Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-13 / 11. szám

Szeged, 1924 január 13 SZEGED 3 Egy kicsit akaratoskotíik a toll és vonakodik a kéz a halál fekete pánijai közé irni ezt a nevet, amely harminc éven keresztül mindennapos volt a szegedi lapok hasábjain és akár a fegyvertárs keze irta le, akár ÍZ ellenfélé, mindig sz é'etet szimbolizálts, az eleven, tevékeny, pihenést nem ismerő, mindig lánggal lobogó, harcos életet. Mindenfelé megrendeléssel fogadiák tra reggel a gyorsan szétfuó hiit, hogy dr. Balassa Ármin neve mellé delea ur t irt a megfelebbezhetetlen halál. Cserdben, békességben, váratlanul vitte magával az örök békességbe a nagy harcos*, még flrra se sdott neki időt, hogy utolsó bucfut mondjon azoknak, akik beteg szivének a legkedvefebbek voltak a világon. Ugy láiszik, a halál félt attól, hogy akit a halottak csendes Városába szánt, azt az utolsó kézízorifás itt fogja, az élet innenső partján. Csendben fújta el a halál egy sokáig szikrázva égő, évek óla már halkuló élet mécsesét és nagy ériéktket vitt msgával a hajnali ködben a Széchenyi-téri házból, amely otthona volt egy szegedi polgárnak, aki mint polgár, mint iró és mint publicista egyik reprezentánsa volt az Alföld fővárosának az országos közvélemény előtt. Fogadolt fia volt Szegednek — születése szerint vásárhelyi —, de a városhoz való hűsége igazibb fiává tették akárkinél s a köznek szentelt élete sokoldalú tevékenységével és gazdag eredményeivel messze felülemelkedve az átlagos kereteken, olyan jelentős nyomokat hagyott Szeced közé etében, mint kortársai közül keveseké. Szeged Vázsonyijának mondogatták néha és nem nagy kvalitásain mult, hogy ragyogó talentumának és forró teltvágyának Szeged határain belül ke lett érvényeiülni. A vidék egyik legjelesebb kriminalistája volt; mint szónok, mestere az ékesszólásnak, raint publicis'a, mestere a tol nak, s mint közéleti vezér, rendkívül széles látókörű, az emberi gondolat minden provinciájában tájékozott harcosa a liberalizmusnak, aki a maga iga-áért bátor és nehéz harcokat vivott. Harcos egyéniségét azonban, akár mint löivényhatósági tagét, akár mint publicistáét, mindig besugározta a nemesebb értelemben vett közéleti honosz. A váro3 közgyűlésén mindig ő volt a színházi ügyek vezérszónoka, aminthogy azok közt az ideálok közt, amiket egész életén keresztül szolgált, legközelebb állt lelkéhez a magyar színművészet. Irodalmi munkásságának legmaradandóbb értékeit is népszínművei teszik, s gondolatokban gazdag esztétikai tanulmányai közül is azok a legbecsesebbek, amelyek ezzel a témával foglalkoznak. Nem volt az utolsó harminc évben olyan mozzanata a szegedi közéletnek, amelyiknek Balassa Ármin tényezője ne lett volna, de szivének legkedvesebbek mégis azok a szelíd örömek voltak, amiket irodalmi munkássága termelt számára s a Dugonics-Társaság volt az a terület, amely tanuja volt irodalmi "zményei változatlan tisztaságának az ifjú évek bíboros tavaszodásálól az ősz gyümölcsérlelő napsütéséig. A közélet nem volt hozzá olysn hálás, mint az irodalom, amely mindig honorálta éfde®®''Az októberi forradalom nem volt neki hálás liberális múltjáért és az ellenforradalom helyt vezérei neki hánytak szemére olyan fo"8^3'"1' eseményeket, amelyek