Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-15 / 12. szám

Szeged, 1924 január 392. SZEOED Dr. Balassa H (A Szeged tudósitójától.) Vasárnap helyezték örök nyugalomra dr. Balassa Ármint. A nagy részvét, amely halála fölölt a város batárain messze tul is megnyilvánult, igazolja a szegediek biztos hitét az elhunyt egyéniségének kiválóságáról. Sokoldalú, fölényes, kiművelt szellem volt az övé, ha érvényesülésében nem jutott is arra a polcra, amely megillette volna. Azt az imponáló nagy értelmet, amelynek magának is csak az ész imponált, azt a robusztus tehetséget, amely a talentumot mindenek fölött becsülte, mi szegediek valóban nem értékeljük tul, ha most elhunyta után fájdalmas szívből magasztaljuk. Sokan voltak rajongó magasztalói, mig élt, de viszont voltak ellenségei is. Ez bizonyítja éppen, hogy a maga határozott egyéniségében mennyire egész ember volt. Hogy megvált tőlünk egy nagy munkában, küzdelmekben, eredményekben gazdag élet után, tisztelettel, nagy veszteség fölött érzett fájdalommal hajol meg minden szegedi ember az emléke elölt. A vasárnapi temetésen sokan gyűltek össze a zsidó templom udvarán, hogy Balassa Árminnak, a legjelesebb magyar ügyvédek egyikének, a kitűnő publicistának, írónak a végső tisztességet megadják. Oyászbeszédek méltatták érdemeit, forró részvétkönnyek igaz emberségét. Három óra. A levegő ködös, szomorú, mintha november osonl volna a földre. A zsidó templom körül fekete fogatok, fekelerutiáa, szomorú arcú emberek, vörösre sírt szemű asszonyok: rokonok, barátok, ismerősök százai. És a templom elölt, a fekete lepellel leborított koporsó. Dr. Balassa Ármin koporsója ... A járókelők, az utca vasárnapi ráérős közönsége, némává döbben a nagy koporsó előtt. — Balassa Ármint (emelik. A koporsó mellől, a szomorú csendességbe, asszonyok zokogása csuklik fel. A gyászolók, a siratók fekete gyűrűje összesűrűsödik a koporsó körül. Oit volt dr. Szalay József kerületi főkapitány, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Bottka Sándor rendőrfőtanácsos, dr. Tóth Imre, a Katolikus Kör elnöke, dr. Széli Gyula vezetéséve! az ügyvédi kamara, dr. Preiogg József, a városi főgimnázium l^gatója, Sz. Szigethy Vilmos a szegedi újságírók élén és méff nagyon sokan a város társadalmának minden rétegéből. A ködös levegő szomorúan rezdül meg a fölzengő gyászdaloktól. Azlán dr. Lőw Immánuel beszélt. Szavai szeliden, simogatóan szálltak el a halott fölött éi vigasztalást próbáltak belopni a könnyezők vigasztalhatatlan szivébe. Ezeket mondotta: A főrabbi beszéde. Hét áldásban részeltették a pátriárkák utódaikat. Hét áldás kisérte a te pályádat is, elköltözött testvérünk. I. Az áldások elseje: a szülői szeretet, amely a sok közül egyetlennek megmaradt elsőszülöttet magához ölelte és pályád emelkedtével szülői büszkeséggé vált. És véle a családi boldogság, amely otthonodat megtölté s melengetett akkor is, ha a közélet harcosát nem kimélte a bántó támadás. II. Az áldások másodika: Kivételes tehetséged, szorgalmad, munkabírásod, olvasottakra, végzettekre, tények keltjeire visszaemlékező készséged, sokoldalú ismereteid, széleskörű olvasottságod meglepő kincse. Ami a világ mestermüveiböl meghonosult nyelvünkön, dszité a honi írásokkal együtt gazdag könyvespolcodat és dus kincsü lelkedet. III. Az áldások harmadika: alakitó, iró tehetséged, bőerü képzelő erőd, finomult irodalmi érzéked, müveid ragyogó emberábrázolása, népies elevensége, eleven szineződése, a népnyelv friss vadhajtásai, el nem nyűtt, őser^jü szólásai. Több négy éviizedénél, hogy első müved szinre került s tavaly hallottad szülőhelyeden újra, jubiláló ünnepségen, a Parasztszivek cselekvő párbeszédeit. IV. Az áldások negyedike: a közélet megértése. Volt idő, mikor számottevő tényező voltál közéletünkben, útmutatónk a közéleti