Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-06 / 278. szám

Szeged, 1928 december 12. SZEGED Fogva maradnak Ulain és társai. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Ismeretes, hogy az Ulain-féle puccs ügyében a vizsgálóbíró Szemere Béla szabadlábra helyezését, Ulain és Bobula előzetes letartóztatását rendelte el, amely ellen felfolyamodással éltek. A budapesti ítélőtábla Degré-tanácsa ma foglal- j kozolt a felfolyamodásokkal. A tanács délután | MMMMMMMMMWWMMMWMMMW^^ A Kúria helybenhagyta Gártner Marcell büntetését. 2 órakor hozta meg döntését, amely szerint helybenhagyta a vádtanács döntését és elrendelte Ulain, Bobula és Szemere Béla további fogva• inrtását. A tábla végzése folytán Ulainék most már végérvényesen fogva maradnak ügyük végleges elintézéséig. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A Tiszaügy óriási aktatömege a budapesti büntetőtörvényszék és a Táöla ítélete után szerdán a királyi Kúria tanácsa elé került. A valamikor az egész országot izgalomban tartott Tiszaügynek mindössze egy vádlottja van, Gartner Marcell, akit a bíróság 14 évi fegyházra itélt, amely ítéletet a Tábla is jóváhagyta. Az figy többi vádlottjai részint kiszabadullak, részint meghaltak, vagy megszöktek, Kéri pedig — mint ismeretes — az orosz csereakcióval hagyta elfMagyarország területét. Gártner Marcell ügyét szerdán kezdte tárgyalni a királyi Kúria Ráth Zsigmond kúriai bíró elnöki tanácsa. Polgár Viktor királyi ügyész képviseli a vádat, mig a távollevő Gártner védelmében dr. Gál Jenő védő je!ent meg. Magyar István referens a tárgyalás elején részletesen ismerteti a Tisza-ügy aktáit. A már ismeretes eseményeket jellemzi, amikor Pogány s a katonatanács megtette az előkészületeket a forradalom legborzalmasabb tettének végrehajtására: Tisza István gróf meggyilko'ására. Az aktákból is bebizonyosodik, hogy a vádlottak közül kétségtelenül Gaertner Marcell legbizonytalanabb és legsötétebb multu ember. Senki sem tud róla semmi biztosat. Némelyek szerint négy elemit sem végzett, mások szerint viszont egyetemi diplomája van. Ö maga is állandóan mérnöki oklevelére hivatkozik. Magyar előadó ismerteti ezután, hogy hogyan jutott Gaertner Tiszáék Hermina-uti házába. Majd a gyilkosság már többször ismertetett jelenetét reszletezi az október 31-iki nap többi eseményével kapcsolatban. Az iratok hosszas felolvasása után Ráth Zsigmond elnök ismerteti a bünteíőtörvényszék s a Tábla ítéletét, mely szerint ugy az első, mint másodbiróság Gaertner Marcellt 14 évi fegyházra ítélte. A koronaügyész hosszabb vádbeszéde után a Kúria tanácskozásra vonult vissza. Másfél órás tanácskozás után az elnök kihirdette az ítéletet, amely szerint a Kúria jóváhagyta Gártner Marcell 14 évi fegyházbüntetését, azzal az indokolással, hogy Gartner exaltságát nem lehet mérlegelni. Január elsején megnyílik a szegedi értéktőzsde. (A Szeged tudósítójától.) Több ízben számolt be már a Szeged a szegedi érték- és terménytőzsde felállításának tervéről, amelyre — mint ismeretes — az indító okot a kecskeméti mezőgazdasági kamara átirata adta meg. Jelentettük azt is, hogy szerdán délután ebben az ügyben egy ujabb értekezletet tartanak az érdekeltek és ezen már a kiküldött bizottság konkrétumokat fog tárgyalni. Szerda délután a kamarában meg is tartották ezt az ujabb értekezletet, amelyen résztvettek mindazok a bankigazgatók és magánbankok képviselői, akiket a legutóbbi ülés az elékészitő bizottságba delegált. A bizottság elkészítette annak a költségelőirányzat elosztási tervezetét, amely szerint a három hónapra (erjedő próbaidőnek a körülbelül ötmillióra kontemplált költségeit eloszthatnák az érdekeltek között. A bizottság felkérte ezután a kereskedelmi és iparkamarát, hogy az elkészített tervet közölje az érdekeltekkel és kérje