Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-02 / 52. szám

Szeged, 1924 márcins 2. SZEGED Dupla, vagy semmi. Mondják, hogy Nagy Sándort nem hagyta nyugodni Achilles dicsősége és hirneve és ezért lett neki szűk Macedónia. Igy jártam én is, aki kezdetben tehetséges fia al költő voüam, majd idővel országos nevü lettem. Hiába, az embert vágyai vezérlik és nekem nem volt egyéb vágyam, csupán világhírű akartam lenni. Ha Vajda Ernő sz, miért ne lennék én is? Beláttam, hogy ehhez nem elég a tehetség, sőt a lángész is kevés. Ebhez valami kell, amit nem tanítanak sz iskolában és n«rn árulnak a patikában. Ehhez adminisz'ráció kell. Elhatároztam, hogy törik, szakad, megcsinálom, amit Drégely Gábor és Bus Fekete László is megcsináltak. Gyöngébbek kedvéért és az utókor okulására elmondom, hogyan lettem én világhírű, mert nem vagyok irigy ember, tessék szépen, nyugodtan utánam csinálni, akinek tetszik. Akinek pedig nem tetszik, az máradjon továbbra is vidéki költő, helyi szerző, vagy bankigazgató. Először is megjelent az újságban egy rövid, de velős hir, hogy Dupla, vagy semmi cimen egy egész estét betöltő négyfelvonásos szenzációs drámán dolgozom, amelyet minden valószínűség szerint a Renaissance Szinház fogad el előadásra. Azután megjelent egy másik rövid, de kiadós hir, hogy darabomat, amely a szezon slágerének készül, nem a Renaissance Szinház fogja adni, hanem alkalmasint az Unió valamelyik müintézete. Azután egy harmadik híradás tudatía, hogy páratlan alkotásomat Ieheőség szerint Bécsben fogják bemutatni és hogy az amerikai színházak is erősen érdeklődnek az uj magyar szerző darabja iránt. A következő alkalommal megírattam, hogy Fedák Sári külföldi turnéja miatt nem vállalhatja a címszerep eljátszását és hogy a stokhoimi bemulató előreláthatólag a jövö szezon elején lesz, a svéd király személyes megjelenése biztosra vehető. Majd az jölt a lapban, hogy Moissinak nagyon tetszik drámám egyik vezető szerepe, amelyet a jelek szerint Beregi Oszkár fog kreálni, ha dollárban fiietik. Megírták az újságok azt is, hogy a kaliforniai nemzeti szinház vadonatúj díszleteket akar csináltatni a Dupla, vagy semmihez, költséget és fáradságot nem kiméivé. Majd az is napvilágot látott, hogy Reinhardt Miksa Darvas Lilivel lárgyal színmüvemben való vendégjátékát illetőleg és hogy a kisérő zenét minden bizonynyai MascagnivaJ, a legrosszabb esetben Zerkoviccal csináltatják. Majd közhírré tétettem, hogy a Dupla, vagy semmi annyira megnyerte a világhírű Griffttn tetszését, hogy a iilmesitést valószínűleg vállalni fogja, Jeriizával, a német Németh Máriával a hármas női főszerepben. Ki mint vet, ugy arat, ezek után kezdtem a legismertebb magyar színpadi szerzők egyike lenni, a direktorok előre köszöntek, a színésznők a legédesebb mosolyukkal üdvözölted és a Pesti Kullancs cimü szinházi hetiszemle inft rjuhász;» hosszabb beszélgetést folytatott velem jövendő terveimre vonatkozólag. A Képes Kólika arcmásomat közölte, a Nemzetközi Darabirók Klubja tagjává választott, Király Ernőnek megígértem, hogy nem fogok neki operettet írni, Georg Kaisernek viszont megírtam, hogy az expresszionista dráma dol- J gában epyelőre nem nyilaikozom és ezzel be ! is fejeztem pályafutásomat. Ja igaz, most julott eszembe, hogy meg is ! Nem engedélyezett a belügyminiszter egy szegedi bajtársi egyesületet kellelt volna irni a Dupla, vagy semmit, de ezek után már igazán felesleges. Nem a mű a fontos, hanem az ember s nem a kakas szavára kezd virradni. Igy lettem én világhírűvé, sajnos, a reprezentációs köl'ség k egész vagyonomat fölemésztették, de hát ez D'Annunzio kartárs^mmal is megesett már egyszer. A lavina megindult, ki tudja hol áll meg? Éppen tegnap olvastam a Szinház és Makaróni cimü időszaki folyóiratban, hogy a