tisztességben. Hírlapíró tollad is a közélet szolgálatába szegődölt, másfél évtizedes izgalmas szerkesztői vesződésben áldozva szellemi munkásságot, anyagi erőt. . V. Az ötödik áldás: hivatottságod hivatásodra. in temetése. Nem foglalkozásod, kenyéradód volt néked, hanem előkelő, nemes, uri hivatásod az ügyvédség. Az igazság ájtatos tiszteletére építetted az igazság oltárát. Az igazság keresésének hatékony tényezője voltál önnön megbízóiddal s a vádoló hatalommal szemben. És volt egy hatalmas védőmüved, amely előtt a hatalom tárgyalás nélkül meghátrált s amelyet mély megindulással méltányolt, akiért tagoló elemzéssel és vádölő éllel síkra szállottál. Méltán nevezeit ma kamarád a kar díszének és büszkeségének! VI. Az áldások hatodika: szónoki őstalentumod. Széles elméleii alapon, tárgyilagos ismeretkörön köszörülted itélőképessegedet és az elfogulatlan mérlegelés biztonságával igazi kerek, tagolt szónoklatba abroncsoztad be tárgyaidat. Előadásodnak varázsa, vitatkozásod éle országos szintereken is feltűnést keltett, kiemelt a legelőbbkelő versenytársak sorából is. VII. És az áldások utolsója: lágy, fogékony kedélyed, dalban megnyilaikozó lelked, a művészet feledtető, gyönyörű játékának élvezete, elmés élceken szórakozó szellemed, önértékedet érző, önbizalmas, boldogító luda'.od. Ne« mosolyogtál a hírnéven: jólesett a közelismerés, amelyen felismerted, hogy egyéniséged mély barázdát szántott városodnak, hitfeleidnek talaján. Idehoztunk, hitfeleid, hogy hitünk hü fiát a szentély előtt bucsuztassuk, hegy halandó voltodból hazatérő lelkedet itt kisérjük buzgó imádsággal. Amen. * Dr. Széli Gyula búcsúztatója. Dr. Széli Gyula búcsúztatta ezután el a szegedi ügyvédi kamara nevében dr. Balassa Ármint. Az ügyvédről beszélt, az emberek igazságának, jogának hü védelmezőjéről, aki hivatásszerű kötelességet látott mesterségében és ügyvédtársai előtt sokáig emlékezetes marad az az állandóan hangoztatott álláspontja, amely szerint a védőügyvéd működésére csak bénitólag hathat a védelem megfizetése. A jogok védelme legyen hivatás, kötelesség, nem pedig anyagi hasznot hajtó mesterség. Dr. Balassa Ármin kiváló ügyvéd, kiváló jogáBZ és kiváló kriminálista volt. Halála súlyos és nehezen pótolható veszteséget jelent a szegedi jogásztársadalomban. Juhász Gyula beszéde. A Dugonics-Társaság nevében Juhász Gyula font emlékkoszorut a halott tagtárs koporsója köré. — Pósa Lajos és Dankó Pista társa, a Parasztszivek költője, a Dugonics-Társaság nevében, amelynek családi és baráti meghittségébe vonultál a mai közélet tövisei elől, fogadd meghatott szivünk .búcsúját, vezérünk, atyai barátunk, Balassa Ármin I És fogadd utolsó üdvözle ét ai Otthon-mk és a Magyarországi Ujságirók Egyesületének, amelynek disze voltál. Fáradt testedet átadjuk az áldott szögedi rögnek, amelynek rajongó szerelmesévé szegődtél életedben, de bucsurjj fájdalmát enyhíti az a felemelő tudat, hogy nem egészen távozol, mert szellemed tiszta heve és fénye, amely a Dugonics Andrások és Tömörkények szellemével rokon, itt marad melegíteni a magyar télben és világítani a magyar éjszakában 1 — Te a legmagyarabb és legnemzetibb irodalmi műfaj, a népszínmű érdemes és sikeres munkálója voltál, aki az ország első szinpadán is diadallal hirdetted a népies igét és mi, bajtársaid és kartársaid a tollban és betűben, megígérjük itt, a búcsúzónál, hogy a te rajongó és tiszta magyar lelked eszményeit tovább fogjuk ajnározni. A te kedves költöd szavaival engedünk végső utadra, a magyar föld ölébe: A lélek él, találkozunk I A Szegedi Újságírók Egyesülete nevében Wenner Sándor, a Szegedi Friss Újság szerkesztője mondott búcsúztató beszédet Balassa Ármin koporsója fölött. A szegedi ujságirók nesztorukat éa egyesületük díszelnökét vesztették el benne. Ezután feltették a fekete koporsót a halálhajóra, amely