Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-10 / 34. szám

4 S Z B Q B D Szeged, 1924 febnuár 10 ket" külön megjutalmazta. Mindig volt pénze bőségesen, de hogy honnan, azt enki sem tudta. Maroisy Károly fiatal droguista alkalmazott volt. Zárkózott természete dacára tudták róla, bogy része van az atrocitásokban. Főnöke sem valami kedvezően nyilatkozott róla. ö maga büszkén mondia magát Márffy helyettesének és dicsekedett, hogy mindig hűen teljesiti Mátffy parancsait. A kávéházakban rendszeresen Márffyval együtt garázdálkodott. Legritkább eset volt az olyan mulatozás, amelynek ne verekedés lett vo'na a vége. Az olyan embereket, akik nekik nem tetszettek, egyszerűt n kidobták. Ehhez a társasághoz tartozik Chriasztl is, aki kőmüvespallér volt. Jó családból származik és az apja még most sem akarja elhinni, bogy fia ennyire elvetemedett. A háborúban a tüzéreknél szolgált és itt tanulta meg, hogy hogyan kell a bombával bánni. A kommün bukása után tünt fel Marossyék között. Elegánsan kiöltözött és pénze is volt bőven. Nagyon szerette magát mérnöknek kiadni. Többször di1 epekedett, hogy ő milyen zseniális konstruktor. Ál alában mindig hangosan beszélt és az okozta a vesztét is. Nagy hangja feltűnt a detektiveknek s igy sikerüli letartóz'atni. Bécsben rontják a magyar koronát. akarják felvenni és ezért kinálják napról napra alacsonyabb áron. Lépést tart ezzel a küf^ldi kifizeté eknek az emelkedése is. Egy pénzügyi szakember erről igy nyilatko ott: — fiz az indokola lan pánik, amely pár nap óta felütötte fejét, nyilván abból tápálkozik, a külföldi kölcsön sikerében kételkednek, hololt semmitéle ok nincs erre, mert a kölcsön d;lga te'jesen program szerint fog lefolyni ugy anynyira, hoí>y márc usra, legkésőbb áprilisra teljesen realizálható lesr. Remélem, hogy a dollár árfolyamát eredményesen é? hathatóssn fogja letörni. Hétmilliárd értékű magyar koronát csempésztek ki Magyarországból és igy rongálhatták meg a bécsi piacon a dollárspekulámok. Két nap alatt a magyar korona 176 ról 110 re esett. Vizsgálati fogságban marad a csongrádi merénylet öt gyanúsítottja. Bécsből jelentik: Kü földi p acokon és különösen Bécsben n pok óta lefelémenő tendenciát mufat a korona árfoyama, ami természetesen nagy nyugtalanságot ke felt a magyar gazdasági életb n. Fokozla a nyugtalanságot az is, bogy a magánforgalomban a valuták árfolyama jelentékenyen emelkedett. Pénzügyi körökből a következő információt nyertük: Bécsben jelentékeny koronakészletek halmozódtak fel, amelyek ezelCtt hosszú ideig Budapes'en kosztpénz alakjában helyeztettek el. Amikor ezután Budapesten rohamosan esett a kosztpénz és különösen, amióta hivatalosan állapították meg a kosztpénz kamatlábának nagyságát, ezek a bécsi pénzek érlheő módon visszakerülik. Bécsben az a sok milliárd most piacra kívánkozik és hivatalos helyen nem (A Szeged tudösitójátói) Mint ismeretes, a szegedi törvényszék vád anácsa körülbelül két héttel ezelőtt a csongrádi gyanúsítottak közül szabadlábra helyezte Sági Jánost, Sági Rókust és Forgó Ferencet azzal az indokolással, hogy egyrészt siökésüktől nem kell tartani, másrészt pedig nincsen ellenük semmi olyan bizonyíték, amelyről arra tehetne következtetni, hogy a bíróság hosszabb szabadságvesztéssel fogja őket suj'ani a főtárgyaláson. Igy a Csillagbörtönben a tiz gyanúsított heiyett már csak öt csongrádi tölti nepjüt, akik valamennyien — Sinkó László, Bölőnyi Miklós, Piroska János é> György, valamint Fülöp Andor — védőjükkel együtt felfolyanrodást jelentettek be a végzés ellen és kérték a táblát, hogy helyezze őket szabadlábra. A bombamerénylet iratai — mint már jelentettük — c<ak hosszú késedelem után (najdnem két hét telt