Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-20 / 67. szám

2 SZEGED Szeged, 1924 március 20 ha a tnsgyar kormány támogatta volna az utódállamoknak azt a törekvését, hogy épp a legderekabb magyarokat igyekeztek eltávolítani. Mindenki tudta, iiogy oplálni kell. Nsm lehet a békeszerződés vonatkozó szabályait kijátszani, sem azt nem engedhetjük meg, hogy valaki játsszék az optálással, aszerint, amint a konjunktúra megkívánja. A csehszlovák állampolgárok kiutasításáért épp akkor vonnak engem felelőségre önök, amikor a csehszlovák állam ezrével uíasnja ki a magyarokat, még olyanokat is, akiknek apjí, nagyapja is ott született. Az utlevélkényszer tekintetében az volna kívánatos, hogy a környező államokkal a forgalmat megkönnyítsük. Amint a miniszter az internálótábor! em'i'i, Reisinger közbeszól: Ott még találkozunk, amikor kifelé megyünk onnan. (Közbekiáltások jobbról: Hallatlan vakmerő kijelentés!) Ezután a miniszter a névmagyarosítások tárgyában válaszol. A név magántulajdon, amelylyel szabadon rendelkezik mindenki. Ha valaki szívvel-lélekkel magyar lett, nyugodtan kérheti a névmagyarosítást. Ma meg tudjuk állapítani, ki lett lelkében magyar, mit csinált a háborúban és a forrada'm-k alatt. HÍ valaki nem teljesített háborús szolgálatot, környezettanulmányozást végzünk. Györki viszonválaszában megjegyzést tesz, hogy az ilyesmit a miniszternek illenék tudnia. Erre Rakovszky belügyminiszter indálatosan kiált Qyörki felé: Ne oktasson mindig Ilyen fölényesen. Erre viszont a szociáldemokratáknál tör ki zaj, mire a belügyminiszter felugrik helyéről é? elhagyja az üléstermit. Óriási zajongás támad a szocialisták közt, minek lecsillapultával Oyörki fotytítja beszédét. A választ nem veszi tudomásul. Gömbös a Győrffy ügyről. Köve'kező interpelláló Gömbös Qyuls, aki a következő kérdést intézi az összkormányho*: Htjtandó-e a honvédelmi miniszter ur a hadsereg önérdeké; minden körülmények között megvédeni? Hajtandó-e az áthelyezett Györffyt újból visszahelyezni, vagy neki más, pddigi nagyszerű szolgálaiainak megfelelő és a* egész tisztikart is kielégítő elégtétel! adni? Az ŐSSÍkormánytól kérdi: Hajlandó e a szociáldemokrata munkásság legutóbbi tüntetésével kapcsolatban kormányzási metódusában, "amely a nacionalista társadalom szétzüilésére , vezet, lényeges, a nem»e>i irány javát szolgáló j változta'ásokat eszközölni ? Szabóki Jenő egy szociáldemokrata közbekiáltására válaszolva itt azt kiáltja a szocialisták felé: Öiök zsidó érdekeket védenek! A szociáldemokraták padokat ve've kiáltják vissza a kormánypárt felé: Önök kedvezményes riszvénypanamisták / Rdkövszky Iván belügymininisiter feláll is a padot verve utasítja vissza a szociáldemokraták támadását. Ezután Gömbös Gyula a szociáldemokraták •állandó Közbeszóásai közt folytatja beszédét. Azz.J végzik hogy a kormányzsmsk csak két u\ja lehet: vagy eih^yja a helyéi, hoa^ln erőtlennek érzi r^át, vagy uj politikai irányt választ, amely céltudatos és nyifían a nemzet érzelmét fejeli hi és a nemzet többségűek akaratával találkozik. GOmbös Gyula interpellációját ki djűk az, összkormónynak. Pakots József Pfeiffer Bíla 100 százalékos rokkant ügyébsn interpellál, fiki Szabadsiáliáson akar letelepedni s u hatóságok különféle ürügyek alatt megakadályozták őt ebben. Pfeiftert ma tolonc utján akirjík eltávolítani az ors tágból, mert zsidó. Rakovszky Iváa btíügyminiszter azonnal válaszol. Kijelenti, ho?y aj: előadott tényállás alapján meg lógja vizsgálni az ü£yct és ha tör éntek molesztálások, mjgíorlással fog élni. Zsirkay Jinos kérdi, hajlandó e intézkedni a kormány, bogy a tisztviselők a havonként a miniszfertanác? által maghatározott drágasági pótlékokat le«kéáőbb a követkeiő hón p 10-é'n megkapják? Hajlandó-e intézkedni, hogy a fats üzeiőeilátás még a nyár folyamán megtörli njék ? Hajlandó-e intézkedni, hogy a titkos minősítést eltöröljék é3 helyébe bizottsági minősítés lépjen. , , Vass József megnyugtató kijeleníései utfin az interpelláló képviselő és a nemzetgyűlés a váIxszt tudomásul veszi. Lendvai István az idő előrehaladott voitára való tekintettel csak interpellációját olvassa fel. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy ez év március 16-án Petőfi Sándor-ünnepén a budapesti utcákon vakmerő tüntetést rendezett egy nemzeipusztitó réteg, amely Magyarország katasztrófáját okozta s amelynek 1918—19 év szomorú tanulságai után semmi létjogosultsága nincs a magyar nemzet egyetemén belül. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a hivatalos hatóságok tűrték a nemzetrontó elemek tüntetését. Hajlandó-e a kormány e tekintetben megindítani a vizsgálatot és megtorlásról gondoskodni. Rakovszky belügyminiszter azonnal válaszol. Sajnálatfal és szomorúan vette tudomásul a kormány, hogy alig néhány évvel a bolsevizmus bukása után megeshetett az, hogy Budapest utcáin Kun Bélát, a proletárdiktatúrát és a forradalmat éltették. A rendőrhatóság megtette a kötelességét, mert hiszen a helyszínen volt és eltávolította a tömeget, azonban akkor, amikor ilyen forradalmi jeleneteket proyokálnak, nem elegendő az, hogy azt a tömeget feloszlassák, hanem me? kell állapítani azt is, hogy kik fe'elösek. Azért ez irányban a vizsgálatot el is rendeltem, mert én csak azokat az intézkedéseket tartom helyeseknek, amelyekből megállapítható, hogy kik felelősek azért, hogy az ország fővárosaban ilyen tömegjelenetek előfordulhatnak és hogy járókelőket arra kényszerítsenek, hogy a Marseiiies éneklése közben kalapjukat levegyék. Ellenmondások a szociáldemokrata párton. Felkiáltások a kormánypárton: Ez ugy van I Igaz 1 Ne tagadják I Rakovszky: Az interpelláló képviselő ur utolsó pontjára megjegyzem, hogy a kormány mindenkor a keresztény nemzeti alapon állott s ezt az irányt kö?etni is fogja. Lendvai István szólal fel ismét. Nem véletlen az, hogy a kommunizmus zsidó hóhéruralom bukása után Budapest utcáin ezek a jelenetek lejátszódhatnak. Ezért a rendszer a felelős. Nem azok a nemzetgyűlési kép?ise!ők-e ez at;ent provocMeutok, akik Károlyi Mihályt, Garamit és Buchingcrt ünnepelték, akik azt hirdették, hogy elkövetkezik a régi október. Hebelt Ede: El is fog következni 1 Erre a kijelentésre ismét nagy vihar támad a kormánypárton, Zsilinszky Endre: Nem fog elköveksznil Reisinger Ferenc: No majd meglátjuk 1 Lendvai a miniszter válaszát köszönettel veszi tudomásul. A Ház többsége szintén tudomásul veszi a belügyminiszter válaszát. Farkas István személyes kérdésben szólal fel. Kéri a nemzetgyűlést, hogy ezt a kérdést ne kezeljék pártpolitikai szempontok szerint. Propper Sándor a következő szónok, személyes kérdésben kijeltnti, hogy ő nem profanizál'a a magyar színeket, nem áll, hogy amunkácság Kun Bélát élteiíe. E&tergály&s János azt kérdi : Interpellációjában,. ho v a pécsi építőiparosoknak^ akis az iskolíM építették, az államp'rfztár miért nem hajlandó fizetni. bt interpolációt kiadják a kormánynak. Farkas Ttoor PZ» uérdi interpellációjában, hogv a kormányzói kéziratban, smeUyeS a földbirióknovelíáí visí&zaküldi, kitől ered a szerinte közioge'iene? indokolás ? Vass József minisater kijelenti válaszában, hogy a kormányzó szakmimsz^ri előserjesztésre küldte vissza a javaslatot. Ugyancsak válaszol arra n közbeszólóra, amely Lendvai. beazéds közben hangzott cl, hogy a munkásságra akarnék ányuvcl lőni. Nem erről volt s?ó, hanem azokról, aUk Budapesten Kun Bílál es a forradalmat élíetik. Valaki i't közbeszól: Fogadatlan prókátor. Vass miniszter ingerültei kérdi, ki volt a közbeszóló. Rothenstein Mór jelentkezu. Zsilinszky Endre interpsliációjának elhalasztásat kéri. , , , Az Ütis vége éjjel ef>ynewed 1 v:a{0rPOLA NEGRI a BeSia Donnában péntektől a Belvárosi Moziban József-napi szomorúságok. (A Szeged tudósítójától.) Ugy kezdődött, hogy a borbélynál ültem. Szinte akarat nélkül nyúltam el a saját tengelye körül forgatható kinzószékben és jóleső érzéssel hallgattam a mester szive dobogását. Jól esett a hűvös ecset simogatása