lassan, szomorúan indult el az utolsó stáció — a temető felé. A halálhajó után lehajtott fejjel, könnyes szemmel mentek az élők. Kinn a temetőben, a frissen ásott simái Klenovics György, a szegedi szinház művésze tartott meghatott hangú beszédet. A magyar szinészek emlékező szeretetét tolmácsolta a magyar színészet elhunyt, odaadó barátjának. Azután megcsendültek a kapák, a fagyos göröngyök huhogva hullottak a mélybe. Dr. Balassa Ármin nincsen többé. „A Habsburgok büntetőjogi védelme megszűnt." (A Szeged tudósitójától.) A szegedi törvényszék Wild-tanácsa hétfőn délelőtt igen érdekes és jogászi körökbsn méltán feltűnést kellett bünügy főtárgyalását tartoíta iiieg. Kardos István — Kardos Noé nemzetcyülési képviselő fia — volt a vádlott, aki 1922 április 2-án éjjel a battonyai kaszinóban egy nagyobb társasággal kártvázott. Ez alkalommal egy újság rendkívüli kiadását hozták be a kaszinóba, amt:!y jelentette, hogy IV. Károly Madeirán áprili3 elsején meghalt. Kardos István ekkor fölugrott a asztaltól és hangosan kiáltotta: — Éljen! Éljen! Megdöglött a király! Ezért az-kijelentésért az ügyészség a királyi ház tagja ellen elkövetett sértés vétsége miatt vádat emelt és ebben az ügyben tartotta meg a főtárgyalás! a szegedi törvényszék Wildtanácsa. A személyi adatok fölvételekor kitűnik, hogy Kardos István 25 éves, gazdasági gyakornok, ppvszer volt büntetve — ablakbetörésért. Az elnök ezu'án ismerteti a vádat, majd Kardos kiielenti hógj nem érzi magát bűnösnek, a Síé. 'elkövetésekor olyan ittas állapotban volí, hogy nem tudta, mit cselekszik. Fölmenté8F7«íá'n Kacsok Dénes hadnagyot hallgatják U- leien volt az emlékezetes éjszakán a . ' AH N Részletesen elmondja a történteket, ífSin^ hogy a vldlott ittas volt, de azért íí í,ít» -_ és nyert. Amikor a rendkívüli ki- J HiJ mnoérkezett és Kardos megtette a sértő adás megérfcezeri » keletkezett közöttük, 1 k.feiezésthangoa^va ^ , S!tgyÖ- SnóP tagjai meg is verték az Í,t8D 'KMá°rton József védő megkérdezi ezután, hogy SL 23$Sí?- "ondÍa a tanu« Tzi^vi József őrmester tesz ezulán terhelő ! vallomást! maid a következő tanú Oyaraki Sándor. U^y látta, hogy ittas volt a vádlott, de azért kártyázott. Makaót is játszottak. Majd kijelenti, hogy a vádlott már a román megszállás alatt sem viselkedett ugy, ahogy egy magyar emberhez illik. Lackó Lajos, a kaszinó föpincérje is jelen volt az esetnél. Azt vallja, hogy Kardos nem tudta, hogy mit csinál. A biróság ezután kihallgatja Kertész Béla, Maurer Ferenc, Juracsek Istvánné tanukat, akik lényegtelen vallomásokat tesznek. Dr. Kalmár Szilveszter ügyész ezután különböző aktákat terjeszt a biróság elé, amelyek a vádlott előéletére vonatkoznak. Kéri az iratok felolvasásit. A biróság hosszas tanácskozás után mellőzi az iratok felolvasását, mivel a váddal ezek nem hozhatók kapcsolatba. Dr. Kalmár Szilveszter ügyész tartolta meg ezután nagy koncepciójú vádbeszédét. — Az utolsó éveknek — mondotta — egyetlen olyan szánalomra méltó embere sincs, mint amilyen IV. Károly apostoli király volt, aki egész életében az igazságért és a békéért szállott sikra. Igaz ember volt egész uralkodása alatt, mégis száműzték öt Madeira-szigetére és amikor számüzötten és elhagyottan meghalt magányosan, aktcor egy kaszinóban ennek a halálnak örül valaki és nemcsak örül, hanem olyan kifejezéseket használ, amelyeket én erről a helyről meg nem ismételhetek. Ezután fölemlíti, hogy a vádlott nem volt olyan ittas, hogy ne tudta volna, mit cselekszik. Majd igy folytatja beszédét: — Amikor a vádiolt a sértő kifejezést megtette, IV. Károly már meghalt, de a kitétel meggyalázó a halottra is. Ezért emeltem ellene vádat. Kérem, hogy a biróság ítéleténél vegye figyelembe a sértés durvaságát. — Az 1921. évi 47. t.-c. megfosztja ujyan a Habsburgokat a tróntól, de IV. Károly meg-