Dupla, vagy semmit nem fogják előadni Moszkvában, a Sztanivzlovszky színházában és hogy Molnár Ferenc Testőre koloszszális sikert aratott Honoluluban. Ördöge van ennek a Molnárnak, gondoltam magamban és elhatároztam, hogy a Dupla, vagy semmit átírom moziszkecsnek. Gyalu. (A Szeged tudósítójától.) A belügyminisztérium rendkívül érdekes leiratot intézett Szeged hatóságához egy bajtársi egyesület dolgában. Lényege az, hogy nem hagyja jóvá az egyesület alapszabályait. Az indokolás körültekintő, udvarias és elismerő ugyan, dé nem tudunk szabadulni attól a gyanútól, hogy itt is a trianoni kényszer lappang a háttérben. Az elmuit év decemberében alakult meg a „Szegedi 46-osok bajtársi egyesülete", amely elnökké Kouff Róbert ny. tábornokot, alelnökké Polareczky Pál ezredest, jegyzővé Nagel Károly ny. főhadnagyot, ügyészszé dr. Szekerke Lajos ügyvédet, pénztárossá Kelen Hugó bankárt választotta. Az alakuló ülésen a hajdani hires negyvenhatos regiment számos kiváltsága vett részt. Az alapszabályok láttamozását a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértőleg, azért nem találta teljesíthetőnek, mivel az egyes Karnevál herceg beszámolója. bajtársi egyesületek eddigi működése folyamán oly viszályos jelenségek merültek fel, amelyek nem szolgálják a magyar királyi honvédség érdekeit. — Bár legteljesebb mértékben méltányolom, mondja a belügyminiszter, a szöve'ség alapitóinak nemes intencióit, tekintette] azonban arra, hogy a már jelenleg is tul nagy számban működő hazafias irányú egyesületekben esetleg mint ezek alosztályai, illetve helyi csoportjai, megvalósíthatják az alapszabályokban körvonalazott hazafias célokat, már az erők szétforgácsolásának megakadályozása céljából sem tartom célszerűnek ujabb hasonló célú egyesületek alakítását. — Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy egyes vidékek hadviselt bajtársai háborús emlékeiket, például az elesettekért tartott isteni tisztelet, emlékmüleleplezés keretében meg ne ünnepelhessék. (A Szeged tudósitójától.) Holnap már hus- j hagyó kedd lesz és holnapután hamvazószerda. [ Karnevál herceg gyűrött, ólomszürkére változott arccal — szeme körül az átzűllött éjszakák fekete karikája sötétedik — harr ut kint összekuszált frizurájára és álmosan, bizonytalanul botorkáló léptekkel távozik. Elmuit a farsang, jön a nagyböjt utána. Elmultak a vigasságok, elcsendesült a nóta, kiürültek a mámor-palackok, elszállt maga a mámor is és jön a józan, | a keserüizü vezeklés. Holnap már húshagyó kedd lesz és holnapután hamvazó szerda. Néhány széttáncolt báli cipő, néhány kusza nótafoszlány, néhány haldokló illatú csipkezsebkendő, néhány, vagy talán csak egy önfeledt, mámoros csók emléke marad meg a farsangbői — egyéb semmi. De mégsem. Megmarad belőle más is: A pénztárcák kellemetlen lapossága. Holnap már húshagyó kedd lesz és holnap* után hamvazó szerda — Csehek Magyarországon. Irta: dr. Czimer Károly. II. A holicsi várnagy, Temetvényi Bakó Gida, Trencséni Csák Máté vitéz szolgája és udvari katonája, éppen elsőszülött fia keresztelőjét akarta megülni. Már be is sereglett a csökbe a komák, sógorok, földért szolgáló nemes katonák, a palotások, fegyverhordói és apródjai raja, nz asztalnál és konyhán szolgáló jobbágyok és kackiás leányaik, de midőttaz ünnepf

