Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-06 / 278. szám

SZEGED Szeged, 1923 december 6. Fábián: 3. Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy a köztisztviselők egy kis része az ÉME kötelékébe tartozik. 4. Milyen intézkedéseket foganatosított a belügyminiszter a titkos társaságok megszüntetése végett ? Megszüntek-e ezek ? 5. Hajlandó-e a belügyminiszter a büntető hatóságok figyelmével a népgyűléseken és a saj'óban elterjedt csatornai hangot megszüntetni. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Andréka holnap már nem detektivfőnők. A belügyminiszter azonnal válaszolt: Lehetetlen dolog az, hogy egyes szélsőséges sajtóorgánumok nevetséges szinben tüntetik fel a nyomozást és igy igyekszenek megakadályozni a rendőrség munkáját. A mátészalkai népgyülésről beszél ezután és kijelenti, hogy az egyik képviselő olyanokat mondott, amit itt a Házban ó nem mer elmondani. Bartos Andor: Mocskos szájú fiatalemberl (Nagy zaj minden oldalon.) — Lendvai-Léhner, Léhner-Lendvai l — kiáltják. Ezután Andréka esetére tért át Rakovszky Iván: Andréka maga is bevallja, hogy nem egészen helyesen járt el ezekben az ügyekben. (Állandó nagy zaj, percekig áll helyén a belügyminiszter, anélkül, hogy beszédét folytathatná. Az elnök rázza a csengőt. Farkas a padot veri, Propper közbeszól. Az elnök kétszer rendreutasítja. Rothenstein Mór: Gyilkosok barátja I Farkas: Mondjon le a belügyminiszterI A szocialisták tovább zajonganak, majd a belügyminiszter bejelenti, hogy Andréka Károly holnaptól kezdve nem lesz detektivfőnők. Amikor Rakovszky Andréka érdemeit kezdi méltatni, a szocialisták óriási zajjal fogadják a beszédét. Létay: Az eíész testületre szégyent hoz egy ilyen ember. (Nagy zaj, közbeszólások.) — Gyilkosok barátja volt Andréka I Rakovszky Iván a következő szavakkal fejezte be beszédét: Bizonyos sajtóorgánum megrendszabályozására, közveszélyes elemeket bátorító hangjáért kénytelen leszek szigorú eszközöket is igénybe venni. (Nigy taps) Fábián és a Ház a választ tudomásul veszi. Következő interpelláló Alföldi Béla. Esztergályos János a még mindig létező internálásokról beszél. A Prónay-féle államszerződés. Ezután Szilágyi Lajos interpellációja következett. Prónay Pál katonai szolgálatba való reaktiválása és az állítólagos Prónay féle államszerződés ügyében mondott hosszabb beszédet. Egy népgyűlésen azzal vádolták meg a miniszterelnököt, hogy szerződésben vállalt kötelezettséget Prónay reaktiválására. A szerződést állítólag a kormányzó, Bethlen István, Belitska és Prónay Pál irták alá. Bessenyei: Micsoda szerződés, hogy lehet ilyent mondani. (Állandó nagy zaj.) Szilágyi: Egy másik esetben ugyancsak a nyilvánosság előtt az a vád érte a miniszterelnököt, hogy becsületszószegésekből tengeti életét. Tiltakozik az ügynek lovagias útra terelése ellen s nyilatkozattételre szólítja fel a miniszterelnököt. i A miniszterelnök távolMtében Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter válaszol az interpellációra. Felsorolja Prónay érdemeit, aki a saját maga által szervezett különítményét a kormány rendelkezésére bocsátotta. Ezért kellett vele különös elbánást alkalmazni. Propper: A Britanniában tett szolgálataiért. Csáky: Nemcsak egy elsőrendű alezredesre, de bármely karra is, amely alka'mas pillanatban fegyvert képes fogni, szűkség volt és van az országnak. (Óriási zaj.) Az ügy érdemére vonatkozólag kijelenti, hogy a kormány levélben biztosította Prónayt arról, hogy visszakapja rangját és a hadsereg kötelékébe vissza fogják venni. Prónayt erre kétszer fel is szólították, de ő csak több társával együtt volt hajlandó ismét katonai szolgálatba lépni. Természetesen erről szó sem lehetett. Eckhardt, Szabó és Kiss Menyhért interpellációi után az ülés 8 óra után ért véget. CaSkkent h anfol munkanélküliek száma. A november 26-i kimutatás szerint a munkanélküliek száma 1,218.7JQ volt, vagyis 6477-el kevesebb, i mint az előző héten. A csökkenésnek főként az az I

