Szeged, 1924. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-27 / 23. szám

2 SZEOED Miklós kormányzó elölt és ezek során jelentést telt a fontosabb ügyekről az indemnitási vita befejezésével kapcsolatban. Politikai körökben az a hir kelt szárnyra, hogy a kormányzó fogadná az ellenzéki képviselőket. Ezt a hirt azonban illetékes helyen megcáfolták azzal, hogy a kormányzó szigorúan ragaszkodik az alkotmányos formákhoz. Miniszteri válaszok az indemnitási vitában. A nemzetgyűlés kedden délelőtt 11 órakor 01 össze. Miután az indemnitás általános vitája már véget ért és Vass József miniszterelnökhelyettes a válaszok sorát megnyitotta, kedden Walkó Lajos kereskedelmi miniszter, majd ismét dr. Vűss József mint népjóléti miniszter, továbbá Rakovszky Iván és gróf Klebelsberg Kunó közoktatásügyi miniszterek fognak az elhangzott beszédekie válaszo'ni. A válaszok előreláthatóan elfoglalják az egész kedd délelőttöt. Ma;d szavazni fognak az indemnitási javaslat felett és le fogják tárgyalni a benyújtott határozati javaslatokat is. Az elhangzott vitában 34 képviselő összesen 85 határozati javaslatot nyújtott be. Ennek letárgyalása után a földreformnovellát tárgyalják nyo'córás ülésekben. Eljárás Indul meg politikusok ellen a forradalom diesőitéseért. A rendőrség eljárást indit a mult év október 31-iki jubilánsok ellen, f kik a forradalmat dicsőítették a Royal szállóban rendezett estélyen. Harminc személy ellen folyatta le a rendőrség a nyomozást és kiderü t, hogy ann3k főrendezői Nagy Vince, Buza Barna, Vass Jinos, Vér Imre, gróf Batthyány Tivadar, Vámbéry Rusztem, Kholmann Dezső és Persián Ádám voltak. Hir szerint a rendőrség átiratot fog küldeni a nemzetgyűléshez, amelyben Farkas István, Varczák János és Pikler Emil képviselők mentelmi jogának fe függesztését kéri. A királyi ügyészség lázadási mozgalom feldicsérése, bünoscle'imény magasztalása miatt inditja meg az eljárást. A vádiratot a napokban kézbesitik ki a vádlót aknak. Vázsonyi a demokrata pártról. A Józsefvárosi Demokrata Kör szombat e»te párívacsorát edott, amelyen megjelent Vázsonyi Vilmos is. Hosszabb beszéd kere ében kikelt a politikai hozomdnyvadászok ellen, akik minden kormányt támogatni akarnak. Ezektől a demokrata párt élesen el van választva. A közös célokért, az egyenlőségért és a szabadságjogokért velük együtt küzdünk, de ni nem csatlakozhatunk sem a szélső jobboldalhoz, sem a szociáldemokratákhoz, mert mi polgári párt vagyunk. Nem támogathatjuk a kormányt, mert kéiszinü és reskcíós politikát folytat. Szeged, 1924 január 24. A Felvidék önállóságát követeli a tót néppárt. Kazali tanitó úr. Irta Móra Ferenc. A legrégibb könyv feljegyezte, hogy ki volt az első ember, aki agyonütötte a másikat. De sok mindent nem jegyzett fel. Ki volt az első ember, aki tüzet gyújtott? Ki volt az első, aki fát irtott és búzát vetett ? Ki volt az első, aki az életét föláldozta az embertársaiért? Mert utóvégre a történelem nemcsak emberölésekből áll. Nem lehet letagadni, hogy a gyilkosoknak is jutott némi szerep az emberiség életében, akár dicsőségesen uralkodtak, akár csak ugy suttyomban. De hát micsoda Nagy Napoleon minden nagysága azétioz a troglodita vademberéhez képest, aki először jött rá, hogy ha két száraz gallyat összedörzsöl, abból egy világitó és melegítő állat születik, a tüz ? Aztán én Nagy Frigyes királyt is nagyon tisztelem, már csak azért is, mert a fegfénsehb csaták előestéjén is Senecát olvasgatta a tábori ágyon. (Ugyan nem tudom, hogyha közkatona lett volna és nem a domb tetejéről kellett volna neki nézegetni a csatát, hanem benne lenni a legsürejében, akkor lett volna-e neki elég hidegvére az öreg filozófushoz.) De azért bocsássa meg nekem a nagy király, az emberiség jótevői közt még neki is elébe teszem azt az ős szolgálót, aki az első kenyeret sütétte. i- De hát ezeknek az elsőknek se hire, se neve nem maradt fenn, nem is maradhatott, hiszentalán nevük se volt szegényeknek. Aztán meg megirta azt már Aranv János az Akadémiában, mikor valami