Szeged, 1924. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-24 / 46. szám

SZEGED Páris készül az Olympiádra. Fantasztikus egzisztenciák városa. — A magyar atléták elhelyezése. (A Szeged tudósítójától.) Az olimpiai játékok ideje már nagyon közel van, magának az 0:ympiádnak a szervezési munkái azonban még a legnagyobbrészt nemcsak hogy befejezve nincsenek, hanem a teljes szervezetlenség stádiumában vannak. A franciák a párisi Olympiádot világra szóló manifesztációnak szánták. Nemcsak azt akarják bemutatni, amire egyébként joggal büszkék, hogy a francia sport pár év alatt milyen nagy fejlődést mutatott, hanem az egész Olympiádnak olyan keretet és jelentőséget kivintak adni, ami az anth korintusi versenyek régi fényét varázsolná elő: a győztes Franciaország, mint az emberiség, a szellemi, erkölcsi és testi művelődés irányító államának vezetése mellett. Ezt a nagy célt nagy lelkesedéssel és elég nagy áldozatkészséggel, azonban a szervező képesség teljes hiányával akarja Franciaország megvalósítani. Az első hiba az volt, hogy túlságos későn kezdtek hozzá a szervezési munkákhoz. A második hiba a nagy stadion megválasztása volt, amely sportszempontból nem a legjobban sikerült. A szsrvezetlenség azonban leginkább a lakás, illetve az elszállásolás kérdésében derült ki Igaz viszont, hogy ezt a kérdést volt a legnehezebb megoldani, tekintve, hogy a párisi lakásviszonyok veszedelmesen kezdenek a budapesti állapotokhoz közeledni. Páris forgalma a háború előtti viszonyokhoz képest legalább ötször, lakosságának száma pedig, az átutazó idegeneket is beleszámítva, több mint kétezer nagyobb a háború előtti adatokhoz viszonyítva. Ennek oka az az általános európai jelenség, hogy a háberu alatt s azóta is a vidéki lakosság a nagy városok felé vándorol. Páris azonkívül is igen sok embert fogadott magába, akik a németek elöl menekültek el s azóta itt telepedtek le. Azonkívül Párisnak más menekültjei is vannak: oroszok, akik a bolsevikiek elől meneküllek és orosz s részben magyar bolsevikiek is, akik a márka zuhanása s a megindult drágaság elől szöktek Párisba. Siberek és kalandorok, álmodozó művészek és veszedelmes politikai magántudósok. Páris a háború utáni szociologiai jelenségek bámulatos változatát zárja magába: tudósokat, akik gyapjúval kereskednek, újságírókat, akik repülőgépeket terveznek ; hangversenyénekesnőket, akik mügummigyárakat képviselnek, nyugalmazott földbirtokosokat, a^ik régi bélyegeket árulnak, festőmüveszeket, akik automobilok bélésével foglalkoznak. Párisban ma több mint egy millió azoknak az idegeneknek a száma, akik ebben a nagy Bakonyban élnek és gazdagodni akarnak. De nemcsak az élet hajótöröttjei és makacs szerelmesei: a szegény idegenek városa Páris, hanem elsősorban a gazdag külföldieké. A frank esése folytán az ideözönlő gazdag amerikaiak és angolok, a délamerikai rasták, a japán és kínai újgazdagok számi napról napra gyarapodik; a világ mind az öt világrésze önti magából a látogatókat. Angol és amerikai vállalatok Páris legszebb s legdrágább helyeiről szorítja ki a benszülöttet. Az Opera és a Madeleine közt maholnap több lesz az angol nyelvű cimtábla, mint a francia. A Grand Café, ami immár a magyar költészetbe is bekerült, egy kanadai vasúttársaság irodája lett; szemben vele a hatalmas angol Lloyd's Bank épitett palotát. Mind ez a lakáskérdést krízissé növelte. Manapság körülbelül 300.000 kislakást kellene sürgősen építeni — a párisi várostaaács véleménye szerint, — hogy a francia munkásság, diákok, intellektuellek, kispolgárok, legalább félig-meddig elfogadható és megfizethető lakáshoz jussanak. Az építkezés ugyan nem szünetel, de megközelitőleg se tud nyomába jutni a lakásokért folytatott hajszának, üres lakás egyáltalán nincs. Az uj házakat már eleve ugy épitik, hogy a lakásokat örökbérért eladják a jelentkezőknek, kik igy egyszerre bérlök és háziurak egy személyben. Ha a háziúr vagy a főbérlő mégis elszánja magát arra, hogy lakását eladja, akkor kifüggeszt egy Joconde vagy Renoir metszetet az üres falra s mint bútorozott lakást hallaian drágán