Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-09 / 58. szám

SZEGED a magyar program sokban különbözik az osztrák kormánytól, de a lényege ugyanaz. Sir Henrik Strakosch miután a nyilatkozatát n sajtó előtt megtette, a hozzáintézett kérdésekre felelt. Arra a kérdésre, hogy vájjon Migyarország pénzügyi rekonstrukciója ugy fog-e megtörténni, mint Ausztriában, azt válaszolt?, hogy nagyvonásokban egyöntetű irány kerül kifejezésre a rekonstrukciós terv megállapítása alkalmával. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz a megállapítása a magyar jegybank struktúrájának és alapszabályainak, azt válaszolta, hogy a magyar jegybank különb minta szerint fog létesülni, mint az európai államok legtöbbjében. Minthogy a Magyarország rekonstruálását tanulmányozó fényezők nem hagyták figyelmen kivül azt, hogy Magyarország elsősorban mezőgazdasági áilam, a jegybank lélesitésénél számolni fognak ezen körülménnyel. Kérdést intéztünk hozzá, hogy az a hir, vájjon a jegybank a magyar ipar részére inflációs hiteleket lesz-e képes folyósitani, erre azt válaszolta, hogy minden jegybanknak a főfeladata, hogy az ország a pénzének a fluktuációját lehetőség szerint elkerülje és hogy a stabilitálását biztosítsa. Strakosch arra a kérdésre, vájjon a felállítandó magyar jegybank képes lesz-e kielégíteni a magyar gazdasági élet idegen valulaigényeit, azt válaszolta, hogy képes lesz rá, nemcsak idegen valutában, hanem magyar koronában is. Arra a kérdésre, hogy milyen módon vették tervbe a magyar pénz stabilizálását, kijelentelte, hogy azi a világszerte bevett alapelvet alkalmazzák, hogy a bankjegyek kibocsátását korlátozzák. Kérdést intéztek még Strakoschhoz arra nézve, hogy mi a véleménye az aranyalapra vonatkozólag; Strakosch válaszában kijelentette, hogy a világ gazdaságában mutatkozó kiegyenlítődése az aranyvaluta alapján fog bekövetkezni. Ezután átfért Strakosch azon kérdésekre, amelyeket a lapok egyöntetűen intéztek hozzá. A legszembetűnőbb kérdés az volt, hogy mikorra várható a kölcsön megérkezése ? Strakosch válaszában kijelentette, hogy május végénél hamarább nem várható, mert ez kapcsolatban áll sz angol fizetési készséggel. Arra a kérdésre, hogy miért állapították meg és hogy számították a kölcsön összegét 250 millió aranykoronában, azt válaszolta, hogy ezt a magyar kormány jelentése alapján állapították meg. Azon kérdésre, hogy kapnánk-e előre 50 millió aranykorona előleget, kijelentette Strakosch, hogy ha a szanálási terv bevezető részét keresztülviszi Magyarország, ez bekövetkezhet. Végűi azon reményének adott kifejezést Strakosch, hogy ezután Magyarország egy sokkal boldogabb jövő elé néz. Szeged, 1924 március 13. Egyben felkérte a sajtó képviselőit, különösen a vidéki sajtót, hogy a lehetőség szerint pontosan reprodukálják a kijelentéseit és egyetlen egy szava se nyerjen más magyarázatot, mint ahogy ö azt tette. Legvégül biztosította Magyarországot a legnagyobb rokonszenvükről és kifejezést adott azon reményüknek, hogy országunk rövidesen talpra áll. A nemzetek szövetségének Budapesten időző küldöttsége szombaton délu'án plenáris ülést tartott a pénzügyminisztériumban, amelyen összeegyeztetni k vánta a magyar kormány határozatát a népszövetség kiküldötteinek álláspontjával. A tanácskozáson Bethlen István gróf miniszterelnök és Kállay volt pénzügyminiszter is résztvettek; a jövő hélen is plenáris ülésen fogják tárgyalni az albizottságok által feldolgoA delegáció plenáris ülése. zott anyagot. A tanácskozások rövid időn belül befejeződnek és azután a nemzetgyűlés elé terjesztik a felhatalmazási javaslatot. Ha a nemzetgyűlés a javaslatot letárgyalta, akkor a Népszövetség elé kerül, ahol Ginfben, márciusban kezdik meg a tárgyalását, A Népszövetség genli programja változást szenved és a magyar kölcsön ügyét csak több fontos ügy után tárgyalják ; ez azonban nem jelent késedelmet. Megjelent a lakbérpótlékról szóló rendelet. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A drágasági bizottság pénteken tárgyalta a népjóléti miniszter utólagos lakásbérpóiló rendeletét. Sok kifogás hangzott el s a miniszter kilátásba helyezte, hogy némely kifogást esetleg figyelembe vesz. Most a rendelet megjelent, még pedig eredeti formájában. A rendelet igy szól: A MTI jelenti: A minisztérium tekintettel arra, hogy a lakásügy ideiglenes rendezéséről és az e téren fennálló korlátozásoknak fokozatos megszüntetéséről szóló rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában 7777—1923. