Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-14 / 284. szám

Ilyes siáw ára 400 korona IfhuBrtg és WkMUvbSali Deák Ferenc-utca 2. (Fősei! iskolával szemben.) TeleIon 13-33Jl.Sxeged" megjeie•91 bétiö kivételével minden oap. Egyes szám ára 400 koI«u. Előfizetési árak: Egy M napra Szegeden 70003«daPMlen és vidéken 7500 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 75, egy hasábon 150, másfél hasábon 225 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér, családi értesítés 2400 K. Többszöri feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 december 14, PÉNTEK. 284-ik szám. Jóvátételek. Párisban, ahogy alább megtalálhatja az olvasó, ma volt a magyar kölcsöntárgyalások első napja s ennek a bevezetése egy dus lakoma volt, amelyet a francia kormány feje és a világ diktátora adott a népszövetségi delegátusok tiszteletére. Egyelőre ez a kölcsönflgy legkiemelkedőbb eseménye s bár a részletek hiányoznak, el lehet képzelni, hogy ez a prológus programszerűen sikerűit. A pecsenye izes volt és legfeljebb a magyar delegátusok érezték titokban keserűnek és a háboruelőtti pezsgőt is legfeljebb ők találták fojtóizűnek és csak nekik rémlett ugy, amikor poharaikat összeütötték a cseh, román és szerb delegátusokkal, mintha azokban a drágamüvü kristálypoharakban halálra-sebzett nemzetük vére habzanék. Nem nagyon vagyunk kíváncsiak a menüre, de szerettünk volna tanúi lenni annak, mikor az ebédet követő amabilis konfúzió során a népszövetségi delegátusok elmulattak a belgrádi szenzáción. A szerb fővárosnak az a szenzációja, hogy a német jóvátétel számlájára érkezett szeneskocsik közé odakeveredett egy vaggon, amely annyi mérges gázt tartalmazott, hogy az elég lett volna az egész szerb fővárosnak a Csernibog isten birodalmába való szállítására, ha a véletlen idejekorán ki nem deríti, hogy milyen veszedelmes jóvátétel lakik a ciszterna-kocsiban. Az „idejekorán" ugy értendő, hogy a méreg-vagon már két hónapja ott áll a belgrádi pályaudvar sínjein, de eddig az ördög se törődött vele. Mert a jóvátétel lebonyolítása ugy történik a boldog győzteseknél, hogy embertelen mohósággal mindent kisarcolnak a legyőzöttektől, — de a leszállított természetbeli sarcot már senki se veizi át. Legföljebb az a hivatalos fórum, amint a belgrádi szenzáció kommentárjai mondják, amely a jóvátételi vagonok rakományát — el akarja lopni. Minket nem nagyon lep meg ez a belgrádi ügy, mert mi már nagyon sokat hallottunk arról, hogy mi sorsra jutott az a „jóvátétel", amit a románok a megszállások esztendejében nálunk „szereztek" maguknak. Nem is választottuk volna vezércikk-témának a méreg vagont, ha nem olvasunk egy másik jóvátételről is, amelynek előadója a kurzus egyik markáns egyéniségű reprezentatív politikusa, Wolff Károly volt a főváros közgyűlésén. Wolff Károly bevezetésképen kijelentette, hogy neki és az általuk képviselt iránynak nem kell a régi világ békéje, mert az a béke csak arra volt jó, hogy az öt százaléknyi zsidóság zavartalanul kirabolhassa a kilencvenöt százaléknyi magyarságot. Nem tudjuk ugyan, hogy Wolff Károlyt, aki nyilván az Árpád törzsökéből származott. hogyan rabolták ki, mert többször hallunk róla, hogy címeres hintóját lipicai mének húzzák és jól táplált alakja egyáltalán nem teszi a szegény kirabolt ember benyomását, mindazáltal nem óhajtunk vele vitába szállni. Inkább elhisszük azt, hogy ha a zsidók meg nem akadályozták volna, akkor a