Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-27 / 23. szám

Sz*i;ed, 462 január 25. SZEGED Ausztriában már a sóhivatalt is ellenőrzi az ántánt. Kezdetben jött Zimmerman, a főbiztos, a diktátor. Azután jött Svájcból Schnyder, a jegybank ellenőrzésére. Schnydert követte egy olasz a dohánymonopólium megvizsgálására. Sorban utána következett az angol mister Acpuvorth az államvasutak rendbehozására. Mindezek a felügyelők, ellenőrök és diktátorok a szanálás és a külföldi kontroll örömei közé tartoznak. Valószínűleg Magyarországnak is része lesz a külföldi kontrollórok tömegéből. Éppen ezért érdeklődésre fart számot az az értesülésünk, hogy a jövő hét folyamán Bécsbe a-.uminirn*^******** érkezik Leprince-Ringuet, a francia közmunkaügyi minisztérium főmérnöke, akit a Népszövetség az osztrák sc/monopólium tanácsadójává nevezett ki. Igy tehát Ausztriában a sóhivatal is a Népszövetség ellenőrzése alatt fog működni. Megemlítésre méltó az is, hogy a szanálásban résűvevő államok a különböző kontrollóri tisztségeket milyen szépen megosztják egymás között. A főellenőr, Zimmerman Hollandiából jött, a vasutak főbiztosa Angliából, a jegybanké Svájcból, a dohányjövedéké Olaszországból, a sóhivatal pedig most Franciaországból. Elkészült a városi adóhivatal átalakításának terv-vázlata. (A Szeged tudósítójától.) Már évek óla állandó a panasz a városi adóhivatal alkalmatlan elhelyezése miatt. Panaszkodnak az adófizetők, mert számukra valóságos torturát jelent a különböző városi adók és illetékek fizetése. A sötét, fülledt levegőjű és túlzsúfolt hivatalszobákban fél napokig is el kell ácsorogniuk, amig a pénztárablak elé kerülnek, amig nevű ket szólitja a kerületi adótiszt. Különösen az adófizetés határnapjain uralkodik nagy felfordulás az adóhivatalban, mert régi szokás szerint száz ember közül kilencvenkilenc fizetési kötelezettségének teljesítésével megvárja a fizetési határidő utolsó pillanatát. Akkor természetesen nagy tömegek verődnek össze a városi bérház földszintjének nem éppen tágas helyiségeiben, a ketrecszerü rekeszekben szorongó tisztviselők nem győzik a rájuk szakadó munkát, a fülledt levegő, a tanyai istállókból és a piacról behurcoit különböző illatok kikezdenek minden türelmet és senki sem csodálkozhat azon, ha itt is, ott is kirobban a türelmetlenség. Az adóhivatal jelenlegi beosztása és elrendezése is szerencsétlen. A jószándéku adófizető könnyen eltéved a zeg-zugos, sötét labirintusban és igy nagyon természetes, ha mindenki szivesebben elkerüli az adófizetést, helyesebben az adófizetéssel kapcsolatos kálváriajárást. Nagyon sokszor fölmerült már az a teljesen jogos és indokolt kivánság, hogy a város hatósága teremtsen végre rendet az adóhivatalban, ha súlyosabb anyagi áldozatok árán is, de szüntesse már meg az ott uralkodó lehetetlen allapotokat. Legutóbb formális indítvány keretében a közgyűlés előtt is szóba került ez a kérdés és a közgyűlés utasította is a tanácsot megfelelő megoldás kigondolására. A megoldásnak többféle lehetősége bukkant fel ezután. Fölmerült többek között az adóhivatalok decentralizálásának a terve is, ami azt jelentené, hogy néhány adókerület hivatalát kihelyeznék a javadalmi hivatal Mars-téri épületébe és más városi épületekbe. A javadalmi hivatalra biznák a vizdij kezelését is, ami tehermentesitené ugyan a bérházban levő adóhivatalt, de nagyon megnehezítené az adófizetők helyzetét, mert megszűnne annak a lehetősége, hogy mindenki egy helyen és egyszerre fizethesse ki minden adóját. Beszéltek arról is, hogy uj adóhivatalt kellene építeni, de az uj építkezés milliárdos költségeitől nagyon megilletődött mindenki a városházán és igy ez a terv nagyon hamar elsülyedt valahol a közigazgatási nagyterretőben. A tanács végül is a legegyszerűbb és legkényelmesebb