Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-15 / 12. szám

SZEGED Szeged, 1924 január 13. az ÉME nemzetvédelmi osztálya vagy egyéb alakulata burkolt formában se állhasson fenn, de a kormány az efféle alakulatok ellen is őrizni fogja az ország rendjét és amennyiben . Hogyan lehetne megakadályozni a bankok bukását? megállapítaná a szabálytalanságot, a szükséges intézkedést megteszi. Ami pedig az Alföldi Brigádot illeti, azt ujabb vizsgálat utján fogja likvidálni." {A Szeged tudósítójától.) A Kroó-bank és a Forgalmi Bank lezárásának a hirére, mint ilyenkor történni szokott, természetszerűleg olyan hirek is terjedtek ei, hogy más kisebb intézeteknél is fizetési zavarok állanak elő. Ebben az ügyben többfelé érdeklődtünk és különösen azt a kérdést vetettük fel, hogy szükséges és lehetséges-e, hogy valamilyen formában intézkedések történjenek a szegedi piac megnyugtatására. Dr. Tonelli Sándor kamarai főtitkár kérdésünkre a következő választ adta: — Az ilyen eseteknek mindig az a sajnálatos következésük, hogy a közönséget elriasztják a komoly pénzintézetektől is és különösen a gaz* dákat arra késztetik, hogy a ládafiában és a szalmazsákban rejtsék el a pénzüket. Pedig Szegeden vannak intézetek, amelyeknek bonitása és helyes üzletvitele minden kétségen felül áll. Ezt a Pénzintézeti Központ által megejtett vizsgálat is teljes mértékben igazolta. Magam részéről leghelyesebbnek tartanám, ha a többi intézetek, különösen az egy-két éven belül alakultak, önként kérnék a Pénzintézeti Központ vizsgálatát és ezt a kérelmüket, valamint a vizsgálat eredményét a nyilvánosság tudomására hoznák. Véleményem szerint a megnyugtatást ez az eljárás szolgálná legjobban és egyúttal erkölcsi és anyagi hasznukra volna maguknak az egyes intézeteknek is. Fischof Qyula, a Magyar-Olasz Bank szegedi intézetének igazgatója ezeket mondotta: — Szeged városában a legutóbbi hónapokban bekövetkezett bankalapítási láznak aggasztó következményei a szakemberek előtt nem állották be meglepetésszerűen. Az okokat kutatni, vagy magyarázni moat felesleíes, mert a város széles rétegében a kisbankoknál érdekelt ügyfelek szempontjából nagyobb fontossággal bír az, hogy milyen gyors megoldással lehame az esetleges további bukásokat megakadályozni. Erre a következő megoldást találnám keresztül* vi tetőnek: — A polgármester ur a város közönségének, illetve egyes tájékozatlan és érdekelt rétegeinek képviseletében felhívást intézhetne az 1918. év óta alakult bankokhoz és bankári üzletek tulajdonosaihoz, hogy 24 órán belül kérjék — az ő közbenjöttével — a Pénzintézeti Központ azonnali revízióját. Kétségtelen, hogy azoknak a bankoknak veze ői és azok a bankárok, akiknek nincs mit tarianiok az ilyen revíziótól, ennek a felhívásnak szivesen fognak eleget tenni. Két- i három napon belül módjában állana a város \ I^MWMMMMWMMMMMMMMMI közönségének tájékozódni afelől, hogy melyek azok a bankok és bankári üzletek, amelyek a polgármester ur Jelhivása dacára a revíziót nem kívánják és minthogy a Pénzintézeti Központ vezetősége a polgármester ur felhívására ez esetben nyomban leküldené revizorait, egy héten belül a polgármester ur kezében volna a Pénzintézeti Központ jelentése arra vonatkozólag, hogy vájjon a szóbanforgó bankok vagyoni állapota és ügyvezetése nem esik-e kifogás alá. Ezt az egyetlen radikális módot találnám alkalmasnak a szegedi piac számos érdekeltjeinek gyors megnyugtatására. — Egyébként szakkörökben már régen nagyon aggályosnak tartották azt a lehetetlen helyzetet, hogy mig bármily kii összegű betétek elfogadására is csak a Pénzintézeti Központ tagjai sorába tartozó intézetek voltak feljogosítva, addig Hkosztpénzbetét" cimén milliókra, sokszázmillióra menő összegek kerülhettek szakszerű ellenőrzés, sőt sokszor szakszerű vezetés nélkül működő egyének keiébe. — A kirobbanó hossznak semmi köze az egyes bankok bonitásához, amint egy bessz sem okozhatott bajt olyan bankoknál, ahol lelkiismeretesen továbbítják és eszközölik a kosztpinzek kihelyezését. Telbisz Oyörgy, a Szegedi Kézmüvesbank igazgatója kérdésünkre a következőket mondotta: — Véleményem