Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-05 / 4. szám

£mre« nám ára 400 korona. Hirdetési ara*: Fé:ha*afeoo I ma. 75, egy hasábon 130, másfél hasábon 225 K. Szflvegközl 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közleményei soronként 12Ü0. Nyiltttr, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény StnkenlOség és UadóbtvalalCDeák Feranc-utca 2. (FöfiaáUskolával szemben.) TeleIon 13-33.A.Szeged* megjelelt* hétiö kivételével minden CM* Egyes szám ára 400 korona. Előfizetési árak: Egy ttcapra Szegeden 8000,Buda*tMen és vidéken 8J00 koi. V. évfolyam. Szeged, 1924 január 5, SZOMBAT. 4-ik szám. Nem kell házszabályrevizió. A tragikus véget ért II. Miklós cár egyidöben hajlott rá, hogy enyhüljön a birhedt orosz abszolutizmus, hogy a nyugati parlamentáris szellemből az ő birodalmába is eljuthasson egy fuvallat. A cári hatalom teljességének megváltozását bizonyosan nem kívánta, de készségesnek mutatkozott arra, hogy legalább forma szerint, a megszabott képviseletben a nép is megnyilatkozhasson. S a muszka parlament, a duma, egy kicsit kezdett is hasonlítani a parlamenthez. A pártok szóhoz juthattak, a képviselők annak rendjs s médja szerint szónokolhattak, sérelmeket hangoztathattak, szóval — bocsánat a triviális szóért — kedvükre dumálhattak. De igazi parlament, hiába rémültek meg tőle a cári korlátlan uralom illetékes oszlopai, még sem támadt Oroszországban. Ma is élő következmények igazolják, hogy az oszlopok nem jó helyen aggodalmaskodtak, mikor a parlamentet tarfották végveszedelemnek; de nekik akkor az látszott a világ végének. A veszélyt megfelelő rendszabályokkal elhárilották. Nálunk is ugyanennek a veszedelemnek gyökeres megorvoslását tervezi egy erre hivatott faktorunk — az igazságOgyminiszter. Elismerésreméltó szorgalommal már el is készítette a házszabályrevizió tervét. S a kormánypárt lakomáján, tehát nem hivatalos formában, hanem csak mint képviselő és jóbarát ajánlotta a mai alkalmatlan házszabályok elvetését, helyettük a szigorú kívánalmaknak bizonyára megfelelően szigorú, saját szabályainak elfogadását. Ervei, amelyeket a nemzetgyü'és rendbontó szabadszájúsága ellen fölsorolt, határozottan súlyosak. Szerinte a mai házszabályok nem alkalmasak arra, hogy „a többségi képviselők férfias bátorságot fejthessenek ki a parlamentben, mert ki vannak téve a gvávák támadásának." Ez kétségtelenül igaz. Hisz akármilyen nagy íb a többség, nem fejtheti ki egész férfias bátorságát és erejét, ha a törpe minoritás, gyáván meghúzódva a nemzetgyűlés hatalmának uszálya mögött, nyilvánosság elé nem való adatokkal sérti a többségi tekintélyeket. Csufondároskodik, leszól, mert legföljebb az elnök fegyvertelen, tehát gyönge és hatástalan fegyelmi hatásköre fenyegeti. A mai házszabályokkal, mondotta az igazságügy miniszter, „nincs módja a kormánynak, hogy öklöt mutasson". Pedig bizonyosan ex kell: a férfias, kemény kormányököl megvillantása s leginkább a nemzetgyűlésben. Ott és iegföképeti ott lehet a mai hiányos házszabályok mellett sok mindent elmondani, amikről másutt, ha nem is tilalmas talán, de aggályosabb a beszéd. Ott lehet bírálattal szólni megismétlődő borzalmakról, gyilkos merényletek titkos szervezőiről a legvisszatetszőbb, nyers őszinteséggel, b mi több, ott lehet miattuk elégtételt, igazságos megtorlást sürgetni olyan tűrhetetlenül követelődző hangon, hogy az már valóban sírba kergeti a tekintélyt. . „ . . . Azt is mondotta még az igazságügyminiszter, sürgetve a házszabályreviziót, hogy szívesen hal meg karddal a kezében, de nem lün, hogy megegyék a ... (itt természetrajzi pon osság^a és nyíltsággal megne/ezelt egy élősdit). töpöl a kétségtelen eiőre valló, de kissé szimbolikus beszédből nem tűnik ki ugyan