Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-27 / 23. szám

SZEGED Saeged, 1934 január 27. Nagy Szellemidézés, kísértetjárás!!! az elvarázsolt kastélyban lévő „Vén rókák" klubjában. Bimutatja: MAX LINDER úr egy 5 felvonásos bohózat keretében. Ezt megelőzi: Három Sreá legény meg egy kislány. Amerikai vígjáték 5 felvonásban. CONSTANCE TALMADGE főszereplésével. Bemutatja a Belvárosi Mozi hétfőtől szerdáig. Előadások: ,JFél 5, fél 7 és fél 9 órakor. Házat, fdldbiztokot, nyaralót, gyümölcsöst, szölöbirtokot, telket, üzletet (minden szakmából) elismerten « legelőnyösebben közvetít mindenkor — A ] országos ingatlanok adás-vételi irodája Uddl Szeged, Kigyó-utca 7. Telefon 18-04. LACK CIPÓT már 90 ezer koronáért, ti ANTILOP CIPÓT már S5 ezer koronáért vásárolhat elsőrendű anyagból Csipeinél, Szeged, Iskola-utca 18. sz. Ne vesztegesse el ékszereit, brilliánsát, aranyát, ezüstjét, hanem becsültesse fel mielőtt eladná. — Lelkiismeretesen felbecsüli ingyen DEUTSCH IMRE ékszerész, Széchenyi-tér 9. sz., Zsótér-ház 57 elmúlt öt esztendő alatt különösen az Adyról szóló memoárok irodalma nőtt meg örvendetes módon. Megjelent elsó terjedelmesebb életrajza is, öccse, Ady Lajos tollából és megjelent Révész Béla lírai szépségekben gazdag könyve is Adyról, az emberről és barátról. ,Ostoba kis emlékezések" is megindultak persze, amint azt Ady előre megjósolta, de az eljövendő Speculum Vitae szempontjából még ezek sem megvetendők. Ha nem is Adyt mutatják, de legalább éreztetik mindenkit szivén ütő hatását, mint ahogy a szeizmográfok a földrengést jelentik. Ady összes müveinek teljes gyűjteménye ma még a jövő zenéje. Különösen régebbi hírlapi cikkeit volna érdemes és sürgős föladat egybegyűjteni: régi váradi színházi kritikáit és a Budapesti Naplóban megjelent hasonló dolgait. És id.je volna arra is gondolni, hogy végtelenül érdekes és becses levelezését is meg kell menteni és a jövő irodalomtörténetének rendelkezésére bocsátani. A Vörösmarty Akadémia a költő halálakor mozgalmat indított egy nagy és teljes Ady-életrajz érdekében, de azóta hol van a tavalyi hó és hol van a Vörösmarty Akadémia, amelynek elnöke Ady Endre, második elnöke Móricz Zsigmond és tagjai az akkori legjobb magyar irók voltak, Ady barátai, bajtársai, legalább huszonöt olyan név, amely európai értéket és el nem muló dicsőséget jelent a magyarság számára 1 Séta az ócskás-piacon. Nyájas ócska ismerősöm, aki olykor föltekinti a a garderobomat, legutóbb ezer koronát igért egy nadrágomért, megesküdve, hogy neki is többe van. Sehogy se tudtam megérteni, miféle gazdasági vonatkozása van az én idült ruhadarabommal, hogyan fizetett rá, mikor meg se vette, — azért a napokban rászántam magam, hogy személyesen tapasztalom meg a Mars-téri ócskapiacot. Épp akkor érkezett vissza a hideg, kellemetlen szél fujt, de csak nekivágtam a szabad területnek. Először is az lepett meg, hogy kevesen vannak az árusok. — Hát a többi hova lett ? — Otthon árul, meg házakhoz jár, idekint megfagy az ember. Decemberben ennyien se voltak. —- Helyes, helyes, feleltem, lássunk hozzá az öltözködéshez. Hogy