Szeged, 1924. március (5. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-02 / 52. szám

SZEGED Szeged, 1924 március 2. Karnevál herceg; őfenségével az állomáson találkoztam.'Az Orient-expresszre várt. Prémes bundájának feltűrt gallérja félig eltakarta sápadt, előkelő arcát, amely merev volt, mint valami halott maszkja. Csak monoklija csillogott ele­venen, kihivó közömbösséggel arcán. Fáradt lépésekkel járkált a behavazott perronon és néha halványkék füstfelhőket szippantgatott havannájából. — Már utazik fenség? — kérdeztem a szer­tartásos üdvözlés után. — Óh igen — válaszolta és hangja rekedt volt, de nagyon előkelő — utazom. Elgondolkozva tovább sétált, majd néhány lépés után megállt, felém fordult, fáradt, le­mondó mozdulattal — amelyben egy trónja­vesztett uralkodó mérhetetlen fájdalma rejlett — eldobta szivarját. — Vége már mindennek. Aztán együtt sétál unk, föl-le, fölöttünk lassan ugrált előre a villanyóra nagymutatója és lábunk keskeny ösvényt taposott a nóban. Eleinte csak én beszéltem, jobban mondva kérdésekkel zaklattam. Sokáig néma maradt, de vé*re mégis engedett kissé zárkózottságából és kurta mon­datokban mondta el a szegedi farsangról szer­zett impresszióit. — Farsang . . . Istenem . . . Mennyi le­kopott már ennek a különös zengésű szónak a varázsából. Ma már alig van nagyobb varázsa, mintha — például — azt mondom: Csütörtök. Pedig a csütörtök a legszürkébb hétköznapot jelenti ... Hát igen, az idők változnak . . . Megfigyeltem, hogy ma már nem tud senki sem őszintén mulatni. Mindenki mutatásában van valami erőltetett, visszatetsző nagyképűség. A kacagás savanyu mosollyá torzult, a pezsgő savanyu borrá silányult, a muzsika, a nóta elvesztette közvetlen melegségét, grammofon­nyikorgássá vált, a tánc sem az többé, ami volt. Báj, finomság a'ig van benne, erotikája is mesterkélt. Csak egy maradt változatlan, a csó*. Forró és édes most is, éppen mint év­ezredek előtt volt. Kilestem egy fiut és egy leányt valamelyik bálon. Bátortalan volt mindkettő, de szemük ugy egymásba kapcsolódott, hogy a síivem gyönyörűséggel telt meg látásától. Aztán, mikor éjfélt ütött az óra, a bálterem egyik sarkában összetalálkozott a szájuk . .. Piros lett mindkettőjük arca... A lánnyal teg­nap találkoztam. Már asszony. A férje — nem az a fiu. Az a báli csók csak farsangi mámor volt. De talán azért volt benne annyi szépség. — Ami pedig a szegedi farsangot illeti, el­mondom néhány érdekes megfigyelésemet. Ja­nuár hetedikétől máig száznyolc táncmulatság zajlott le Szeged város kül- és belterületén. A számmal megvagyok elégedve. Az elosztással már kevésbé. A száznyolc táncmulatságból mindössze hatvan esett a város belterületére, negyvennyolc a tanyákra, alsó és feísőközpon­ton, Szatymazon, Szent-Mihályteleken, de leg­több Röszkén folyt le. A Röszkei Ifjúsági Egye­sület vezetett a teljesítményben. A farsang alatt egymaga nyole bált rendezett. Ugy látszik, a rö?zkei lányok nagyon kedveik a táncot. A bicska is előkerült jó egynéhányszor. A város belterületén tartott hatvan táncmulatság közül csupán huszonkét volt „elit"-bál, a töobi har­mincnyolc