Szeged, 1924. április (5. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-03 / 78. szám

8 SZEGE D 1924 április 1. Bethlen litván hajlandó a jövedelemadónál hozzájárulni ahhoz, hogy a minimum 800 arany koronára felemeltessék, de ez esetben kéri a bizottságot, hogy a vagyonidókulcsnál maradjon meg a 4000 korona mzliett. A következő fejezetet, amely a társulati aduról szól, a bizottság egyhangúlag elfogadta. Az illetékekről szóló fejezetnél Bethlen István hozzájárul, hogy a maximális kuics 15 millió eranykoronáról 20 millióra filemelteasék. A bizottság a fejezetet Wolff Károly módosításával fogndja el. A tárgyalást az elnök 8 órakor berekesztette. Legközelebbi ülés csütörtökön déle'őlt 11 őrskor lesz. A részvényváltság. A nagy pénzintézeteknek Korányi Fiigyes báró pénzügyminiszterrel a részvényváltság ügyében folytatott tárgyalásának állásáról a következőket mondotiák : — A tegnapi tárgyalások nem vezettek megoldásra, szonban több javaslat merült fel, amelyekre vonetkozó'sg a pénzügyminiszter ur kijelentette, hogy azokat megfontolás tárgyává fogja tenni. A nagybankok ís a nagyipar vezetői előreláthatólag a holnapi n-pon ismét megjelennek a pénzügyminiszternél és folytatni fogják a tárgyalásokat Az eddigiek alapján teljesen megvan a remény arra, hogy sikerülni fog olyan megoldást létesíteni a részvényváltsági tervezettől eltérően, amellyel ugy a pénzügyi kormányzat, mint a részvénytársaságok meg lesznek elégedve és amely az ország gazdasági konszolidálására is előnyös lesz. Ö ffy Imre véleménye szerint az öt százalékos részvényváltság kivetésének a terve nem marad meg és már is elejtetinek tekinthető. Az alapgondolat szonban fennmarad, csak a forma kétséges még, hogy hogyan hajtcák végre. Olyan aránytalanságok támadtak, Amelyeket a legelemibb igazságérzet s:m fogadhat el szó nélkül. Az egyedüli helyes elv az voln*, üa megállapítanák aranyértékben, hogy minden j egyes részvénytársaság annakidején mennyit ; lett volna köteles fizetni és milyen előnyökhöz ' jutott némelyik azáltal, hogy csak nagy késéssel fizetett, Mindenesetre a legszerencsésebb gondolat volna, ha a kormány megfelelő szerepet adna ebben a kérdésben a bankok autonóm szerkezetének a TEBÉ-nek. Egyébként helyes volna, ha a különbözetet nem követelné teljes egészében, hanem bizonyos méltányossági szempontok figyelembevételével valami mírsáklő kulcsot alkalmazna. Ez ugy képzelhető el, hogy ki fognak vetni az egyes részvénytársaságokra — mint minimumot — 1—2 százalékos kényswrkölcsönt, ezenki/ü! valami vagyonválfsi?i pótlékot azon társaságokra, smelyek a kifizetés folytán aranybin nyereséghez juloltak. Az OMKE küldöttsége a miniszterelnöknél. Az Országos Magyar Kereskedők Egyesüete vezetősége, Heinrik Ferenc és Sándor Pál vezetésével, a tegnapi nagygyűlésük határozata színit, szerdá i a parlament épületében felkereste Bethlen István gróf minisufe'elnökat. Az OMKE veze ősége a szanálási javaslatodra vonatkozólag teíe meg ésirévéteieit. Bethlen István gróf válaszában kijelentette, hogy a devizaellátás a közel jövőben javulni fog és azt felszabadítják. Az OKÁB megszűnése szintén tervbe van véve. A behozatali tilalom is meg fog szűnni, amint a külfölddel a kereskedelmi szerződések ügye befejeződik. Ennek befejezése előtt azonb.m nem lehet szó a tilalom megszüntetéséről, mert addig, mig egyes külföldi államokban fennáll Magyarországra vonatkoita'va a szállítási tilalom, addig mi sem vonhatjuk azt vissza. Egyébként az összes kereskedelmi és ipari érdekképviseletek csütörtökön a fővárosban érdekképviseletekközi gyüést fognak tartani, amelyen a szanálási programot fogják szóvátenni és rámutalnak majd srra, hogy nem a tisztviselők elbocsátásával kell takarékosságra törekedni, hanem az adminisztráció egyszerűsítésével. Szóvá teszik még a különböző adókat és a lakáskérdést is. A közalkalmazottak sérelmei. A KANSz. rendkívüli