Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-12 / 60. szám

jteeged, IM máfgfas 12 SZEGED Csak egyszer rójják ki a forgalmi adót. generális törvényjavaslattal fogják az összes adókat a szanálási akcióval összhangba hozni, nem lehetne-e ugyanakkor a forgalmi adót is novellárisan tnódosifani. Vargha Imre Egri Nagy Jánosnak ezt a kérelmét meggondolandónak mondotta. Ezután rátértek az átalányozási rendszer megvitatására, mely abban állana, hogy a kisiparosokra és a kiskereskedőkre hároméves gyakorlat alapján megállapítanák az egy havi, vagy negyedévi forgalmiadót. Ez által az adóellenőrzés is könnyebb volna és a zaklatások is megszűnnének. Ez elől Vargha Imre államtitkár nem zárkózott el és kije entette, hogy bizonyos mértékben az átalányozósi rendszer már ma is életben van. Ennek további kiterjesztéséről lehetne tárgyalni. Az értekezlet este 9 órakor ért véget. Budapest, március 11. A kormánypárt iparügyi bizottsága azzal bizta meg Egri Nagy Jánost, hogy a forgalmi és kereseti adó behajtására vonatkozólag dolgozzon ki tervezetet. A párt közgazdasági bizottsága kedden délután ülést tartott, amelyen Egri Nagy János előterjesztette javaslatait. E szerint a forgalmi adót csak egyszer rónák le és pedig vagy a termelőnél, vagy a gyárosnál, vagy a vámnál, ugy mint Ausztriában. Ezt az elvet azonban Vargha Imre államtitkár, aki a pénzügyminiszter megbízásából volt jelen, nem tehette magáévá, mert fél attól, hogy esetleg csökkentené a forgalmiadó jövedelmezőségét, már pedig a szanálási akció előtt az állami bevételeket nem lehet kockára tenni ilyen kísérletekkel. Ezután Egri Nagy János arra kérte az államtitkárt, hogy mivel tudomása szerint legközelebb Uj rendelet a hadirokkantak Budapest, március 11. A kormány rendeletet adott ki a nemhivatalos állományból származó hadirokkantak, hsdiOivegyek és hadiárvák ellátásáról szóló rendeletek ujabb módosításáról. A rendelet szerint a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák, a felmenőágbeli rokonok és a szülötten testvérek részére megállapított ellátások a következőkép emeltetnek fel: Rokkantjáradékok: 25 százalékos rokkantság esetén évi 72.000, 50 százalékos rokkantság esetén évi 226.000, 75 fzázalékos rokkantság esetén évi 630.000. 100 százalékos rokkantság esetén évi 1,440.000 koronára emelte. Annak a hadirokkantnak, aki a polgári életben szakképzettséget igénylő foglalkozást gyakorol, vagy pedig önálló mezőgazda, iparo?, vagy kereskedő volt, úgyszintén annak, aki altiszti rendfokozatot ért el, 50 százalékos keresetképességcsökkenés me^ett a rokkantjáradéka évi 324 000, 75 százaléknál évi 945.000, 100 százaléknál évi 2>ie^fv- $ronára emelkedik. 4 hadirokkantnak, aki a katonai szolK- a i*ngosztályba sorozott havidíjas, vagy S^^lfJ?!' yagy Pedl'£ rokkanttá válla elölt egyéves önkéntességre szerzed Jogot, 25 százalékos keresetképesség csökkenés melleit évi 144,000 koron?, 50 százalékos mellett 432000 korona, 75 százalékos mellett 1.260,000 korona, 100 százalékos mellett 2.880,000 koronára emelkedik fel a járadéka. A hadiözvegy részére évi 144.000 korona. Olyan egyén özvegye részére, aki szakképzettséget igénylő foglalkozást gyakorol, vagy pedig önálló mezőgazda, iparos, vagy kereskedő volt, vagy altiszti rangfokozatot ért el, évi 216.000 koronára, katonai szolgálatban rangosztályba sorolt havidíjasnak, havidíjas jelö'tnek, vagy pedig hősi halála, vagy rokkanttá válása előtt egyévi önkéntesi kedvezményre jogosult egyének özvegye részére évi 288.000 koronára emelkedik fel. A hadirokkantak nevelési pótlékra igénnyel biró, törvényesített, vagy