csak olyan kiskocsmái táncvigalom. Ezek között pedig Módos lstvánné pacsirla-utcai kocsmája vezetett. Tizenegy éjszakán ropta a fiatalság a táncot a kocsma nagy ivójában. — Uiáltam minden statisztikát, de mosi be­látom, hogy a statisztika a legszebb tudomány. Ezek a számok például elevenek, beszélnek és egészen érdekes mondanivalójuk van a sze­gedi farsangról. Azt mondják ezek a számok, hogy az a mulatós kedv, ami azelőtt a parket­tes báltermeket töltötte meg táncoló pirókkal farsang idején, most kivonult a külvárosi ré­szekbe, de még inkább a tanyavilágba és a kocsmák, a csűrök porát rugdallat;a fel a tüzes* vérű ifjúsággal. Ezt minden m3lic a nélkül ál­lap <ják meg ezek a számok, mert nem is az a fontos, hogy ki mulat, az a fontos, hogy mulatnak egyáltalában. Most a tanyavilág bo­gárhátú házaiba ömlik a bankótenger, tehát jogosan mulat a tanya. — Azért a városnak nem lehet panasza. Volt itt néhány olyan táncestély, hogy feledtette az idők változását. Folyt a pezsgő, húzta a cigány, röpködtek a százezresek, mint a záporeső, su­hogtak a drága selymek és sziporkáztak a kar­bunkulusok. Arra én vigyáztam, hogy valami éhenkórász be ne kíváncsiskodhasson a parfő­mös levegőjű, fényárban uszó bálterembe, mert féltem, hogy még valami bolondsággal meg­rontja a mulatságot. Hiába vigyáztam azonban, valaki, bizonyos Korona Pánik nevü kétes eg/isztencia, mégis belopódzott, amikor javában folyt a mulatság. Amikor megjelent sápadt ar­cával és vézna alakjával, ijedt némaság nyilait végig a teremben. A feszült hangulat csak ak­kor engedett fel ismét, amikor kivezettetem a tolakodót. — Igei, igen, pofon is csattant el néhány. Pofon nélkül nem is lenne farsang a farsang. Ekkor méltóságteljesen berobogott az orient a pályaudvarra. — Tessék kérem beszállni — kiáltotta borizfl hangon a portás. hordóval a csensztohovai fehér barátoknak, a lengyel földre szakadt magyar pálos remetéknek kell küldeni, hogy emlékezzenek meg rólam imáikban és vérbeli fajtámról. Egyebekben Szák Felicián bátyám, a nádo­rom és Verbói Biczó uram, a tárnokmesterem adja ki a rendelést. 1315. évi Nagyboldogasszony napján nagy volt a sokada'om a trencséni sziklavár alatti bajszérü körül és nézte a bajmunkát, amit Máté ur fürge apródjai és fegyverhordói produkáltak a fövényes homokkal bontott arénán, hogy a zsenge fiuknak, akik lovaglás és fegyverforga­tási ügyességüket mutatták be, ha a nyeregből kiütik őket, sérvés ne essék gyönge tagjaikban. A szalmával kitömött vázaknak mellére vörös festékkel volt a sziv, a r.yillövés és lándzsa döfés célpontja — fölfestve. A cseh-morva lapos, palacsinta-alairu vaskalappal borított szalma­vázak oszlopokhoz kötözve állottak az arénán. Némelyiknek szemet, szájat és bajuszt is festettek és nézők dévaj tréfáinak jó tárgyat szolgáltattak. — Nézze te kegyelmed, komám, az a kajla ottan, szakasztott olyan mint az alamóczi mar­koláb ! ' Az előre szegzett lándszákkal egymásra ro­hanó apródok viaskodását egyszer csak hirtelen beszüntette Máté ur! A lovagjátékot intéző bajmestert magához intette. — Vetesse le fe kegyelmed a morva komám, Lobkovitz