azokat fel az összeg mielőbbi deponálására. Ezek az érdekeltek a legutóbbi értekezleten már elvileg hozzájárultak a bejelentésekhez és igy kétségtelen, hogy az összegek befizetése után a szegedi értéktőzsde már január elsején megkezdheti működését. A terménytőzsdét illetőleg a szegedi kereskedelmi és iparkamara és a kecskeméti mezőgazdasági kamara között a tárgyalások folyamatban vannak és a jelek u*án ítélve, természetesnek tekinthető, hogy amennyiben akecskemét—szegedi, valamint a környéki viszonylatokban terményüzletek — nemcsak gabona, hanem paprika, hagyma és cirok — merülnek fel, a szegedi tőzsdén ezek is lebonyolíthatók lesznek. Igy ugy az eladó garda, valamint a vevőközönség munkája jóval könnyebb lesz é3 ezenkívül különböző utazási és szállítási költségektől mentesülnek. (\ Háromszázezer koronából — kétmilliárd korona. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi törvényszék egy régen húzódó, de rendkívül érdekes polgári pörben ítélkezett néhány n«p előtt. Bizonyára sok8n emlékeznek még Szegeden a Kárász-utca 16. szám elatti bérpalota építésének körülményeire, jobban mondva arra a differenciára, ami az építési vállalkozók és a ház tulajdonosai között támadt az építés befejezése után. A tulajdonosok ugyanis megtagídiák a vállalkozók követelésének teljes kiegyenlítését és igy pörre került a sor. A pört a háború és a háborút követő fölfordulás megszakította és utána, amikor már bekövetkezett a pénz elértéktelenedése, a pörös ház tulajdonosai felajánlották a vállalkozóknak az általuk követeit összeget, sőt a fölmerült költségek viselésére is vállalkoztak, a vállalkozók azonban ragaszkodtak a valorizációhoz és igy a felajánlott egyezséget nem fogadták el, hanem a követelés valorizálásáért folytatták a pört. A törvényszék néhány nappal ezelőtt íreghozta elsőfokú ítéletét és azzal elutasította a vállalkozók valorizációs kövfcteléséf. Az előzmények. Az érdekes ügy részletei egyébként a következők : Pick Móric és Tóbiás Lá«zió építési vállalata 1910-ben elvállalta a Kárász-utC8i paiota felépaését Magyar Ede tervező-mérnök által készített tervek alapján, még pedig a teljesített munkák szerinti elszámolás kikötésével. j A hozzávetőleges költségvetésben előirányzott összeg ötszázhuszonötezer korona volt, ez azon" ban nem volt kötelező egyik félre sem. Magyar Ede még az építkezés megkezdése előtt átdolgozta az eredeti terveket, sőt az építkezés alatt is többször változtatott r8jiuk, aminek az volt a következménye, hogy a tervek sohasem tarthattak lépést a kivitellel. Emiatt sokszor megtörtént, hogy a vállalkozók többször végeztettek hiábavaló munkát, mert azt a tervváltozás következtében le kellett bontatniuk és át kellett építtetniük. Az épület végre 1911-ben elkészült, a vállalkozók összeállították az építési számlát, amely szerint az építés 756 000 koronába került. Az építkezés folyamán a ház tulajdonosai, Ungár Benő és Mayer Áron kifizettek 442.000 koronát, a felhasználatlan anyagok átadásával is törlesztettek valamennyit, ugy hogy 296 000 korona követelésük maradt a vállalkozóknak. Magyar Ede, aki nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is érdekelve volt az építkezésnél, amennyiben kötelezettséget vállalt arra, hogy az épület 525 000 koronánál nem kerül töboe, redukálta a vállalkozók számláját és csupán 88.000 korona kifizetését javasolta. Erre az eredményre ugy jutott, hogy a jegyzékből harminc-negyvenezer koronás tételeket minden megjegyzés és indokolás nélkül kihúzott. Mivel a differencia nagy volt, de a vállalkozók el* akarták kerülni a hosszadalmas pörösködést, választott bíróságot javasoltak a kérdés eldöntésére. A felek sokáig tartó tárgyalások után nem tudtak megegyezni, az egyik tulajdonos, Mayer Áron szakvéleményt kért egyik építész rokonától, aki a kérdés