Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-17 / 14. szám

SZBOBD Szeged, 1924 január 17 dúlt az országban. A külpolitikai események is súlyosabbak, mint az elözö esztendőkben. Ezért szükséges a visszatérés az 1914. évi bűnvádi eljárás rendjére, a külföldi meneküttek visszatérésése. Mivel az államfői hatalom 1924 dec, 21-én lejár, meghosszabbítása csak három évre szólhasson. Szüntessék be a polgári és katonai klikkeket. Szüntessék bs az országos fökapitánysági állást. Teljes bizalmatlansággal viseltetik a kormány iránt. Az indemnitási javaslatot nerc fogadja el. Elnök a vitát berekeszti. Njpirendi indítványt tesz, amely srerint a legközelebbi ülést csütörtökön délelőtt 10 órára tűzi ki. Ezután az interpellációkra kerül a sor. Interpelláció. Eckhardt Tibor a korona rontásáról interpellál. Elmondja, hogy ezt a történetet csupán csak a lapok közléséből ismeri. Kifogásolja, hogy néhány egyént őrizetbe vettek, később azonban szabadonbocsátották őket és a bűnösök ellen csak kihágás cimén indult meg az eljárás. Megdöbbentő, hogy a közvélemény és a sajó nem fogla kozott annyit ezzel a dologgal, mint amennyit megkíván. Ezt nagy megütKözéssel látja. Rupert Rezső: Becsületes kormányi Elnök Rupertet rendreutasítja. Az interpellációt kiadták az igazságügyminiszternek. Az ülés vége egynegyed 9 órakor. Macdonald és Lloyd George a trónbeszédről. Részletek az angol alsóház megnyitó üléséről. Londonból jelentik: Az alsóház ülésének a trónbeszéd után következő része, ame'y a késő esti órákig tartott, így fo'yt le: Az ülés során Baldwin felkérte az alsóházat arra, hogy válasszon alelnököt. Ramsay Macdonald erre szólásra emelkedett és kérte a válasz* tás elhalasztását, hogy ne veszítsenek semmi időt. Rövid vita köveikezett, amelynek eredményekép Baldwin hajlandó volt javaslatát visszavonni, ami nagy feltűnést kelteit. Rögtön utána szólásra emelkedett Ramsay Macdonald és többek közölt a következőket mondotta: — Nagyon furcsának tartom, tisztelt alsóház, a trónbeszédet. Ez a trónbeszád olyan ősszefüggéstelen keveréke mindennek, mintha egy régiségkereskedő üzletében volnánk. Nem akarom azt mondani, bogy a mi pirlunk ötleteinek nagyrészét ellopták, azonban kölcsönkérték ezeket az ideákat. Milyen fájlalom, hogy a kormány a dominiumoknak kötelező ígéretet tett a töbo kedvezményes vám dolgában. Ilyen uton bizonyos élelmiszeradót vezettek be Anglia számára. Ezután Ramsay Macdonald megállapította, hogy a tró ibeszéd a munkané küliség elm való intézkedéseket a munkáspárt programjából vette át, majd igy folytatta beszédít: — Anglia helyzete Earópiban aggasztóan megromlott. Ezért teljesen fel kell hagyni a kormány által követett külpolitikával. A menyiben ez megtörténik és Anglia el van tökélve arra, hogy a zűrzavarnak véget vessen, akkor Németországban is feltétlenül megváltozik a politikai helyzet. Helyezzük vissza magunkat abba a szellembe, ami tizenkét hón»ppd ezelőtt uralkodott. Anglia akkor a Ruhr-vidék megszállását törvénytelennek bél3egezte, egyszersmind azonban jó szerencsét kívánt a francia szövetségesnek a ruhrvidéki akcióhoz. Mily őrület volt ezl Angiidnak sürgős elhatározásra van szüksége, hogy tekintélyét visszaszerezd Külpolitikánkban mindenáron uj utakM keli keresnünk és nem szabad türnünk, hogy a szövetségesek tultegyék magukat Anglián. Mig vagyok róla győződ/e, Európában egy nemzet sem hagy figyelmen kivül beniünke', ha a legnyomatékosabban kijelentjük, hogy mindenáron érvényt szerzünk elhatározásainknak. A kor nány Ruhr po iiikája törvénytelen volt is az ilyen kormány semmiesetre sem tarthat igényt az ország bizalmára. Eíután Lloyd George beszélt és felvilágosításokat kért a tangen Kérdésről, majd ezeket mondotta: — A Rajna vidékén nagyon ros»z a helyzet. Szövetségeseink támogatták a szeparatistdk mozgalmait. Ezzel a cselekedetükkel csúfosan megszegték a versaillesi szerződési Csak nemrég b zonyosodott be teljesen k tség elen módon, hogy francia pinzt használtak a szeparatistdk. Amennyiben a franc a nvilvánojnág