háború előtt ő lett volna Magyarország legnagyobb embere, de a zsidók mindenütt Tisza Istvánt tolták előtérbe és igy a wolfenaui Wolffok nem tudtak eléggé érvényre jutni. (Zárjel közt legyen mondva, wolfenaui Wolff maga is hibás ebben, mert abban az átkos liberális világban soha se árulta el antiszemita érzelmeit.) Azt is mondja azonban Budapest diktátora, hogy ő hajlandó békét kötni a zsidókkal, de csak akkor, ha a zsidók jóvátételt fizetnek, amit ő ugy stilizál meg, hogy: ha a zsidók ötven év alatt a magyar nemzet jóvoltából szerzett gazdasági hatálmukat az uj keresztény nemzedék felsegitésére fordítják. Most már azt szeretnénk megtudni, melyik az az uj keresztény nemzedék, amelyikre Wolff Károly gondol ? Alighanem az, amelyik most is gumibottal és ólmoskorbáccsal igazoltat Budapest utcáin s amely a számonkérésnél mindig mint felelőtlen elem könyveltetik el. Ne haragudjon meg Wolff Károly, ha nekünk ez az ő .jóvátétele" a belgrádi szenzációt juttatja eszünkbe. Évek óta hatalmas arányú akciók folytak az egyetemi ifjúság érdekében, amely valóban minden segítséget megérdemel s amelynek megmentése érdekében minden társadalmi osztálynak meg kellett volna hozni minden áldozatot. Ahogy mi tudjuk, az áldozatokból kivette a részét az a társadalmi osztály is, amelynek fiait agyba-főbe verik éppen azok, akik talán ezeknek az akcióknak köszönhetik, hogy polgárai lehetnek a budapesti egyetemnek. Mi tudjuk, hogy ma már az egyetemi ifjúság legnagyobb része semmi közösséget nem vállal azokkal az ifjú anarchistákkal, akik azt hiszik, hogy az uj keresztény nemzedék legfőbb kritériuma a gumibot és ólmoskorbács. Éppen azért ez a gonoszul destruktív kis csoport ma már csak egy eltévedt méreg-vagonnak tekinthető, amely magánosan áll az uj Magyarországnak a jövő felé fuló sínéin. Ne kívánja Wolff Károly se a zsidóktól, se a keresztény társadalomtól, hogy támogassák azt a politikát, amelynek minden fedezete ez a méreg-vagon. Az angol munkáspárt első »lö (A Szeged berlini tudósítója jelenti Budapesten át.) Az angol munkáspárt csütörtökön fontos értekezletet tartott. A végrehajtó bizottság és a szakszervezeti kongresszus főtanácsa között tanácskozás folyik, amelyen a jövendő politikát tárgyalják. Ezután a vezetőség tartott ülést, hogy a liberálisokkal való együttműködés kérdését megvitassák. Két határozatot fogadtak el. Az elsőben bizalmukat fejezték ki Ramsay Macdonald iránt, a másodikban pedig felszólították a kormányt, hogy a rendkívüli komoly problémának megfelelő tárgyalások ügyében haladéktalanul tegyen nyilatkozatot, tekintet nélkül arra, hogy a választók túlnyomó szótöbbséggel elvetették a kormány politikáját. Gróf Bethlen párisi tárgyalásai. A »Sheru a második határozatot az első lövésnek mondja, amely a választások mtán a Baldwin-kormány ellen eldördült. Londonból jelentik: Az egyesüli szabadelvű párt mindkét árnyalata fel van bőszülve a munkáspárt ellen, amelynek pártvezetősége ugy határozott, hogy csak akkor veszi át a kormányt, ha nem kell magát kompromittálnia bármiféle koalícióval. A liberális lapok ma erről írnak és figyelmeztetik a munkáspártot, hogy csak a szabadelvű párt segítségével kerülhet kormányra, mert különben nincs többsége bizalmatlansági indítványra, amely nélkül Baldwiat nem lehet kiemelni a nyeregből. Párisból jelentik: A Népszövetség Tanácsának pénzügyi albizottsága tanácskozásán tovább tárgyal Magyarország, Románia, Szerbia