neki okoztak legtöbb szenvedést. Elkedvetlenedve egyre jobban visszavonult a közélettől kedves könyvei, klasszikusai, filozofusai közé és csak egy tervét dédelgette még: emlékeit szerette volna megírni s ez az uto'só könvve története lett volna a rekonstrukció utáni Szeged most lezárult korszakának is. Ennek a tervének megvalósítása nem adatott meg neki, de megadatott az a vigasztalás hogy az eszmék, amelyeknek magvetője volt, túlélik őt. Élete. Dr Balassa Ármin 1861 augusztus 4-én született Hódmezővásárhelyen ahol középiskoláit végezte Budapesten hallgatta a jogot, aminek élvezésé után szülővárosában ügyvédbojtároskodou és ez iddő alatt tevékeny munkása volt az J&SSr Társadalmi és művészeti cikkeken S né£ rajz'S irt 'rányl Dezsővel együtt és ezekben a rajzokbaii nemcsak a népies nyelv tisztaságával és zamatosságával tűnt fel, de a jellemfestés drámai erejével is. Ebben az időben próbálkozott meg a színpadi formával és első színpadi müve, a Szegény Laci (1887) jelentős sikert aratott. Az ügyvédi vizsga letevése után Szegedre költözött és itt nyitott 1889-ben irodát. Az ügyvédi prakszison kivül erős hirlapirói tevékenységet fejtett ki. Nagy feltűnést keltettek a vidéki szinészet ügyes-bajos dolgairól irt irásai, amelyek a téma alapos ismeretéről tanúskodtak. Itt irta meg A cégér cimü népszínművét (1893), amellyel Kabos Ede tanácsára és biztatására részt vett a Népszínház pályázatán. Hire járt, hogy a dijat egyik vidéki fiskális müve kapja meg és akkor az irodalmi körök Rátkay Lászlóra gondoltak, a Felhő Klári Írójára, aki azonban nyilatkozott, hogy nem pályázott és A cégér nem került ki győztesen, csak dicséretet nyert és a Népszínház előadásra bár elfogadta, de színre nem hozta. Balassa Ármint a csalódás nem kedvetlenítette el és 1889-ben megirta a Parasztszivek cimü egyfelvonásos népdrámáját, amellyel a hódmezővásárhelyi színkört megnyitották. Kezdő ügyvéd korában tevékeny részt vett a város társadalmi életében, csakhamar tagja lett a köztörvényhatóságnak, ahol mindig feltűnt magas színvonalon álló tartalmas beszédével és ritka elokvenciájával. A Szegedi Napló állandóan közölte cikkeit és 1902-ben megvásárolta a Szeged és Vidéke cimü napilapot, amelynek vezető szerkesztője lett. Nagy publicisztikai munkásságot fejtett ki, majd megalakította a Bánffy-pártot, amelynek vezérét Szegeden választották meg. A háború utáni forradalmi időkben kiesett a lap irányító kezéből és azok a cikkek, amik abban az időben jelentek meg és amik miatt később támadásokban volt része, nem az ő akaratából, sőt annak ellenére kerültek a lapba. Színpadi müvei és egyéb irásai: A szegedi szinészet államosítása érdekében tartott közgyűlési beszédei 1896-ban, Chlopitól—Bokányiig 1909-ben jelentek meg a könyvpiacon. Idők multával a vidék legkeresettebb és legismertebb, nagytekintélyű kriminalistája lett és bár ügyvédi foglalkozása igénybe vette minden idejét, állandóan foglalkozott közügyekkel is, különösen a vidéki szinészet ügyével, amelynek lelkes és eredményeket elérő harcosa volt. Alakulása óta tagja volt a Dugonics-Társaságnak, később igazgatósági tagja lett, utóbb alelnöke, előkelő tisztséget töltött be a szegedi ügyvédi kamaránál, díszelnöke a Szegedi Újságírók . Egyesületének, tagja