Szeged, 1923. december (4. évfolyam, 274-296. szám)

1923-12-05 / 277. szám

Egyes %wém ára 400 korona Bmkeiztöség t% kiadökhra­lali Deák Ferenc-utca 2. (F6­reál iskolával szemben.) Tele­lőn 13-33.A.Szeged" megjele­nik hétfő kivitelivel minden nap. Egyes szám ára 400 ko­t«na. Előfizetési árak: Egy «taapri Szegeden 7000,Buda­jt»l;n éa vidéken 7SOO kor. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 75, egy hasábon 150, más­fél hasábon 225 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apró­hirdetés 150,kövér betűvel 300 K. Szövegközti közlemények soronként 1200. Nyilttér,csa­ládi értesítés 2400 K. Több­szörifeladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 december 5, SZERDA. 277-ik szám. Régi ismerős a láthatáron. Rövid hír jelenti, hogy Berchtold Lipót gróf meglátogatta Magyarországot, M kes János gróf­nál járt, a szombathelyi püspöknél. Ebben való­ban semmi sincs, ami a nyilvánosságra tar­tozna, mert hiszen egyik grófnak csak ugy joga van meglátogatni a másikat, mint ahogy a célszerű szegény emberek felkeresik egymást. A célszerű szegény emberek disznótoroznak ilyen­kor és a nagy urak talán vaddisznótoroznak. Szent Hubert napja már elmúlt és minél pocso­kabb az idő, annál jobban esik a vadász urak­nak baráti pohár mellől nézni ki az este csepegő ködébe, amelyben egykori királyok lovagolnak ár­nyék paripákon és jövendőbeli királyok táltosának nyeritése hallik, a bizonytalan messziből. Nincs azon semmi, ha Mikes János gróf, a kedves és szeretetreméltó gaval ér, aki királyt is fogadott már vendégszerető házában, most a néhai külügyminisztert látja vendégül, boldogtalan végű császárok friss jó egészségnek ötvendő szolgáját. Ehhez a vendégeskedéshez a nyilvánosságnak vslóban semmi köze sircs mindaddig, mig két uri ember privát mulatságáról van szó. Utó­végre Betchíold grófnak csak annyi joga van az élet örömeihez, mint másnak, — legfeljebb arról lehet szó, hogy más a Berchtold gróf helyén talán elbujdosott volna e világból, szőr­csuhát öltött volna valamely vadonban, mint ama Salamon király és élete végéig térden vezekelne ott az isten irgalmáért és ennek az országnak a bocsánatáért, vsgy talán nem is olyan sokért, csak annyiért, hogy felejtsék el a nevét. Magunkfajláju ember talán ezt tenné, hu annyi dokumentum bizonyiianá, hogy ö volt az eszköz a végzet kezében Európa legrégibb dinasztiájának földönfutóvá tételére, egy hatalmas monarchiának a történelemből való kitörlésére és egy boldogtalan nemzetnek holtig való fegy­házba vetésére. De Berchtold gróf talán nem olvas újságokat, talán nem olvas memoárokat, talán nem is tudja, hogy 6 kicsoda, talán azt hiszi, hogy ö még mindig államférfi s még mindig az a nagy diplomata, akinek két bal­hatatlan érdemét örökíti meg a história: egyik az, hogy a világháborút előre láiván, meg­szerezte a monarchiának Prenk bib Doda albán kecskepásztor-chef barátságát, amelyre támasz­kodva batran szembeszállhatott az egész világ­gal; a másik az, hogy egy háború előtti sors­döntő diplomáciai konferencián neki volt a leg­szebben vasalt nadrágja és mint akkor a monarchia illusztrált sajtója örömmel jelentette, egy kislány elragadtatva konstatálta, hogy Lipót gróf csecse-ember. Akármint van, az bizonyos, hogy Lipót gróf egy hanggfl se tiltakozott íoha azok ellen a vádak ellen, amelyek az ő kiválóan sikeres po­litikáját tették a háború primum m'ovens-évé, lehet, azért, mert lelkiismeretét annyira tisztá­nak és magát kortársain annyira felülállónak érzi, hogy a védekezés nem férne össze mél­tóságával. De az is lehet, hogy a dokumentu­mok oly bitelesek és cáfolhatatlanok