, hogy a városi tisztviselők fizetésének túlnyomó részét állami (ámogatás cimén a pénzügyminisztérium folyósítja, de a szanálási fervezet szerint ez a támogatás 1926 január elsejéig fokozatosan megszűnik. A varosok felhatalmazást kapnak ezzel szemben, hogy a jövedelmi adónak megfelelő pótadót vethessenek ki, de ezzel szemben igen súlyos aggályok merülnek fel, mert félő, hegy a városi polgárrág sz ujabb megterhelést nem bir]a el és igy a tervezett bevétel nem lesz elegendő az állami támogatás pótláfára. Ezeknek a kérdéseknek megbeszélésére a Városok Szövetségének vezetősége a jöxő hét közepére Összehívja a városok kongresszusának állandó bizottságát. Ezen a tanácskozáson minden oldalról megvitatják azokat a kétdéseket, tmtlyek az erszág gazdasági életének SZRrálésa tekintetében a városokat érintik. Megjelölik azt s végső halár*, amec'd g a városi polgárság megleiheléfében el khet mcnriök és Részleteiben is elfogadta a fölhatalmazás! törvényt az együttes bizottság. meglelölik azokat az utakat, amelyeken a városok érdekei is biztosíthatók. Várhidy Lajos gazdasági főtanácsos, a Városok Országos Szövetségének igazgatója az összehívandó értekezletre vonatkozóan a következőket mondotta: — A városokat a legközvetlenebbül érinti a szanálási javaslatoknak az a része, amely szerint az állami támogatás 1926 január elején megszűnik, mert ez csak ugy vihető keresztül, hogyba eddig az időpontig a városok háztartásának rerdezéíé ől is gondoskodnak. A jövedelmi sdónek megfelelő községi pótadó sikere elé a legnagyobb aggodalommal nézünk, meri ekkora leihet a városi polgárság nem bir el. — Háború előtt 400 millió aranykoronával támogatta az állam a városokat, mert a tisztviselők állami funkciók ellátásában is segédkeztek. Ez az összeg ma néhány százezer korona. Ha az állami támogatás fe'jesen megszűnik anélkül, bogy a régi hozzájárulás számszerű összegét megfelelően fölemelnék, a városi gazdálkodás teljesen összeomlik. Budapest, április 2. Az együttes bizottság délutáni folytatólagos ülésén a 2. paragrafushoz Wolff Károly, a 3, paragrafushoz Farkas István szólt hozzá. Bethlen István kijelenti Farkas Istvánnak arra a kérdésére, hegy mennyi jövedelmet reprezentálnak a váltságföldek, hivatkozik a javaslatban falálható jegyzékre, amely szerint a váltságföldek jövedelme évenként kereken hatmillió korona. A pénzügyminiszter ennyire becsüli a jövedelmét. A bizottság erre a 2. és 3. paragrafust elfogadta. A 4. paragrafusnál Wolff Károly aggályosnak farija, hogy a főbiztos már a havi előirányzatok nem megfelelő alakulása esetén beavatkozhassék. Kállay Tibor arra a kérdésre válaszol: mi értendő a bevételek fokozása alatt? Ez alatt eddig állandóan vagy Uj adók megállapítását, vagy a meglévő tételeknek felemelését, vagy a meglévő adók természetes fejlődését értették. A maga részéről annak idején a bevételek fokozását vette fel a törvényjavaslatba. Véleménye szerint ez teljesen födi a gondolatot. A bizottság Wolff Károly és a miniszterelnök stiláris módosításait elfogadja. Ugrón Oábor az 5. §-nál nagyobb beszédet mondott. Szerinte az egész Javaslatnak azzal az óriási nagyméretű felhatalmazással szemben ugy kell beállítva lennie, hogy a nemzetgyűlés ezt a bizalmat a kormánytól minden pillanatban megvonhassa és arra az alkalom meg is legyen. Az 5. § azonban ezt nem biztosítja. Ezután módosítást ajánl az 5. §-hoz, amelyet a bizoH'ág elfogad. A j § nál Biró Pál szóvátetle a társulati adó kérdését, amely lételek szerinte horribilisak, ugy, tao»y egyes esetekben 30—50 százalékig eir» Ikednek. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszában rámulat arra, hogy vannak esetek, hogy egyes községekben nagyobb bányavállalatok vagy hasonlók teljesen mentesültek a községi adózás alól, dacára annak, hogy sok esetben a községekre igen nagy terhet jelentenek. Kéri Biró Pál», nyugodjék bele abba, hogy a § változallan maradjon. A bizottság a 6 §-t változatlanul elfogadja. Ezzel a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalták s következett az intézkedések részletezését tartalmazó mellékleteknek részletes tárgyalása. Wolff Károly szóvá teszi, hogy a mellékletekben a felhatalmazás 15.000 tisztviselő elbocsátására vonatkozik, holott a pénzügyi jelentésben csak 10.000 tisztviselő elbocsátását kívánják. A községi jegyzők fizetését átveszi az állam. Nem lehetne éppúgy átvenni a körorvosok fizetését is az állampénztár terhére ? Kállay Tibor előadó válaszolva kifejti, bogy a tisztviselői létszám apaszlását illetőleg a népszövetségi pénzügyi bizottsággal való megállapodás csupán az aktív tisztekre, bírákra, tanítókra, azokra a lisztviselőcsoportokra vonatkozik, amelyek létszáma együttvéve a* 1923—24. évi előirányzat szerint 58000-ben volt megállapítva. A bizottság előli szereplő rendelkezésekbe 15 000 fő vétetett fel, azzal, hogy ebbe bele vannak számítva egyrészt az üzemek, másrészt a fegyveres erő is, tehát ezekkel együtt van a létszámapasztás 15.000 főre kontemplálva. Hegyeshalmy Lajos a közszolgálati alkalmazottak illetményei javitás lebonyolításának tervezett időtartamáról, másrészt a tervezett illetményemelés legnagyobb mértékéről óhajtana felvilágosítást. Gróf Bethlen István kijelenti, hogy a kormány jullus l'töl december végéig fokozatosan akarja keresztülvinni a fizetésemelést, tehát nem két is féléves programot tervet e tekintetben. A fizetésemelés maximuma még nincs metál lapítva. Ugy képzeli, hogy a maximum százaiéit körül lesz.