választmányi ülése. Budapest, április 2. A KANSr. szerdán délután a pestvármegyei közgyűlési teremben rendkívüli országos nagy választmányi ülést tarlott. Idevonatkozólag Javorniczky Jenő, a KANS'. vezértitkára kijelentette, hoíjy a rendkívüli nagy orsrágos fliés összehívását a felhatalmazási törvénnyel kapcsolatban a fizetések rendezésének kérdése és a törvényjavaslatban foglalt egyéb rendelkezéseknek megvitatása tette szükségessé. — A közszolgálati alkalmazottak azt váriák, hogy a szanálási törvényjavaslat elsősoiban is az ő tarthatatlan és siralmas helyzetüket fogja megjavítani; ez azonban, ugy látszik, nem következik be, mert illetékes helyről nyert értesülések szerint a köztisztviselők részére a törvényjavaslat által kilátásba helyezett illetmények messze mögötte maradnának a békebeli fizetéseknek. Most, amikor a természetbeni ellátást megvonják, mé> a munkaidőt is meghosszabbítják és az állami hivatalokban a délután teljesített, vagy a hivataion kivül végzett munkák után járó díjazást is meg akarják vonni, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a javadalmazás emelésének a mértéke legalább is megközelítse a békebeli standardot. Javorniciky azon reményének adott kifejezést, hogy a törvényhozás remélhetőleg mérlegelni fogi« e szempontokat. Munkatársunk azon kérdésére, hogy mit kíván | a programbizottság, Javorniczky a következőket mondotta : — Kívánja, hogy a firetés sémáját és a családi pótlék összegét a törvényhozás törvényben állapítsa meg és pedig a KANSz által beterjesztett memorandum alapján. A lakáspénz megállapítására vonatkozóiig kívánja, hogy a családi állapotra való tekintet nélkül az 1908. évi XX. t.-c. értelmében [meghatározott alaplakáspénz választassák alapul a mindenkori lakbéremeléssel arányban álló lakáspénz felemelésénél és hogy a lakáspénz a helyettes tanárok és gyakornokok részére is meghagyassák. illetve megadassék. — Az ujabb létszámcsökkentéssel kapcsolatban azt kívánja a programbizottság, hogy a végrehajtás igazságosan történjék. A hivatalos idö meghosszabbítása e'len nem tesz észrevételt. — A programbizottság fájdalmas megütközésének ad kifejezést, hogy a kormány a márciusi illetménypótlék iránt beterjesztett kérelmet nem teljesítette. A tízórás ülések. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén előreláthatólag benyújtják a pénzügyi bizottság Jelentését. Szombaton adják be a 10 órás ülésekre vonatkozó ivet, amelyről a héifői ülésen dónt a nemzetgyűlés, ugy hogy kedden már 10 órás ülésen tárgyalhatják a javaslatokat. Húsvétig 10 Tapintat tárgyában. Barátom, akivel meglehetős jó viszonyban állok, igy mondta el panaszát, amint következik. — Nagyjában elég helyes volna a világ, el is lehetne okkal-móddal viselni, ha nem volnának benne emberek. Mert, hidd el, azok megeszik az életet. Mi az, hogy eszik? Harapják, rágják, marcangolják. Ismersz eléggé, magamnak élő medve vagyok, zajos tömegeket mindig elkerültem, az időjárás befolyásolja az idegrendszeremet. Ilyenkor érzékenyebb vagyok Gumidge néninél is, szaladok csendet keresni valamerre, lehetőleg Újszegedre. Végre egyedül! De akkor elébem toppan egy rokonszenves vaddisznó és már messziről kurjant. — Hollá, hoppl — Hogy az Isten akárhová tegyen! sóhajtom magamban. Akkor azonban ő már elfogott és rázza a kezemet. — Ez derék, ennek örülök I Sétál, sétál ? — Dehogy, felelem, az oktoéder aranyparitását keresem szilvamag-alapon. Mindjárt föl is mászok erre a fára. ön optikai csalódást élvez, mikor azt hiszi, hogy sétálok. Hiába, kegyed sose veszíti el a humorát, mondja a rokonszenves vaddisznó. Szerencséje, SjimkTgyülf "' legalább nem Unja magát> Idegesen szorongatom zsebemben a revolvereI^LTliJn köv£kezik el az a pillanat, amit ma dan kitűnő ügyvédem — üKvesen fn énitett védőbeszédében tUsd: Vild-tanács) - az ellenállhatatlan kényszer rovására ir, de merengésemből