volt a Lloyd-Társulatnak és támogatója több jótékony intézménynek. Munkás érték, sokoldalú alkotó tehetség veszett el benne, szívbeli jóember és a magyarságára büszke polgár. Esztendeje már, hogy betegeskedni kezdett. A baj a szivét támadta meg, amely csak érezni tudott embertársai iránt és csak a szépért hevülni, lelkesedni. Korai elmúlását özvegyén kívül három fia gyászolja és a barátok nagy sokasága. JHalála Dr. Balassa Ármin már hosszú idő óta betegeskedett. Ütőérelmeszesedésbe, szivbajbsn szenvedett s belegsége, amely előrehaladottabb stádiumában már nunkájában is akadályozta, gyakrabban ágyhoz kötötte. A legutóbbi három nap alatt is feküdt, de arra készült, hogv megszakítja a pihenését és ma, szombaton felutazik Budapestre, hogy résztvegyen Nagy Sárdomé Kopornyik Mária ismert bünpörének kúriai tárgyalásán. Reggel hozzátartozói nem akarták álmában zavarni, de fellünt nekik, hegy most olyan huzamosan, megszakítatlanul alszik. Dr. Balassa Ármin pedig ekkor örök álmát aludta már s még az éjjel meghalt. Halálának hire gyorsan elterjedi a városban és nagy részvétet kellett. Temetése vasárnap déluián 3 órakor lesz a zsidá templom udvaráról. A szegedi ügyvédi kamara részvét*. Az ügyvédi kamara a kővetkező részvétiratot intézte dr. Balassa Ármin özvegyéhez: A szegedi ügyvédi kamara őszinte részvétének ad kifejezést Nagyságodnak és családjának ama óriási veszteség fölött, amely Nagyságodat férje, dr. Balassa Ármin ur elhunytával érte. Osztozunk fájdalmában, mert a veszteség nemcsak Nagyságodé, a családjaé, hanem egyúttal a mienk és az egész igazságszolgáltatásé Oly férfiút ragadott el élte delén a könyörületes halál, aki dísze és büszkesége volt cz ügyvédi karnak. A gondviselés megáldotta őt az elragadó ékesszólás adományával és ő ezt arra használta fel, hogy az igazságot diadalra juttassa. Vasszorgalma, széles tudasa, az ügy minden részletének alapos tanulmányozása, mindenre egyaránt kiterjedő figyelme a védők legelső sorába emelték őt. A közélet terén kifejtett munkássága, hirlapirói működése és amit legelőször kellett volna felemlítenünk, i számottevő szépirodalmi munkái biztosítják részére az utókor hálás elismerését, mi azonban kizárólag az j üevvédet siratjuk, aki síkra szállott az elnyomottakért J és minden tekintetet félretéve, felemelte szavát * jogért I éVm1ékétéhiven fogjuk megőrizni, mint követendő példát őt fogjuk ajánlani az úgyvédi pályára lépő ifjainknak. \ Vigasztalja meg a Gondviselés Nagyságodat és családját és egyik sugára a vigasztalásnak legyen, hogy sokan, nagyon sokan osztoznak fájdalmukban. Kelt Szegeden, az ügyvédi kamara választmányának 1924. évi január hó 12. napján tartott ülésében. A Dugonice-Táriasóg gyászjelentése. Balassa Ármin haláléról a Dugonics-Társaság, amelynek igazgatósága vasárnap délben gyászoiést tart, a következő gyászjelentést ad'a ki: A Dugonics-Társaság rtély megilletődéssel, igsz fájdalommal jelenti, hogy megalapi óinak egyike, huszonöt év óta alelnöke, eszméinek Ifgiobogébb lelkesrdésü harcosa, dr. Balassa Ármin iró ma ölökre elnyugodott küzdelmes életének 63-ik évében. Vasárnap délután 3 óraker kísérjük el utolsó útjára a gyászszertartás színhelyéről, a zsidótemp'om udvarából. Gyászunkat az a tudat enyhíti, hogy