és Csehország delegátusainak részvételével a Magyarország talpraállitásával összefüggő technikai kérdésekről. A tegnapi tanácskozáson Bethlen grófot kihallgatta a bizottság Magyarország gazdasági helyzetéről s a pénzügyi orvoslással összefüggő technikai problémákról. Bethlen grófnak alkalma volt részletekbe menő felvilágosítást adni. Párisból jelentik: A magyar kölcsön ügyével kapcsolatosan, hir szerint, az osztrák példához hasonlóan két jegyzőkönyvet készítenek. Az egyik jegyzőkönyv a politikai, a másik a pénzügyi kérdésekre vonatkozik. Megállapításoknál különösen azokat a kérdéseket teszik vizsgálat Indemnitás helyett — költségvetés. tárgyává, amelyek egyrészt a kisántántot, másrészt a nagyántántot érdeklik Magyarországhoz való viszonyában. Francia körökben kijelentik, hogy a szerdai előkészítő ülés benyomása általában kedvező volt. Az első, politikai jegyzőkönyv szövegének megállapításánál alkalmasint nem lesznek lényeges nézeteltérések. Rómából jelentik: A Giornale d'ltalia párisi jelentése szerint az ántánt képviselői teljes befolyásukat érvényesíteni fogják, hogy a magyar kölcsönt sürgősen és kedvezően intézzék el. A kisántánt államai részéről támasztott nehézség nem tekinthető komolynak és kétségkívül igen hamar leküzdik. Bizonyos, hogy Bethlen gróf ezúttal nem üres kézzel tér vissza Magyarországba. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága csütörtökön este ülést tartott, melyen az indemnitási javaslatot vitatták meg. Az előadó felszólalása után Iklódi Szabó János azt a kívánságát fejezte ki, hogy a kormány költségvetést terjesszen elő, mert végre is nem lehet és nem is szabad imdemnitással kormányozni. Vanczák János a szociáldemokrata párt nevében kijelentette, hogy nem fogadja el a javaslatot, mert pártja bizalmatlan a kormánynyal szemben. Sürgeti a közszabadságok helyreállítását és internálás megszüntetését. Már az egész világon likvidálták a gyűlölet atmoszférájában hozott rendelkezéseket. Csak nálunk nincs még megoldva az amnesztia [problémája. Ugrón Oá bor hangsúlyozza, hogy az indemnitási javaslatban nincsen politikum, hiszen ebben csak pénzügyi felhatalmazást kér a kormány. Peyer Károly hangsúlyozza, hogy bizalmatlan a kormánnyal szemben. A kormánynak kötelessége, hogy tájékoztassa a magyar közvéleményt a külföldi kölcsönnel kapcsolatos tárgyalásokról. A természetbeni segélyről beszél. Ez a közalkalmazottak fizetésének rendezésével könnyen megoldható. Várnay Dániel szintén az indemnitás ellen foglalt állást. Majd Bud János válaszolt röviden a felszólalásokra. Kijelentette, hogy a közalkalmazottak fizetésjavitása kérdésében most folynak a tárgyalások. A javaslatot a bizottság elfogadta. A közélelmezési minisztérium megszüntetése. Már hetek óta forog szóban a közélelmező minisztérium megszűnésének kérdése. Illetékes helyen már akkor határozottan kijelentették, hogy a minisztérium teltétlenül megszűnik, de a gazdasági év végéig fenn kell maradnia. Ez a minisztérium intézi ugyanis a tisztviselők lisztellátásán kivűl az őrlési adó behajtását. Az utóbbi napokban, amikor Bud miniszter Kállay Tibor állandó helyettesévé lett, újra szóbahozták a minisztérium megszüntetését és már azt is tudni vélték, hogy a feloszló minisztérium szervezési és ellenőrzési osztályait, amelyek az őrlési adó behajtásával foglalkoznak, a pénzj ügyminisztériumba kerülnének, a lisztosztály ' pedig a népjóléti minisztériumba. A legilletéke-