elég világosan, hogy a féregállatok határozottan megjelölt neme ólait kiket kell érteni; de nagy valószínűség szerint azokat az ellenzékieket, akik az igazságügyminiszter urat és most készülő nagyszabásu büntetőjogi alkotásait gúnnyal, elítéléssel, vagy lekicsinyléssel támadni merészelik. Ezek az ellenzékiek képtelenül reakciósnak kiáltották ki a módot, ahogyan a miniszter az államrendet még fokozott«bb"nakarjamegvédeni,kölönösenasajtó visszaélései öl. Sőt legutóbb a nemzetgyűlésben vakmerő vádak is hántották egyeben ai szeméye ellen, mintha egyoldalúan elfogult sz.mpá.iái volnának ott, ahol az ellenzék szerint nem tetszetősek e szimpátiák. Az igazságügyminiszter ur fölháborodása emberileg megérthető és érthető az is, hegy inkább meghalna karddal a kezében, akár talán az ellenzékkel szemben, a parlamentben, mint hogy tovább tűrje a gúnyt, a tekintélye ellen való lázadást, szóval a nevezett élősdiek marásait. Hogy a tervbeli házszabályrevizió milyen kardot, milyen fegyvert adna a kezébe, vagyis a kormányéba, 821 egyelőre nem tudjuk. Hamarosan alig is tudhatjuk meg, mert a miniszterelnök a szigorú házszabályreviziót nem tartja időszerűnek. Ugy gondoljuk, hogy a miniszterelnök ur, aki szép szavakkal hivatkozott a szeretetre, amikor elutasította az igazságügyminiszter kívánságát, az elutasítással bölcsen cselekedett. Hiszen ezt az igazságügyminiszter is elismerte, mert készséges lojalitással megnyugodott benne. A parlamenti ellenzék nem olyan veszedelmes, mint ahogy II. Miklós cár j birodeImának oszlopai gondolták. A szónokok csak szónokoljanak, a sérelmezők csak sérelmezzenek, azért még nem fordul föl a világ. IMMIMMMíllMIV^^ A miniszterelnök és a pénzügyminiszter a kölcsönről* — A parlamenti pénzügyi bizottság ülése. — (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi bízottiágn gróf Ráday Gedeon elnöklésével fél 2 órakor ke?dte megölését, amelyen megjelentek gróf Bethlen István miniszterelnök, Kállay Tibor pénzügyminiszter, valamint a pénzügyi bizottság tagjai úgyszólván teljes számban. Mindenekelőtt Rassay Károly okolta meg a pénzügyi bizottság összehívásának szükségességét. Már háromnegyed éve folynak kű földi és be földi akciók — mondotta — a pénzügyi helyzet rendbehozatala céljából, a kormány azonban sem a nemzetgyűlés pléniumában. sem a bizottságoknak nem ad felvilágosítást. Felszólítja tehát a kormányt, hogy a külföldi kölcsönről és a belföldi pénzügyi helyzetről is tájékozassa a pétúíl^yi- bizoíiságot. Követelt, hogy leplezze le a pénzügyminiszter az ország pénzügyi helyzetét, annál is inkább, mert rémhírek vannak elterjedve és ezeknek a hireknek tulajdonítja a tőzsde válságát is. Ez a válság nemcsak a kisembereket, a középosztályt tette tönkre, hanem egész közgazdasági ételünket. Gróf Bethlen István miniszterelnök válaszolt Rassaynak és kijelentette, hogy a külföldi kölcsön kérdésével óhajt egyelőre foglalkozni. Ugy látja, hogy most még nem érkezett el az ideje annak, hogy a résztetekbe is belebocsátkozzék, erre majd csak a megállapodások ratifikálása után kerülhet sor és akkor a Háznak mód|ában lesz a kölcsön kérdésével a legnagyobb részletességgel foglalkozni. Kállay pénzügyminiszter kijelentette felszólalásában. hogy ő mindig igyekezett felvilágosítást adni a helyzetről, kije.enti, hogy titkos meg. állapodások nincsenek és a kormánynak nincs titkolni valója. A kölcsön Ügyében nagyjából nálunk is az fog történni, ami Ausztriában törtint. Kijelenti továbbá, hogy az elmúlt öt és fél évről budget fog kidolgoztatni és az abban mutatkozó delicit eltüntetése céljából van szükség a külfödi kölcsön te. Ha befejeződ k, akkor egy pénzügyi bizottság jön a Népszövetség részéről Budapestre és ezzel együtt fogjás majd kidolgozni