is. Szememet lehunytam és nem gondoltam semmi másra, csak arra a nótára, hogy „Hej ica-rica, ica-rica, kukorica, repce 1 Megölelem a babám minden szombat este .. Mert hát József-napot ültünk az éjjel és az éjszakából egyedül ez a nótafoszfány maradt meg a fülemben. Ezt a nótát dobogta a szelíden hozzám simuló felebarátom szive és a szappanos ecset is ennek a nótának a taktusára maszatolta be arcomat fehér habbal. Odakint, a nyilt utca során a tavasz viaskodott a téllel. A nap fátyolozottan kisértett a házak felett, ki szeretett volna sütni ragyogva, sziporkázva, de a szürke felhők nem engedték. Arckaparó felebarátom éppen a borotvát fente, amikor halkan megszólal valaki a hátam mögött: — Máma József nap lönne. Egyszerű megállapítás volt ez, nem adresszálta a mondója senki felé, csak ugy, hangosan, elgondolta magában. Aztán ismét csend következett, csak a borotva finom pengése hallatszott a fenőszijon: Hej ica-rica, ica-rica, kukorica, repce I Megcsókolom a babám minden szombat este... Most felnyitottam a szememet és láttam, hogy a fényes penge hatalmas ivben lendül az arcomhoz. — De komisz idő jár ránk, — szólt ismét a hátam mögötti hang. — Én már tán nem is érök jobbat. Maga fiatal embör, maga még mögérheti. — Nem hiszem, — szólt egy másik hang. — Annyira megromlott már, hogy — kijavithatatlan. — Az embör beleszédül néha. Adtam reggel az asszonynak hetvenezer koronát, hogy mönjön a piacra. Visszagyütt, aztán nem hozott sömmit. Hetvenezer nem pénz. Százezernél kezdődik. Békében egy hatos többet ért, mint máma tizezer korona. Akkor egy hatosból még be is löhetött rúgni igy, József-nap tájékán. Még gyufára, szivarra is maradt belőle. Márna háromszázharmincezer koronát kértek a piacon egy mázsa búzáért... Hova jutunk, meddig birjuk? Nagy, szomorú, várakozásteljes csend következett ismét, a reménytelen kérdésre való válasz városának a csendje. Most a kölni viz frissítő illata felhőzött el arcom előtt. — Ásszolja. Kin az utcán a szerdai hetipiac kavargott. Egy zöldkötényes suszterinas ballagott előttem, kalap tíem volt "a fején, arcát az ég felé fordította és halkan fütyürészett: Hej ics-rica, ica rica, kukorica, repce! Megölelem a babám minden szombat este... És mindkét kezében egy-egy cipőt lóbázott a nóta ütemére. A kakasos templom előtt állt a borvásár. Boros parasztkocsik tetején barnásszürke hordók terpeszkedtek és a csapok nyílásain keresztül illatos borgőzök surrantak a levegőbe. Subás magyar álldogáll az egyik kocsi inellatt. Kezében a kóstoló pohár és lassú szóval beszél a komájához: — Máma József napja van, hát csak azt mondom, hogy az Isten sokáig tartson mög erőbe, egészségbe Jóska. És nyújtja feléje az aranysárga nedűvel teletöltött poharat. Az aranysárga nedű lassan, kortyonkint tűnik el a felküszöntött József bozontos bajusza alatt. — Hogy méri bátyám a bort — toppan oda valaki, urfáfe. • — üáromezerér, ha mind mögvöszi. Hej ica-rica, ica-rica, kukorica, repce 1 A zöldségpiacon ezerszázért adták a tojást és ötezret kértek egy félmarékra való spenót-, meg sóskaszerü levélért. Egy asszony sirva fakadt. Egy megtermett kisgazda pörbe szállt a rendőrrel a forgalmi adó miatt — nem hozta magával őstermelő igazolványát és az ellen őr követelte rajta a forgalmi adót. Aztán a virágpiac felé ment«m. Eszembe jutott arról a félmaroknyi spenótról, hogy József napja van; talán a fecskék is megérkeztek — és az ibolyának is elérkezett az-ideje. Szomorú képe volt a vírágpiacnak. Néhány cserép rozmaring, néhány csokor vánnyadt hóvirág — kétezer koronáért osztogatják —, de ibolyát nem találtam egy szálat se. Pedig József napja van. — Elfagyott kérem még a töve is — magyarázta az egyik virágárus anyóka. Sose értem még ilyen telet. Még az üveg alatt is összefagyott mind. Talán egy hónap múlva lesz ibolya, ha lesz. Hej ica-rica, ica-rica, kukorica, repce! Megölelem a babám minden szombat este. | Hej Ica rica, ica rica, kukorica, repce I Megölelen a babám minden szombat este. m. u