örökbefogadott és házasságon kívül született gyermekei részére, még pedig minden egyes gyermek után, a rokkantak részére megállapított járadék egytized része, az anyátlan hadiárva részére pedig minden egyes gyermek részére ez özvegyi járadék egyö öd része jár. A nevelési pótlés legkisebb összege minden egyes gyermek u án évi 36.000 koronára emelkedik. A hadirokkantak házasságon kivül született gyermeke ellátás szempontjából a törvényes gyermekkel egy tekintet alá tartoznak, ha az ellátási igényjogosult azt íörvényesiltelte, vagy örökbe fogadta. • • Ma negyvenöt éve. Riport a régi Szegedről. A pereelvnaoí harang ma Szeged halálának j Tavasz felé az egyik helybeli orgánum azonA gergeiynapi mmiik »i« b való- ban megnyugvással jelentette, hogy „alapos negyvenötödik évfordulóját httde, Mertvaio g^y g ^ ( v han meghalt e naDOn a uszapani v«; , , _ __z „,, trtifHM; irxinpKn_ ban meghalt e napon « r_.. Alföld szépséges leánya és akik megrendült lélekkel ott állottak ravatala fölött, azon a rémes éjszakán nem is mertek hinni föliámadásában. Egy újságja volt akkor Szegednek, a Szegedi Híradó, ez is csak fél oldalon és gyászkeretben jelentette: „Kongj, városháza öreg harangjai Hirdesd Szeged népének, hogy szülővárosának végórája elérkezetté De ezt a lapidáris gyászjelentést, amelyet Nagy Sándor (Senex) szerkesztő adott ki a borzalmak hajnalán, olyan heroikus halálküzdelem, olyan nagyszerű és megdöbbentő agónia előzte meg, amely Szeged történetének dicsősége, bár szomorú hőskorává avatja ezeket a nehéz napokat. Érdemes és érdekes megemlékezni róluk, néhány epizódban forduló'3*"1' Öket eZen 3 negyvcnöíödik évr" Szeged már a nagy árviz elölt évekkel szívós és szinte reménytelen küzdelmet folytatott minden tavasszal Petőfi folyókával, amely zúgva, bőgve törte át a gátot és ha nem is a világot, de Szegedet el akarta nyelni mindenáron. 1870 öta veszedelmes áradások voltak, 1876 ban több töltés te zakadt, a gyálai rétet elöntötte az ár, irár a statáriumot is kihirdették (nem a viz, hanem a lakosság ellen), 1877-ben pedig Újszeged került egészen viz alá. 1878 decemberében hatalmas jégtorlaszok veszélyeztették a várost, ugy hogy robbantani kellett a jeget. akkor felért a városnak egy külföldi kölcsön nel.) A vizecske azonban, ahogy később Tömörkény becézte, nem vett tudomáit erről az optimizmusról, ellenkezőleg, napról-napra rohamosan, sőt fenyegetöleg áradni kezdett. 1879 •március 2 án rendkivüli közgyűlést kellett tartani a Tisza vize dolgában és e.en a fiatal Pillich Kálmán erélyesen sürgette a híd bekötését. (Állandó hídja nem volt még Szegednek, a fahidat pedig csak igy tavasz fáján adták át a forgalomnak. Addig komppal közlekedtek, ha lehetett.) A közgyűlései az ellenzék hevesen kikelt a kormány ellen, amely az alföldi magyarság élet-halál harcit olyan közönyösen szemléli, holott Boszniára bőven hullanak a milliók, „de a magyar faj szomorú helyzete iránt a kormány érzéketlen". (Az akkori fajvédők még liberális alapon keseregtek.) Március 3-án már ugy megnőtt a Tisza, hogy a vízvédelmi bizottság kiáltványt bocsátott ki, amely valóságos halálkiáltás volt. Az első dolog volt az iskolák bezárása, a vidéki diákok hazaküldése. De a szinház is beszüntette előadásait. Éppen a szépséges és gyönyörűséges Prielle Cornélia vendégszerepelt ezekben a napokban, de, mint az egykorú krónikás megjegyzi, bemutatkozása egyúttal bucsuelőadás lőn. Szeged városa ettől kezdve hasonlitott egy ostromolt várhoz. Szegedet az elemek ostromolták: a tavaszi ár és a tavaszi vihari A közerő (igy nevezték a sok ezer számra föl menő önkéntes