fölriaszt egy vállamra nehezedő kéz. Szinte azt hiszem, hogy a sors keze. — Mit szól a görög királyhoz ? — Engedjen meg, nem ismerem személyesen hogy a csodába szóljak hozzá? — Nekem rég nem tetszik az a Venizelosz. — Igaza van, csúnya fráter. — Egy pocsék! — Főleg az a nagy bibircsók a nyakán. Azt mondják, nem is visel inggombot, hanem az anyajegyre gombolja a krágliját. Nem mondhatok olyasmit, amivel elriaszthatnám. Amit egész nap összeolvasott, azt most feltálalja s mindenben véleményt kér. — Sokért nem adnám, ha ismerném Poincaré titkos gondolatait... Ebben a pillanatban megugróm tőle, rohanok mint a nyul. — Hová megy? — kurjantja utánam. — Várjon meg, mingyárt jövök, csak telefonálok Párisba Poincarénak, hátha megmondja. Álljon oda a fa alá, de ha unatkozik, fölmászhat az ágak közé is. Elhelyezkedhet szép svájfoltan, függőlegesen lefelé. Egyenest belerohanok egy másik Tapintatos karjaiba. Az megragad, eltól magától, oldalt fordit és folyton csóválja a fejét. — Hihetetlen, hogy milyen rossz szinben van. — Hát ne higyje. — De uram, maga le van soványodva, csak lóg a bőr a képén ... — Még mindig jobb, mint hogyha hiányzik. — Nincs láza, nem szokott szédülni? Bizonyosan igy van, csak eltitkolja. Az én szememet nem kerüli el semmi. Azonnal feküdjön le, hivasson orvost. Kezdem szelíden csikorgatni a fogamat. — Fáj? — kérdi. — A manó tudja. Nem találták ugyan meg, de a seb még mindig nem gyógyult be, pedig éppen ma van ... várjon csak, hogy is vagyunk... szerda, csütörtök... persze, épp kilencedik napja. (Rejtélyes borzongást játszom, a szemem felfordítom, a fogam csattog.) — Micsoda sebről beszél? — kérdi rosszat sejtve Tapintatos. — Csak tudja tán, hogy a múltkor megharapott egy kutya, benne volt az újságokban is. A kutya eltűnt, senki se vizsgálhatta meg. Nem is köszön, ugy rohan el. Vau, vau, kiáltom utána biztatóan s mikor a távolból visszatekint, én már tanulmányozom a vigadó sarkát, úgyis . mint építészeti remeket Erre már elhisz mindent, j de ami a fő, én magamban maradtam s van egy i becsületes órácskám, nem zavarja meg senki. I Kávéházba nem járhatok, mert ott van a legtöbb vadállat, aki a mások nyugalmára tör. — Megengedi, hogy idetelepedjek? — támad meg Tapintatos. Választ se vár, már ül. Illava helyett épp ide volt gusztusa. Istenem, miért vették el az országtól azt a szép Felvidéket! — Nézze, kérem, válaszolom, van egy csöpp időm, azalatt át akarok olvasni vagy tiz újságot. Tőlem itt maradhat, de egy árva szót nem beszélek. Ne is kérdezzen semmit, mert nem felelek. A másik percben már kikezdi a görög királyt, Poincarét, Ludendorffot, a polgármestert, Balogh Károlyt, a színházat, — tökéletesen elkergetett. Állok is fel. — Már megy? Viszontlátásra. — Helyes. Viszontlátásra a családi sírboltomban. De ez még megjárja. Sokkal kellemetlenebb amikor az ember öregkutya-kedvében van, undorodik mindentől, ami lárma és alkohol s akkor több Tapintatos illumináltan megérkezik. — Egy pohár bortói jobb kedved lesz. — Köszönöm, nem iszom. — Rosszul teszed, az használ. Na, az én kedvemért. — A Herkópáteréért sem. Ma olyan a hangulatom, hogy igy akarok maradni, ez tesz jót. Meghalnék egy kortytól. — Haha! — üvöltenek, voltam én is ugy. Nagyon érdekes eset, majd elejéről kezdem, mikor a Tinka néni menyasszony volt. Azaz nem is a Tinka, hanem a Nelli. Te nem ismerted, de az nem baj. Biró urak, isten úgyse, nagyon kérem, foglalkozzanak intenziven azzal a bizonyos ellenállhatlan kényszerrel, mert mégis csak szörnyűség, hogy berúgott mások jobban tudják, mit érzek én, mire van szükségem, hogy kizavarnak a világból a szives rémségeskedésükkel, a szószárlyárkodásukkal, nem engednek élni, megölik a csendet, a szent magányt. — Kérlek szépen, fejezte be barátom, nem tudod bizonyosan, hogy laknak-e a Marson embeberek? Mert ha nem laknak és el lehet odajutni, én felvándorlok a földről. Bob.