oka, hogy a választások során sok munkanélküli munkához jutott. Legnagyobb részüket plakáthordónak alkalmazták. 2 szóbakeiült az, hogy ha a zsidótemplom alatt csatorna volna, akkor abban robbanószert lehetne elhelyezni. Szeder: Ilyen csirkefogók szabadon járnakI Rassay: Ilyen csirkefogókra azt mondják, hogy a magyar állam támaszai I Fábián: Elmondotta ezután Vas Titusz, hogy amikor Kovács Kornéllal együtt felment a Várba, hogy a bombát átvegye... (Erre a kijentésére óriási zaj tört ki az egész Házban.) Felkiáltások: A Várbanl Farkas István: Ott osztogatják a bombákat! Talán a miniszterelnökségen. (Hosszantartó nagy zaj.) Szeder: Micsoda fertő van ittl Fábián: Elmondotta még Vas, hogy Makai századostól a Várban nem kapott bombákat, csak egy dobozt, amelyben különböző robbantószerek voltak. (Óriási zaj.) Meg kellene álíapitani, hogy mikép jöttek ki a rendőrségről a Kovácsék, akiket a miniszterelnök utasítására letartóztattak. Andrékánál eljárt az érdekükben Bartha ezredes, Görgey alezredes és Makai százados, akiknek kérelmére szabadlábra helyezték őket. (Nagy zaj a baloldalon.) Farkas: A Várból kapják a bombát és onnan várják ki szabadlábra helyezésüket. Fábián: Megállapítható, hogy Kovácsék a detektívek nyomozásait nyomozzák. Lehetetlen dolog, hogy a rendőrség politikai osztályán vannak egyes detektívek, akik előzőleg a öritanniásokhoz, a Prónay-zászlóaljtioz és a folyamőrséghez tartoztak. Fábián ezután a Fővárosi Operettszínház ellen elkövetett merénylettel foglalkozik. Ml van a Cselekvő Magyarokkal, illetve a Bedő józsef ellen folyamatba tett üggyel, a Kovács-testvérekkel és a Csocsó bácsi féle üggyel ? — Tessék széjjelnézni — úgymond —, hogy mi történt másfél év óta a gödöllői járásban. Megveretések, letartóztatások. Baticz: Internálások I Fábián a következő interpellációt terjeszti elő: 1. Hajlandó-e a belügyminiszter intézkedni aziránt, hogy a Kovács-testvérek ügye, a Reismann-féle gyilkosság és a bombamerényletek aktái a Ház elé terjesztessenek. 2. Hajlandó-e a miniszter a rendőrség kötelékéből minden gyanús elemet eltávolítani? Felkiáltások a szocialistáknál: Akkor nem marad ott senkii Mikulás. Kedves szerkesztő bácsi I Én egy öt esztendős fiu vagyok, részint szüleim, részint a modern kor gyermeke s mint ilyen, lelki szükségét érzem annak, hogy a nyilvánosság elé lépve lerántsam a leplet némely meggyökeresedett babonáról. Nem lehet ugyanis higgadt lelkiismerettel tovább tűrni azt a kellemetlen megvilágítást, amelybe bennünket, ifjúságot, odaállít a világ és a szülői elfogultság. Voltaképpen a pedagógiát kellene okolnom, mert az késziti el a félreértés csiráit Ugy érzem, hogy a pedagógia valamikor előreszaladt, aztán megállt és képtelen a helyéből mozdulni. Bennünket még mindig ugy kezelnek, mint egyszerű tudatlan lényeket, a mi nyelvérzékünket már bölcsős korunkban megrontják. Teszem azt hol tanulták tisztelt felnőtteink azt a relytélyes idiómát, amelynek kíséretében megcsiklandozzák a gyomrunkat, mondván: — Uczuli, puczuli, kucz! Engédelmet kérek, ez egy felnőtti szamárság és semmi értelme sincs. Próbálják egyszer elmondani a közgyűlésen, a Somogyi bácsi bizonyára kikergeti őket a teremből. — Anuta nádon szejeti az ő tisz bettáját, de ha josz jesz, attoi dádát ad neti. Rémes I Tessék elhinni, több társam, egész generáció, megbízásából mondom, hogy amikor összeszorul a bölcsőben a kezünk, nem a játék után kapkodunk, hanem a tehetetlen düh dolgozik bennünk, amiért ezt kénytelenek vagyunk eltűrni. Hogy beszélnénk mi felnőtt korunkban, ha nem lépne jótékonyan közbe a nemzeti hadsereg vitézeinek magyarosító törekvése, amely a dadánkkal való sétánk idején rendez nyelvkurzusokat I Igenis, uraim, a romlatlan nép tiszta beszéde, az, ami megment a későbbi selypitéstől és a dadogától. Otth on ugyan várhatnánk a disztinkciókra! Ne higyjék, hogy mi nem tudunk gondolkozni, sokkal élénkebb az agyműködésünk, mint némely nemzetgyűlési képviselő bácsinak, akik szintén tehetséges gyerekek voltak varamikor, csak később romlottak le a nagyok között. Mert mi, gyerekek, mindnyájan tehetségesek vagyunk s az önök befolyása hozza meg a kárt. Mi haladunk a korral, unjuk a kis kácsát a fekete tóban, mert jól tudjuk, hogy a kácsát rég kifogta a kisgazda termélő és súlyos