Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-10 / 34. szám

gqye* mw&m át»» 50D k©g»ona. jwitnHHt t» kiadóhiva­}sn Dett Fer«MC-utou 2. (Fö­t ií'.UkoHwal szemben.) Tele­im 19-afcA.Smged" megjele­lik Mttt ktoaeMvel minden &W. Egyes wzAm ára 500 kó­rsa a. SlOitxeMai árak: Egj kel/ben 10000, Bada­3«tea ti vidéken 11000 kei. V. évfolyam. Szeged, 1924 február 10, VASARNAP. Hirdetési árak: Féltiasábon 1 mm. 125, egy hasábon 25i, más fél hasábon S75 K.Szflveg­köat 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 10 szóig 250* kor. Szóvegkózti köziem fr­nytk toronként 1800 korona. Családi értesítés 15COO ker. 34-ik szám. Talányok. Van több is, mert ba mindenünk farkas kasszájára került is, a talányaink nem kellenek az ördögnek se. Rác, cseb, oláh meghagyja őket nekünk, magának esek a megfejtést tartja fenn. Hát válogassunk bennük, mert van miben. Klebelsberg kultuszminiszter tegnap a törvény­szék előtt Tacitus nyelvén beszéli belügyminiszter koráról, amikor az ébredők ellen megindiilatta a nyomozást az Erzsébetvárosi Kaszinóban el­követett becstelen, gyáví, a magyar lélektől teljesen idegen orgyilkosságok miatt. .Minden haldokló szemében ott láttam a szemrehányást — vallotta a miniszter és lelkébe hasitort a kérdés: fog-e elég erélyesen nyomoztatni? E tekintetben Klebelsberget nem érheti szemre­hányás. Valóban majdnem elég erélyesen nyo­moztatott, hiszen éppen ezért mart bele veszett dühvel az ébredő-plakát. De hát miért kellett a magyar állam belügyminiszterének, a. magyar rend lesfőbb őrének azt a kérdést olvasni a haldoklók s a halottak árváinak és özvegyeinek szeméből, hogy mef-e elég erélyesen nyomoz­tatni olyan aljas gyilkos-banda után, amely a Dohány-utcai bombamerényletet elkövette? Hat hogy merülhetett fel ez a kérdés egy olyan ország miniszterében, amelyikről öt esztendő alatt miniszterek, bíróságok, képviselők, hivatalos újságok minden alkalommal azt állapították meg, hogy a világon sehol nincs akkora rend, mint minálunk ? Úgy látszik, ennek a kérdésnek csak a haldoklók szemében volt szabad fel­villanni. Ha élő ember fejezett volna ki olyan 4Uraaui, hogy itt a gonosztevőket ta'án nem üldözik elég eréllyel, azt becsukták volna, sőt talán ma is oda csuknák Márffy honfitára mellé, aki 8zcnban valószínűleg tiltakozna az ilyen destruktív lakótárs ellen. Mert neki megvan az az enyhítő körülménye, hogy ő hazafias fel­buzdulásból szégyenitette meg hőstetteivel híres pályatársát, a burlingtoni jaguárt. Jön a másik találós mpe. Turcsanyi Egon tisztelendő ur, a Sörház-utcai ébredő kaszárnya tábori papja a biróság előtt célzást tesz arra, nagyon világos célzást, hogy a kormányntk írásos szerzCdése volt azzal a „nemzetvédelmi osztag"-gal, amelynek Márlfy József, a sokszo­ros nemzetvédelmi gyilkos volt a brigadéros*, vagy főmestere, vagy a hóhér tudja, minek titulálták hivatalosan a IX. kerületi jaguárt. A tárgyalási elnök szigorúan megtiltja a tiszte­lendő Nagybotu Lőrincnek, hogy erről a do­logról beszéljen, mert ehhez a bíróságnak semmi köze. Tisztelettel tudomásul szolgál. Igen ám, csakhogy mikor pár órával később az ellenzék a nemzetgyűlés elé viszi a dolgot, akkor a nemzetgyűlés határozatilag kimond js, hogy ezzel nem kiván foglalkozni, mert neki ehhez semmi köze, ez a biróság dolga. Ezt is tudomásul vesszük, mert a nemzetgyűlés is érdemel annyi tiszteletet, mint a független biró­ság. De most már azt kérdezzük, kire tartozik hát végeredményben annak az irtózatos és mi szerintünk természetesen képtelen vádnsk a