férfiaknál, amilyen ő volt, nem jelenthet elmúlást a h lál. Szeged, 1924 január 12. A szegedi hírlapírók részvéte. Dr. Balassa Ármin régebb idő óta diszelnöke volt a Szegedi Újságírók Egyesü'etének, amely a legkiválóbb publicisták egyikét tisztelte benne. Évtizedeken át irt szegedi lapokba és eleven impresszionizmusa, gyors gondolkodása, rendkívüli memóriája, kitűnő dialektikája és stílusbeli nagy készsége jeles cikkíróvá tették. De azzá tette minden politikai, társadalmi és kulturális kérdéá iránt való érdeklődése, izgékony temperamentuma. Kötetekre mehetne azoknak a legkülönfélébb tárgyakról írott cikkeinek, tárcáinak sorozata, amelyeket szegedi lapokban, leginkább saját hpjában hosszú évek folyamán összeírt. Csak igen kis részüket válogat'a össze a Chlopytól — Bokányiig c. kötetében. Sokat és szeretettel foglalkozott a szinház kérdéseivel és nagy lájékozottságu, biztos szemű, kiművelt Ízlésű, helyesen értékelő műbíráló is volt. A szegedi hirl? pirók doyenjüket, kiváló kartársukat tisztelték meg benne, amikor őt egyesületük diszelnökévé választották. A Szegedi Újságírók Egyesülete vasárnap közgyűlést tart, amelyen részvétének fog kifejezést edni diszelnőkének elhunyta fölött. Sági János az ügyészségen. (A Szeged tudósítójától.) Mint pénteken már jelentettük, a csongrádi bombamerénylet és az ezzel kapcsolatban fölmerült Alföldi Brigád rendőri nyomozása teljesen véget ért. A belügyminisztérium részéről kiküldött dr. Diószeghy János miniszteri tanácsos, aki a nyomozást irányította, már tegnap e utazott Szegedről, az iratok és Sági János pedig átkerül az ügyészségre. Most már a vizsgá'at következik, majd a vádirat benyuj'ása után pedig maga a főtárgyalás. A miniszteri tanácsos már ma délben részletesen referált az egész ügyről a belügyminiszternek. Zombory János vizsgálóbíró még pénteken délután maga elé vezettette Sági Jánost, akit alaposan kihallgatott. Sági teljesen megtört, mindent elmondott a csongrádi bombamerényletre való készülődésről. Vallomásában tisztázta azt az eddig még ismeretlen körülményt, hogy a teljesen tapaszlalatlan és alacsonymüveltségü Sinkó Lászlót Piroskáék félrevezet'ék, azt mondották neki ugyanis, hogy ez a gránát is csupán kakaóbomba, olyan, amilyet december 1-én akattak bedobni a kereskedők értekezletére, amely bomba azonban akkor nem gyulladt meg. Egyébként a csongrádi bombamerénylettel gyanúsított nyolc ember közül a legtöbben beismerő vallomást tesznek, csupán Piroska János az, aki még mindig tagad, nem akar tudni semmiről semmit. Ugy látszik, közös megbeszélés áll fenn öccsével, Piroska Györggyé', miután ez mindent magára igyekszik vállalni. Azonban a merényletnek bűncselekményi része már annyira világosan áll az ügyészség e'őtt, hogy az sem lehetetlen, hogy nem fogják elrendelni a részletes vizsgálatot, hanem a közeli hetekben végleges vádiratot fog benyújtani dr. Balázs Sándor ügyész, az Cgy referense. A vizsgálóbíró Sági János elölt kihirdette sz előzeies letar.óztatasról szóló végzést. Sági azonban beismerő vallomása után hangoztatta, hogy egyáltalában nem érzi magát bűnösnek és ezért felfolyamodást jelentett be a letartóztatást végzés ellen. Sági János felfolyamodása a szegedi törvényszék vádtanácsa elé kerül, amely