védekezőket) halálos elszántsággal, éjjel nappal dolgozott a katonasággal és a munkásokkal együtt, töltéseket emeltek, nyúlgátakat csináltak, zsákokkal és karókkal bástyázták el a sziláján áradó Tisza elől a város határait. Szeged hősies védelme a budapesti sajtóban és az országgyűlésen is élénk visszhangot támasztott, az ellenzék a kormányt támadta, a kormányelnök azonban Szegedre hárította a felelősséget, miért engedte, hogy a Maros Szegeden felül torkoljon a Tiszába t (Hát ezt csakugyan nem kellett volna megengedni, de már késő volt.) Március negyedikén a király maga küldött Szegedre egy főhadparancsnokot, hogy a hősies ellenállást vezesse a Tisza ellen. Báró Putcz Lajosnak hivták e derék és buzgó férfiút, aki fehér egyenruhájában, osztrák rendjeleivel, szúrós bajuszával, katonásan joviális tekintetével végig híven és rendületlenül kitartott a védekezési munkálatoknál, de végül is ugy járt, mint az osztrák tábornokok általában: elvesztette a csatát — a magyar folyó ellen. De"ő legalább velünk harcolt és igy egy utcanevet is nyert Rókuson a hálás szegediektől. (Miért nem neveztek el egy másik utcát Szabados Jánosról, akinek szintén vannak némely nagy érdemei, aki amellett költő is volt és hozzá szegedi?) Március 5-én megint rendkivüli közgyűlés volt, viharos, mint az áradás és ezen egy akkori kisgazda ellenezte az alföldi vasútvonal feltől ését, mert ráérünk arra még, ellenben igen sürgősnek vélte a baktó—macskási vonal megerősítését. (Arra voltak ugyanis a földjei) De leszavazták és a város védelme tovább folyt, napról-napra lázasabban és kifogástalanabbul. A viz egyre nőtt, dagadt, áradt, kiöntött, még aznap áttörte a petresi gátat, másnap Sövényházánál volt átszakadás, harmadnap Algyőnél. 11-én már imminens veszedelme fenyegetett. Voltak, akik elmenekültek a szomszédos városokba, voltak, akik tutajokat készítettek üres hordókkal, hogy, mint egykor Noé, a vizözönt kikerüljék, a város tele volt tápai és algyői hajléktalanokkal, az iskolák és középületek zsuffolva, rengeteg idegen katona és önkéntes mentő mindenütt, de hiába, Herrich kormányb zfos már elküldötfe sü gönyét a minisztériumba: mAz esi vagy az éj folyamán a lehető legrosszabb bekövetkezésére számítanak A Gergely-napra virradó éjszakán pokoli orkán dühöngött, tomboli tavaszi vihar süvöltött, amely a hullámok bömbölésével versenyzett. A fáklyák sorra-rendre aludtak ki a töltéseken, az alföldi vasút mentén, a megvadult áradat éjfél után egy órakor átszakította az öthalmi gátakat és rohanó tempóban indult meg a védtelen Szeged felé. Robogott, zúgott, hömpölygött az éjben az örült folyó, a mentők zokogva, gyászmenetben tértek meg őrhelyeikről és a régi városházán könnyek között jelentették a magisztrátusnak, hogy a régi Szeged meghalt! Az öreg városháza harangja megkondult, a templomok ércei átvették a hangot, a nagy halott fölött kongottak-bongottak és csodák csodája, a baj nem jár egyedül, a halott város mind a négy sarkán kigyúl adt, de persze a kis tüzeket a nagy viz hamarosan eloltotta. A hősies eposz igy tragédiába fulladt és Szegednek ez a heroikus kora még mindig várja a maga Victor Hugóját vagy Jókaiát, aki méltó irodalmi emléket emel annak a páratlan erőfeszítésnek és kitartásnak, amely miatt e város megérdemelte, hogy a halál után a fénikszmadár legendáját valóra váltsa. (Agy.) löm f R. VALENTINOVAL Kríshna Isten csókja (Az Ifjú maharadzsa) a Belvárosi Moziban Olcsó fürdőkádak, gyermek- és ülőkádak Fogel Edénél, Takaréktár-utca 8. « SZEGEDI MAGYAR-AMERIKAI RÁNK R.-T., „KARASZ-UTCA FOLDHITELRANK ÉS MAGYAR-AMERIKAI RÁNK Budapest alapitága