a költségvetést. A Népszövetség ugyanis addig nem járul hozzá a kölcsön folyósításához, mig az ország nem mutat komoly törekvést a pénzügyi helyzet rendbehozatala iránt. Ennek a töiekvesnek két pil éren kell nyugodnia : a bankóprés megszüntetésén és a Jegybank felállításán. Részletprogramot egveíőre nem adhat, csak majd akkor, »a a Népszövetség bizo'tsága ideérkezik. A tőzsdei helyzetre vonatkozóan kijelenti, hogy a nagy értékemelkedés a tőzsdén tulajdonképen nem volt más, mint átértékeled is és a rendkívüli nyereségek akkor állottak be, amikor a korona nagyot esett. A korona nagy zuhanása egészségtelen volt. Nemsokára a hausse után megjött a baisre. A gyenge kezek kénytelenek voltak papírjukat a piacra dobni. A m>sik természetes oka a tőz d i helyzetnek az, hogy a közga di á*i egyed k az eső koronára rendezktdek bí és miután a keblet többel felvenni nem tud, a kiuáut kerehedett felül, ez okozza a papírok értékzuhaná át. A Í

pénzügyi akciója egyébként a pénzügyminiszternek éppen ennek iz állapotnak szanálására irányul, aminek a hatása a tőzsdén is mutatkozni fog. Kilátásunk van arra, hogy a régi árfolyamokat hamarosan viszontláthatjuk. Mosolygó arcokkal könnyen át lehet esni ezen a krízisen. Beszéde végén a következő munkaprozramot állította fel: Öl és féléves költségvetést, jegybank felállítását, a bankóprés fokozatos megszüntetését és utolsó láncszemkipen a külföldi kölcsönnek realizálását, ami áprilisra várható. A pénzügyminiszter után Peyer Károly szólal fel, aki furcsának tartja, hogy a korona állandó árfolyama ellenére az utóbbi időben nagymérvű drágulás állott be. A közvéleménybea nasy bizonytalanság uralkodik, nem annyira a külföldi, mint inkább a belföldi kölcsön tekintetében. Ennek a megoldási módja okozza azt a nyugtalanságot, amelynek eredménye a nagy munkaköltség. Peyer után Haller István szólalt fel és megállapítja, hogy bár a korona hónapok óta stabil az élelmiszerárak 50 siázalikkal emelkedtek, az értékpapírok pedig ugyanezen idő alatt öt százalékkal estek, vagyis stabil korona mellett egyáltalában nem stabil a gazdasági életünk. A pénzszűke szociális katasztrófával fenyeget. Majd Biró Pál polemizált az eddigi felszólalókkal, utána pedig Rassay Károly, majd Gömbös Gyula kérték a bizottságot arra, hogy a holnapi napon tovább vitassák meg a pénzügyi bizottság ülésén a pénzügyi helyzetet és felkérték a pénzügyminisztert, hogy konkrét nyilatkozatot tegyen. A bizottság Rassay és Gömbös indítványát elfogadta és igy a pénzügyi bizottság szombaton is ülést tart. Beniczky él Huszár Károly a Somogyi-féle gyilkosság ügyéről. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén újra felsrinre került a Somogyi-féle gyilkosság ügye. Csáky Károly honvédelmi miniszter tette először szóvá és kijelentette, hogy a rendőrség annak idején katonai egyéneket gyanúsított, ezek azonban alibit tudtak igazolni. A Somogyiféle gyilkosság idején Beniczky Ödön volt a belüíyminiszter és igy nevét természetesen felemlítették a tegnapi n»pon is. Munkatársak felkere«te Beniczky Ödönt, aki a Somogyiügyről a következőket mondotta: — A gyilkossági ügyről annak idején Meskó Zoltán ama provokálására, hogy én a gyilkosságot eltussoltam, a nemzetgyűlésen a következő nyilatkozatot tetten: „Azt, amit annak idején Mattyasovszky rendőrkapitány az újságokban kijelentett, hogy a renddörség a tetteseket kiderítette és az illetékes hatóság előtt megnevezte. Mattyasovszky főkapitánynak ezt a nyilatkozatát a magam részéről minden tekintetben igazolom. A rendőrség, a belügyminisztérium, fenát a polgári hatóság a letteseket kiderítette és megnevezte, nem a polgári hatóságon mult tehát, hogy azok méltó büntetésüket el nem veiték". — Nem avatkozom bele a nemzetgyűlés