egyrésze a Rajna-vidék annektálásit kívánj éi ilyen terve támoga na, akkor Európa békéje a legnagyobb mértékben veszedelemben van és elkerülhetetlenné válnék a legkomolyabb nemzetközi konfliktus. Lloyd Qeorge u'án Baldwin miniszterelnök szóMl fel. Kijelentene, ho^y az al óhá^oan aránytalanul vannak képviselve a különböző összetételű pártok, ugy hogy egyik a másik né'kül tu'ajdonképen nem is kormanyoítiatna. Éppen ezért a három párt képviselőiből álló értekezletet fog összehívni, amely meg fogja kísérelni, vájjon lehetséges-e egyik-másik kérdésben egy uton haladni DMMMMVMMMMWMMMMWMMMMB Koplrozott modelíjelm jutányos kiárusítását megkezdem. Reicn Erzsi női divatterem Sjmogyi utca 22. w 2 tációt, holott maga Anglia is figyelmeztette Magyarországot, hogy a kisántánt felé is orientációt kell keresnie. A helytelen külpolitika volt az oka, hogy a szerződésekben nem ért el a magyar kormány eredményt. Ugy látja, hogy a mostani diplomácia átvette a régi Habsburgdiplomácia politikusait, amely diplomácia hires volt a balkezességéről. A miniszterelnök a külügyminisztereit nem tudja megválogatni, elŐBzör egy jó rajzoló volt a külügyminiszter, a mostani pedig a Habsburgok egykori iró-deákja. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy a távollevő külügyminiszterről igy ne nyilatkozzék. Horváth Zoltán azt is kifogásolja, hogy a miniszterelnök nem revideálja a külpolitikát. Megállapítja a miniszterelnökkel szemben, hogy a magyar kölcsön nem csupán pénzügyi kérdés, hinem elsősorban politikum, amit Benes cseh külügyminiszter nyilatkozatával is bizonyít. Hosszasan bizonyítja, hogy B;thlen Gmfbe atmoszíTrát ment teremteni, de ott inkább rontott a magyar ügynek. M jd ai egyes jegyzőkönyvekben foglaltakat bírálja és a kölcsöi feltételeit igen szigorúaknak találja. Különösen a főellenőr szerepíben lát sérelmet és beavatkozást Magyarország belügyeibe. Sérelmesnek tartja azt is, hogy a 250 milliós kölcsönből nem szabad semmit befektetésre fordítani, hanem csak a differenciák eltüntetésére. Azt bi- ] zonyi'ja, hogy a kü'föidi kölcsön nemcsak po- I lititai a«, hanem pénzügyileg is lehetetlen. Kifogásolja, hogy a kisérő jegyzék 9. pontja meg akarja ölni a fejlődésnek Indult magyar ipart. Azt pedig egyszerűen lehetetlenségnek tartja, hogy a magyar kormány két és félévre felhatalmazást kapjon Ez nem volna egyéb, mint a diktatúra visszaállítása. Nekünk 1000 ives alkotmányunk van és azt felrúgni nem tehet. Az elnök itt szünetet rendel. Szünet után Horváth Zoltán felkérte a többséget, hogy a jegyzökönyvek katasztrófáiig intézkedéseit ne engedje törvényerőre emelkedni. Majd az olasz jugoszláv szerződést teszi szóvá és a>t a követkei'e ést vonja le, hogy ezzel a szerződéssel az országot Olaszországtól is elválasztották. Hdározati javaslatot nyújt be, anelyben kéri, hogv 15 napon belül jelentse be a kormány a külföldi kölcsön eddigi kiadásait. (Erre a kijelentésre percesig tartó, heves felzúdulás támadt a jobboldalon) Horváth még egy határozati javaslatot terjeszt elö éi az eddig teljesített jóvátételekről kér jelentést. Horvatn ezután a Kossutn-párt nevében törvényjavaslatot nyújtott be „a kiengesztelödésröl és a kormányzói jogkör korlátozásáról". Ez a törvényjavaslat kéri az alábbiak megállapítását: Az 1920. évi I. alaptörvényhez fűzött remények nem valósultak meg: kezdettől fogva vad testvérharc Barátom mint átmeneti. Az egyszeri tótról tudom, hogy annak a földi boldogság aránylag tömör fogalmakban domborodott ki. — Mit szeretnél, Janó ? — Hájat enni, zsírt inni, szénásszekéren aludni. A mai modern kor embere még ennél is tömörebb, — Nagyon szeretnék a B. listára kerülni. Eleintén azt hittem, hogy tréfa van jelen, de mióta önkéntelenül is módom van rá, hogy megfigyeljem barátomat, kezdem részint érteni a vágyakozást, a tülekedést a B. lista érdekében felhajtott protektorok után, viszont kezdek némely embertípust irigyelni. Istenem, ha a jó sors nekem csak egyetlen egy napot adna, amit áthe.verhetnék I Barátomat röviden Áímeneti-nek