tisztázása, hogy a kormánynak formális szer­ződése volt a gyilkosok testületével? „Ss ég, se föld nem volt, szegény tökmag hol volt?" — kérdi a paraszt találós mese. Amire az a felelet, hogy „az úristen markában." Rubinek Isiván képviselő urat azonban minden nagyra­becsülésünk mellett sem fogadhatjuk e! az úristen markának. Mert igy hívják azt az urat, aki a kormám párt tapsai közt kijelentette, hogy ilyen szerződés nem volt. Rubinek Ltván kor­mány-prókátor ur a mi szeműnkben nagy ember és mi neki hiszünk, de lehetnek olyanok is, akiknek a szemében Turcsányi tisztelendő ur még nsgyobb ember, ennélfogva az ő sza­vainak adnak hitelt. Ezt a találós mesét tehát máskép kellene megoldani. Például Bethlen Istvánnak, vagy Rakovszky Istvánnak. Más. Márlfy nagyvezérnek, vagy kánnak, vagy bánnak igen jövedelmező üzlet ieheteít a keresztény nemzeti ideáloknak bombával, Du­nába-fojtással, vét bíróságokkal való szolgálata. Az előjegyzési naptárából kitűnik, hogy szabad­jegyen kívül tömérdek milliókat is nyilván tartott. Az al-jaguárok, akik nagyobbrészt do­logtalan naplopók voltak, milliós ka bálokban jártak és sokat dorbézoltak. Mibül, kiébül ? Ez 6 találós mese sem először vetődik már föl, de még eddig ennek se volt megmondhatója. Utolsó taiány. Mi íesz most már az ébredő magyarokkal a Sörház-utcában? Akik közé magasrangu állami funkcionáriusok, miniszteri tanácsosok tartoznak, de akik közt, bár a plakáípör királyi ügyésze rr.éiy tisztelttel hajtott ffjat hazafias intencióik előtt, mégis vezető szerepet viselt az intenciói miatt rabságba került IX. kerületi harambasa. Mi lesz velük most már, mikor annyi a bizonyíték ellenük, hogy a csil­lagokat könnyebb volna letagadni az égről, 1 mint ezeket? Ez nem is utolsó talány, hanem első. Mert ha ez megoldódik, akkor nyilván a többi is mind megoldódik. Az utódállamokkal való határforgalom szabályozása. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A magyar kormány és az utódállamok között már hosszabb idő óta tárgyalások folynak, amelyek azt céloz­zák, hogy a határmenti forgalom megkönnyí­tessék. A magyar kormány felhívta Ausztriát és Csehszlovákiát, hogy megbízottakat küldjenek a haárállomésok felé, akik tapasztalataikat azután egy ideiglenes érvényű egyezményben foglalták össze és terjesztették a kormányaik elé. Az egyezmény a kövekezőket mondja: Az a megállapodás, amelyet létre hoztunk, igen szük keretű és már formájából ítélve is magán viseli az ideiglenes jelleget. Lehetővé van eszerint téve, hogy a határmentén lakó orvosok, bábák, határátlépési engedéy alapján, egészségügyi felügyeletet gyakorolhassanak körzeteik felett. Az egyezmény pontjai szerint az összes határ­vámsorompók ugy éjjel, mint nappal nyitva maradnak. A személyszálütővonatok határon történő át­vizsgálását is egyszerűsítették azzal, hogy nem kell az utasoknak hiszállani a vagonokból, amennyiben a vizsgálat a kocsikban fog meg­tartani. A tavaszi, utódállamok közti konferen­cián azután szabályozni fogják a határforgalom minden kérdésit. yylüSa nincs ideje a gyűlöletnek, a kibékülés ideje következett be." A miniszterelnök Hoyos gróf kaposvári beszámolóján. (A Szeged budapesti tudósítójától,) Kapos­várról jelentik: Bethlen István gróf miniszter­elnök szombat este 8 óra 30 perckor Kspoa­várrs érkezett Hoyos Mikna gróf nemzetgyűlési képviselő beszámolójára Walkó, Nagyatádi és Nagy Emil miniszterek társaságában. A miniszterelnököt a pályaudvaron Sdrközy György főispán és Talhán Andor alispán, a város nevében pedig dr. Vétek