Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-17 / 14. szám

SBreged, 1924 január 17. SZBQED Kopinicsot Bukarestben letartóztatták. Egyelőre nem adják ki. — Romániában csalásokat követett el. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nap nagy eseménye, hogy Kopinicsot, a régóta hiába keresett sikkasztóf, aki rendkívüli ügyességgel szökött meg annak idején a kincstártól sikkaszfo't 140 millióval, Bukarestben elfogták. Már mindenki azt hitte róla, hogy sohasem kerül rendőrkézre, mikor a végzetes véletlen Budapestre küldte egy barátnOjét, Tóth I ust, a táncosnőt, aki aztán nyomára vezetett. Kopinics tehát még sem tudta elkerülni sorsát. Esete minden újságolvasó előtt ismeretes és köztudomásu, hogy hogyan siklott ki a rendőrség kezei közül. Egy ideig Párisban, majd Németországban tartózkodott, mig v'gül Bukarestben telepedett le. Nagy lábon élt, de azért üzletfel is foglalkozo t, pénze fogytán utóbb széihámoskodott is. Egyik erdélyi nagy bankot is fe kereste s egy hamis sürgönyt mutatott fe', melynek alapján nagyobb összegű magyar ko A mostanában kihallgatott Tóth Ilus elmondta, hogy Romániában találkozott Kopiniccsal, aki neki, mint régebbi barátnőjének elpanaszolta, hogy nircs egy fillérje sem. Ekkor Tóth Ilus — mint mondotta — egy pár leit adott neki kölcsön. Azt is megígérte, hogy ha Pestre jön, el fog járni Kopinics tőzsdebizományosánál, akinél szökése előtt 70 milliót hagyott. Ekkor Kopinics Tóth Ilus vallomása szerint már teljesen le volt rongyolódva. Tömeglakásokban lakott és éhezett. A külügyminisztérium a táncosnő vallom* sa után érintkezésbe lépett a román hatóságokkal és ennek alapján, mint Bukarestből jelentik, Kopinicsot le is tartóztatták. Kopinics tiltakozott letartóztatása ellen s arra hivatkozott, hogy ő német állampolgár. Hogy mikor kerül kiadál-f .xXA I X ' V ,—: & "—aj— — I - nvgy uu&ur Kerui maaa rona kifizetését kérte. A bank azonban észre- « sára a sor, azi még ne n tudni mivel Kooi vette, hogy a sürgöny hamis, de Kopinics ] nicsnek előbb Romániában kell ' számot adnia odébb állt. J az ottan elkövetett csalásaiért. Perbeszédek az Ulain-iigyben. (Szeged budapesti tudósítójától.) Az Ulain- pör tárgyalásának harmadik napján tKönek Hirsch Sándor detefetivfelügyelőt hallgatták ki tanuként. Elmondja, hogy Döhmelt Hetényi h. főkapitány megbízásába Münchenbe kisérte, hogy magát DöíiineJt ellenőrizze s hogy összeköttetést szerezzen Hitlerrel és LudencíorffaJ, megtudni tőlük maguktól, miben áll a puccs ügye. Döhmelt Hitler köreiben ismerték, de Hitlerrel és Ludendoiffal nem találkozhatott, mert azok Nürnbergben voltak. Ellenben találkozott Weber Krisztiánnál, Hitler teljes hatalmú adlátu ával, aki tudott az Ulsinékkal tervezett szövetségről és terrorcsapatok kiküldését megígérte. Ulain tett fel ezután kérdéseket, majd indulatosan kijelentelte, hogy sz a Weber, akivel a tanú beszélt, nem volt Hitler adiatusa, c?ak egy soffor. Elővette az<án »z „adlátus Weber« fénvképe! s azt az elnök fe hiváiára a bíróságnak is bemutatta. A tanú fenntartja vallomását, hogy ö Hitler igazi mesoizoiíjával beszélt. Emtán Seybold defeklivfelügyelö vallomása következeit, asit Döhmel mint bajor őrmestert Franz Müller néven mutatott be Bobulának. Bobula Döamelnek a kérdésére, hogy nem lesz-e b.] a puccskísérlettel, ezt felelte: „Nem kell félni, minden rendben van már, Szemere fegyveres emberei majd mindent elvégeznek. Héjjas ugyan még nincs beavatva a dologba, > de az ő közreműködésére számithatunkEl- 1 mondta még Bobula, hogy Szemere az éilambiztonsági n\egb\zoW&WpTóbamozgósitástfog elrendelni a hatóság félrevezetésére, az ABM• istákbői kiválogat megfelelő embereket, éjjel 3 órakor megszállja a középületeket, elfoglalja Budapestet, a kormányt lemondásra kényszeritik s ha nem lesz hajlandó engedni, letartóztatják a minisztexeket. Ezután Ulain tesz föl kérdéseket, majd Bobula vitatkozik a tanúval s kijelenti, hogy vallomásának legn?gyobb része nem födi a valóságot. Ulain beszélt aztán hosszasabban s kéri a bizonyilás kiegészítéséi, Prónay, Héjjas kihallgatását. Az indítványt a biróság elveti. Ezután Mészner Aladár ügyész tartotta meg vádbes?