ez a katonabluz? — Hetvenezer. Á hozzávaló nadrág ötven. Az ismeretes molnárkék régi holmi volt üde foltozásokkal. — Szabad most ilyeneket árulni? Egy ott cirkáló rendőr világosított fel. — Nem keresik többé a régi kincstári holmit. Szabad. Meggondoltam a dolgot, mégis csak a civil irányzatot követem s egy felgyűrt aljú barna nadrágot vettem szemügyre. Finom, könnyed holmi volt, áttekintve a legterjedelmesebb részén pompásan ki tudtam venni a Csillagbörtön kontúrvonalait. — Mennyit kérnek érte? — Azért is hetvenet. De inkább ajánlom uraságodnak ezt az übercigert. Alig használt. Bizonyára ártalmassági bizonyítvány volt, amit mondott: A felöltő olyan rosszindulatú életet élt, hogy alig használt valakinek. Ezzel ellentétben őt használták. Mi az hogy használták ? Kiuzsorázták, kifacsarták az utolsó cseppig. A szárnyai csüggedt bágyadtsággal lógtak a viharban s olyanok voltak, mint a pletykában töltött viszeres agg ajak. — Száztizezerért elviheti. — Ha megengedi, nem veszem. — Tán nem tetszik? — El vagyok tőle ragadtatva, de unom a fekete szint. Ha még sárga volna 1 Hogy üres kézzel ne menjek el, megkínált egy pár puhaszáru csizmával (60), egy vaslábassal, zománc nélkül csak 10, majd olyan diadallal ragadott fel egy szélgyertyatartót, mint a harci lobogókat szokás. — Ezt vegye meg. Csupa gyönyörűség lesz a nyáron meggyújtani a kertben és olvasni mellette szép regényeket. Tizennégy az ára. Megnyugtattam, hogy épp most alkuszom egy kertre, mihelyt nyélbeütöttem az üzletet, jelentkezem a szélfogó gyertyatartóért. Komoly férfi volt a következő árus, komoly házi dolgokat őfzött. A rozsdás vekker 15 ezer, egy apró petróleumlámpa 10. — Ott is látok egy órát I — Az kakukkos, 60.000 az ára. — Rajta van a madár is? — Láthatja, ott áll a lyukban. Rég láttam eleven kakukkot, a memóriám mégsem homályosodott el annyira, hogy összetéveszszem a jósmadarat a cinkével. A kijelölt helyet ugyanis határozottan egy cinkejellemü madár foglalta el — Mi ezen a drága? — merészkedtem mégis. Az óra, vagy a kakuk? — A werk. Az valami borzasztó finom. — Nini, vasaló! — kiáltottam fel, hogy másra tereljem a figyelmet. — Százhúszezer. —- Nem lesz sok ? — Mit akar! Sárgarézből van, ezzel még az unokái is vasalhatnak. (Szegény unokáim!) Pléh-kályhát helyezett egy szegény ember talicskára, készült vele haza. — Ugyan mit kér érte? — Tizenhatezret. ,, .... Ez igazán nem drága, habár a kályha élethű másolata volt azoknak a szegényes, primitív szerkezeteknek, amikkel a városvégi kunyhókban találkozunk. Be is melegítik a szobát, ha van mit égetni bennük, az én szenemet azonban legföljebb juliusban utalják ki. Ezidőszerint egy vesszővel több történik vele: Utálják. Visszautasítok minden gúnyos mosolyt, hátha a fölöttünk őrködő hatalmasságok máris tudják, hogy a jövő tél kellemetlenebb lesz az ideinél is! Csak ne akarjon mindenki okosabb lenni. Tudják azok, miért késnek. Egy viharvert, nedves szobától penészes, sublód előtt álltam meg. — Százötvenezer, mondta a gazdája és tovább sétált hat lépést jobbra, hatot balra. Nyilván katonakorában szokta meg a