kínálja s rendesen huszonnégy óra alatt el is adja. A „cserélek lakást", a lakáslelépések hirdetése és jelensége pontosan, de nagyobb mértékben ismétlődik itt, mint nálunk. A lakásügynökök, éppen mivel nem lehet lakást szerezni, a föld alól nőnek ki, mindenkit megsarcolnak és még maguknak se tudnak tisztességes lakást szerezni. A háziurak különben már egyáltalán nem adják ki a lakásokat, hanem maguk bútorozzák be s mint bútorozott lakást nagy jövedelem melleit adj ik ki. Egész utcákból tüiik el igy lassanként az u n. lakó s helyébe a szállóvendég kerül. Egész házsorok, utcák, egy egész városrész a Madeleine és az Etoile között alakul át garnikká. Ennek a természetes következménye, hogy ha lakást már egyáltalán lehet kapni, az nagyon drága. Most február van s egy egyszerű szoba egy másod- vagy harmadrendű szállodában 50—60 frank, mire azonban itt lesz a tavasz, májas 8 a versenyek, az áruk 20—30 frankkal lesz magasabb. Az olympiai bizottság, hogy ezeken az előrelátott nehézségeken segítsen, Colombes-ban, a versenypálya közelében felépítette az Olympiai falut. Ez a falu azonban nem igen akar sikerülni, már talán a harmadik vállalkozó vette kezébe. Annak ellénére, hogy a talaj vizenyős — bár tagadhatatlanul a szobák elég nagy konfortial épültek — a szobák olyan drágák — 60 frank körül — hofy azt magyar atléta nem igetn fizetheti meg. Viszont a gazdag nemzeteknek szintén nem felel meg, azok előrelátóan jobban oldották meg a lakáskérdést. Az amerikaiak a Roquancourt-i kastélyt bérelték ki. Saint-Clouban az angolok, Neuillyben az olaszok vettek ki egy nagy palotát, a svájciak pedig benn a városban egy egész szállodát, a Hotel Moderne-t foglal Iák le maguknak. Az Olympiai falu igy valószínűleg az a csont lesz, ami a későn jövőknek marad. Most az utolsó percben a párisi várostanács komolyan kezd az elszállásolás kérdésével foglalkozni. Számításuk szerint min!egy 300.000 ember látogató fogja Párist megrohanni, akiknek elszállásolásához 150.000 lakásra van szükség. Már arra is gondoltak a sokféle terv között, hogy a hálókocsipark egy részét is erre a célra fogják lefoglalni. Az Office National du Tourisme szintén gondoskodott mintegy 300 lakásról. Mig aztán most a várostanács elhatározta egy másik „falu"-nak a felépítését. Ezt a falut a szegényebb valutáju atlétáknak szánták, ahol egy-egy barak ára napi 20—30 frank lesz. Remélhetőleg enne'* a másik falun ik, amely Parc des Princes-ben, nem messze Colombes tő! épüi majd fel, nagyobb szerencséje lesz. Ugy tudjuk különben, hogy Múzsa Gyula, a Magyar Olympiai Bizottság elnöke a magyar atléták elhelyezését illetőleg szerencsés megoldást talált legutóbbi párisi tartózkodása alkalmával, a mintegy 90 főnyi magyar csoport részére. A legcélszerűbb, ha azok az atléták és érdeklédők, akik Parisba készülnek, már most foglalnak le maguknak lakást szállodákban, napi 20 frankért lehet jó szobát kapni, igaz, hogy csak nagyon kevés szálloda hajlandó előre lekötni a szobákat. Könnyebben megy a d®log a penziókkal vagy a magánlakásokkal, ahol napi 30 frankéri már teljes ellátást is lehet kapni. Azok, akik nem gondoskodnak előre szállásról, s csak tdálomra jönnek ki Párisba, minden esetre sok kellemetlen meglepetéssel számolhatnak. Dr. Gesztesi Gyula Széchenyi Mozi Vasárnap, február hó 24-én ELŐSZÖR SZCGCDEN! = jncKic cooann* a világhírű 6 éves csodagyermek, a „Kölyök" és „Fiacskám" címszereplője legújabb és legragyogóbb szerepében: APUKÁM! (A kis vándormiusUua > Könnyekig megható életregény egy tas gyermek sorsából 7 felvonásban. — Azonkívül: Jaj, a feleségem! Amerikai bohózat 2 felvonásban. Uj Pathi-híradó, sport- is divatujdonságok. Előadások: Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor. Hétfőtől Az idény legnagyobb filmje : A két árva 12 felvonásban. Szeged, 1924 február 24. KÖNYVEK szálljon amellyel a nagy a régi Greco. (Irta Maurice Barrés.) A tizenhetedik század egyik legnagyobb művészének, Greconak misztikus géniuszához fűződő problémák módszeres kutatásaihoz élénk és ujseerü adatokat hozott Barrés ezen könyvével. Greco, korának ez