édít. Azzal kezdi, hogy a háború és a forradalmak utáni időknek kellett elérkezniük, hogy az igazságszolgáltatásnak az ál'amellenes bűncselekményeket tartalmazó lapjai teleiródjanak. A lelkek nem tudnak megnyugodni a háború borzalmai után. A feltétlen törvény- j rike költ is náiunk7 de 'nagy "csapstían^'S tisztelet szükséges az állam nyugalmához. Po- , erös tél hozza je 07 K litikai bűncselekmények rendszerint akkor rajza- j _ Csonttollú madarat nem láttam, ami azt NAV FOL L.KL—1— I--.- .... X • , - . .. . l/ifin hnau mimo -—" vedélyes és tudós nyilvántartójához, Erdélyi Lajos barátunkhoz. Ő Szegednek a Hermann Ottója. Déli két óráig a várost szolgálja, azutát csodálatos rajongással a természetet. — Megjöttek? — kérdeztük röviden és velősen. — Részben, felelte Lajos, sőt néhányszor már el is mentek. — Ki van itt? — A Kárpátokból a fenyves, meg a húros rigó. Az ehő a nagyobb fajta, de körülbelül akkorák mindketten, mint a fekete rigó. A színük szürke, de a húros melle babes, a fenyvesé pedig barna. Az utóbbi a nagyurak kedI

venc eledele, de csak részben, akár a snepf. Hiszen kizárólag fenyőmagon él és csak ilyenkor, otthonából elmenekülve, szorul akármilyen kosztra. Most a Széchenyi-tér parktükreibea kutatják f 1 a bogyókat, a külső részeken pedig a vadszőlőt csipdesik. — Elég nagy tömegben jöttek, 40—50 darabból álló csapatot is láttam a Síéchenyitéren. Nagyon el vannak gyámoltalanodva, olyan szelídek, hogy három-négy lépésnyire közel lehet hozzájuk menni, csak akkor libbennek odébb. Nem is menekülnek. Sok nézőjük akadt, — hiszen idegenek voltak. Csakis ilyen erös télen jönnek s Eddig maradnak, amig meg nem érzik, hogy e yhülni fog az dő. Három nappal megelőzőleg már eltűnnek. Az idén azonban megtörtént, hogy közben visszajöttek. Nyilván megkapták a drótfala n távirónál is finomabb értesítést, hogy korán van még. Az apróbb olvadásokat ujabb szigorú fagyok követik. — Sok vörösbegy kercseit föl bennünket, meséli tovább Erdélyi Lajos. Ez általában szereti a hideg tájékot a Kenderikével együtt, de ha megszűnik a táplálkozási létalapja, lejebb vonul; a mi .melegebb" éghajlatunk alá. Hazájuk Galicia, meg az orosz erdők. A kende- rajának fel, amikor a külpolitikai helyzet éppen a legnagyobb nyugalmat kívánna meg és ezek halálos döfés' is jelenthetnek az országnak. Majd Döhmellel foglalkozik és megállapítja, hogy ezt az embert anyagi érdekek hajtották. Kétségtelen, hogy a szerződéstervezetet megtárgyalták és rezbímváltozást akartak. A vádlottak elismerik, hogy aláírták a szerződést. A vádlottak nem tartották gyerekségnek a dolgot. Ezek a haza , ellen követtek el bűnt. Hitler és Ludendorff segítségével akartak szembeszállni a törvényes renddel Veszedelmet hozhattak volna EZ országra. Nem kell többé egyének akciója. Láza• j dás büntette cimén emel vádat. Enyhiíő körülMUULLL, A 1111 aL\ biionyitja, hogy mégis csak elviselhető valahogyan északon a tél, ámbár olvastam róla, hogy Felsőm?gyarországon szórványosan megjelent. Ő a lehető legzordabb idő hírnöke és jelentője. A verébnél nagyobb, a melle piros, a háta barna. A szárnyatolla végéH élénk piros színű, kemény, szarunemü anyag van, innen kapta a nevét. A búbját épp ugy tudja mozga ni, mint a pacsirta. — Micsoda vadászok ezek a szegediek, tört ki Erdélyi Lajos és valóban, helyeselni kell a kérdésnek. Mert amikor ennyi idegen és ritka madár* . , , ...v,., ci.iin.ui ennyi iaegen es ritka madár uuo vumeue urnen emti vaaat. tnyhitő körül- t ^togat el hozzánk, néhánvat illenék itt maményeket sorol fel ezután, de kuelenti, hogy i rasztalni, ha másképen ném, kitömésre, muaz ilyen hazaszeretet büntetést érdemel. zeumi ólokra. Vadászaink ellenben aggódó Dr Reszler Kornél, Ulain védője beszélt ez- félszszel számlálják a januári napokat és minután. Kéri Ulain felmentését, mert szerinte kor- den buzgalmukat a nyulak szo gálalába állítják, rektul járt el és mindig jó szándék vezette. — Pedig több sarkvidéki madarat láttam, Annak idején, !