s a világ annyira cudar, hogy inkább hisz a bécsi, ber­lini és pétervári levéltárak aktáinak, mint egy Berchtold grófi szavának. Ha igy van, ha amúgy, az kétségtelen, hegy a nemes gróf egészen más fából van faragva, mint a többi halandók, mert nem riasztotta vissza a rettene­tes mult és az irtózatos jelen attól, hogy meg­látogassa Magyarországot, ezt a szomorú krip­tát, amelynek egyik sarkába az ő neve van odavésve, mint alkotó művészé: fecitL. Berch­told. Semmi közünk hozzá, hogy a monarchia végzetes külügyminisztere milyen lábon van a saját lelkiismeretével, — ha megbékült vele, az az ő szerencséje. Mi magyarok nem vagyunk bosszuvágyó nemzet, a történelemre bizzuk az Ítéletet olyan bűnök fe'ett, amelyeket már semmi ítélet meg nem másíthat és jóvá nem tthet. Nekünk semmi kifogásunk ellene, ha Berchtold gróf baráti vizitet tesz Magyarországon s az ellen se lehet szava senkinek, ha itt telepszik meg s emeli az arisztokrácia fényét a barbár szitiyák közt Vadászhat, kártyázhat, sportolhat, gyaog és lóháton, amennyit jól esik neki: de tiltakoznunk kell minden kísérlet ellen, amelyik­nek az a célja, hogy Berchtold grófnak akár­milyen formában is újra szava legyen a ma­gyar politikai életben. Ez a föltevés talán nem egészen képtelenség akkor, mikor a közCs mon­archia legtipikusabb külügyminisztere a magyar legitizmus fejénél tesz látogatást. De kétségbe­ejtő volna arra gondo'ni, hogy ezt a föltevést meg akarnák valósítani olyan politikusok, akik azt hirdetik, hogy egyetlen céljuk a történelmi Magyarország helyreállítása. Mi elérhetetlen fontosnak valljuk a legitimizmust, de nem tart­juk veszélyesnek mindaddig, mig nagy gyere­kek ártatlan társasjátéka marad. De mihelyst a 1 végzetes grófot is belevonják a többi grófok játékába, azonnal végigborzongat bennünket a hidrg ís a veszendő magyarság féltésével kiált­juk: vigyázzatok, ebből megint tüz leszi Heinrich Ferenc a külföldi kölcsönről. (A Szeged budapesti tudósitójátől.) A Nem­zeti Polgári Párt kedden délután értekezletet tartott, amelyen Heinrich Ferenc, a párt elnöke fejte1 te ki az aktuális politikai helyzetről való véleményét. A külföldi tölcsön nagy jelentősé­gével foglalkozott, amely dacára annak, hogy nem igen nagy összegről van szó, mégis üd­vös következményekkel fog járni ugy valutánkra, valamint egész jövő pénzügyi helyzetünkre vo­natkozólag is. A leglényegesebb a kölcsönnél az, hogy tényleg a deficit csökkentésére és produktív beruházásokra legyen fordítva, mert ba mérlegeljük azokat a nagy adó­terheket, amelyek fppen a londoni határo­zatok értelmében ránfc várrak és ha figyelembe vesszük, hogy a kölcsön első részletének folyó­sítása és a bankóprés megállítása között ön­erőnkből leszünk kötelesek magunkat eltartani, ugy kétségtelen, hogy ujabb adótárgyak és adóalanyok biztosítása válik szükségessé. Ezután a Jegybank felállítására való belföldi kölcsönről beszélt Heinrich Ferenc, amelyhez nem a leg­nagyobb reményeket fűzi és csak ugy képzeli mtgva ósithaténak, ha kényszerkölcsönt veszünk igénybe. Eitöl a kény szer kölcsön tői már csak i azért is félünk, mert amúgy is óriási adóterhek nyomnak bennünket. A Jegybank felállításához: szükséges töke előteremtése nehezen jog menni. - Heinrich Ferenc után Székely Ferenc fejte­gette a külföldi kölcsön problémáját. Karácsonyi amnesztia. A nemzetgyűlés folyosóján kedden az a hír terjedt el, hogy a kormány karácsonyi amnesz­tiára készül és amnesztiában részesiti a király­puccsal kapcsolatos pör vádlottjait, továbbá állítólag az emigránsokat és az Ulain-féle bűn­ügy szereplőit. Erre vonatkozóiig a következő felvilágosítást