fogom nevezni azon oknál fogva, hogy a Trianon értelmében kitették az állásából. Félévig még kapja a teljes fizetését, ellenben dolgoznia nem muszáj. Félév után választhat a végkielégítés milliói és a nyugdíj között, addig mostani rangjának megfelelően tölti az idejét. — Mit csinálsz egész nap? — kérdeztem tőle. — Kérlek, kérlek, tiltakozott olyan vehemensen, mintha megbízatást hárítana el magától, én átmeneti vagyok. Csakugyan, már korán reggel, ugy tiz óra táján, mikor keserves elhatározások után fölkelt az ágyából, átmegy a legközelebbi kávéházba reggelizni. Megállapítja, hogy az újságok üresek, az ujságirók szamarak, soha érdekes hirt nem közölnek, csak okvetetlenkednek mások dolgában. — Majd megmutatnám én nekik, hogyan kell újságot csinálni. — Mutasd meg, kérlek, rimánkodom neki. Az egész zsurnalizmus epedve várja a reformátor Messiást. Barátom, úgyis mint Átmeneti, felbiggyeszti az ajakát. — Majd, ha ráérek. Most mással vagyok elfoglalva. Az újságokkal végezve a toronyórának és az utcának szenteli minden figyelmét. Az óramutató lassan jár, viszont a kávéház ablaka előtt elhaladó nők gyorsan. Figyelmét semmi sem kerüli ki. Ha a pincér elejt egy tálcát, ő ott van elsősorban a hirtelen alakult embergyürüben és helyszíni szemlét tart. Néha, jobb időjárásban, fölkél és átmegy a hetipiacra, minden kofát megszemlél, aztán türelmetlen és valósággal lázongó. — Sose lesz már dél! Harangszókor benn ül az étteremben és hoszszasan tanulmányozza az étlapot. Szót vált a pincérrel, a kenyeres lányt kikérdezi karriérie felül, igen lassan és megfontoltan ebédel s akkorát alszik délután, hogy nem győz utána nyujtozkodni. — Ehol-e, már megint elpazaroltam az időt. Szól és mint lelkiismeretes Átmeneti vagy a cukrászdába megy át, vagy végiggibiceli a kávéházakat. (Hátha a pincér megint elejtett egy tálcát!) — Mi újság? — kérdi egy ismerőstől s tovább Vfávérendeléssel jó lesz várni, sosem lehet tudni, mi adja elő magát. Kilép az utcára és a semmittevés benső, lélek mélyéről érkező nagy boldogságával tűnődik, hogy merre tartson. Semmi programja nincs, Istenem, egész életében sem volt, ebben a nyomorúságos satnya, üres kis életben, amit elkinlódott idáig. — Hopp! üt hirtelen a homlokára és máris átmegy a borbélyhoz. Isteni negyedóra, ámbár helyes művészettel lehet belőle egy felet is csiaálni. A borbélylegény a világ legkiváncsibb természete, az minden szóra figyel, minden diskurzusba belekapcsolódik; ha nyilik az ajtó, neki oda kell néznie még a megvágattatásod árán is, ha pedig üres az officina, akkor meg tanulmányozza a plafonon sétáló legyet. Barátom, Átmeneti, itt élénk társadalmi életet él, megállapítja, hogy hideg van, s hogy mindennek fölfelé halad az ára. Aztán véget ér ez az álom is, megint az utcán lejt, állandóan átmegy az egyik oldalról a másikra, tekintetével hipnotizálná az egész női nemet, némely szobalány, vagy grizetttörekvésü bolti lány határozottan elhiteti vele, hogy Don Jüannak született. Valamerre átmegy egy pohár sörre, vacsorázó helyét pedig már félnyolckor elfoglalja és életbevágó kérdéseket feszeget a kenyeres hölggyel. Ott tislizik akár tizig, akkor átmegy a kávéházba s immár az esti lapokat szidja, vagy érdeklődik ama bizonytalan női elem iránt, amely mostanában minden férfigarde nélkül szokott helyet foglalni a nyilvánosság tükrei alatt. — A kormány, harsogja olykor, megfeledkezett rólunk. Csak keserűség, meg iga az életünk. Asit néhányat, kijelenti, hogy „tegyük el magunkat holnapra" s otthagyja a többi vitatkozó Átmenetit, tűnődjenek azok a kormány eljárásán, ami valóban érdemes a tűnődésre, miko* a humanizmus köpenyébe burkolózva nem meri kijelölni, hogy kikkel lapátoltassa el a havat, vagy tavaszi vizáradáskor honnan toborozza össze a kubikoláshoz szükséges munkaerőt. De hát majd olvassuk a széphangu szavakat dus, fehérabroszu asztalok mellől a több-termelésről, meg arról a fokozott munkateljesítményről, amiben kötelessége résztvenni mindenkinek. S akkor Átmeneti helyesel a legjobban. Bob.