el a vádtanács ülése után) kerültek át a táblára, ahol is végre szerdán kiosztották a referens, dr. Szenttamásy ítélőtáblai fcirőnsk. A szokatlan késedelem bizonyos kommentárokra adott alkalmat, mert tény az, hogy a törvényszékről csak Ulain vasárnapi látogatása után küldték el az aktacsomót. A Szeged munkatársa beavatott helyről ugy értesült ma, hogy a vizsgálóbíró nem advtt engedély Ulainnak a betekintésre és az iratok egyik részét csupán dr. Széchényi hiv&a, Sinkóék védője látta. Dr. Szenttamásy ítélőtáblai bíró azonnal hozzákezdeti az iratok áttanulmányozásához és már ma délben meghozta határozatát. A tábla elutasította a merénylők fel folyamodását, nem helyezte az öt embert szabadlábra, hanem elrendelte továbbra is a vizsgálati fogságot. Ez a határozat végleges és megfölebbezhetetlen, ugy hogy az iratok visszakerülnek a vádtanácshoz, majd átteszik Zombory János vizsgálóbíróhoz. A vizsgálat, mint értesülünk, hosszabb időt fog igénybevenni, mivel a merénylők kihallgatása u'án, számos vidéki kihallgatást is foganatosítani kell, ugy hogy a megkeresések és BZ esetleges kiszállások miatt több hét múlva lehet maid csak a vizsgálatot befejezni. Egyébként a Szeged tudósítója ugy értesül, hogy a merényletfel gyanúsítottak nem nyugszanak meg a további fogviitartásban, hanem továbbra is azon vannak, hogy lehetőleg minél későbben lehessen a főtárgyalást kitűzni. Ezért ujabb kérelmet intéznek a vádtanácshor, amelyben kauciót fognak felajánlani arra az esetre, ha mégis szabadon bocsátják őket a főtárgyalásig. Az a hir terjedt ei, hogy ezt a lépést különösen Pitoskáék szorgalmazzák, mivel nekik módjukban van nagyobb összegű kauciót is letenni az ügyészség pínztárába. Hogy a többiek honnan fogják az esetleges biztosi ékot előteremteni, az még teljesen bizonytalan. Nem valószínű, hogy elrendelik a szabadlábrahelyezést akármilyen nagy biztosíték ellenében is, mivel az ügyészség kezén igen súlyos és nagyszámú tárgyi bizonyítékok vannak, amelyekből arra lehet következtetni, hogy mind az öt ember aktív szereplője volt a borzalmas csongrádi bombamerényletnek és igy hosszabb börtön-, vagy fegyházbüntetéssel fogja sújtani őket a független bíróság. Bölönyi Miklós egyébként néhány nap óta a rabkórháznak lakója, mivel az orvosszakértö megállapította, hogy orvosi kezelésre szorul, mert régebbi aranyeres bántalmii újultak ki a börtönben. lelősség, hiszen a bizottság mai formájában úgyis csak tüneti gyógykezelésre lenne alkalmas eszköz, a tüneti gyógykezelésnek pedig vajmi kevés eredménye lenet akkor, ha szervi bajról van szó. A szombati hetipiacnak Szegeden az volt a szenzációja, hogy kétszáztizezer koronát kértek, sőt ami nagyobb hiba, adtak is a buza métermázsájáért. Ez a kétszáztizezer koronás búzaár a békebeli búzaár tizezerötszázszorosának felel meg akkor, amikor a magyar koronát Zürich az aranykorona ötezred részére értékeli. A buza ára tehát több, mint száz százalékkal haladja meg az aranyparitást. A buza ára alig egy hónap alatt megkétszereződött és ismét beigazolódott az a tétel, hogy minden közszükségleti cikk a buza árához igazodik. Megkétszereződött a húsfélék, a főzelékfélék ára, a ruhásboltok kirakataiban úgyszólván naponta átírják az árjelző táblákat. Azért az ingért, amelynek nem rég még negyvenezer koronát mutatott az árjelző táblácskája, ma már nyolcvanszázezer koronát kérnek. A bőrárak is hasonló metamorfózison mentek át, legújabban huszonöt százalékos bőráremelkedésről szólnak a hirek. A bőr drágulását nyomon követi a cipőárak emelkedése is. És a megdrágult élet szükségszerűen váltja ki a bérinozgalmakat. Mivel pedig minden bérmozgalom ujabb ürügyet szolgáltat az áremelkedéseve, kezdődik a