az elismert, nagytehetségű festője, Spanyolországban, ahol a vallási rajongás a nép lelkében gyökerezi természetesség volt, kinzóan látnoki és félelmetesen apostoli hálást keltett. Nem előzte meg korát, hanem visszatért a középkornak vallási fanatizmusához. Őrültnek tartották és ezt a hitet, amelyet tisztán az ő túlfokozott szferikus elvonatkoztatásai ébresztettek az akkori emberekben, még ma sem igen lehetett eloszlatni, miután pedig már megoldották a Greco-problémát Innen van, hogy ha ma betéved a bájos idegen Toledó zárdáiba vagy düledező templomaiba, hogy felkutassa Greco képeit, a kalauzoló sekrestyés mondókája végén még most is hozzáteszi: — Bolond volt. Maurice Barrés, hogy a mélyére annak a boszorkányos bűvöletnek, még a késői századok is körülvették zsenit, hosszú idít töltött Toledóban, császárvárosban, hogy az omladozó romok kö zött feltalálhassa Greco megfoghatatlan művészetéhez felderítő bizonyítékait. A problémával foglalkozók ráfogták Greco betegesen érzékeny idegeire, hogy vallási révületében a tébolyba ficamodott át. Krisztusainak fájdalmasan kicsavart tagjai és a lehetetlenságig megnyújtott testei ezt látszottak igazolni. De Barrés figyelt, látott, tanult és érzett. A spanyol ég sötét azúrja, a toledói sziklák sötét-violaszinü cikkázásai és a táj színtelen-hamvas elmosődottsága közelebb hozlák őt Greco színeihez, amelyeket Túian, Velence és a renaissance a levegőben való látásra neveltek, amelyeket azonban a spanyol vidék és a spanyol lelkek dogmatikus elfogódottságában elhagyott, bogy fénytelenné vált vallásisóvárgásait jobban kifejezhesse. Barrés tiltakozik az ellen, hogy Greco tébolyodott volt, ismerve a spanyol faj egyrészt kérlelhetetlen fölényességét, másrészt kalandos ábrándozásait és a metafizikai életbe vetett rendithetetlen hitét. Ennek a ha'ásában találja meg a görög Greco művészetének titkát. Azt, hogy a spanyol elegancia mozgási és farmaszépsegei szinte érthetetlen módon simulnak a légesen, földöntulian megnyújtott, súlytalan testekhez és kiegészítik egymást, ő a spanyol lélek ellentmondásokban élő jellemére vezeti vissza. Ahhoz pedig, hogy a spanyoloknak misztifikált lelkét a saját felajzott idegéletében még atmoszférikusabban élje ki, Greconak a géniusz szabadságánál fogva joga volt. Bzek a megfigyelések nagy érdemei Barrésnak. A munkát Éber László fordította szép magyarsággal, stilusérzékkel. Lackó Géza egy finom, korszerűen cizellált miniatűrt helyezett el az előszóban. A könyv a Kultura gondos és izléses kiadásában jelent meg. (L. v.)" Rádium és Röntgen. (Irta Erich Marx, ford. dr. Hoffmann Ernő müegyet tanársegéd. 120 oldal, 9 kép, Kultura kiadása, Budapest.) A láthatatlan (Rádium- és Röntgensugarak keletkezésériek és lényegének rövid, de amennyire a könw terjedelme megengedi, kimerítő leírása. Főleg a sugárzó energia phisikájával foglalkozik. Elmondja a Röntgen-sugarak és a radioaktivitás felfedezésének történetét, a Röntgen-sugarak előállítási módját, a radioaktivelemek sorozatát épp ugy, mint a legújabb kutatások eredményét is ezen a téren. A Röntgen- és radiumsugarak technikai alkalmazásának és egyéb általánosabb érdekű vonatkozások ügyes belefonásával az alapjában véve száraznak látszó thémát a műveltebb laikus számára igen kellemes olvasmánnyá alakítja. Ehhez hozzájárul még a könyv könnyed stílusa és nemkülönben a kitűnő magyar fordítása. író, fordító és kiadó itt igazán kulturmunkát végeztek, mert a közönség ama részének, amely tudomást akarna szerezni ily fontos felfedezésekről, de akinek eddig csak a terjedelmes és előtanulmányok nélkül meg sem érthető szakirodalom állhatott rendelkezésére, hozzáférhetővé tettek egy mindenkire igen fontos, nagy horderejű és rendkívül érdekes részét a természettudományoknak, tették ezt pedig oly kellemes formában, hogy mindenkinek, aki rövid idő alatt helyes és a laikus számára eléggé alapos képet akar magának alkotni a Röntgen- és radiumsugarak lényegéről, legmelegebben ajánlhatjuk e könyvet. Dr Elsőrendű fehérnemflek, kalapok, nyakkendők legolcsóbb árban Szende Mihálynál, Kelemen-u. u. sas