megoldási módot választotta. Szűkszavú utasítást adott a mérnöki hivatalnak, hogy készítsen tervet és költségvetést a jelenlegi adóhivatal megfelelő átalakítására. A feladat, ami a mérnöki hivatal építési «sztályától várta a megoldását, kissé nehéz volt, mert a jelenlegi adóhivatal nagyon szük keretbe szorítja a megfelelő megoldás lehetőségeit. A mérnöki hivatalnak azonban kötelessége, hogy a tanácsi utasításokat végrehajtsa. A kérdést Fenyő Lajos műszaki tanácsos vette a kezébe, aki rövid idő alatt el is készítette az adóhivatal átalakításának tervvázlatát. A tervvázlatot már be is mutatta Fodor Jenő adóügyi tanácsnoknak, aki nagyon meg van vele elégedve. — Ez az átalakítási terv nagyon tetszetős — mondotta Fodor tanácsnok érdeklődésünkre — ha valóság lesz belőle, ugy hiszem, hogy az adóhivatal problémáját jó időre megoldja. Igaz, hogy keresztülvitele legalább százmillió koronába kerölne, de a százmillió korona értéke alig tizenötezer aranykorona, annyit pedig megér fellétlenül a munka. Csupán az a kérdés, hogy a tanács elő tudja-e majd teremteni ezt az összeget. Fenyő Lajos tervvázlata szerint a bérházban levő összes üzlethelyiség-bérlőknek fel kellene mondani a bérletet. El kellene helyezni a rendőrségi őrszobát is, csupán a hatósági husszék maradhatna a helyén. Az épület mostani kapubejáratából kapuslakást csinálnának, az uj, előcsarnokkal kombinált bejárat a Szántó féle üzlethelyiség lenne. A lépcsőt szembefordítanák a bejárattal és közvetlenül az előcsarnokból nyílna az a körterem, amely összekötné az épület négy utcai frontján elhelyezett hivatalokat. A körterem és a hivatalos helyiség közötti falakat természetesen lebontanák, ami bankszerűvé és ami a legfontosabb, kényelmessé és világossá tenné a hivatalokat. A kerületi adóhivatalok sorrendben következnének egymásután. Lebontanák az épület jelenlegi hátulsó lépcsőjét az első emeletig és a Feketesas-ufcai front közepén, a pénztár mellé egy páncéUzobát építenének. A páncélszoba fölöslegessé tenné az ablakok jelenlegi vas-spaleftáit, azokat jó pénzért értékesíthetné a város és az értük kapott pénz körülbelül fedezné a páncélszoba költségeit. A vas-spaletták eltávolítása még világosabbá tenné a hivatalokat. A körterem lenne az adófizetők várakozó helyisége és a hivatalok elrendezése oíyan lenne, hogy az adófizetés minden forgalmi akadálya megszűnne. Az adóhivatalt vezető tanácsnok hivatala is helyet kapna a bérház földszintjén. (Most a második emeleten van Fodor Jenő szük hivatala.) A terv valóban szép és megfelelőnek látszik. Két akadálya azonban van, de egyik sem elháríthatatlan. Az egyik a százmillió korona előteremtése, a másik pedig a bérházban levő üzlethelyiségek felmondásának a kérdése. A százmillió koronát akár kölcsön formájában is megszerezheti a város. A felmondás kérdése azonban már kényesebb természetű. A bérházban ugyanis tekintélyes, régi üzletek vannak, amelyeknek existenciális érdekük, hogy ott legyenek, vagy legalább a mostani helyük közelében legyenek. Ha tehát a város biztosítani tud számukra ott, a közelben megfelelő másik helyiséget, ez az akadály is megszűnik. Az adóhivatal problémája mindenesetre van olyan fontos, hogy valamilyen formát keressen és találjon a város hatósága a meglevő akadályok elhárítására. A tervvázlat különben a tanács elé kerül. Ha a tanács tetszését is megnyeri, akkor a mérnöki hiyatal megkezdi a részletes tervek és a költségvetés készítését Maga az átalakítás, mivel a munkát csak részielekben végezhetnék el, legalább három hónapig eltartana. (MMMAMMMNMMMMMMMMMMM Az Ady-irodalom. Irta s Juhász Gyula. Halála ötödik évfordulója a teljes elismerés f H A llan népszerűség fényében köszönti Ady zil « V Va,őban egy egész irodalom foglalko'7f1V:„e' életével és müveivel éspedig egy igen meev amii irodalom. Egész könyvtárra moft iS ról,a összeírtak és ez a könyvtár napon éríLm ,gazán gyarapodni. Ezen a Sk f8 hames S2em,ét tartani fölötte, ez az A magya? 