körtánc előlrül és nincs vége, mert nem vetik végét neki soha. A szombati hetipiacon kétszáztizezer koronát kértek és adtak egy métermázsa búzáért, de már beszéltek arról is, hogy a fővárosban kétszázhatvanezret is kínáltak érte, a békebeli búzaár tizenháromezerszeresét. A Szent István-téri búzapiacon sok más mindenről is beszéltek a népek. Végig hallgattunk néhány ilyen beszélgetést és nagyon érdekes dolgokat tudtunk meg. Megtudtuk azt, hogy kint a tanyavilágban titokzatos agitáció folyik, titokzatos céllal. Képtelen gazdasági rémhíreket terjesztenek és a hiszékeny emberek lelkében nem marad el a rémhírek hatása. Ezt a hatást bizonyítja a kétszáztizezer koronás buza is. Többek között elterjesztették azt a hirt, hogy azok a külföldi pénzcsoportok, amelyek a külföldi kölcsönt fogják adni, aranyértékü külföldi valutáért vásárolják majd össze a gazdáktól a búzát a külföldi kölcsön folyósítása helyett. A gazdák természetesen elkápráznak ettől a mesétől és a nagy elkáprázás megszüli a kétszáztiz, esetleg a kétszázhatvanezer koronás búzát. Hogy kiknek áll érdekében ennek az abnormális helyzetnek a megteremtése, nem tudjuk, de valószínűnek tartjuk, hogy az agitációnak pártpolitikai háttere van. A külföldi kölcsön ügye ugyanis ma már pártkérdéssé vált, helyet foglal nyíltan, vagy leplezve a pártprogramokban. A pártküzdelmek szenvedélyében pedig megszoktak feledkezni a magasabb szempontokrol, a belső rend, a gazdasági konszolidáció, az ország lakkosságának jóléte pedig harmadrendű kérdéssé degradálódik. Véleményünk szerint nem ártana, ha az illetékes hatóságok komolyan foglalkoznának a titokzatos tanyai agitáció földerítésével, mert az agitációnak sok másfélén kivül egyik legfontosabb következménye az árak abnormális fölhajtása. Kétszáztizezer korona egy mázsa buza. (A Szeged tudósítójától.) Régi tapasztalatból tudjuk, hogy nem ajánlatos a drágulásról írni, mert minden újsághír, amely valami áremelkedésről számol be, ujabb lökést ad a drágulásnak. Mert a drágításra ürügy minden drágulás. Ha arról írunk, hogy a cipőkrém ára emelkedett, holnap már a bőr drágulásáról kell beszámolnunk. Ha a fogpiszkáló árát emelik a fogpiszkáló gyárak, a hasonló példákon mindig szívesen felbuzdulé vendéglősök tüstént megragadják az alkalmat és azonnal átértékelik az ételárakat. Nem ajánlatos a drágulásról írni, étidig nem is igen szegtük meg ezt a szabályt, de most már nem térhetünk ki az elől, hogy megszegjük. Az a hallatlan, eddig soha nem tapasztalt árfölhajtás, ami olyan szemérmetlenül folyik minden vonalon, nem maradhat szó nélkül. Mert ugy látszik, hogy hiába van árvizsgáló bizottság, hiába hoz szigorú ítéleteket az uzsorabiróság, a küzdelem csak reprezentatív jellegű és nincsen semmi eredménye. Az árvizsgáló bizottság működése maholnap teljesen az árváltozások konstatálására szorítkozik és a rendes pénteki ülések legfontosabb tárgyaként a bizottsági nyomozó jelentése szerepel, amelyben bejelenti az elmuit héten tapasztalt élelmiszerdrágulásokat. Megpróbálkozik ugyan néha a bizottság azzal is, hogy feliratilag sürgesse országos központjától a beteg helyzet radikális orvoslását, arra is rámutat néha, hogy ez a mostani drágulás milyen indokolatlan, mert a magyar korona valódi értéke semmit sem változott azóta, amióta megkezdték a belföldi és a külföldi árfolyamok közötti különbségek kiegyenlítését. Ennek a megállapításával azután ki is merül az árvizsgáló bizottság minden energiája, tehetetlenül nézi a minden vonalon dühöngő spekulációt és nincs ereje, nincs alkalmas eszköze arra, hogy beleavatkozzon, hogy megvédelmezze a tehetetlenül vergődő fogyasztókat. Ezért természetesen nem az árvizsgáló bizottságot terheli a fe-