szerint a kormánynak kellene intézkedni, hogy ne mindenki kapjon engedélyt bankalapításra. A bankalapítási jogot is éppen ugy szakértelemhez és szakképzettséghez kellene kötni, mint minden más iparágat. Amint egy cipész sem kapiat szakismeret nélkül iparjogot, ugy bankalapításhoz is szakismeret szükséges. Csupán a kormány tudja megakadályozni, hogy egyesek, akiknek alig van, vagy egyáltalán nincs szakképíeMségak, a bank leple alatt foglalkozzék mindenféle banküzlettel. Különben Pécsett ugyanilyen szimptomák mellett történtek egyes bankbukások, mint most legutóbb Szegeden. — Nem tartom valószínűnek, hogy a legutolsó fizetésképtelenségek magukkai rántsanak ujabb bankokat, mivel a szakértelemmel vezetett bankok föl vannak vértezve a közönség megrohanására. Ahoi szolidan dolgoznak, ott katasztrófa nem következhetik be. — Nem tartom lehetetlennek, hogy egy nagyobb arányú hossz — kétszáz, háromszáz százalékos — ne tudna segíteni egyes kisebb nehézségekkel küzdő bankokon. A hossznál a bank saját papírjának árfolyamai emelkednének és igy a kosztpénzeket ki tudná fizetni a bank. Megkezdték az Ulain-pör tárgyalását. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A budapesti törvényszéken Langer Jenő kúriai biró vezetésével hé főn kezdiék meg dr. Ulaln Ferenc ügyvéd, Bobula Titusz és dr. Szemere Béla kórházi főorvos bűrpörének tárgyalását, akiket az ügyészség lázadásra Irányuló szövetség bűntettével vádolt. Uliin és két társa a vád szerint Hitler bajor föikeiővezérrel és Ludendorjfal akart szövetkezni. Ulaln védője a kihallgatás előtt közérdekből, államérdekből védence vallomásának egy részére zárt tárgyalást kér. Ezt a biróság el is rendeli, amikor arra kerül a sor, hogy Umin bajorországi utazásinak. Hitlerrel és Ludendorffal való érintkezésbe lépésének részleteit mondja el. A nyilvános tárgyaláson Ulain kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Bobula kérte őt, keresse fel lakásán, ahol bemutatta neki DMímel Frigyest, egy bajor embert, mint a német nemzeti szövetség kiküldőiét, aki politikai östzekölletések megszerzése céljából tartózkodik Magyarországon. Mindjárt szóbakerült bizonyos integritási akció támogatása. Jelenvolt dr. Szemere Béla kórházi főorvos is. akit Ulain, mint mondja, azelőtt nem ismert. Döhmel írásokkal igazolta magát, amelyeken Ludendorff emberei voltak aláírva. Döhmel azlán elbeszélte, bogy a németek a csehek és franci 4k betörésétől larfanak és ezért szeretnék Magyarország segítségét, amelyet azzal nyújtana, ha Csehországot déli határán megtámadná. Romániáról és Jugoszláviáról, Ulain valomása szerint, nem volt szó. Ellenben szó esett gazdasági kérdésekről. Döhmel aztán megígérte, hogy kurír uljáti kieszközii Ulainnak Hitlerrel és Ludendorffal való találkozását. Amikor november 5-én isméi találkozott Döhmellel — mondotta Ulain —, akkor Döhmel már levelet mutatott, amely szerint Ulaint 7-én este Hitler és Ludendorff már hajlandók Münchenbe fogadni. Döhmel kél példánybm szerződést muiaiott ekkor, hogy azt U ain, Bobula, Szemere írják alá. (Ebben a szerződésszó volt arról, hogy a bajorok tizenégyezer főnyi tüzérséget, fegyvereket adnak segítségül a csehek ellen, később a segítséget huszonnyolcezer főre emelnék.) A szerződés egyik példányát hosszabb vita után Ulain is, Bobula is, Szemere is alairták. Mikor azonban a második példányt terjesztették elé, — mondotta vallomásáüan Uiain Ferenc — akkor gondolkozni kezdett, hogy a magyar állam nevében írjon alá ilyen fontos szerződést és aláírja vele eg* amerikai polgár (Bobula) meg egy orvos. 0 csak komp omittálni fogja magát, ha ezekkel az aláírókkal együtt szerepel. Ezért a misik példányt nem irta alá, sőt mind a két pé danyt magához vetle, az aláirottat megsemmisítette s az aláiratlant akarta magával kivinni Münchenbe, hogy megtudja, mit akar valiaképen Döhmel. További vallomásában Ulain kormánybuktatásról, fölhasználandó magyar katonai alakulatokról nem akar tudni. Bobula Titusz kihallgatása következett ezután. Nem éréi magát bűnösnek, Szemerét régen ismeri. Nála talá kozott Döhmelle', aki elmondotta, hogy Hitler küldte Magyarországra a bajor-magyar együttműködés megteremtésének előkészítésére. A cél az integri ás és a határm?gállapitási kérdjek rendezése. A törökökkel, a bolgárokkal, a horvátokkal, az olaszokkal és a l lengyelekkel kerestek összeköttetést, hogy alkalomadtán megkezdtiessék a munkát. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy fegyveresen akarták-e elérni céljukat, Bobula kijelenti, hogy csak zári tárgyaláson hajlandó vallani. Hosszabb tanácskozás után az elnök elrendelte ugy a vádlottak, mint Döhmel Frigyes kihallgatására a zárt tárgyalást. Balassa Ármin dr. mint védö. Egy pálmaág sírjára. Azt mondják, hogy az ember belső értékének az az igazi mértéke, hogy amikor meghal, mennyi szeretetet hagy maga után. Balassa Ármind dr. ezzel a mértékkel mérve is méltán sorozható a legkiválóbbak közé, hisz szive, amely megölője lett, szeretettel volt telve s bőven árasztotta azt másokra is. Szerette családját, szerette embertársait, szerette hazáját és vallását, szerette hivatását és az irodalmat, szeretett minden szépet és nemest s szerette mindenekfelett az igazságot önmagáért az igazságért. S ha mint jogász és mint védő messze kimagaslott Kor- és kartársai közül, azt nemcsak kiváló képességei és képzettsége okozták, hanem ezeken felül még az is, hogy e téren is a legmagasabb célokat tűzte ki maga elé. Talán nem is annyira a földi, úgynevezett törvényes igazságért küzdött, mint inkább azért az eszményi igazságért, amelynek klasszikus felfogás szerint nem justicia, hanem Astraea istenasszony volt a megszemélyesítője, aki Ovidius szerint a vaskorszak kezdetén, amikor az emberi gonoszságok elhatalmasodtak, örökre eltávozott a földi világból. Az igazságnak ez a transcendentális felfogása a . magyarázata annak, hogy mint védő a Icgkétségbeesettebbnek látszó bünperekben is kifogyhatatlan volt a védence mellett szóló érvekben s csüggedetlenül ostromolta a vád sokszor megvihatatlannak tetsző erősségeit, jól tudván, hogy ezek is csak a véges emberi ész csinálmányai, amelyek felett elérhetetlen magasságban lebeg az isteni örök igaaság. Védői szárnyalása néha oly magas röptű volt, mintha Prométheuszként csakugyan az égből akart volna lehozni egy szikrát, hogy megvilágítsa vele ügye igazságát. Ezért volt lelkileg felemelő s a figyelmet lebilincselő az ő ékesszólása, bár amellett a gyakorlat szempontjából is mestermü volt mindég védelme. Ha egyszer egy ügyet elvállalt, tudása gazdag tárházából teljes fegyerzettel szállott síkra védence érdekében s védői feladatába ugy elmélyedt, hogy az ügynek s az iratoknak legkisebb részlete sem kerülte el figyelmét. Bámulatos törvényismerete, csodás emlékezőtehetsége és mesteri logikája segítségével érvet érv mellé sorakoztatva, lépésrőllépésre védte a maga álláspontját s támadta az ellenfél pozícióit. Ilyen taktika mellett nem csoda, hogy oly gyakran koronázta siker a forumon megvívott harcaiban. A szó szoros értelmében klasszikus büntető jogász volt; aki a magyar büntetőtörvénykönyv megalkotójának, Csemeginek a szellemében kereste az igazságot, mindig szem előtt tartván, hogy a büntetőjog nemcsak a köz- és államérdek megóvására, hanem egyszermind az állampolgári szabadságjogok védelmére is szolgál, tehát mindig a közérdek és a jogos magánérdek határmesgyéjén mozog. Állampolgári szabadsag a jogrend oltalma alatt: ez volt az ő vezérelve. S ha ezt értjük szabadelvüség alatt, akkor ő szabadelvű volt a szónak klasszikus értelmében. Mint védő az elvek és az önérzet bátorságával küzdött, de a fórum méltóságát mindig tiszteletben tartotta, a személyeskedést kerülte s előljárt a biróság és a tekintélyek iránti tiszteletben. Kora halála nagy veszteség Szeged város közéletében s a kultura és irodalom terén, de még inkább az igazságszolgáltatás csarnokaiban, amelyeknek disze és kiválósága volt, mint gyámola, szószólója és patrónusa az elesetteknek s mint harcos védője a jognak és igazságnak. „Vir optimus" volt minden téren, kit méltán sirat minden tisztelője s az igazságnak minden barátja. Adjon az Isten Szeged városának és a magyar hazának sok olyan férfiút, mint aminő Balassa Ármin dr. volt! Veridicus.