82 °,Vasónak 18 érdekes, pen Bro% SindolT "apAVííágára tulaÍdonképvendö cimü fífc^ Adyt. am ko.r • irmában közölte három uí ^ "lárciusi szánév: Ady Endre egyreVe^hE(tö' f°S™ «*• azoknak érdeklődésé?aki J"" foglalk?z atta állandóan számontartíák L .iTA8^'-!-,?081"1,3! Ady jelentőségét és költészeti SLÍ2*?' ak' látta és megérezte, WSkái í i?8^®1 meg" csak Bródy Sándor ^n Zí^lZ váradi verses könyvét Mert ?t Sl-,Ady igazi Ady. A debreceni első Jetkc^dp!Í az tudvalevőleg Ábrányi Emil irt dicsérő lg bi? tató előszót, még egyáltalában nem mutatja hogy micsoda rendkívüli költői nagyság az aki vele indul el. Ady körül az Új versek megjelenése után (1905) indult meg a nagy harc, amelynek külön irodalmát érdemes volna egybegyűjteni. Politikai és esztétikai érvek fegyverei csörömpölnek ebben a harcban, amelynek örök győztese ma már a halhatatlan költő, Petőfi mellett a legnagyobb lírikus és pedig, talán nem túlzás, ha kimondom, hogy nem csupán a magyar, hanem a világirodalomban. Akik Ady mellett életében hitet tettek és költészetét először próbálták fölmérni, nem kisebb nevek, mint Ignotus, Hatvany Lajos, Lukács György, Horváth János és Szabó Dezső. Nem beszélek a költőkről, akik természetesen és ösztönösen megérezték nagyságát, ha talán kezdetben ellenkeztek is egyéniségével. Ignotus kis tanulmánya a Fekete zongoráról klasszikus irás, mintája annak, hogyan kell megértetni és megszerettetni egy uj költői jelenséget. Hatvany Lajos, aki Gyulai Pál tanítványa volt és tudós filológusnak indult, szinte megtérése történetét mondja el, mikor a Huszadik Század-ban beszámol arról a hatásról, amelyet egész lényére átalakító módon Ady Endre lírája és egyénisége (ami különben egy) gyakorolt. Lukács György tanulmánya (szintén a Huszadik Században jelent meg először) Ady költészetének mitológiáját, vallásos jellegét fejtegeti a tudás és sugallat páratlanul erős és mély igazságával. Horváth János, akiben egy konzervatív akadémikus alapossága és józansága fogékony ízléssel és helyes érzékkel egyesül, irta az első könyvet Adyról, mintegy kijelölve helyét a magyar költészet fejlődésének történetében és megállapítva ennek a szokatlan művészi egyéniségnek értékét és hatását. Szabó Dezső első Adyról szóló kísérletében (a Nyugatban jelent meg) az uj költőt a jövő távlatában mutatja meg. Ady már életében megérte, hogy müvének Summáját felbecsülték. A Nyugat első Adószámában történt ez meg, ahol valóban teljes képét adták az akkori Adynak. Természetesen a harc Ady körül nem csupán elismerést hozott, hanem az ellenséges fölfogások és indulatok legkülönfélébb megnyilatkozásait. A polémiák különösen két vádat hangoztattak, egy politikai természetűt: hogy költészete nemzetietlen és egy esztétikait: hogy értelmetlen. Ma már nem kell őt védeni egyikkel szemben sem hiszen egykori ellenségei közül éppen a leekülömbek azóta átjöttek hódolói táborába. Rákosi Jenő volt a vezére az Ady ellen megindult kritikai hadjáratnak és Rákos fenő a költő halálára irt nekrológjában öt Lt korának legnagyobb magyarját parantálja el. Az utolsó öt esztendőben szokatlan lendületet vett az Ady-kultusz, amely ma még inkább, mint valaha, emelkedőben és terjedőben van. Nincsen ma nála senki aktuálisabb költő és nincsen ma az ö verseinél semmi izgatóbb és érdeklőbb irodalom ebben a szerencsétlen országban, ahol a szellem és tudás fölkentjei és kiválasztottai, a legderekabbak és legemberebbek, évek óta ugysiólváa szellemi száműzetésben élnek. Kis senkik, perc emberkék dáridója tart, ahogy Ady mondotta és Szabó Dezső példája igazolja, mit ér itt az ember, ha magyart Az