Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-02 / 52. szám

SZEGED Szeged, 1924 március 2. Karnevál herceg; őfenségével az állomáson találkoztam.'Az Orient-expresszre várt. Prémes bundájának feltűrt gallérja félig eltakarta sápadt, előkelő arcát, amely merev volt, mint valami halott maszkja. Csak monoklija csillogott elevenen, kihivó közömbösséggel arcán. Fáradt lépésekkel járkált a behavazott perronon és néha halványkék füstfelhőket szippantgatott havannájából. — Már utazik fenség? — kérdeztem a szertartásos üdvözlés után. — Óh igen — válaszolta és hangja rekedt volt, de nagyon előkelő — utazom. Elgondolkozva tovább sétált, majd néhány lépés után megállt, felém fordult, fáradt, lemondó mozdulattal — amelyben egy trónjavesztett uralkodó mérhetetlen fájdalma rejlett — eldobta szivarját. — Vége már mindennek. Aztán együtt sétál unk, föl-le, fölöttünk lassan ugrált előre a villanyóra nagymutatója és lábunk keskeny ösvényt taposott a nóban. Eleinte csak én beszéltem, jobban mondva kérdésekkel zaklattam. Sokáig néma maradt, de vé*re mégis engedett kissé zárkózottságából és kurta mondatokban mondta el a szegedi farsangról szerzett impresszióit. — Farsang . . . Istenem . . . Mennyi lekopott már ennek a különös zengésű szónak a varázsából. Ma már alig van nagyobb varázsa, mintha — például — azt mondom: Csütörtök. Pedig a csütörtök a legszürkébb hétköznapot jelenti ... Hát igen, az idők változnak . . . Megfigyeltem, hogy ma már nem tud senki sem őszintén mulatni. Mindenki mutatásában van valami erőltetett, visszatetsző nagyképűség. A kacagás savanyu mosollyá torzult, a pezsgő savanyu borrá silányult, a muzsika, a nóta elvesztette közvetlen melegségét, grammofonnyikorgássá vált, a tánc sem az többé, ami volt. Báj, finomság a'ig van benne, erotikája is mesterkélt. Csak egy maradt változatlan, a csó*. Forró és édes most is, éppen mint évezredek előtt volt. Kilestem egy fiut és egy leányt valamelyik bálon. Bátortalan volt mindkettő, de szemük ugy egymásba kapcsolódott, hogy a síivem gyönyörűséggel telt meg látásától. Aztán, mikor éjfélt ütött az óra, a bálterem egyik sarkában összetalálkozott a szájuk . .. Piros lett mindkettőjük arca... A lánnyal tegnap találkoztam. Már asszony. A férje — nem az a fiu. Az a báli csók csak farsangi mámor volt. De talán azért volt benne annyi szépség. — Ami pedig a szegedi farsangot illeti, elmondom néhány érdekes megfigyelésemet. Január hetedikétől máig száznyolc táncmulatság zajlott le Szeged város kül- és belterületén. A számmal megvagyok elégedve. Az elosztással már kevésbé. A száznyolc táncmulatságból mindössze hatvan esett a város belterületére, negyvennyolc a tanyákra, alsó és feísőközponton, Szatymazon, Szent-Mihályteleken, de legtöbb Röszkén folyt le. A Röszkei Ifjúsági Egyesület vezetett a teljesítményben. A farsang alatt egymaga nyole bált rendezett. Ugy látszik, a rö?zkei lányok nagyon kedveik a táncot. A bicska is előkerült jó egynéhányszor. A város belterületén tartott hatvan táncmulatság közül csupán huszonkét volt „elit"-bál, a töobi harmincnyolc csak olyan kiskocsmái táncvigalom. Ezek között pedig Módos lstvánné pacsirla-utcai kocsmája vezetett. Tizenegy éjszakán ropta a fiatalság a táncot a kocsma nagy ivójában. — Uiáltam minden statisztikát, de mosi belátom, hogy a statisztika a legszebb tudomány. Ezek a számok például elevenek, beszélnek és egészen érdekes mondanivalójuk van a szegedi farsangról. Azt mondják ezek a számok, hogy az a mulatós kedv, ami azelőtt a parkettes báltermeket töltötte meg táncoló pirókkal farsang idején, most kivonult a külvárosi részekbe, de még inkább a tanyavilágba és a kocsmák, a csűrök porát rugdallat;a fel a tüzes* vérű ifjúsággal. Ezt minden m3lic a nélkül állap <ják meg ezek a számok, mert nem is az a fontos, hogy ki mulat, az a fontos, hogy mulatnak egyáltalában. Most a tanyavilág bogárhátú házaiba ömlik a bankótenger, tehát jogosan mulat a tanya. — Azért a városnak nem lehet panasza. Volt itt néhány olyan táncestély, hogy feledtette az idők változását. Folyt a pezsgő, húzta a cigány, röpködtek a százezresek, mint a záporeső, suhogtak a drága selymek és sziporkáztak a karbunkulusok. Arra én vigyáztam, hogy valami éhenkórász be ne kíváncsiskodhasson a parfőmös levegőjű, fényárban uszó bálterembe, mert féltem, hogy még valami bolondsággal megrontja a mulatságot. Hiába vigyáztam azonban, valaki, bizonyos Korona Pánik nevü kétes eg/isztencia, mégis belopódzott, amikor javában folyt a mulatság. Amikor megjelent sápadt arcával és vézna alakjával, ijedt némaság nyilait végig a teremben. A feszült hangulat csak akkor engedett fel ismét, amikor kivezettetem a tolakodót. — Igei, igen, pofon is csattant el néhány. Pofon nélkül nem is lenne farsang a farsang. Ekkor méltóságteljesen berobogott az orient a pályaudvarra. — Tessék kérem beszállni — kiáltotta borizfl hangon a portás. hordóval a csensztohovai fehér barátoknak, a lengyel földre szakadt magyar pálos remetéknek kell küldeni, hogy emlékezzenek meg rólam imáikban és vérbeli fajtámról. Egyebekben Szák Felicián bátyám, a nádorom és Verbói Biczó uram, a tárnokmesterem adja ki a rendelést. 