' hez fogtak volna, csak nagy hirtelen betopi a lovagterembe gyűlt vendégsereg köze. e Sebős fia Kabos, a bagonyai határőrző székelyek őrnagyj?, porlepeiten, tajtékosan izgatóttan és harsány hangon üáltja : —•Aki magyar, aki vitéz, vágja a sarokba a kupákat, szijazfassa föl a kappántokat, mellvédő vasakat, mert hiva'lan .vendégek érkeztek a csökbe, még pedig Lippa cseh vezér, Zbiginyev morva markoláb (márkgráf) és János c eh király feg^ább 50 zászlóaljával. Ugy látom, hogy a Vág völgyére csillog az agyara, mint hajdan Ottokár uramé A várteremből egy p l anat alatt szétriadt a vendég ereg, kiki fegyvere, páncélja, családja oltalma, vagyona után látott. Bakó Gida e borult arccal lépett ágyas házában fekvő hitveséhez. Édes gerlice párom 1 Egy kicsinyég az palota tornyába megyek I Kinézek az gyepü-íagok tájékára 1 De a vigasztalás dacára szorongó érzés vert fészket a gyerekágyas várurnő lelkébe. Valami baj környékezi A seblátó asszonyok nagyon k padoznak a forrasztó füvek és hegesztő ir U'A toronyban Bakó Gida elé a veszedelem ! panorámája tárult. A kapukon nyakra-főre tóí dult az alsóvárosba meg a huszárvárba a menekülő pírnép, barmostól, nyájastól, ökrökre köive cipelte megmentett holmiját. Lovakra kötözött bőrhintókban hozva az őrnagyok | száznagyok s a többi tisztek menekülő fele- ' ségeit, gyerekeit. Végül fáradt, vérző lovakon székely és besenyő határőrök zárták be a menetet s a vár udvarán nem győzték harapófogóval kihúzogatni egymás bőrpáncéljából s az ötszörös bivalybőr-pajzsokból — no meg soknak a koponyájából is — a befúródott morva kerekes nyilak mérgezett vesszeit. És vadul, nagy erővel megindult Holics végvár ostroma. Magyar részről mé* a gyerek és lány is kivette részéi a védekezésből: szórták a követ és forró vizet a falramászókra. Hiszen, j szokva voltak hozzá. A végvidéfei népnek ap- ' raja-nagyja az örökös vesz d lemnek állandóan ki volt téve és csak komázott a bajjal. A magyar módra gerendákból összerótt és a tüz ellen betapas tot< deréktorony körül, amit a csehek mindenáron fel akartak gyújtani, ujabb árkot vontak. A tüz ellen nedves bőrellenzőket eregettek le köteleken a tornyok védelmére. Amikor a csehek aknákat ástak a falak alá, hogy azokat ledöntsék, a magyarok a váron átfolyó patakot az aknákba vezették és vizbe [ fojtották a föld alatti ellenséget. 1 Azonban a várban fogyott az eleség, apadt a védők száma. Hol az egyik vitéz őrnagy dőlt ki, hol a másik. " Hiába volt résen, hiába biztatta a csüggedőket Bakó Gida, a hős várnagy. — Mit mond Máté ur, a nagy vajda embere^ ? — Már itt csak Máté ur adhatja föl az utolsó " kene et Lippa vezérnek és kimondhatlan nevü markolábjának. 1CVU | Szomorodott szivvel, kedvetlenül szólította elő a hírnökök ispánját Bakó Gida. ,Küldje kend emberét nyomban Terencsény várába, adja hirül a nagyúrnak, hogy gyérül a végbeli magyar meg a besenyő és elpusztul nála nélkül." III. A trencséni sáfár beállított Máté urnák ellenségtől elszedett, számtalan zászlóval, fegyverrel díszített lovagtermébe. — Nagyúr I Nincs elég edényem a jobbágyoktól járó kilenced-must és dézsma-bor összegyűjtésére, azért javallom, hogy a hordókból a régi bort vagy el kellene adni a krakkói és varsói polyák kereskedőknek, vagy vadászaton, bajszérün, vagy egyéb alkalmatos szeren, vidám lakozáson egybegyűlő sokadalomban igricz- nóta, hegedősök kobza mellett fogyasszuk el. Tercium non datur, mert kár volna a sok jó drága italt a Vágba ereszteni. — Okosan beszélsz hiv szolgai Azzal Máté ur nagyot vágott buzogányával az ajtófélre akasztott ércpajzsra — az pólolta »kk( r a mai villanyos csengőt — s sz erős, búggó érckongásra nagyhirtelen bevágódott ai ajtónálló apród, mintha kengyeles nyílból lőtték volna ki. — A várnagyod, a vadászok ispánját és a bajmestert l Pár perc múlva a Karos lovagszékben ülő nagy ur előtt sorakozott a három főtiszt. — Vadászat, bajmunka és perdöntő páros viaskodás lészen Nagyb ldog sszo^y napján. Szálljon a híradás és hivás szolgáló barátimhoz, a nyolc szomszéd megyésispanhoz, nemes ur khoz, földeimen éh udvari katoná mhoz. A skapulárés-xtvdW a furóezt apátot, a váraljai perjelt és a besztercei dékáni is meg kell hivni. A da os igriczet és énekmondó hegedisöVet sem kell elfeledni. A pozsonyi borból 12 gönczi