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet életbeléptetése után a korona érték számbavehetően megváltozott, minélfogva a béreknek a korona változott értékéhez viszonyított ujabb szabályozása vált szükségessé, a következő rendeletet adta ki: 1. § A korona értékének változása következtében a bérelt lakások és egyéb helyiségek bére az 1924. évi februári bérnegyedre annak a tiszta bérnek 59 százalékával, amely az eddig érvényben volt szabály szerint erre a bérnegyedre követelhető volt, felemeltetik. Azokban á" városokban és községekben azonban, ahol a községi, vagy más üzemek által a lakosság érdekében teljesített szolgáltatásoknak dijait az 1817 november 1. napján érvényben volt helyhatósági szabályrendeletek alapján közvetlenül a bérlők voltak kötelesek a szolgáltatást teljesítő községi, vagy más üzemek: nek fizetni, az 1924. évi februári bérnegyedre a bérelt lakások, vagy nem üzleti célra használt helyiségek bére az erre a bérnegyedre eddig érvényben volt szabályok szerint követelhető bérnek 100 százalékával, az üzleti célokra használt helyiségek bére az erre a bérnegyedre az eddig érvényben volt szabályok szerint követelhető bérnek 60 százalékával emeltetik fel. Hogy ez a szabály mely városokban, vagy községekben nyerhet alkalmazást, azt a népjóléti és munkaügyi miniszter állapítja meg. Az előbbi bekezdésekben megállapított bértöbbletet a bérlő külön béremelés-közlés, vagy fizetési felhívás bevárása nélkül 1924. évi április hó 1. napján köteles megfizetni. Ha a biróság az e rendelet hatálybalépése előtt történt béremelés jogossága, vagy összege tekintetében az előbbi bekezdésben emiitett időpontig nem döntött, a bérlő a bérletfizetésre megszabott fizetésből csak a bér nem vitás része után az e §. szerint számítandó bértöbbletet köteles megfizetni. A vitás rész után számítandó bértöbblet pedig a jogerőre emelkedés napjától nyolc nap alatt fizetendő. 2. § Az előbbi §. rendelkezései nem nyernek alkalmazást azokra az 1922. évi február hó 1. napja után kötött bérleti szerződésekre, amelyek szerint a felek írásban kifejezetten ugy állapodlak i meg, hogy a mindenkori lakásrendeletnek a béremelésre vonatkozó szabályai a bérleti viszony tartama alatt alkalmazást nem nyerhetnek. 3. § Az 1. §-ban meghatározott bértöbblet után járó kincstári haszonrészesedés a bértöbblettel egyidejűleg fizetendő. Ugyanez a szabály nyer Válasz egy névtelen levélre. | — Móra Ferenc előadása a Darvas Lili-estén — II. A névtelen elismerések sok apró kis bonbona után most végre egy egész tortát kaptam, annak akis kék levélnek a képében, amit már bevezetőben bemutattam s amihez minden eddigi dicsekvésem csak elődicsekvés volt. A levelet mindjárt vittem a feleségemhez, mint tortaszakértőhöz, hogy definiálja, miféle torta lehet ez. A feleségem nem szégyelte megvallani, hogy még ilyet sohase látott. A mi konyhánkban ilyen nem szokott készülni, ez vagy ecet-torta, vagy vitriol-torta, vagy keserüsótorta, minden esetre olyan miskulancia, amilyent csak névtelen konyhán szokás keverni. A névtelen levelet hölgy kacsója irta. Ez a finom vonásokból csak ugy megállapítható, mint a finom helyesírási hibákból, amikért teljes elismerésemet fejezem ki a bájos ismeretlennek és annak a férfiúnak is, aki a nagyobb iráshibákat kijavította a dolgozatban. A bájos ismeretlen saját állítása szerint ott szokott lenni az előadásaimon, minden nap elolvassa az írásaimat és megütközve tapasztalja, hogy én még csak véletlenségből se beszélek, vagy írok másról, csak saját magamról, mindig csak „én, én, én" és soha se „te, ő, mi, ti, ők." Ebből az következik, hogy az igen tisztelt író ur, már mint a szerénység fogalmát nem ismeri, pedig ha mindig saját magáról beszél, nem csak megszokottá, hanem végtelen unalmassá válik. A bájos ismeretlen, aki velem szemben a másík szélsőségbe esett és annyira túlzásba vitte a szerénységet, hogy a nevét se irta alá a levélnek, éppen ezzel hozott zavarba. Levelet én soha válasz nélkül nem hagyok, de hát most már hol feleljek én „a mellőzött és sértve érzett névmások" reprezentáns nagyasszonyának ? Nagyon kapóra Jött a Darvas Lili-est, mert