silbakon. — Mintha rozzant volna? — Ez? — förmedt rám és csizmájával belerúgott a szekrénybe. Nincs ennek semmi baja. — Mégis helyre kellene hozatnom, az sokba kerül. — Kétszázezerért alighanem megcsinálják. De ha rendelni akarja, hatszázért se kapja meg. Cipőt néztem, arra is szükségem volna. Sok az egészen uj, a tisztviselő-gyanus, ezeknek 80—100 ezer az ára. A használt a felébe kerül, egy párt pláne csak 16.000-ért kínáltak. — Egy kicsit rongyos, mondtam szelid túlzással, mert nagyon vedlett volt. Belső bélése valóságos pántlika-rendszerrel játszott a széllel. A gazdája, öreg asszony, csaknem nekem ugrott. — Semmi baja, hasztalan ócsárolja. Most fizettem a javításáért 3000 koronát. Kihajítom a hóra, ha ez is rongyos. A hópihék szaporán kezdtek hullani, azóta talán magához tért a jó asszony és kihajította. • Láttam egy egészen csinos katonai télikabátot nyulgallérral, régi báránybőrbéléssel 350.000 koronáért. Szentképet 36.000-ért, vékony gyerekpaplant 90.000, pamutsálat 20.000, rosszanyagu, csuparongy gyerekruhát 14.000, hajdan lánykalapnak csúfolt filc-müemléket 4000 korona árban. Korcsolyát, amiben valamikor óriások szánthatták a jeget, 30.000-ért kínáltak, egy fürdőkádat 150.000-ért. Életunt rókafiók boáját bámultam meg, csekély 22.000 koronát kértek érte. Szenvedélyem a boa, mert tudom, hogy a vidéken az teszi ellenállhatatlanná a nőket, jobbat kerestem. — Vegye meg, valódi! — biztatott ócskásnéni, 70 ezer. — Milyen állat volt? — Mondom, hogy valódi. Ennél tovább netr. juthattam, pedig az asszony visszavonult rövid tanácskozásra két szomszédnőjével. Vonogatták a vállukat, folyton odapillantottak a holmira, de végül is abban maradtak, hogy valódi. Majdnem megvettem egy citerát 30.000 koronáért, de még idejekorán eszembe jutott, hogy nem tudok citerázni. A spriccelt ruháért azonban sajnáltam a 280.000 koronát. Egészen meghatódtam s dédanyám jutott az eszembe egy furcsa fotel láttára. Emlékeznek még erre a tipusra? Az a nevezetessége, hogy lehetetlenség benne ülni, mert kifordul az ember az öléböl. Nagyon régi volt, leszakadt a huzatja, sok helyen törött. — Hatvanezer korona az ára. — Sokallom. — Ne tegye, mert ez igazi Niedermajer-féle. — Ugyan ne mondja, aztán mit jelent az a szó? Csak nem a felsőtanyai plébánosé volt? Intett a fejével, hogy nem, hát ott hagytam a rokokó holmit s még csak egy mellényre vetettem magam. — Húszezer, igazán nem drága. Szürke, viseltes, gyönge holmi volt. — Meglássa, hogy fog benne tetszeni az aszszonyoknak. Ez a szó szeget ütött a fejemben. Nini, sosem lehet tudni I Föltétlenül kerítek valahonnan a jövő piacig 20.000 koronát s megpróbálom. Hátha még nem adta el addig. Ámbár amilyen szerencsém van, ezt az alkalmat is elszalasztom. Bob. Gyermekelőadás a BelvárOSÍ MOZÍbail Fél helyárakkal vasárnap, január 27-én délelőtt fél 11 órai kezdettel. Állatfilm! A filmrendező művészet bravúrja! Emberi történet, kizárólag állatszereplőkkel 5 felvonásban. Azonkívül: Jackie Coogánnal a világhírű gyermekszinésszel a főszerepben TWIST OLIVÉR. A gyermekelöadáson a Korzó Mozi teljes zenekara játszik.