áttanulmányozása után kijelentette, hogy a vállalkozók követeléséből kétszázezer koronát minden gondolkozás nélkül ki lehetne fizetni. Megindui a pör. A tulajdonosok azonban ezt nem fizették ki, a vállalkozók tehát előjegyeztették követelésüket a háztulajdonos ingatlanaira és 1913 tavaszán megindították a polgári pört. Az ügyvédjük dr. Rósa Izsó volt. Mivel a kérdés nagyon komplikált volt és annak elbírálásához egyetemi képzettségű szakértőre volt szükség, azt kérték a törvényszéktől, hogy szakértőkül okleveles építészeket kérjen fel és a szakértők között legalább egy országos tekintélyű épi ész legyen. A törvényszék teljesítette ezt a kérelmet és Alpár Ignácot, az Osztrák-Magyar Bank és a tőzsde budapesti palotájának európai hirü építőjét, valamint Ottovay Istvánt és Müller Miksa szegedi építészeket nevezte ki szakértőknek. A szakértők fél évig tartó munka után előterjesztették véleményüket, amelyben megállapították, hogy a vállalkozók követeléséből 237.000 korona feltétlenül kifizetendő, négyezer korona kifizetése két tanú vallomásától függ, a fönnmaradó ötvenötezer korona követelésének jogosságát azért nem állapították meg a szakértők, mert ez az összeg a bontásokból és újraépítésekből keletkezett, de azokat utólag nem lehetett konstatálni. A vállalkozók bizonyíthatták volna ugyan ezt az összeget is, de mivel a bizonyítás annyira elnyújtotta volna az amúgy is terjedelmes ügyet, hogy az előrelátható kamatveszteség felemésztette volna az ötvenötezer koronát, keresetüket tehát leszállították 241.000 koronára. Az ellenirat, A kerestre a tu'ajdonosok 1914 juniusában adták be 650 gépírásos oldalra terjedő elleniratukat, amelynek az volt a lényege, hogy az elszámolás alapjául az építkezés alatt, sőt az építkezés után kiadott állami általános és részletes építkezési feltételeket jelölték meg.^ Az alperesek elleniratára Tóbiás László állította össze az építési vállalat részletes észrevételeit. Munkájával még el sem készült, amikor bekövetkezett a katasztrófa előhírnöke, a trónörököspár meggyilkolása. A válasziratot a hadüzenetig még is befejezte és azt, amikor Pick Móriccal együtt hadbavonult, örökségképen hagyta itthon. A bíróság a háború kitörése után az alperesek kérelmére szüneteltette a pört és igy a válasziratot csak 1920 tavaszán adhatta be dr. Dettre János, aki Rósa Izsó halála után átvette a vállalat képviseletét. A ház gazdát cserél. Időközben elhunyt mind a két alperes, Magyar Ede, az épüettervező saját kezével vetett véget életének, a Tóbiás—Pick-vállalat is felsiámolt, éppen a pör miatt mindketten pályát választottak A háztulajdonosok örökösei 1917ben eladták a pörös házat egymillió koronáért Soiymos Elemérnek, aki a betáblázott bankkölcsönök levonása után 460.000 koronát fizetett ki készpénzben az eladóknak. A pör ettől függetlenül tovább folyt. Végre, ez év tavaszán az alperesek elismerték a vállalkozók követelését teljes egészében, sőt a fölmerült költségek viselésére is vállalkoztak és erre a célra 45.000 koronát ajántottak föl. De ekkor már a biroságok megkezdték a régi követelések valorizálását, az egyezséget tehát a felperesek nem fogadták el. Azzal érveltek, hogy a szakér: ők megállapítása szerint a követelésük meghaladta a palota értékének egy harmadrészéi, a felajánlott összeg pedig a mai érték egy huszonegyezred részét sem éri el. Az itélet. Az alperesek a tárgyalásokon azzal érveltek, hogy a ház el- dási ára címén kapott 44.000 koronát még 1917-ben letétként helyezték el az egyik szegedi pénzintézetben, ahol az fokozatosan elértéktelenedett, tehát nyereséghez nem jutottak és igy nem kötelezhetők a követelés valorizált megfizetésére. A törvényszék el is fogadta ezt az érvelést és a vállalkozók valorizációs követelését nem Ítélte meg. A vállalkozók természetesen megfelebbezik a