Radoszló két fiáról, a Zdenkó és Kunó gyerekről a mellvértet és kar pdnezérokat, igen csak szuszognak benne, mint a tót orgona, nem birja még gyönge tagjuk a nehéz vasakat, a francia Kapison (csöbör formájú rostélyos­sisak) helyett nyitott magyar pofás sisakot adasson rájuk. Azután ne húzassa olyan rö­vidre a feszítő zablyákat, hogy ne legyen alattuk olyan kunhátas, nyugtalan a paripa, mint a nyereg alá nem tört ló. Igaz, hogy tegnap a vadászaton a Kopai fiu ejtette el a vérmedvét, de az is igaz, hogy előbb hátulról a horgas inát ez a két morva csimeta vágta át, amikor talpra állva, a haj­lókra rohmt, azért nem szeretném, ha most itt a bjjmunkán, rajtuk kivül eső okból, a becs­mérlő hét szégyen, a lóról leesés, utói érné őket. Ne mondhassa az uri rendről a röhögő paraszt, hogy Máté ur arénáján a paripa lovagot csikózott. A megkorrigált viadalban, ugy látszik, a két apród derekasan forgata magát, mert a vadá­szaton és bajviváson kitűnt apródok között a két morva fiut is megjutalmazta Máté ur. Zden­kónak egy míves tőrt, Kunónak egy drága aranyláncot akasztott a nyakába, mondván : — Ezt a két holmit ezelőtt tiz esztendővel, amikor a morvák ellenem hadakoztak és kezem ügyétftl kisebbségben maradtak, apátoknak imett teteméről szedettem le, de most ti, mert jól forgattátok magatokat, visszaérdemeltétek, azért viseljétek magyar becsülettel. Igy neveltek a modern pápaszemen oligar­cháknak nézett, régi nagy urak az értékes ide­genből acélos karu magyarokat. Ez a magyaros hadi nevelés az idegen nemes vérből sok jó bajnokot adott, akik egész életükben vitézül állották nevelő apjuknak hősi magyar virtusát. Későbbi századokban is német, stájer és hor­vát nemesek csapatostól adták fiaikat apródo­kul elismert vitéz magyar főurakhoy, mert sehol a kerek világon n,m lehetett olyan jól meg­tanulni a lovaglást s a süvöltő nyíllal a b ztos céllövést, mint Magyarországon. (Folytatjuk.) — Hát akkor búcsúzom én is — szólt a herceg. Remélem, jövő ilyenkor kellemesebb hangulattal fogok távozni. Szertartásosan meg­biccentette a fejét és fölszállt a hálókocsiba. — Fenség, a távozás sohasem ébreszt kelle­mes hangulatot — kiáltottam utána. A vonat nesztelenül suhant tova. Vitte ma­gával Karnevál herceget. Magyar Lászlóm Belvárosi Mozi Telefon: Pénztár 582. Telefon: Igazg. 258. Március 3.. 4., 5-én, hétfőn, kedden, szerdán Egy leány két babája... Társadalmi dráma 6 felvonásban. A főszerepben: Máry Pickford. Azonkívül: F rt II F. Előadások kerdete: 5, 7 és 9 órakor. Házat, földbirtokot, nyaralót, gyümölcsöst, szölöbirtokot, telket, üzletet elismerten legelőnyöseb­ben közvetít mindenkor (minden szakmából) GAÁL országos ingatlanok adás-vételi irodája SZEOED, Kigyó-utca 7. szám. 42 Telefon 18—04. Hibás sár- és hócipőit szakszerűen megjavítja Gummi és Bőripar Széchenyi-tér 9 Sürgős esetben huszonnégy órán belül. mótorok minden méretben is nagyságban legolcsóbban kaphatók Szviitod ésKucses műszaki vállalatnál 225 VISZI* MJOS-KoRUT 47. Telefon I4-2S. MÁST KAP! fi A NEM KÉRI HATÁROZOTTAN n csiKÓrcjES ^^ FEKETE 02LTCXB 950 SZIVARKAPAPIRT

Next

/
Thumbnails
Contents