1315. évi Nagyboldogasszony napján nagy volt a sokada'om a trencséni sziklavár alatti bajszérü körül és nézte a bajmunkát, amit Máté ur fürge apródjai és fegyverhordói produkáltak a fövényes homokkal bontott arénán, hogy a zsenge fiuknak, akik lovaglás és fegyverforgatási ügyességüket mutatták be, ha a nyeregből kiütik őket, sérvés ne essék gyönge tagjaikban. A szalmával kitömött vázaknak mellére vörös festékkel volt a sziv, a r.yillövés és lándzsa döfés célpontja — fölfestve. A cseh-morva lapos, palacsinta-alairu vaskalappal borított szalmavázak oszlopokhoz kötözve állottak az arénán. Némelyiknek szemet, szájat és bajuszt is festettek és nézők dévaj tréfáinak jó tárgyat szolgáltattak. — Nézze te kegyelmed, komám, az a kajla ottan, szakasztott olyan mint az alamóczi markoláb ! ' Az előre szegzett lándszákkal egymásra rohanó apródok viaskodását egyszer csak hirtelen beszüntette Máté ur! A lovagjátékot intéző bajmestert magához intette. — Vetesse le fe kegyelmed a morva komám, Lobkovitz Radoszló két fiáról, a Zdenkó és Kunó gyerekről a mellvértet és kar pdnezérokat, igen csak szuszognak benne, mint a tót orgona, nem birja még gyönge tagjuk a nehéz vasakat, a francia Kapison (csöbör formájú rostélyossisak) helyett nyitott magyar pofás sisakot adasson rájuk. Azután ne húzassa olyan rövidre a feszítő zablyákat, hogy ne legyen alattuk olyan kunhátas, nyugtalan a paripa, mint a nyereg alá nem tört ló. Igaz, hogy tegnap a vadászaton a Kopai fiu ejtette el a vérmedvét, de az is igaz, hogy előbb hátulról a horgas inát ez a két morva csimeta vágta át, amikor talpra állva, a hajlókra rohmt, azért nem szeretném, ha most itt a bjjmunkán, rajtuk kivül eső okból, a becsmérlő hét szégyen, a lóról leesés, utói érné őket. Ne mondhassa az uri rendről a röhögő paraszt, hogy Máté ur arénáján a paripa lovagot csikózott. A megkorrigált viadalban, ugy látszik, a két apród derekasan forgata magát, mert a vadászaton és bajviváson kitűnt apródok között a két morva fiut is megjutalmazta Máté ur. Zdenkónak egy míves tőrt, Kunónak egy drága aranyláncot akasztott a nyakába, mondván : — Ezt a két holmit ezelőtt tiz esztendővel, amikor a morvák ellenem hadakoztak és kezem ügyétftl kisebbségben maradtak, apátoknak imett teteméről szedettem le, de most ti, mert jól forgattátok magatokat, visszaérdemeltétek, azért viseljétek magyar becsülettel. Igy neveltek a modern pápaszemen oligarcháknak nézett, régi nagy urak az értékes idegenből acélos karu magyarokat. Ez a magyaros hadi nevelés az idegen nemes vérből sok jó bajnokot adott, akik egész életükben vitézül állották nevelő apjuknak hősi magyar virtusát. Későbbi századokban is német, stájer és horvát nemesek csapatostól adták fiaikat apródokul elismert vitéz magyar főurakhoy, mert sehol a kerek világon n,m lehetett olyan jól megtanulni a lovaglást s a süvöltő nyíllal a b ztos céllövést, mint Magyarországon. (Folytatjuk.) — Hát akkor búcsúzom én is — szólt a herceg. Remélem, jövő ilyenkor kellemesebb hangulattal fogok távozni. Szertartásosan megbiccentette a fejét és fölszállt a hálókocsiba. — Fenség, a távozás sohasem ébreszt kellemes hangulatot — kiáltottam utána. A vonat nesztelenül suhant tova. Vitte magával Karnevál herceget. Magyar Lászlóm Belvárosi Mozi Telefon: Pénztár 582. Telefon: Igazg. 258. Március 3.. 4., 5-én, hétfőn, kedden, szerdán Egy leány két babája... Társadalmi dráma 6 felvonásban. A főszerepben: Máry Pickford. Azonkívül: F rt II F. Előadások kerdete: 5, 7 és 9 órakor. Házat, földbirtokot, nyaralót, gyümölcsöst, szölöbirtokot, telket, üzletet elismerten legelőnyösebben közvetít mindenkor (minden szakmából) GAÁL országos ingatlanok adás-vételi irodája SZEOED, Kigyó-utca 7. szám. 42 Telefon 18—04. Hibás sár- és hócipőit szakszerűen megjavítja Gummi és Bőripar Széchenyi-tér 9 Sürgős esetben huszonnégy órán belül. mótorok minden méretben is nagyságban legolcsóbban kaphatók Szviitod ésKucses műszaki vállalatnál 225 VISZI* MJOS-KoRUT 47. Telefon I4-2S. MÁST KAP! fi A NEM KÉRI HATÁROZOTTAN n csiKÓrcjES ^^ FEKETE 02LTCXB 950 SZIVARKAPAPIRT