átván a kormány tehetetlenségét, folytatja Erdélyi. A Tisza jegén sétált a dunnaUlain és társai fe háborodtak és csupán hazafias lud, akkora, mint a mi libánk. A gyálai ré en érzésből, legjobb szándékkal cselekedtek. 25—30-as falkába láttak túzokot ki igaz, hogy ezt Csülörtökön folytatják a tárgyalást és való- J^SSl nehéz vadászni, legjobban kocsin lehet . .. I -ÍI— —1-' - * WO j j — ' o</ * szinüleg ítélethozatalra is sor kerül. | IIIHIHUIIIU — « w ——~ — •uujiumnni>>' miuumjuu Szeged ritka madárvendégei Nem holmi jómadarakról van szó, akik szintén szivesen látogatnak el hozzánk, hanem az I • • 1 I t • • r« O UJU tiníl viTVűbii luiuguuiun vi i iví.i.uii«j "" —— ~ északi vidékek szárnyasairól Szeretik, hát nyil , r —r e, » -wij,uc,ul> _ USJ,C ván szeretik a hidegebb éghajlatot, azért vá- J (mert miért ne hasznainók mi is ezt a szót, nem is búzában spekulálnak, hanem papírokban. A spájzunk kiürült, az utolsó rovart tegnap kop >gtattam ki egy vén fenyőből, — ueve t I • / 1 — L* A I — JL 9J lasztottak maguknak amarra fönt tanyát, de ami sok, az nekik is sok. Egyszer csak kibírhatatlan lesz a temperatura s madár-nagysága azt mondja madár-urnák. — Drágám, az idegeim már nem győzik. Reggeltől estig azzal a nyomorult háztartással bajlódni nem tréfaság. Te könnyen veszed a világot, elkaszinózol valamelyik faoduban, aztán alkonyatig röpködsz holmi könnyelmű perszónák körül. Csak ne járjon a csőröd, tegnap is" láttalak, mikor annak a könnyüvérü húros rigó kisasszonynak tetted a szépet. A szemérmetlenje, hogy feszitgette azt a babos bögyét I — Mit sütsz már ki, kérdi végül is Északi Szárnyas. — Azt. gonosz szerencsevadászom, hogy elmehetnénk eay kis külföldi turnéra, melegebb éghajlat alá. Teszem azt Magyarországba. Olt sok jómadár boldogul, bőségben él mindenki. Teszem azt a verebek ellepték a tőzsdét s már ' amit mindenki hasznai) — nincs más hátra Kebelbarátném, tehéni Pirók Lili, már régen járja a Délvidéken a jávát, meg a blúzt, vagy réklit. A madarak ezek után fölkerekednek és elhagyják otthonukat, amely bizonytalanná tette a megélhetésüket. Szörnyű erővel jött az idei tél — hozzá még tavaly — s ha abnormitását mi is megérezíük, sokszorta rosszabb volt az élet észak vidékein, nagy havak, sodró szelek viharok birodalmában. Ha idegen előkelőség jön hozzánk látogatóba Kass Jánosnál érdeklődünk utána. — Mikor érkezett? Melyik szobában szállt meg? A buzgóbb riporter nem elégszik meg ennyivel s m, hanem tovább kutat. ° — Mik a kedvenc ételei? Hány órakor kél és ki tetszik neki lepjobban a színpadon ? Épp azért fordultunk mi is a madjrak szen, ..„jvuunu nuislil íenei megközelíteni, fehér lóval (akár csak Szvatop'uk ? bennünket annak idején), de fehér legyen a í sub?, meg a süveg szine is. Azonkívül a városon kivül, olyan szabad helyen, ahol elfújta a szél a havat, láttam egy különös idegen madarat. Akkora volt, mint a mi galambunk, de égkék szinü. Nem uram, nem tévesztem össze a galambbal. De nem ismerem. El se képzeljük, hogv épp Erdélyi Lajos tévesztené össze, hiszen 0 nem nyomatott könyvből szedi a tudományát, hanem a természet foliánsa't lapozgatja, ez tárja fel előtte minden titkát, akárcsak bálványának a rajongó szerelmes. Hogy a madarakat jobban szereti, mint az embereket, — ezt talán éppen napjainkban lehet a legjobban megérteni. Kétségtelen, hogy neki van igaza. Még az időjárást is a madarak viselkedéséből áüapitja meg. Ha feltűnő mohósággal esznek, ekkor nagyobb hó lesz, hidegebb idő. A szegény kis pária ellátja magát néhány napra. Kedves pnoféciát is mondott végül Erdélyi, ideirom, hadd örüljenek neki mások is. — Megmondtam már december első relében (vaióban megmondta), hogy kemény telünk lesz. Most azt teszem még hozzá, hogy nem tart sokáig. Februárban nem kínlódunk ennyit. Később visszatér még rövidebb időre, de az már nem lehz olyan ijesztgetés. (Sz.)