adták: — A királypörfcen szereplő vádlottak amnesz­tiájáról szó esett a minisztertanácson és való­színű, hogy ez meg is lesz. Ellenben egyáltalán ban nem lehet számítani arra, hogy akár az emigránsok, akár az Ulain Ferenc és társai bünügyében a kormány amnesztiára vonatkozó előterjesztést tegyen a kormányzónak. A minisz­terelnök hallani sem aksr arról, hogy a kom­munisták és a bécsi szökevények Magyarországra ismét visszajöhessenek. A földreformjavaslat tárgyalása. Klebelsberg felel Rakovszhynak a Ferenc József-intézeti kinevezésről. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzet­gyűlés keddi ülését háromnegyed 11 óra után nyitotta meg Scítovszky Béla elnök. Sokorópátkai Szabó htván személyes kérdés­ben szólal fel. A tegnapi vita alkalmával — úgymond — két szónok is érdemesnek tartotta csekélységemmel foglalkozni. Qriger képviselő ur azt vágta felém kartácsnak, hogy nekem nincs politikai fajsulyom. Az egész földművelő magyar nép bizalommal van hozzám. Itt van nálam egy levél, felolvashatnám ... Griger képviselő ur válaszlói irták a levelet. Arról van benne szó, hogy hiába fordulnak a képviselő­jükhöz, nem tud rajtuk segíteni, tehát énhozzám fordulnak. Peidl Gyula: Miben nem tud segíteni 1 Griger Miklós: Talán kijárásokban? Felkiáltások a szocialistáknál: Kiviteli enge­délyek szerzésében? Sokorópátkai Szabó István: Visszautasítom. Nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. A föld­reform dolgáról van szó. Griger Miklós: Már többet a földreformért nem tett senki, mint én. Sokorópátkai Szabó István: Megkérem a képviselő urat, togy máskor legyen elnézőbb, mert ha ő azt mondja, hogy nekem nincs poli­tikai fajsulyom, mások viszont benne nem bíznak. Cserty képviselő ur is foglalkozott a beszédében velem. Mint va ami gramofon el­nyikorogta újra a régi dolgokat. (Derültség.) Griger Miklós is személyes kérdésben kér szót. Sokorópátkai Szabóra vonatkozó megjegy­zése nem volt sértő, legfeljebb nem volt hízelgő. Egyébként felszólítom sokorópátkai Szabó Istvánt, a velem szomszédos kerület képviselőjét, hogy kössünk Treuga Deit. (Derültség.) Szakács Andor a házszabályokhoz kér szót. A naplóban olyan képviselők közbeszólását olvasta, akik vagy Amerikában vannak, vagy az Atlanti oceánon hajóznak. Igy például a november 21-i naplóban benne van Drózdy Győzőnek egy közbeszólása, pedig Drózdy jelenleg nincs itt. Pedig ma több gyorsíró tan, mint amennyi ezelőtt volt. Scitovszky Béla elnök kijelenti, hogy meg fogja vizsgálni, miként kerülhetett hibás fel­jegyzés a naplóba, egyben felhívja a napló­vizsgáló bizottság elnökét, hogy a jövőben na­gyobb óvatossággal és körültekintéssel járja­nak el. Napirend szerint következik a III. bíráló bi­zottság két tagjának megválasztása. A szavazatok összeszámlálása után az elnök | kijelenti, hogy az eredményt az ülés folyamán fogia kihirdetni. Következik a napirend szerint a földreform­novella tárgyalásának folytatása. Eőri-Szabó Dezső: Griger Miklós tegnapi nagyszabású beszédével teljesen egyetért. Jól­esik konstatálni, hogy habár két különböző ág hajtásai, közös gyökerük van: az a Krisztus, akinek szivében több emberszeretet és szociá is tanítás van, mint a világ minden szociál­demokráciájában. Az a keresz énység, amely csak a túlvilágon hi:deti a jólétet, az igazságot, az nem az igazi kereszténység. Az igazi keresz­ténység azt kivánja, hogy a becsületes munka már itt a földön megtsl Ija lé feltételeit. A nagy­birtoknak mindenáron való védői közelebb álla­nak a kommunizmushoz, mint mi és lskivánom szögezni, hogy Magyarországon a nagybirtokot

Next

/
Thumbnails
Contents