feltételezhettem, hogy a kedves figyelmet tanúsító levél két szerzője kö^ül legalább az egyik itt jelen van. Vagy annak a tollat bá,^ ,fél? őséggel kezelő kacsónak a tulajdono" melyik egyelőre csak az iráshibáknak az atfl^ \ de ldövel önállóan is fog névtelen levelet szerkeszteni, vagy az a szeretetreméltó irótársam, aki a levelet sugalmazta, vagy diktálta. Megeshet az is, hogy nem is lehet egymástól elválasztani a kettőt, ami az egyszeri sárosmegyei táblabírót juttatja eszembe, aki mérgesen legyintett, mikor az instáns paraszt méltóságos urazta: — Hagyja kend el, mit ér a titulus vitulus nélkül! A paraszt azonban, aki azt tudta, hogy a titulus cimet jelent, de azt nem tudta, hogy a vitulus meg borjut jelent, csak tovább hízelgett, mondván: — De hiszen megvan az az úrban mindakettő! Hát én nem akarok hízelegni senkinek. Még csak arra a kedves öreg piarista tanárra se emlékeztetek, aki a Szép Heléná-tói igy akarta elvenni a deákok gusztusát: — Mög ne nézzétök gyerökök, mert borzasztó szömtelen darab 1 Én már hetedször néztem mög az idén, de még most is pirultam. Hát én is mondhatnám azt, hogy .kedves nagysád, mi az ördögnek hallgatja ön meg az előadásaimat és ki a fütyülős fülemüle kényszeríti önt arra, hogy minden tárcámat elolvassa, ha azok nemcsak megszokottak, hanem végtelen unalmasok is?" De hát nem vizsgálóbíró vagyok én, hanem vádlott. Még pedig olyan vádlott, aki teljes beismerésben van. Csakugyan megvan az a nagy bűnöm, hogy ami véleményem van egyről-másról, azt a magam nevében mondom el, nem a kínai császáréban, vagy a borsod-bikityi főszolgabíróéban. Nem azért, mintha én a kinai császárt, vagy pláne a bikityi főbírót sokkal nagyobb embernek nem tartanám magamnál, dohogy 1 Csakhogy magamat sokkal jobban ismerem, mint ezeket a notabilitásokat és én ismeretlen gentlemanekért nem vállalok felelősséget. Egyszer tettem meg azt kutyu ujságirókoromban, hogy valami muszáj-óda alá nem mertem a magam nevét tenni, hát aláirtam egy mondvacsinált nevet: Palásthy Fábiánt. Hát kicsibe mult, hogy be nem csukatott érte a péteri jegyző, akit véletlenül igy hívtak. Nagyon mérgesen kérte a rektifikációt, hogy ő belőle ne űzzön bolondot senki, mert neki apja, öregapja, szépapja mind nagyon jóravaló, tökéletes ember volt s az mind megfordulna a sírjában, ha az hallaná, hogy az ő vérük igy elfajzott, hogy verseket ir. Aztán ha már benne vagyok az őszinteségben, egyet megvallok. Otthon a háznál nem én vagyok az első személy, hanem a te: a feleségem. A második az ő: a leányom. A harmadik a Mihály, a macskánk, akinek minden szabad, még a zongorára is szabad fölfeküdni, amit nekem bizonyosan nem engednének meg. Hát csuda-e most már, ha legalább az írásaimban adja ki magát az a borzasztó gőg, ami bennem lakik és ott én vagyok a szuverén ? Hiszen olyan ártatlan szuverénség ez, mint a debreceni vargáé, aki négykrajcárosokat hamisított ezzel a körirattal: „Első Sismis András csizma- és bocskorkészitő Debrecenben". ' És talán nem is egészen én vagyok a hibás, hanem hibás a közönség is. Vannak nekem személytelen munkáim is. Igazság szerint azokon is kezdtem. Az első nyomtatásban megjelelent könyvem a magyarországi keményítőgyárak monográfiája volt. Azt a kereskedelmi miniszter adta ki, mégse kaptam senkitől se levelet, hogy „enyje, de szivreható könyvet irt uraságod." Aztán irtam én természetrajzot is, az abszolút személytelen könyv, amiben én igazán nem vagyok benne, abban csupa „ők" vannak, oroszlánok, majmok, galambok, libák s akkor se jelentkezett a bájos ismeretlen, hogy „csak rajta, iró ur, sic itur ad astra!" Ellenben mihelyest az én szűkre határolt világom apró-cseprő, földszagú, életizü haszontalanságairóí irkálgatok, akkor hol az ország egyik végéből nyugtáznak egy mosolyt, hol a másikból egy könnyet és mindenfelől ismeretlen barátok szive melege áramlik felém. Tessék megpróbálni, egyszerű dolog, utánam csinálhatja akármelyik írótárs vagy levélirótársnő és meggyőződhet róla, hogy valóban ilyen furcsák az emberek. Mindezek után pedig kedves kis kék levél, megkaptad a választ a lovagiasság szabályai szerint, s bár lehet hogy folytatásod következik, arra már nem fogok felemi. Mert szánom-bánom bűnömet, fogadom életem jobbulását és igérem, hogy mától kezdve lehetőleg személytelen iró leszek. Mint ez az ábra is mutatja.