ezresekért árulja a hetpiacon. Anyjához sem mehet Lengyelországba olyan könnyen, mert nem kap vízumot. Egyébként is kérdések kérdése, hogyan szakadtak el egymástól? Nincs itt esetleg tilos határátlépés a dologban ? Bennünket szándékosan butítanak, mert amint hallom — a tanító bácsi még mindig azt kérdi, hogy ha egy alma két krajcár, hányat kapni huszfillérért? Á tanító bácsi, akit szerencsére még nem ismerek, a világ legboldogabb embere, mert átaludta az esztendőket és sosem jár a piacon. Pedig csak az Annus néni kosarára kellene egy pillantást vetnie — ott a Becsey-patika előtt — és meglátná, hogy háromezer koronáért sem kap már egy kilót. Igy nevelnek bennünket az életre. Hová is jutnánk, ha nem állanánk meg időnkint a bankok kirakata előtt, hogy tájékozást szerezzünk a korona állásáról, meg a kurzusokról. Erre föltétlen szükségünk van, mert habár a GanzDenubiusig ezidőszerint pénzhiányunk miatt még nem juthattunk el, mindennapi börzénken élénken jegyezzük a reklámcédulákat. Egy uj kibocsátású Az Est-ért például ép ma adtam két Kék Csillagot s mihelyt megindul a bessz, áruba bocsátom minden Englander-féle staniclipapiromat, mert közeledik karácsony és kötelezettségeim vannak. Azonban mindez semmi. Mindennapi apróságok az élet tengerén. Sokkal bántóbbak az elavult legendák, amikkel bennünket gyilkolnak. Engedje meg, szerkesztő bácsi, hogy elmondjam a legfrissebbet. Hetek óta az dumálják otthon a fülembe, hogy viseljem magam jól, mert különben megbüntet a Krampusz, a Mikulás pedig nem jön hozzánk látogatóba... Befektetik ezt az átlátszó kis mesetőkét, hogy négy héten át bezsebeljék utána az én gyámoltalanságom kosztpénzét. Ha nem akartam ebédelni, valóságos felnőtti komolysággal kezdték meregetni a szemüket: — Jaj, a Mikulás! Ezért kellett korán lefeküdnöm, kétszer annyi Írásgyakorlatot végezni, mint máskor, kiimádkoztam magam egy esztendőre. Megfigyelő álláspontra helyezkedtem, hogy ugyan mi akar ez lenni ? Naivság, tudatlanság, vagy ravaszság? Azt hiszik, hogy vak vagyok s nem látom a kirakatokat? Azért, (hogy kitapasztaljam k. szüleim egyéniségét), feladtam néhány kérdést. — Ha jó vagyok, kérhetek akármit a Mikulástól ? Atyám zavarba jön. — A Mikulás csak egy kis cukrot szokott hozni, a gyerek pedig nem kérhet tőle mást, mint a jóindulatát. Befelé mosolyogtam, ahá, értem már. Jó atyám, szegény, pénz nélkül áll és térdig koptatja protekciók után a lábát, hogy a B. listára kerüljön és igy anyagilag fellendüljön. Elfogott a szánalom és ettől kezdve némán engedelmeskedtem szüleim apró ravaszságainak. Mikor ma délután rettentő dörmögéssel megjelent a Mikulás, én térdre ereszkedtem és jóságot fogadtam — Marinak. Mert hogy ő volt, a mindenes Marink, ez a hűséges cseléd, akinek szüleim előfizetnek a bérén felül a kölcsönkönyvtárra is, mert csak igy volt hajlandó elállani hozzánk. Egyetlen szenvedélye a „czroczer Megismertem a bunda alatt a papucsát, meg a retkes lábát a nevezetes bügykőkkel, azért csak ugy szólítottam, hogy drága Mikulás bácsi és meghatottan vettem át a tiz deka cukrot, amelyért szegény szüleim közel háromezer koronát adtak ki. Azonban a lelkem megenyhüli s ebben a pillanatban komolyan sirtam is. Ránéztem ugyanis K. szüleim ragyogó arcára és megtaláltam ott azt a hitet, ami az én cinikus lelkemből rég elszállt. — Istenkém, de ők még hisznek és örülnek, bűn volna megbolygatnom a hitüket, az örömüket. Elég szomorúság van úgyis a földön, legyen az esztendőce néhány napjuk, amikor megtelnek napsugárral. Azzal föltettem néhány naiv kérdést a Mikulásról, örömömet fejeztem ki, amiért a Krampusz elkerült s ujjongva meséltem el később Marinak, milyen kár, hogy nem volt itthon, ő is láthatta volna a ritka vendéget. K. szüleim oda voltak a boldogságtól, jól is ment volna minden, csak anyu rontotta el a végét. A szeme könnyezett, mikor az ölébe vont és azt mondta: — Uczuli, puczuli, kucz, ude medmonta anuta, hod ejjön a Mitujász! Éreztem, eltorzul az arcom, hirtelen a keblére rejtettem, hogy ne vegye észre. Ezzel maradok a szerkesztő bácsi igaz hive György, jövőre első osztályú tanuló. A másolat hiteléül: Bob.