halhatatlan fölött mondott emlékbcszédet kellett neki végigunatkozni, hogy milyan az embert természet. Olyan, hogy Az emberi öltöt nagy feledékenység Elnyelt, mint tenger, (A Szeged bécsi tudósitójától) A Kassamegyei szlovák néppárti megyebizottsági tagok legutóbb Kassán bizalmas értekezletet tartottak, amelyen megalakították a néppárti megyebizoltsági tagok klubját s megválasztották a különféle bizottságokba kiküldendő tagokat. Határozatban mondták ki, hogy ők a szlovák nemzet egyedüli képviselői és a jövő és szabad Szlovenszkó nemzetgyűlésének zálogai. Tiltakoznak a régi vármegyék megszüntetése ellen, mert az uj alakulat még azokat a jogokat sem biztosítja, amelyek a régi vármegyerendszer mellett biztosítva voltak. A legerélyesebben visszautasítják a csehszlovák imperializmus azon szinte sértő megállapítását, mintha a szlovák nemzet a maga ügyei intézéséhez éretlen és alkalmatlan volna és mintha kellő intelligenciával sem rendelkeznék. A kellemetlen testvér gyámsága alól való felszabadulás nemzeti kötelesség. Az önrendelkezés, egyenlőség és szabadság alapján folytatott küzdelmünket — igy szól a határozat — mindaddig abba nem hagyjuk, amig Szlovenszkó teljes szabadságát ki nem vívjuk. Elhatározásunktól semmilyen fenyegetés eltántorítani nem fog. Megvetéssel tiltakozunk a kinevezett tagok ellen, akik nem a nép akaratából foglalnak helyet a bizottságban. A kormány eljárását a szlovák nemzet szabadsága ellen latézett merényletnek a demokrácia megcsúfolásának tartjuk. Tiltakozunk oly emberek kinevezése ellen, akik csak átmenetileg a szlovák nemzettel szemben tanúsított legkisebb jóindulat, megértés nyilvánítása nélkül ezen nemzet képviselőivé nevezteítek ki. A kinevezett gyámokat egyenjogú tagoknak el nem ismerjük és velük ily értelemben fogunk elbánni. Mindaddig, amig a kormány a rajtunk esett sérelmek hosszú eorát nem orvosolj uj választásokat ki nem írja, stb., köztünk és Prága között jó viszonyról beszélni nem lehet. Az értekezlet elfogadta eiután a Kassa nagymegye kettéosztásáról szóló javaslatot, mely szerint a nagymegye két részre osztanék és pedig Sárosra Kassa székhellyel és Zemplénre Eperjes székhellyel. Az értekezlet elhatározta, hogy a többi ellenzéki párttal szemben tanúsítandó magatartását eselenkint állapi ji meg. A koronarontás (A Szeged budapesti tudósitójától.) A koronakontremin ügyében a gyanúsítottak szabadlábrahelyezénét az uzsorabiróság több enyhítő köiülménnyel indokolja meg. Az üggyel a bécsi bankszövetség is foglalkozott. Felkérésére az osztrák Nemzeti Bans vizsgálta meg a Dcpozifen Bank belföldi kif zetési üzleteit és revizióji eredményéről már értesítette is a bécii bankárszOvetséget. Az osztrák Nemzeti B .nk ügyé! fői ;g aboól a szempontból vizsgálta meg, hogy a Depositen Bank budapesti üzletei beleütköztek e az osztrák devizarendeletbe s erre a kérdésre nemmel felelt. Mint értesülünk, a bécsi pi?c vezeő körei azon fáradoznak, hogy a Budapest éi Bécs között felmerült vitás ügyet tisztázzák s az ellentéteket kiegyenlítsék. Tabakovits Dusán már érintkezésbe lépett az osztrák Ne nze'i Bank igazgitóságával. Bécsből négy nappal ezelőtt az osztrák Devizaközpontnak két mevbizoítja Buclapesíre uiazoit, hogy n magyar Devizaközponlná! elsimítsa a koronarontás ügyében felmerült nézeteltéréseket és megbeszéljék a helyzetet. A két devizaközpont 1922-ben megegyezést köiöti, amelynek értelmében egymást kölcsönösen támogatni tartoznak. Ez biztosítja a kérdés hermonikus elintézését és tényI g már a legközelebbi napokban megtörténnek az intézkedések a legte jesebb együttműködés biztosítására. Ismeretes már, hogy a koronakontremínőrök ügyében letartóztatottak közül pénteken már nélányan szabadlábra herültek sokmilliós óvadék letétele után. Szombaton azután Kals Pál bécsi bankár kilencvenezer dollárt, három milliárd koronát helyezett letétbe az ügyészségi pénztárban és így szombaton délben ő is szabadlábra került. Schwltzer Jenő félmilliárd ovadékot helyezett letétbe és igy ö is szabadlábra