György polgár­mester üdvözölte. A miniszterek ök válaszában megköszönve EZ üdvözlési, kijelentette, hogy szívesen jött Kaposvárra egy kedves képviselőtársának be­számolójára. Majd ezeket mondta: — En aki az utóbbi időben sokat jártam küföldön! mondhatom, hogy köztünk és a nyugati müveit országok közt nemesek abban van különbség, hogy laMr( gazdagabbak azok az orszátok, hegy nagyobb bennük a kOz­raüveS, hanem sajnos különbség van köztünk ^felelősségérzetben is. Ezt a felelősségérzetet kell fejleszteni mindnyájunkban s akkor el­érkeztünk mi is annak a demokráciának ki­fejlődésére, amelyben ők vannak amelyre ennek as országnak is szüksége van. Arra kérem önöket, hogy a szociáljii gondol­kodást ne hígviák figyelmen kívül akkor, ami­kor köteksségüket teljesitik. Miia politikában ezt akarjuk ezt szolgáljuk s ehhez kérem tá­mogatásukat a jövőre is. A miniszterelnök, akit szavai végeztével meg­éljenezték, a pályaudvarról Sárköiy György fő­ispánhoz a szállására hajtatott. Este féi 10 órakor a Turul-szállóban bankéit volt a miniszterelnök tiszteletére. A főispán és az aliíoán fetköszöntőire Bethlen István gróf hosszabb beszédben válaszolt. Na várják tői, azt a szenzációs politikai beszédet, amelyet a helyi lop igért a kaposváriaknak, szokat a ki­jelentések^ amelyek a I«> szerint uj irányt szabnak m?jd a magyar politikai életnek, ö családi ünnepélyre jött, mint a városnak legújabb, legfiatalabb gazdájí, ahová egy elég tekintélyes vagyon roncsait hozta magáva'. Ugy érzi magá', mint a hajó­g törött, mint a hollandusok meséjének hőse, a bolygó hollandi, aki csak akkor találna meg­nyugvást, ha sieretetet találna. A nemzet is hajótörött. Hogy a nemzet megnyugvást talál­jon, arra a társadalmi osztályok egyetértése volna szükséges. Mert most nincs meg az egyetértés. A felső tízezernél kezdi, amely duz­zogva félrevonult. Nem kivárja ettől az osztálytól a meddő politizálást, de jérjon elől mindig akkor, amikor áldozatkészségről van szó társadalmi, gazdasági, kulturális téren, járjon elől, amikor szociális érzést kell matatni. Le­gyen vége annak a visszavonásnak, annak a gyűlöletnek, amelynek sok helyütt szemtanai vagyunk. Ma nincs ideje a gyűlöletnek, ma a kibé­külés ideje következett be. Figyelmeztetni akarom a nemzet minden tár­sadalmi rétegét kellő Időben arra, hogy az idők olyanok, amelyekben nem tehetjük azt, hogy egyéni, vagy társadalmi osztályérdekekei követve, mindenki magáért dolgozzék. Minden­kinek magáért is, de a közért is kell egyformán dolgoznia. Ez az egyedüli mód arra, hogy ebben az országban egészséges, magyar de­mokráciához jussunk. A társadalmi osztályok összefogásán és összemüködésén alapul a de­mokrácia, nem egyes osztályok uralmán. A kormány kötekssege ezzel szemben kettős: Az egyik a fokozatos haladás demokratikus intézmények létesítésében, a másik védeke­zés azokkal szemben, akik a demokratikus intézmények létesítését nem kívánják, vogy lehe­tetlenné teszik. A demokrácia ellenségei kö­zül az egyik oldalon állanak azok, akik a reakció hivei, a másik oldalon azok, akik a szabadsággal, a demokratikus intézményekkel visszaélnek. U'óbbiak a demagógok a veszedel­mesebbek. Felhívja a magyar társadalom egyes rétegeit, hogy egymással kezet fogva, elősegítsék a demokratikus és boldogabb Ma­gyarország lehetőségét. j A demokratikus rétegből felnőtt Szabó István minisztert, a másik oldalon a nagyurat, Hoyos grófot élteti. ,Jt „ Ezután Hoyos gróf és nsgyaíádi Szabó mi­niszter mondottak köszöntőt.

Next

/
Thumbnails
Contents