kerüli. A törvényszék a szabadlábrahelyezéseket izzal az indokolással hagyta jóvá, hogy az ovadékokon kívül ugy is bünügyi zárlatot rendellek el a bankárok egész vagyonár*. Lenin halála. Moszkvából jelentik, hogy Lenin ravatalához a zarándoklás szinte hihetetlen mérvekben éjjelnappal tart. A ravatal kél o'dalán négy kaiona és a párt négy tagja fart diszőiséget, akiket öt percenkint váltanak fői. Lenin huga és felesége állandóan a koporsónál tartózkodik. Vasárnap reggelig marad ravatalon a koporsó és délelőtt 10-ror lezárják a födelét. A holttestet be is balzsamozzák. A külföldi államok képviselői közös koHzorut tesznek le a koporsóra, amelynek szalagján csupán ez áll: mA külföldi kormányok képviseleteinek vezetői " I Csak kettő marad meg az emlékezetnek: Der Denker, und Henker. A gondolkozó, meg a hóhér! De attól tartok, hogy a hóhér a birósabb. Hiszen mégis csak az ő kezében van a bárd. Azon tehát nem változtathatunk, hogy az ember ilyen. De én se változtathatok rajta, hogy a jó isten ilyennek teremtett, amilyen vagyok. Szeretném megtalálni a Reiznerben, hogy ki volt az első szegedi tanitó. Ez engem jobban érdekelne, mint azok a mindenféle derék verekedők, meg boszorkányégető feőbirók, akik bizonyára nagyon jeles és szükséges emberek voltak a maguk idejében, — de hát az ő városukat mégis csak elmosta a viz. Én azokról az iskolamesterekről szeretnék tudni, akik először próbálták betömködni a halászok városában a bőrruhás ifjú szittyák kemény fejébe a betűt és a lelkekbe raktak bele olyan nemzedékről nemzedékre szálló kincseket, amiket nem vehetett el a viz. , De hát ki az ördög jegyezte volna fel a tamtOK nevét, akik nem voltak se Denkerek, seHenkereK, csak öreg barátok, alázatos fráterek és „hanja kend" kosták. Kazali Imre tanitó ur, akinek a nevét most emléktáblával akarja megörökíttetni az alsóváros iskolán egy kegyeletes közgyűlési indítvány, «ar nem a kosta-korszakból való volt. 0 mar néptanító volt és olyan korszakban élt, amikor ódáka is irtak a tanitói hivatás magaszto^gáról. (A mult század elején még csak a pispöl^nekéstáblabiráknak járt ki az óda. Igaz, hogy a szatymazi postamesterről is irtak egyet, de csak halála után. Nagyon szép óda volt, ugy végződött, hogy Mindenki elmúlik: ne csodálkozz azon Hogy a postamester is meghalt Szatymazon.) I Szóval Kazali Imre már úgynevezett kulturkorszakban élt — 1873-ban halt meg — gondoltam, találok róla valami nekrológot az egykori lapokban. Az indítványozók egyike, dr. Kelemen Béla is megkért rá, keressem meg a néhai nagy tanitó életrajzi adatait, akiről az alsóvárosi öregek még ötven esztendő multán is Kazali-iskolának nevezik a templom-fertály régi iskoláját. Megnéztem a Szegedi Híradó 1873 október 8-iki számát. Annyi van benne, hogy meghalt Kazali Imre néptanító, aki negyven évig szolgálta a népoktatás ügyét, harminchárom évet Szegeden töltött belőle, nagyérdemű ember volt, béke poraira I Többre nem futotta, mert Franciaországban akkor folyt a Bazaine-pör, minálunk meg akkor volt a „nagy krach", ami most készül' megint megismétlődni — a bécsi bankárok már megvannak hozzá — s Lonyay Menyhért is akkor csinálta a vacsora-pártot. Nem csoda, ha ennyi nagy esemény kózt az öreg tanitó eaész csöndben kelt útra a nagy tanfelügyelő előtt való audienciára, akinek csak annyit mondott, alázatosan meghajtván öreg fejét; — Wram, a nyers anyagból, amit te adtál, negyven esztendői keresztül segítettem neked embert teremteni I S az Ur bizonyosan ott fogta az üdvözültek aranyasztalánál és dísz-helyre ültette. Aki negyven esztendőt töltött tanító-sorban, annak mind kijár az. Idelent az alsóváros népe adott szivében díszhelyet „a szeretet apostoláénak, ahogy az indítvány nevezi és nemcsak kegyeletes, hanem okos dolog ís lesz, ha a város most emléktáblát ád neki. Szeged uj divatot kezd vele, mikor megörökíti az emlékét egy jótevőjének, aki nem volt semmi más, csak tanitó, de igazán tanitó volt és nagyon sok tanitó fogja erre a hírre fölemelni a gondoktól Iecsüggedt fejét.